DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Az előbb félreértés volt, én azt gondoltam, hogy ott a 15 perc helyett hosszabban beszélhetek. Akkor most folytatnám részben a reflexiókkal, illetve nyilván egy összefoglalóval.
A köznevelési rendszer kapcsán a fenntartói funkcióról beszéltünk. Sok megjegyzés hangzott el az önkormányzati működtetéssel kapcsolatosan, hogy mennyire volt jó, mennyire nem volt jó. Én azt gondolom, ezt a vitát nem ebbe az irányba érdemes folytatni. Itt alapvetően a probléma és a vita tárgya az volt, hogy egy ilyen vegyes rendszer mennyire tud jól működni, amikor nem biztos, hogy tisztázottak a felelősségek, nem biztos, hogy tisztázott, hogy ki melyik részéért felel. Említettem itt néhány példát, hogy mégis miről volt szó, mondjuk, a beszakadt gimnáziumtetőt. Valaki felhívott bennünket egy budapesti nagy gimnáziumból itt a környéken, hogy beszakadt a tető, azonnal tegyen valamit a KLIK, javíttassa meg. Igen ám, csakhogy az nem a KLIK feladata volt, tehát ennyire nem voltak jók. Az említett példa, hogy a digitális tábla mögött nem festődött le a vakolat, merthogy azt nem tartotta senki fontosnak, hogy lefessük, ezek nem jó dolgok. Tehát én azt hiszem, itt nem arról kell vitatkozni, hogy az önkormányzat megtette vagy nem tette meg, amit meg kellett neki tenni; nem jók az ilyenfajta kevert ügyek.
Ezért van az a javaslat, hogy azt a célt akarjuk elérni, hogy az iskolák jobban működjenek. Ha a kormány vállalja azt a felelősséget, hogy az iskolák működtetését mindenhol ellátja, akkor viszont őrajta ez egyértelműen számonkérhető. Most, ahol nem ő látja el, nyilván nem számonkérhető. Irányítási szempontból persze rossz a helyzet, mert ha valaki felelős, mondjuk, az adott eszköz hiányáért, ha nem a kormány működteti, akkor nem tud vele mit kezdeni; ha ő működteti, akkor viszont ő ezért felelős, és biztosítani kell a forrásokat, meg azokat a struktúrákat, amitől ez jobban fog működni.
Volt néhány kérdés, azt hiszem, Dúró Dóra képviselő asszonytól a gyógypedagógiai helyek, egyáltalán a szakszolgálatok ügyével kapcsolatban. Ebben abszolút egyetértünk, olyannyira, hogy a 2017-es költségvetésbe a gyógypedagógiai álláshelyek betöltésére 4 milliárd forint áll rendelkezésre. Itt lett volna több is, csak egyszerre nem tudjuk ilyen gyorsan felépíteni, de egyértelműen a szakszolgálatok erősítése - és ez jelentős részben egyébként az elérhető szakmai kapacitást jelenti - jövő évben egyik kiemelt feladata lesz az állami intézményfenntartóknak. Én azt gondolom, mindenki előtt ismert, hogy itt nemcsak az állami intézményekben, hanem mindenki más számára is egyébként az állami intézményfenntartó látja el ezt a feladatot. Tehát erre lesz megoldásunk.
