DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mindenekelőtt tisztelettel köszönetet mondok elnök úrnak, hogy lehetővé tette a felszólalásomat, és a felszólalásom után fogom elfoglalni az elnöki pulpitust. Köszönöm szépen a szívességét.
Tisztelt Országgyűlés! Azt javaslom, hogy fordítsunk egy kicsit a vita menetén. Nyilvánvalóan mindannyiunknak megvan a politikai meggyőződése, és mivel ez a politikai meggyőződés különböző, egy demokráciában rendben lévő, hogy ezt kifejthetjük, és a politikai meggyőződések különbözősége miatt vagyunk különböző pártokban, különböző pártokat és képviselőket választanak a választók, és ennek eredményeként ülünk itt, tehát a politikai véleménykülönbség természetes. Ha egy olyan kérdésről beszélünk, amely nyilvánvalóan átnyúlik politikai választási ciklusokon, márpedig a gyermekek, a diákok iskoláztatása, az iskolaügyünk színvonala ilyen, akkor a szaktörvény módosításának vitáján próbáljunk szakmai alapon vitatkozni egymással, én ezt helyes iránynak tartom.
Az első felvetésem tehát, ha tetszik, javaslatom, hogy nézzük meg, rendelkezésre állnak-e már durván fél évtized alatt tapasztalatok, amely tapasztalatok alapján lehet véleményt mondani. 2011 őszén, kora telén került elfogadásra a nemzeti köznevelési törvény, az azt megelőző vitákkal együtt durván négy és fél évvel ezelőtt - alkalmas-e majdnem fél évtized arra, hogy az oktatásügyben, a közoktatásban tapasztalatokat levonjunk? Szerintem igen, ez már túl van azon az időkörön, amelyre azt mondhatjuk, hogy nem, még egy kicsit várni kell, majd beáll a rendszer, hiszen az oktatásügyben nem úgy van, mint a tőzsdén, hogy délelőtt megteszik a tétet, aztán délután tudják, hogy nyernek-e vagy vesztettek. Az oktatásügyben valóban kell hogy legyen átfutás a törvény megalkotásától a bevezetésen keresztül egészen gyakorlati tanévek tapasztalatáig. De azért fél évtized után nem helyes dolog egy politikustól, oktatáspolitikustól, hogyha azt mondja, hogy ilyen tapasztalat még nincs, ezért biztos vagyok benne, hogy ez a módosítás is egyfajta tapasztalatkifejeződés.
Ha ezt elfogadják tőlem, akkor mégiscsak azt kell mondanunk, hogy ennek a tapasztalatnak az eddigi eredménye az, hogy a rendszer, amely létrejött, nem működött, az önök felfogása szerint nem működött jól, tehát nem azért van szükség erre a változtatásra, mert jól működött, önök azért akarnak változtatni, mert az önök megítélése szerint sem működött jól. Hogyha rendben lett volna, hogyha valóban csak finomhangolásra lett volna szükség, azt nem kell törvénymódosítással csinálni. Ez egy irányváltás, és az irányváltásnak a kiváltó oka az előbb elmondott tapasztalat, történetesen most az - az egyszerűség kedvéért -, hogy a KLIK-rendszer, amelyet felállítottak, olyan mennyiségű problémát jelentett és halmozott fel, amely már nem volt kezelhető a szisztémán belül, hanem rendszerjellegű változásra volt szükség. Ezért én nem fogadom el azt, hogy a jelenlegi módosítás egyszerűen egy törvényformát öltött finomhangolás, énszerintem itt többről van szó; én ezzel egyébként egyetértek, és helyesnek tartom. Az irányokról kell beszélni.
