DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az oktatási salátatörvény egyik legnagyobb vagy talán legnagyobb jelentőségű módosításának nevezhetjük ezt, ami a KLIK-et érinti, illetve az önkormányzatoktól a működtetési jog elvételét teszi lehetővé, illetve kötelezővé.
Úgy gondolom, itt nemcsak papírproblémáról van szó, és nemcsak arról van szó, hogy a biciklit, ha túltolták, akkor most még tovább tolják vagy visszatolják inkább, hanem alapvető szemléletbeli kérdéseket kell tisztázni ezzel kapcsolatban, és a felszólalásom első részében erre is szeretnék bátorkodni.
Ha megnézzük, hogy 2010-ben hogyan épült fel az oktatási rendszer, akkor mindannyian tudjuk és nagyon sokszor elmondtuk már, hogy a szelektivitása nemzetközi összehasonlításban is igen magas volt, nagyon meghatározó volt az oktatás színvonalát tekintve, hogy az adott településnek, amelyen az adott iskola van, milyen az anyagi helyzete. Ez befolyásolta azt, hogy az oktatás színvonala milyen volt az adott intézményben.
Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellett. Az önök válasza erre az volt, hogy állami fenntartásba vették az iskolákat, és elmondásuk szerint ezzel a megfelelő finanszírozást és a kiegyenlített anyagi lehetőségeket biztosították az iskoláknak, így az iskolák kitettsége az önkormányzat gazdálkodásának, il-let-ve vagyoni helyzetének már sokkal inkább csökkent.
Elméletben lehetséges, hogy ez a tézis működhetett volna, ugyanakkor éppen ez a törvényjavaslat üti be a KLIK koporsójába az utolsó szöget, és mutatja azt, hogy ebben a formában ez a változtatás egész egyszerűen működésképtelen volt. Működésképtelenség alatt itt most nem a napi szintű krétaproblémákat értem, hanem hogy olyan alapvető, az iskolák életét meghatározó szempontokat egész egyszerűen nem vettek figyelembe, amiket figyelembe kellett volna venni a változtatások meghozatalakor.
Ha hosszú távon szeretnénk a magyar oktatási rendszert, a közoktatást sikeressé tenni, akkor azt a kérdést kell feltennünk az állam és az önkormányzatok viszonylatát tekintve, hogy milyen szerepet szánunk az államnak, s milyen szerepet szánunk az önkormányzatoknak. Van-e egyáltalán szerepe, van-e létjogosultsága annak, hogy az önkormányzat hathatósan jelen legyen az iskola életében? Az önök válasza erre az, hogy nincsen. Önök azt mondják ebben a törvényjavaslatban, hogy az önkormányzat nemcsak iskolafenntartóként, hanem az iskola működtetőjeként sem lehet jelen az oktatási rendszerben. Szerintem ez egy hibás válasz.
Ha az állami fenntartás indokait nézzük meg, akkor azt nem vitatom, hogy az államnak fenntartóként van létjogosultsága az oktatási rendszerben részt venni, de ugyanígy vannak önkormányzatok, amelyeknek szintén lenne létjogosultságuk részt venni. S ha Balog Zoltán azt mondta, hogy a KLIK-kel túltolták a biciklit, akkor én azt úgy értelmeztem, és nagyon reméltem, hogy önök is úgy értelmezik, hogy az önkormányzatok szerepét erősíteni kell. De nem ez történik, hanem még a jelenlegi működtetői szerepükből is kivonják őket, még ebben a formában sem fognak tudni jelen lenni a későbbiekben a saját iskoláik életében.
(12.00)
Ez szerintem hibás megoldás. Vannak olyan iskolák, amelyek önkormányzati fenntartásban jobban tudnának működni, magasabb színvonalú oktatást tudnának biztosítani az oda járó gyerekeknek és magasabb színvonalú munkakörülményeket az ott dolgozó pedagógusoknak, mint amit az állam akár ilyen decentralizáltabb formában, de biztosítani tud. Ha ezt a tézist elfogadják, akkor az oktatásirányításnak az lenne a feladata, hogy megteremtse azokat a szempontokat, amelyek alapján az önkormányzatok visszatérhetnek fenntartóként az oktatás rendszerébe, de nem ezt teszik, hanem mivel napi szintű működési problémákat okozott az, hogy az állam a fenntartó, az önkormányzat a működtető, ezért a túltolt biciklit még tovább tolják, és a működtetésből is kizárják az önkormányzatokat. Ez egy hibás dolog szakmailag.
Másrészről nézzük a költségvetési vonatkozásait! Hatalmas csinnadrattával jelentették be, hogy a jövő évi költségvetésben mennyivel több pénzt költenek el oktatásra. Különböző számok repkedtek a 140 milliárdtól a 270 milliárdig. De ha a köznevelésre vonatkoztatjuk ezeket a számokat, és hozzátesszük azt, hogy most már a működtető is az állam lesz, akkor azt látjuk, hogy a költségvetésben értelemszerűen meg kell növekednie annak a költségnek, amit a KLIK során találunk meg, hiszen ha most már az önkormányzatok által eddig ellátott működtetői feladatokat is a KLIK fogja ellátni, akkor ennek a finanszírozását a KLIK számára kell biztosítani. De az, hogy ha elvesznek feladatokat, amelyek eddig is működtek és eddig is biztosítva voltak, és ehhez hozzárendelik a pénzt, az nem többletfinanszírozást jelent, csak azt jelenti, hogy az eddigi feladat átkerül máshova, ezért a finanszírozás is átkerül máshova, de ez nem jelent többletfinanszírozást ahhoz képest, ami eddig volt.
