CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy ki mit hozott Magyarországnak vagy Magyarországra, arról lehetne beszélni. Az a furcsa, hogy ezt ön meri felvetni, ismerve a 2008-as intézkedéseiket és a 2010-es állapotot, amikor csődközeli állapotban hagytak itt egy országot a következő kormány számára, hogy oldja meg a problémát. De hál’ istennek el lehet mondani, hogy a lehetőségekhez képest megoldotta, és nagyon jól oldotta meg a problémákat, amiket önök hagytak itt nekünk.
Átlagról beszél és átlagszámításról. Azt kell mondani, képviselő úr, hogy sajnos nem először jár téves úton, amikor a megyei átlagbérek alakulása kapcsán von le következtetéseket az egyenlő bérezés elvének érvényesítését illetően. Azt kell mondani, hogy szomorú, de fel kell világosítani önt arról, hogy mi is az egyenlő bánásmód. Hadd idézzek a munka törvénykönyvéből és az egyenlő bánásmódról szóló törvényből, ugyanis ez megfelelően szabályozza az egyenlő bánásmód követelményét, ahogy annak megsértése esetén a jogorvoslati lehetőséget is biztosítja. Úgy szól, hogy a munka egyenlő értékének megállapítása során a munka törvénykönyve szerint különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget és a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni.
Mindezek alapján tehát az egyenlő munkáért egyenlő bér elve még azt sem jelenti, hogy konkrét körülményektől függetlenül azonos bért kell fizetni az ország bármelyik részén, például a statisztikai besorolás szerint azonos foglalkozású munkavállalók számára. Az egyenlő bánásmód elve és követelménye ugyanis azt mondja, hogy egy konkrét munkahelyen nem lehet különbséget tenni az azonos munkát végzők és azonos teljesítményt nyújtók között a bérek tekintetében.
Ehhez képest a megyei szintű átlagbéradatok egy rendkívül heterogén összetételű munkaerő-állomány béreinek átlagolásával keletkeznek, tehát ön szakmai hibát követ el, amikor ezeket próbálja példaként összehasonlítani egymással.
De hogy konkrét dolgot is mondjak: például az, amit ön állít, hogy a megyék közötti bérkülönbségek növekedtek volna, nem igaz. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például az elsődleges munkaerőpiacon a bruttó és nettó átlagkeresetek 2015-ben 4,2 százalékkal emelkedtek, ami hasonló a nemzetgazdasági szinten megvalósult növekedéshez. De nézzünk egy másik példát! Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 5,4 százalékos, tehát az országos átlagot meghaladó volt az átlagos keresetnövekedés a piaci szektorban. A bérek vásárlóértéke is ehhez hasonló mértékben növekedett, de ezt már többször megbeszéltük itt a Parlament falai között is.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a béreket mindig a munkáltató határozza meg, illetve biztosítja a cég gazdasági lehetőségei és adott esetben a szakszervezetekkel való alkufolyamat függvényében. Kormányra kerülésünk, 2010 óta a minimálbér reálértéke hat év alatt a családi adókedvezmények nélkül közel 10 százalékkal, a gyermekes munkavállalók esetében pedig gyermekszámtól függően 22-53 százalékkal emelkedett. Csak az idén 6 százalékot meghaladó mértékben erősödik a minimálbér vásárlóereje, ha már átlagokról beszélünk, amit ön idehozott az interpellációjában. Erre 2002 óta nem volt példa, például az önök nyolc éve alatt 2002 és 2010 között.
Emlékeztetni szeretném arra is képviselő urat, hogy az önök nyolcéves kormányzása alatt nem tudták növelni a minimálbér vásárlóerejét, és elvették a gyermekek után járó adókedvezményt is. Énszerintem ezek figyelembevételével kellene most bármiféle elvárást megfogalmazniuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
