DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma március 16-a van, és március 14-én, azaz két nappal ezelőtt volt két éve, hogy Magyarország csatlakozott az isztambuli egyezményhez, aminek a magyar jogba való maradéktalan átültetésére a mai napig nem került sor. Ráadásul azt kell tudniuk, hogy egy ország találgatja azt, hogy vajon miért nem.
Számításaink szerint körülbelül 8 milliárd forintból meg lehetne valósítatni azokat a fejlesztéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az isztambuli egyezmény elkezdjen működni ebben az országban, és azt is tudni kell, hogy nem is kellene kapásból ezt a pénzt úgymond befizetni, hanem lehetne fokozatosan fejleszteni az országot, csak végre el kéne köteleződni. Ehhez az aláírás nem elég, ehhez ratifikálni kellene. Mindenesetre azt látjuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium tavaly tavaszra ígérte a ratifikációt, de egyébként már 2014 év végén volt olyan kommunikáció a minisztérium részéről, hogy felkészült az ország arra, hogy elkezdjék megvalósítani az egyezményben foglaltakat. De aztán elkezdődött a mindenféle terelés, közigazgatási egyeztetések, egyezmény végrehajtását monitorozó nemzeti koordinációs testület kell, statisztikai adatgyűjtésre van szükség. Úgyhogy most szeretnék önöknek segíteni, tisztelt államtitkár úr, a statisztikák semmit nem javultak. Ebben az országban tavaly is hetente egy alkalommal végződött halálos kimenetellel a nők elleni erőszak, hetente egy nő halt meg ebben az országban tavaly is azért, mert nem tudtunk neki védelmet garantálni.
Úgyhogy ennek fényében azt gondolom, hogy nagyon erősek azok a kifogások, amiket rendre hallunk a kormány részéről. Én világosan látom, és egyébként az Igazságügyi Minisztérium is 2014 végén ezt deklarálta, hogy csak politikai akarat kérdése az, hogy végre az egyezmény elkezdjen Magyarországon működni.
Szándéknyilatkozatok történtek, de azért ezzel is nagyon sok probléma van. Egyrészt az, hogy ha van egy komplett egyezmény, amit meg kéne valósítani, akkor nem szándéknyilatkozatokra van szükség. Ugye, itt van ez a „nemzeti stratégiai célok” gyűjtemény, aminek egy problémája van, hogy nem az isztambuli egyezmény, és nincsen hozzá cselekvési terv. Ráadásul, ugye, szakmai problémák is felmerülnek, például az, hogy az isztambuli egyezménnyel számos helyen ellentétes dolgokat tartalmaz. Például az isztambuli egyezmény egyértelműen kimondja, hogy mindig a költségvetésben megfelelő forrás kell, önök pedig megelégedtek annyival, hogy a lehetőségekhez képest kell forrást biztosítani.
Én azt gondolom, hogy egy ilyen fontos témáról, ha beszélünk, akkor nem megkerülhető az, hogy egy ország költségvetésére ránézzünk, és elmondjuk azt, hogy hányszor próbálták ezt a költségvetést úgy módosítani, hogy az isztambuli egyezményre jusson 8 milliárd forint, hogy végre ezek a borzasztóan tragikus statisztikák javulni tudjanak. Ezt az LMP is megtette, más pártok is megtették, viszont a kormány annyiszor szavazza le, ahányszor meglátja ezt a kezdeményezést. Én azt gondolom, hogy le kéne szokni erről a „zsigerből visszautasítunk mindent, ami az ellenzéktől jön” mentalitásról, legalábbis, ha ilyen pártok és mindenfajta politika fölött álló érdekről van szó, mint a bántalmazott nők ügye.
Tisztelettel kérdezem, államtitkár úr, hogy mikor érvényesül végre a zéró tolerancia elve a nők bántalmazásával kapcsolatban, mikor fogja Magyarország végre ratifikálni az isztambuli egyezményt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