A szakképzés kérdéséről - miután itt különböző járműves példákban, illetve robotikai példában hangzott el, hogy mi történik -, én azt hiszem, az ami a szakképzés területén ma történik, itt is látszott, hogy különböző véleményeket hallottunk. A szakképzés attól szakképzés, hogy szakmai tapasztalattal rendelkező embereket fog kibocsátani. Ennek óhatatlanul van egy olyan következménye, hogy nem ugyanolyan, mint a gimnáziumi képzés, tehát ugyanolyan kiméretben nem lehet ugyanazt a közismereti részt megtanítani. Erről szól a szakképzés. Én azt gondolom, itt a vállalati visszajelzések kifejezetten pozitívak. Én a múltamból adódóan ezt a területet viszonylag jól ismerem, itt kifejezetten pozitívak a vállalatok, egyértelműen az a véleményük, hogy igen, ez az az irány, amit ők egyébként elvárnának.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a szakképzésben végzetteket el kellene zárni bármi elől, sőt, a szakgimnáziumban végzettek számára az egyetemekre egyébként egyenes az út. (Közbeszólásra:) Dehogynem. Tehát ha megnézzük, hogy mi történik, a mostani tanterv alapján az érettségi tantárgyait ugyanolyan kiméretben tanulják, mint a gimnáziumban, abból a természettudományos tárgyból, ami egyébként a szakmához kapcsolódik, emelt szintű érettségi vizsgát tudnak tenni, és még a szaktárgyból is emelt szintű vizsgát tudnak tenni. Tehát még az sem igaz egyébként, hogy 2020-ban, amikor egy emeltszintű-érettségi-követelmény lesz, ők ezen ne felelnének meg, hiszen legalább kettő tantárgyból ilyet tudnak tenni.
Ami a nyelvtudásukat illeti: miután ők szaknyelvet is tanulnak, ezért a nyelvóra egy órával magasabb, mint mondjuk, a gimnáziumban, tehát én azt gondolom, ezzel minden feltétel adott.
Ami az ő szempontjukból egyfajta előnyt jelent, az pedig az, hogy egy szakmával rendelkeznek, tehát amikor bekerülnek az egyetemre, ott ők már olyan tudással rendelkeznek a gimnáziumból jöttekkel szemben, ami, azt gondolom, nekik előnyt jelent. Ha megnézzük a felvételi pontszámítás módszertanát, ma is 24 pluszpontot adunk arra, ha valaki OKJ-s képzéssel rendelkezik. Tehát az, hogy ezeket a tanulókat elzárnánk az egyetemtől, egyszerűen nem így van, sőt pont az ellenkezője történik. Az pedig, hogy van egy szakmájuk, azt gondolom, az meg sok mindent ér.
Hogy mennyire fogják robotok helyettesíteni majd az élő munkaerőt, és mikor, ez természetesen egy kérdés, ez lehet gyors és lehet lassú is, én nem látom azt, hogy ez a mostani szakképzési rendszerrel szemben bármifajta problémát jelentene. Ezek a hallgatók, ezek a gyerekek pont annyira képesek annak a technológiának a megértésére, a továbbfejlesztésére, a működtetésére, mint egyébként akár a gimnáziumból jöttek és onnan diplomát szerzettek.
(Mirkóczki Ádám elfoglalja a helyét
a jegyzői székben.)
a jegyzői székben.)
Azt szeretném hozzátenni, mindig elfelejtjük azt, hogy az adott szakember tanulása nem ér véget az egyetemen vagy nem ér véget a középfokú intézményben, hanem ez folytatódik. Sajnos ebben Magyarország nem áll jól, azért nem állunk jól, mert ha megnézzük az OECD számait, az OECD-országokban a 30-34 éves korosztályból átlagosan 35 százalék vesz részt valamifajta felnőttképzésben. Nálunk ez 10 százalék. Valami miatt az iskolában megszerezett tudásra szeretnénk hagyatkozni. Egy rendes cégnek több ezer elemből álló tréningkatalógusa van, ahonnan egyébként kiválasztják azt, amit el kell végezni, tehát nem ér véget a tanulás. Ami nagyon fontos, a tanulási képesség megszerzése, mert a tudás gyorsan változik. Ha ezt meg tudjuk tenni - és ebben állapodtunk meg itt az előző hozzászólásom elején, hogy itt a cél közös -, akkor én azt hiszem, itt a dolog kifejezetten jól működtethető.