Másrészről a korábbi években a KLIK költségvetését minden évben több tízmilliárd forinttal év közben ki kellett egészíteni. Ezt azzal magyarázták, és valamennyire méltányolható ez a magyarázat, hogy mivel az önkormányzatok szétaprózódott rendszerében működtek eddig az iskolák, nem tudták megjósolni az évek során, hogy mennyi pénzre van szükség. Zárójelet nyitok: lehet, hogy az alulfinanszírozottság is, mondjuk, jelen volt ebben, de most nem szeretném ebbe az irányba elvinni, de ugyanez a működtetés során is fel fog merülni.
Ha önök eddig azt mondták, hogy nem tudták, a fenntartás mennyibe kerül, és most beterveznek a költségvetésbe jövőre egy bizonyos összeget, de most a működtetésnél ugyanez a helyzet, nem tudhatják, hogy az önkormányzatok mennyi pénzt költöttek el működtetésre, tehát lehet, hogy az a finanszírozás, ami a jövő évi költségvetésben akár többletként megjelenik a KLIK-nél, összességében kevesebb lesz, mint amit eddig az állam és az önkormányzatok közösen költöttek el az iskolák életére, mert fogalmuk nincsen arról, fogalmuk nincsen, hogy az önkormányzatok eddig a működtetésre mennyit költöttek el. Ha eddig nem volt fogalmuk a fenntartásról, most a működtetésnél ugyanez a helyzet.
Tehát egyáltalán nem biztos, önök sem tudják, hogy az a többlet, amely megjelent a KLIK során, valójában többlet lesz-e, vagy egyébként 2017-ben kevesebbet fogunk elkölteni oktatásra, közoktatásra, mint amit 2016-ban költöttünk. Éppen ezért a tervezés nehézségei miatt felelőtlen a kormányzattól és igaztalan azt mondani, hogy jövőre többet költ a magyar állam az oktatásra. Nem, ezt önök sem tudják, és az eddigi évek tapasztalatai, az, hogy év közben a KLIK költségvetését több tízmilliárddal minden egyes esetben ki kellett egészíteni, arra engednek következtetni, hogy ez a következő évben is így lesz. De ha ezeket az alapvető kérdéseket tisztázzuk és a decentralizációt, amit nyilvánvalóan mindannyian tudunk, nem szeretném itt most a KLIK eddigi működését n+1-edszer is bírálni, mindannyian tudjuk, hogy erre szükség volt.
A köznevelési törvény módosításával kapcsolatban ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet egy másik igen lényeges, ám kisebb létszámú réteget érintő kérdésre, ez pedig a gyógypedagógusok kérdése. Eddig a törvény lehetővé tette azt, hogy gyógypedagógusi helyen egyéb pedagógusi végzettséggel is dolgozhattak pedagógusok tanórán kívüli foglalkozások esetében. Készült 2014-ben egy országos felmérés arról, hogy hány ilyen álláshely van, ahol gyógypedagógusi helyen tanórán kívüli foglalkozás esetében egyéb pedagógusi végzettséggel dolgoznak. 644 fő az, aki ilyen munkát végez, ebből a 644-ből 250-en egyébként egyéb helyen is dolgoznak; és hogy az intézményekben mennyi gyógypedagógusi betöltetlen álláshely van, ez pedig 411 fő volt 2014-ben. Ezek az adatok egyébként az Oktatási Hivatalban is rendelkezésre állnak.
Kérem államtitkár urat, fontolják meg, hogy megváltoztassák azt, hogy ezeknek a pedagógusoknak szakirányú végzettséget kell szerezniük ahhoz, hogy meg tudják tartani ezt az álláshelyüket. Egy nyolc féléves képzés körülbelül 2 millió forint, és nyilván ezt egy gyógypedagógusi fizetésből igen-igen nehezen lehet kigazdálkodni. Ha ezeket a pedagógusokat nem tudják tovább foglalkoztatni azért, mert ez a szabályozás ilyen rugalmatlan, akkor ezek az álláshelyek betöltetlenek lesznek, az ott dolgozó egyéb pedagógiai végzetséggel rendelkezők pedig nem fogják tudni ezeket a feladatokat ellátni, őket egyéb helyen foglalkoztatni pedig nyilván nagyon nehezen fogják tudni.
A szakképzéssel kapcsolatban számos olyan módosítás van, amely nyilván támogatandó, az ingyenessé tétel kiszélesítése és más olyan, úgy gondolom, eddigi akár jogi hézagnak is tekinthető megoldást nyújtanak, amellyel semmi probléma nincsen.
