DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azért kértem most szót, mert nagyon pozitív módon egyébként, ellentétben a múltkori, oktatásról szóló politikai vitanappal, ez elkezdett egy szakmai vitanappá válni. S miután a hozzászólások jelentős része nem a törvény módosításával volt kapcsolatos, hanem általában az oktatás ügyével, ezért ezekre szeretnék röviden reagálni.
Az autószerelővel kapcsolatos példa nekem azért tetszik, mert valami miatt nekem ez a szakmám, no nem autószerelő, hanem autókhoz értő szakember vagyok. Abszolút egyetértek képviselő asszonnyal abban, hogy egy mai autószerelőnek nemcsak kalapácsra és csavarhúzóra van szüksége - arra is szüksége van -, hanem egy sor más tudásra is. Amire minden olyan fiatalnak alapvetően szüksége van, aki az iskolarendszerben részt vesz, az két dolog. Ebből az egyik elhangzott: nem megtanítani kell, meg nem leadni kell az anyagot, hanem azt kell tudni elérni, hogy a gyerek elhiggye, hogy meg tud tanulni dolgokat. És meg tudja tanulni most, meg tudja tanulni két év múlva, meg az egész élete során meg tudja tanulni. És azt is elhiszi, hogy azt a tudást, amit megszerez, alkalmazni is tudja, tehát az neki hasznos lesz. Ezt a két dolgot kell az iskolában megjelenítenünk. S akkor nagyjából egyet is értünk abban, hogy mi az iskola célja. Nem biztos, hogy ez húsz évvel ezelőtt is így volt, mert a világ nem volt ennyire gyors, nem volt ennyire bonyolult; mára gyorssá és bonyolulttá vált.
A másik az, hogy mik az elemei ennek a dolognak, mit kell tennünk mint közösségnek. S ide nem csak a kormány tartozik; hajlamosak vagyunk mindig azt hinni, hogy a kormány az összes eszköz és tudás birtokában van, de ez a közösség többi résztvevőjének is szükséges.
(14.00)
Azt gondolom, a legfontosabb elem valóban a pedagógus, tehát a tanárok, a tanárok képzése, továbbképzése. Itt képviselő úr említette, hogy nem lát valamifajta rendszert. Akkor valószínűleg valamit nem jól kommunikálunk. Ez jelent meg egyébként az elmúlt négy hónapban is. A pedagógus a legfontosabb elem, a pedagógus tudása, alkalmazkodóképessége, tudása megújításának a módja. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, azt gondolom, az elmúlt 25 évben a pedagógusokat egy kicsit magukra hagytuk. Magukra hagytuk azzal, hogy ők oldják meg ezt a problémát abban a hétévente előírt 120 órás továbbképzésben, és úgy általában nem foglalkoztunk ezzel a dologgal. Ez nem jó.
Azt gondolom, ezt fel kell ismerni, és mindenképpen első helyen ki kell emelni a pedagógus-továbbképzést, annak a 160 ezer tanárnak a támogatását abban, hogy ebben a felgyorsult világban valóban tudjanak alkalmazkodni, tudjanak másfajta tudást szerezni. Azok esetében pedig, akik kikerülnek az egyetemről, az egyetemi oktatás dolgait kell valamilyen módon rendezni. Itt sem állunk nagyon jól. Ezért van egy munkacsoportunk, amelyik ezzel a két üggyel foglalkozik. Azt hiszem, ez az első fontos dolog.
A második fontos dolog, hogy milyen keretek között tesszük ezt. Itt el is hangzott, azt hiszem, képviselő asszony említette, hogy az alaptanterv önmagában nem elégséges. Valóban nem elégséges. Az alaptanterv, az ebből levezetett kerettantervek, az iskolai tantervek mellé hozzá kell rakni azt a módszertant, amivel ezt végre tudjuk hajtani. Most már nem arról beszélünk, hogy meg tudjuk tanítani a matematikát, hanem hogyan tudjuk ezt úgy megtenni, hogy egy osztályon belül az esetlegesen ott lévő sni-s gyerek, a rosszabb képességű gyerek, a halmozottan hátrányos helyzetű és a tehetséges gyerek úgy érezze, hogy mindenki azt kapta, azon a közösségen, azon az osztályon belül, amire egyébként neki szüksége van. Itt persze megint visszakanyarodunk ahhoz, hogy valóban alkalmasak-e a tanárok erre, megvan-e ehhez a tudásuk. Ezért fontosabb az első pont.