Az autonómia kérdése itt elhangzott, az egyetemi autonómia, illetve az oktatási rendszer autonómiája. Ha megnézzünk, szintén az OECD-jelentésben van egy ilyen érdekes dolog, hogy a pedagógusok tantervi autonómiája milyen Magyarországon: az elsők között van. Meg kell nézni ugyanazt a jelentést, ugyanarról beszélek, mint képviselő úr. Tehát a tantervi autonómia hatalmas, nincsenek olyan korlátok, mint máshol. Az egy másik kérdés persze, hogy hogyan tudunk ezzel élni, és erre mondanék egy példát. Itt beszéltünk a NAT átalakításáról. Van egy rövidebb távú megoldásunk. Ez év szeptemberétől kezdődően is feladat az, hogy a gyerekek terhelését csökkentsük. Erre kidolgozott az Oktatásfejlesztési Intézet a kerekasztal részvételével egy javaslatot, amit most egyeztetünk. Ez azt mondja, hogy határozzuk meg azt a nemzeti minimumot, tehát az akkori standardokat vagy szinteket negyedikben és nyolcadikban, amit mindenkinek, aki Magyarországon iskolába jár, tudnia kell. Ez a mostani Nemzeti alaptanterv egy meghatározott része, és ezt kell az iskolának elérni.
(14.30)
Ezen túl az az iskola döntése, meg a pedagógus döntése, hogy a maradék órakeretet, a maradék időt mire használja, és itt már az iskolák között meg a tanárok között nagyon nagy különbség lesz, hiszen egy budapesti belvárosi gimnáziumban ez egy sokkal magasabb szintet jelent, mint mondjuk, egy zalai falunak az általános iskolájában, mert ennek ilyen a természete, de ez így rendben is van egyébként. Egy a lényeg: hogy azt, ami nemzeti minimumként meghatározásra került - és ez lesz majd a NAT teljes átalakításának az egyik eleme -, azt viszont el kell tudnia érni mindenkinek, hiszen itt akar érettségizni, itt akar élni, tehát ez szükséges. Ez lényeges könnyítést fog jelenteni.
Vannak aztán további elemei, hogy első, második osztályban az óra ne 45 perces legyen, hanem 30 perc legyen a kötelező, a maradék 15 percet a pedagógus döntse el. Ugye, itt kisgyerekekről beszélünk, akik 11 órakor már valószínűleg tényleg fáradtak is, meg játszani akarnak, nem akarnak tanulni, tehát bízzuk ezt a tanárra. Ugyanígy bízzuk a tanárra azt is, hogy a tanmenetből az ajánlásokat mennyire veszi figyelembe. Egy kérdés: el kell jutni addig a szintig negyedikben, nyolcadikban és az érettséginél, amiben közösen meg fogunk állapodni. Ez lényeges változást fog jelenteni. Én azt hiszem, hogy ez a fajta autonómia ilyen értelemben lényegesen erősödni fog.
Azt hiszem, hogy jelentős részben válaszoltam. Ikotity képviselő úrnak közben válaszoltam, hogy nem kerülnek át a speciális szakiskolák az NGM-be, tehát itt nincs kérdés, ők maradnak a Klebelsberg fenntartásában. (Dr. Józsa István: A Waldorffal mi lesz?) A Waldorf ugyanez, arra a törvény, ennek a törvénynek a módosítása nem vonatkozik; a költségvetési törvénynél erre szerintem én egy héttel ezelőtt válaszoltam. Abban nincsen semmilyen bizonytalanság. (Dr. Józsa István közbeszól.) Beszéltünk a Waldorffal többször, ez egy pontosítást tartalmaz, gyakorlatilag az ő finanszírozásuk, tehát az alternatív iskolák finanszírozása ugyanolyan, mint eddig, tehát nem változott semmi sem. Ez egy olyan megfogalmazás volt a törvényben, amivel egyébként soha senki nem élt, ez került ki a törvényből. Tehát itt, én azt gondolom, ők időközben meg is nyugodtak.
Az alapítványi iskolákkal pedig szívesen tárgyalnánk, hogyha eljönnének a meghívó alapján arra a megbeszélésre, amit kerekasztalnak hívnak. Horn György erre írt egy levelet, hogy ő majd részt fog venni, hogyha egyébként a Tanítanék Mozgalommal is leülünk. Én azt gondolom, hogy itt szakmai ügyeket beszélnénk meg, tehát le kell ülni, és úgy tudunk egyeztetni, bár őket ez egyébként nem érinti.
Azt hiszem, ezek voltak azok a kérdések, amelyekről szerettem volna itt szólni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