Van-e másfajta tapasztalat? Igen, azt hiszem, beszélhetünk egy másfajta tapasztalatról is, arról, hogy ha létrejön a magyar közigazgatásban, a magyar tanügyigazgatásban egy ilyen erőteljesen hierarchikus rendszer, akkor a hierarchiát a hierarchia alján és közepén lévők úgy használják, hogy lehetőség szerint minden felelősséget, amelyet egyébként szívesen vállaltak volna, de a megalkotott törvény ezt nem tette lehetővé, hárítanak és felfelé tolnak. Az a rendszer, amely a tankerületektől kezdődően, egészen pontosan az iskolától kezdődően a tankerületen át egy át nem gondolt működtetésű és rosszul vezetett intézmény tevékenységéhez vezetett, a KLIK-hez, ennek többek között az volt az oka, hogy mivel semmilyen kompetenciát nem hagytak helyben, gondoljunk az igazgatói jogkörök gyakorlatilag teljességének vagy majd’ teljességének elvételére - emlékezetes vita volt erről többek között egy oktatási bizottsági vita, amikor igazgatók és politikusok vitatkoztak azon, hogy az igazgatónak milyen jogköre van, azt’ közben ott ült maga az érintett, már nem személyében, hanem intézmény tekintetében. A második tapasztalat tehát, hogy ha egy ilyen hierarchia létrejön, a hierarchia csúcsán álló intézményre olyan mérhetetlen nyomás hárul, hogy azt minőségi színvonalon ellátni majdnem nem lehet.
Nem hiszem, hogy ezt nem ismerték korábban, sőt azt állítom, hogy nem véletlen, hogy mióta önálló magyar tanügyigazgatás van Eötvös óta a legkülönbözőbb módokon, egy ilyen erőteljesen központosított egyintézményrendszer nem volt, mert a legkülönbözőbb színű kormányok nagyon különböző rendszerekben látták azt, hogy kell helyben, területen hagyni valamit, tudniillik hogyha nem hagynak, akkor részben az érdekeltséget vonják ki, részben pedig az előbb előállt hierarchia miatt a központi szervezet képtelen színvonalasan dolgozni. Én ezt a felismerést látom ebben a törvénymódosításban, itt kell rátérnem tehát a tapasztalat eredményeként, hogy mit is mond a törvénymódosítás, és ehhez hogyan állunk hozzá.
A magyar közigazgatásban a járásnak, ami nagyjából a tanügyigazgatásban a tankerületnek felel meg, van hagyománya - én erre a hagyományra sokkal erőteljesebben építenék -, a köztes elemnél viszont, minthogy nincsen tapasztalatunk azzal, ami itt most születik, legfeljebb a fenntartást érdemes megfogalmazni, hogy ilyen még nem volt, ez új; az új nem feltétlenül jó, bár azt sem tudom mondani, hogy eleve elvetendő. Az a szerkezet, az a szervezet, amely itt most valóban kialakul - nyilván arra majd kapunk magyarázatot, hogy miért pont ennyi, de én most ezzel nem foglalkozom -, ez a tanügyigazgatási központ, szervezet, amely itt feláll, ilyen a magyar közigazgatásban és tanügyigazgatásban nem volt; számos hibalehetőséget látok benne, de erről tapasztalatunk nincs.
(13.10)
Az egy más kérdés, hogy az újjal, a még nem tapasztalttal szemben milyen a helyi ellenállás, és egy köztes intézmény valóban a jogköreit hogyan tudja használni. Itt azonban meg kell említenem, hogy ha egy dekoncentrációt kívánnak megvalósítani, akkor kimondottan aggályosnak látom az immáron Klebelsberg Központnak elnevezett, működésében nagyon nehezen körülírható felső szervnek a tevékenységét. Ez ellentmondás. Ez olyan, mintha húznának az egyik irányba, de valamiféle korábbi berögzülés miatt nem akarnának leszállni arról, amiről tapasztalatból önök is tudják, hogy nem jó, ezért csinálják az egész törvénymódosítást, és ellenkező irányban is van egy húzóerő, egy vektor. Nagyon erőteljesen felhívnám a figyelmet arra, hogy a tankerületi központoknak, ennek az 56 egységnek a létrehozatali szándéka és a Klebelsberg Központ ilyen-olyan funkciója - mert csak nem fogják tudni azt levetkezni, hogy ez bizonyos funkciókat átvesz a kimúlt KLIK-től - ellentétes.