Az, hogy mekkora szabadságot kell adni ebben az ügyben, abban egyetértek, hogy a pedagógus szabadsága nagy. Ma is nagy, korábban is az volt, és a jövőben is így kell legyen. Azt hiszem, a tankönyv önmagában, ami elhangzott, ehhez hozzá tudunk tenni sok más mindent is. Mindenki látta a filmet, az én fiatalkorom emléke a Holt költők társasága, hogy az első 20 oldalt tépjék ki és dobják el. Azt hiszem, egy tanár ezt valószínűleg így is kezeli. Hogy ehhez egy tankönyv kell vagy öt, valamennyire vannak példák minden irányból. Franciaországban egy tankönyv van, nálunk 3600 tankönyv van egyébként 66 kiadótól, amiből választani lehet. Azt hiszem, erről lehet vitát folytatni, de egy dologban állapodjunk meg: ha van tankönyv, akkor legyen jó. És ha jó, akkor a tanár majd eldönti, hogy mit tehet.
Az oktatás szabadsága. Nyilván az elmúlt időszakban ez is intenzívebben megjelent a sajtóban, hogy hogyan gondoljuk átalakítani. A Nemzeti alaptanterv átalakítása nem egy ad hoc dolog. Amikor a köznevelési törvény megszületett, abban leírásra került, hogy 5 éven belül át kell nézni, értékelni kell a tapasztalatokat, és ha szükséges, át kell dolgozni. Az 5 év most van, tehát most folyik az a feladat, amit egyébként 5 évvel ezelőtt a törvényben rögzítettünk. Ez nem azért van, mert volt néhány tüntetés, nem azért van, mert többen kifejezték az elégedetlenségüket, hanem azért van, mert ez egy feladat volt törvényben rögzített módon. Ez most történik. Ennek két eleme van. Az egyik elem valóban annak a tantervnek a kialakítása, annak a Nemzeti alaptantervnek a kialakítása azokkal a standardokkal vagy szintekkel, ezek mérési lehetőségeivel, amit 2018 szeptemberétől szeretnénk bevezetni. Ez azt jelenti, hogy 2017 végére ennek készen kell lenni.
Képviselő asszony azt mondja, hogy körül kell nézni a világban, mert nincs fogalmunk arról, hogy mi történik a világban. Hát, hogy ez így van vagy sem - itt nyilván a minisztérium államtitkárságára gondolt -, ezt én nem tudom megítélni, de szerintem van. De pont emiatt, mert nem akarunk ezen túl sokat vitázni, ezért a Magyar Tudományos Akadémia vállalta azt a feladatot, hogy a köznevelési kerekasztalnak azt a munkacsoportját vezeti, ami ennek a kidolgozásával foglalkozik. Ebben tudós emberek ülnek, meg egyetemi tanárok, meg pedagógusok ülnek, akiknek remélhetőleg van fogalmuk arról, hogy mi történik a világban, még ha a minisztériumnak vagy az államtitkárnak esetleg nem is lenne ilyen típusú fogalma. Tehát ezt a dolgot, azt hiszem, áthidaltuk.
A harmadik fontos elem a működés. Idetartozik minden. Az intézményrendszer működése, ennek a finanszírozása, az ehhez tartozó rendszerek, minőségirányítási rendszer, értékelési rendszer. Ebben, azt hiszem, az, ami bevezetésre került, nagyon átgondolt és jó rendszer volt. Voltak olyan elemei, amelyek valószínűleg vagy túl korán kerültek be, vagy nem gondoltuk át. De ez nem baj, hiszen egy ilyen nagy rendszer módosításánál pont az a képesség fontos, hogy észrevegyük azt, hogy az nem passzol oda, tehát akkor helyette valami mást tegyünk. Egyébként az elvet önmagában, azt hiszem, senki nem vonta kétségbe. Ezt a rendszert ki kell egészíteni. A törvényben azért szerepel az a lehetőség, ami jelenleg a pedagógusminősítési rendszerben nincs benne, hogy az iskola igazgatója, az iskola közössége tudja értékelni az adott tanár képességét, kompetenciáját, teljesítményét, és ezek alapján hozhasson döntéseket.
Mik ezek a döntések? Az egyik döntés például az, hogy a pedagógus-továbbképzés ne ad hoc legyen, ne csak azon alapuljon, hogy éppen mi elérhető, hanem mondjuk, a kompetencia hiánya esetén vagy az adott területen meglévő tudás hiánya esetén azt pótoljuk. Ez egy döntés.
A másik pedig a teljesítmény. Nagyon sok kritika hangzott el gyakorlatilag mind a köznevelési kerekasztal, mind a külső vélemények alapján, hogy nem jó ez az életpálya, mert valóban, a teljesítményt nem veszi figyelembe, nem ad lehetőséget az iskola igazgatójának arra, hogy megkülönböztessen különböző dolgokat, nem veszi figyelembe a minőséget. Ezért tettük azt a javaslatot, ami a törvényben szerepel, hogy jövő évben az utolsó eleme a pedagógusbéremelésnek ilyen módon legyen felhasználható, egy ilyen rendszer működtetése mellett.