Ha már a szakképzési kerettanterveket államtitkár asszony szóba hozta, akkor röviden kitérnék erre, és megint nem a konkrét napi szintű politikai vitákban szeretnék állást foglalni, ezt már megtettük korábban, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szakképzéssel kapcsolatban alapvető kérdéseket nem tisztáztunk, tehát azt például, hogy a piacról milyen visszajelzések érkeznek. Azok a visszajelzések érkeznek, hogy nem elég gyakorlatorientált a szakképzés, ezért ennek az erősítését kell szorgalmazni ennek a rendszernek a megváltoztatása során.
Másrészről pedig azt látjuk, hogy a XXI. század kihívásaira olyan szakmunkások tudnak reagálni, és olyan szakmunkások tudnak versenyképesek lenni, akik alapvető készségek birtokában vannak, és alapvető ismereteket is el tudnak sajátítani. Ez a kettő szempont az, amelynek mind a kettőnek erőteljesen meg kellene jelennie a szakképzési kerettantervben. De hogy most mi a helyzet, mi a piaci visszajelzés, és hosszú távon mik azok az előrejelzések, amelyek alapján azt tudjuk mondani, hogy versenyképes szakmunkásokat tudunk a szakképzésből kibocsátani, ezt a vitát nem folytatta le a politika, ad hoc jelleggel dobálózunk különböző tantárgyakkal, különböző óraszámokkal, de az alapvető kérdéseket nem tisztáztuk ezzel kapcsolatban. De mivel ahogy szintén Hoffmann Rózsa mondta, közvetlenül a törvényjavaslat nem érinti ezt a kérdést, én sem bocsátkoznék most részletesen ennek a bemutatásába.
A felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban is van pár olyan észrevétel, amit szükségesnek tartok megtenni. Pósán képviselő úr beszélt a köztársasági ösztöndíj emeléséről, amely mindenféleképpen rendkívül időszerű, és nagyon támogatjuk, hogy ez megtörténik. Ugyanakkor arra felhívnám a figyelmet, hogy a havi 34 ezer forintról 40 ezer forintra történő emelés még nem éri el reálértéken azt a szintet sem, amit 2008-ban biztosított ez az ösztöndíj. Ehhez 44 ezer forintnak kellene lennie a havi összegének ennek az ösztöndíjnak, ezért módosító javaslatban kezdeményeztük azt, hogy legalább ezt az összeget, ami 2008-ban reálértéken rendelkezésére állt ezeknek a valóban kiváló hallgatóknak, ezt biztosítsa a kormányzat. Tehát ne álljanak meg félúton vagy a félútnál kicsit előrébb, hanem adjuk meg, emeljük vissza reálértéken a 2008-as szintre ezt az összeget.
Másrészről pedig, ha már a köztársasági ösztöndíj emelésére sor kerül, akkor szükséges azt is elmondani, hogy a felsőoktatás szelektivitása, illetve az, hogy a felsőoktatásba való bekerülést és bennmaradást mennyiben határozza meg az, hogy a szülőknek milyen az anyagi helyzete és milyen az iskolai végzettsége, akkor azt látjuk, hogy 2015-ben a felsőoktatás szelektívebb volt ebből a szempontból, mint 2007-ben volt.
Ennek az is lehet az egyik indoka, a bennmaradásnál ez mindenképpen fontos, hogy a tanulmányi és szociális ösztöndíjak 2007 óta nem emelkedtek. 2007 óta állandóak, és azóta ennek az értéke rendkívül sokat romlott, és ez a hallgatók mindennapi életében, az életük fenntartásában, anyagi szempontból és a családok szempontjából is rendkívül fontos, úgyhogy nyújtottunk be erről is költségvetési módosító javaslatot, hogy körülbelül 9 milliárd forinttal emeljék meg a hallgatók tanulmányi és szociális ösztöndíjára fordítható összeget annak érdekében, hogy 2007 után 2017-től legalább, tíz év elteltével, emelkedjenek meg ezek az ösztöndíjak.
(12.10)
A cégszerű működéssel kapcsolatos paragrafusok bekerülése is, azt hiszem, időszerű volt. Ugyanakkor, ha már a kutatási, fejlesztési kérdésekben ezek bekerülnek, akkor bekerülhetnének, és nagyon sok vitás vagy kétséges helyzetet tudna mindez rendezni, hogyha a hallgatói szolgáltatásokkal kapcsolatban is ezt a cégszerű működést sikerülne tisztázni, akár törvényi szinten is. Tehát jó lenne, ha az államtitkárság ezt is átgondolná, hogy erre milyen lehetőség lenne.
Összességében, mivel salátatörvényről van szó, nagyon nehéz azt mondani, hogy támogatja egy párt vagy nem támogatja, hiszen vannak olyan részei, amelyeket tudunk támogatni, vannak olyan részei, amelyeket nem, és azokban az alapkérdésekben, amelyeket igyekeztem felvázolni a felszólalásomban, alapvető nézetkülönbség van a kormányzat és a Jobbik álláspontja között, éppen ezért összességében ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