A döntési mechanizmusban problémákat látok. Úgy gondolom, hogy erről a későbbiekben beszélnünk kell, és mégiscsak fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy legnagyobb jó szándékkal közelítő pedagógus igazgatónak sem kötelessége a jogszabályból, a törvényből a következményeket azonnal levonni. Ez történt a KLIK esetében, miközben itt, a plenáris ülésen és bizottsági szinten is, ráadásul nem is ellenzék és kormánypárt, nem is egyszerűen a Fidesz és az MSZP képviselői közötti véleménykülönbségként, hanem valóban egy gondolati törésvonal mentén történt az akkori vita. Ezért kérem, gondolják végig, hogy ebben a felállítandó mechanizmusban ez az ellenkező irányú húzás, a köztes intézmények létrehozatala és a Klebelsberg Központ újbóli felállítása, meghagyása, szerintem nagyon komoly zavart fog okozni. Orientációs zavarokat fog hozni, és nem fogják tudni az intézmények pontosan, hogy mi felé kell valójában orientálódni és menni.
Mégiscsak úgy hozta az élet, hogy ez a törvénymódosítás párhuzamosan fut a 2017. évi költségvetési törvényjavaslattal. A költségvetési törvényjavaslat egy olyan szerkezetre biztosítja a finanszírozást így vagy úgy - azt a vitát ott lefolytattuk -, ami még a KLIK-es rendszer. Ennek az új felállítandó rendszernek, aminek mégis most folytatjuk le a plenáris vitáját, a finanszírozása a költségvetési törvényben nincs, én ezt nem látom biztosítva, és nem csak a tételek szintjén. Azt kell mondanom önöknek, hogy az, amiről több képviselő már beszélt, vagyis hogy történetesen az állam átveszi a működtetési feladatokat durván 500 önkormányzattól, minthogy a véleményem erről az ellenzék soraiból megszólaló képviselőtársaim véleményével egyezik, ezért erre most időt nem nagyon herdálnék; de arra igen, hogy elmondjam, ez az átalakítás pluszköltségbe kerül. Az nem fog menni, hogy a KLIK-es rendszer finanszírozását, ha a KLIK így vagy úgy megszűnik, átalakítják, ezen központok létrehozására fordítják. Az, ami pluszban van ugyanis, önök is pontosan tudják, igazából nem plusz, hanem ez az eddigi negatívumok csökkentése. Hosszú küzdelem eredményeként egy nagyon mínuszból kevésbé mínuszra, talán nullára tudják kihozni mindazt, amit a KLIK felállítása előtti időszakból már saját maguk is egy éven keresztül végeztek. Ez a tavalyi évhez képest többlet, a KLIK létrehozatala óta pedig nem más, mint az önök által létrehozott költségvetési hiány itt, ebben a formában történő megoldása. De ez nem pozitívum. Úgy gondolom, hogy nem többlet. Az új rendszer felállításához pedig kell többlet. (Dr. Józsa István: Így van!)
Itt arról volt szó, hogy nem tudjuk megbecsülni, hogy az önkormányzatok működtetés címén mennyi pénzt tettek be. Elég nehéz munka, de meg lehet csinálni. Ez, amit a magyar önkormányzatok az önök rendszerében működtetésbe betettek, felülről 60 milliárd forint. Sok pénz, de sehol nem jelenik meg. Azt kell mondanom önöknek, hogy azzal a feladatátvállalással, amit elvégeznek, tudniillik, hogy átveszik a működtetés feladatait és az államhoz teszik, az önkormányzatoktól ezt elvéve, azt a 60 milliárd forintot, amit az önkormányzatok beletettek még így is a magyar közoktatásba, önök a költségvetés szintjén nem biztosítják. A működtetés feladatainak többletköltsége nem jelenik meg. Ezért súlyos finanszírozási problémákat látok, és szinte biztos vagyok benne, hogy a közoktatásiszerkezet-átalakítás és a finanszírozás harmóniáját meg kell teremteniük, mert a következő tanévben, a 2016/17-es tanévben elementáris problémaként kerül önök elé.
Végül megismétlem azt a meggyőződésemet, amelyet már több alkalommal kifejeztünk, hogy maga a rendszer, amit létrehoztak, a túlzott államosítás, ez nem egy szakmai kérdés az önök számára, ez egy politikai határozat. Önök jól-rosszul próbálják képviselni ennek a politikai határozatnak a következményét, de ha elfogadják tőlem, lehet látni, hogy önök sem hisznek benne igazából szakmailag. Elfogadják, hogy ez a politikai döntés, de hozzáértéssel tudják, hogy szakmailag nem a megfelelő megoldás. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