Az állami fenntartóra majd egy kicsit később kitérnék.
A negyedik pedig, azt gondolom, általában az iskolarendszer, hogy hogyan néz ki, hogyan néz ki az egyes településeken, miért alakultak most így a tankerületek. Hiszen azért, azt hiszem, azt mindenki érzi és pontosan tudja, hogy egy nagyobb városban az iskola máshogy néz ki, mint a tőle 5 kilométerre lévő pici faluban. Egészen más problémákkal szembesül. Ha ezeket nagyon szétválasztjuk, és nem egy rendszeren belül kezeljük, akkor nincs mód arra, hogy ezeket a különbségeket valamilyen módon tudjuk kezelni.
Tehát ez a négy eleme van annak a stratégiának, amit egyébként folytatunk 2010 óta, és ebbe illeszkednek bele az eddigi döntéseink is, illetve azok, amiket most hoztunk.
Ami az állami fenntartó átalakítására vonatkozik, itt több kérdés hangzott el, ezeket megpróbálom most együtt megválaszolni. Miért alakult ki az 56, miért éppen 56, miért nem 55, miért nem 59? Lehetne mind a kettő, ez egy számítás eredménye. Ebben nem volt egyébként sem politikai, sem más szempont, azt néztük meg, hogy nagyjából nyilvánvalóan egy adott rendszeren belül, de egyező méretű és egyező komplexitású tankerületi központ jöjjön létre, ahol lehet, természetesen. Egy nagyon fontos elem, hogy a tankerületi központok a járásokon alapulnak. Ugye, azt mondta elnök úr, hogy a járás fontos eleme a magyar közigazgatásnak és nyilván ezen belül az oktatásnak is. Pont emiatt az alapszabály az volt, hogy egy tankerületi központ járásokra épül. Nincs olyan tankerület - kivéve Budapestet, Budapest ebből a szempontból egy kicsit különbözik -, ami ne egy vagy több járást foglalna magába. Ez egy nagyon fontos szempont volt.
Az is szempont volt, hogy a megyehatárokat ne lépjük át egy tankerülettel, mert akkor megint bonyolódik a dolog. Tehát egy tankerület meghatározott számú járásra, egyre vagy ötre épül rá, és a járásokat foglalja magába. Ott határoztuk meg azokat az egyéb optimalitási kritériumokat, ami jelentette a közalkalmazotti létszámot, az intézmények közalkalmazotti számát, a pedagógusok számát, az egyéb alkalmazottak számát, lehetőség szerint a gyereklétszámot és a majdani költségvetés azonosságát. Itt azért ez nagyon nehéz, mert mondjuk, egy budapesti tankerület mindig sokkal nagyobb költségvetéssel fog rendelkezni, mint ha egy fél megyét összerakunk járásokba.
Illetve nagyon fontos dolog volt a távolság, a fizikai távolság a tankerületi központ és az iskolák között. A távolságnak néhány szempontból nincs jelentősége, hiszen egy sor ügyintézési feladat megoldható digitálisan, tehát nem kell számlákat fizikailag bevinni, aláíratni, lepecsételtetni, nem kell a jövedelmi igazolásért bemenni a tankerületi központba. Ezeket ma meg lehet oldani más módon is. Itt nincs jelentősége tehát a távolságnak. Ahol a távolságnak jelentősége van, azok a szolgáltatások, illetve azok az ügyek, amit az egyik iskola vagy az egyik szakszolgálat nyújt egy másik településen lévő iskolának.
Jelentősége van a távolságnak ott, hogy ilyen módon most már egy olyan szervezet jött létre, ahol az iskolaigazgató és tankerület vezetője közé nem épül be egy másik szint. Tehát aki döntést hoz, az a tankerület vezetője, akivel ezt egyezteti, és aki egyetért bizonyos esetekben, az pedig az iskola igazgatója. Nincs köztük másik szint, ellentetében a mostani szervezettel. Ettől egyértelműen azt várjuk, mint egy egyetem esetén, hogy a rektor és a dékánok között nincsenek köztes állapotok, hanem amiben ők megállapodnak, azt fogják betartani.
Ebből jött ki az 56 tankerületi központ, tehát ezeket az elveket követtük. Természetesen ennek véglegesítése most zajlik, az erre vonatkozó kormányrendelet előkészítés alatt áll, ott pedig ezeknek a tankerületeknek a pontos leírása meg fog jelenni. Ezek voltak az elvek, ha ez kérdésként fölmerült.
A költségvetési kérdés: a 2017-es költségvetés pillanatnyi állapotában a most tudott információkra épülő költségvetés. Ez azt jelenti, hogy az állami fenntartásban lévő iskolák azon részének működtetési költségei szerepelnek benne, amit az állami fenntartó működtet.
(14.10)
Ugye, ezek fognak most átkerülni az adott tankerületi központokba. Ebben még nincsen benne azon iskolák működtetése, amelyek az önkormányzatoktól kerülnek átvételre. Tehát az említett 55 milliárd forint - majd mindjárt azt is megmondom, hogy ez miért 55 milliárd forint -, az ennek még nem része, ez a költségvetési törvénybe bele fog kerülni, ahogy ezt képviselő úr említette, ma tárgyal a kormány erről. Ez azért 55 milliárd forint, mert az elmúlt éves önkormányzati beszámolókból az oktatási soron az önkormányzatok ennyit fordítottak az iskoláik működtetésére. Tehát ezért 55 milliárd forint. Amennyiben ez a szám bármilyen módon - önkormányzatok egyébként fegyelmezettek, én azt hiszem, és ahogy az önkormányzati rendszerek javultak, ez a szám egészen pontosnak tekinthető. Itt egy sor plauzibilitásvizsgálatot végeztünk, viszonylag egyszerűen, megnéztük, hogy mennyibe kerül, mondjuk, egy iskola működtetése a most már újratervezett állami fenntartásban és működtetésben lévő iskolák esetén, megnéztük azt, hogy mit jelent ez egy magánintézménynél, megnéztük azt, hogy mit jelent egy iskola működési költsége, mondjuk, az egyetemi fenntartású gyakorlóiskoláknál, megnéztük, hogy mit jelent a szakképzés területén - ugye, azok másfajta iskolatípusok -, megnéztük azt, hogy mit jelent az egyházi intézményekben. Ebből ez a szám akár jó is lehet.
Amennyiben viszont ez a szám nem jó - és nyilván majd akkor fogunk tudni pontos számokat mondani erre, amikor az iskolák ilyen értelemben működési átvétele meg fog történni, és megállapodunk az önkormányzatokkal -, akkor természetesen a kormány biztosítani fogja azokat a forrásokat, ami a működéshez szükséges.
Itt elhangzottak különböző számok, százmilliárd, elnök úr hatvanmilliárdot mondott. Az 55 milliárd valamilyen módon ezt tartalmazza. Azt fontos érteni, hogy ezek a működési költségek. Tehát az önkormányzatok fejlesztésre, iskolaépítésre, isko-la-felújításra nagyon kis mértékben fordítottak ebből a forrásból. Fordítottunk viszont nagyon sokat egyébként nyilvánvalóan európai és más forrásokból. Ezeknek az összerakása most folyik.
Hogy mennyire jó az állami fenntartó költségvetése, itt azért szeretném azt mindenki számára tudatosítani, hogy az elmúlt néhány hónapban intenzív munka folyik az állami intézményfenntartónál, az új szervezet kialakítása most konkrétan nyolc munkacsoportban komoly szakemberekkel. Ezek között gyakorlatilag mindenki megtalálható. Megtalálhatók a vállalati szakemberek, akik tanácsadóként jelentek meg, megjelennek az iskolaigazgatók, megjelennek a tankerület-vezetők, a megyei tankerület-vezetők, megjelennek azok az érdekeltségi csoportok, akiknek van tudása erről. Ott zajlik most egyébként az új intézményrendszer folyamatainak a felépítése, a minőségirányítás létrehozása, egészen odáig, hogy lebontjuk olyan szintig, hogy hogy kell működnie egy ilyen tankerületnek. Ezt a munkát hamarosan befejezzük, hiszen ezeknek a meghatározása hamarosan megtörténik.
Ennek egy része egyébként a költségvetés tervezése. Megterveztük a 2016-os költségvetést és a 2017-es költségvetést is. Az egyszerűség kedvéért ez abszolút egy bottom-up tervezés volt, tehát tagintézmény szintjén, tehát nem is iskola, hanem az iskola tagintézménye szintjén tudjuk pontosan azt, hogy annak mennyi a költségvetési igénye, milyen kategóriában, és ezekből építettük fel a teljes költségvetést.
Nagyon komoly munka volt itt, egyetemi kiválóságainkat vettük igénybe, akik egyébként ehhez értenek. Létrehoztuk ennek a rendszerét, ha beszélnek iskolaigazgatókkal, tankerület-vezetőkkel, akik ebben részt vettek, eddig még az is, aki nem feltétlenül a kormány barátja, elismerően nyilatkozott, hogy igen, ez az a tervezés, ami szükséges. Azt hiszem, hogy ennek alapján viszonylag nagy biztonsággal tudom állítani, hogy ez a költségvetés egy jó költségvetés. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor, azt hiszem, be kell fejeznem. Majd akkor egy másik alkalommal még hozzászólnék. Tehát ezek a reakciók gyorsan azokra, amik itt elhangzottak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
