DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt államtitkár Úr! Látszik az, hogy a kormány egyébként egy szakmai javaslatként aposztrofált indítvány keretei között próbálja az információszabadságról szóló törvénnyel összhangba hozni a paksi beruházásról szóló törvényt, ez a törekvés azonban aligha fog sikerülni. Ráadásul a folyamatban lévő adatigénylések kapcsán is alkalmazni kell az önök jó szokása szerint majd ezeket az új rendelkezéseket.
Egypár szót azért engedjenek meg egyrészt az előzményről, másrészt erről a folyamatról. Tudjuk azt, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásokról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvény elfogadása, illetve még annak a tárgyalási szakasza is élénk vitát váltott ki. Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke elég élesen bírálta a javaslatot még az elfogadása előtt is és - mondom még egyszer - a tárgyalási szakaszban.
Aztán megtudtuk azt is, hogy ennek a javaslatnak a kapcsán a magyar kormány és az Európai Bizottság egyeztet egymással. Tehát úgy beállítani ezt a javaslatot, miszerint ez a kormány jó szándékának köszönhetően van így, fölösleges, mert pontosan lehet tudni, hogy az Európai Bizottság fogja kikényszeríteni a magyar kormánytól ezt a változtatást, ugyanis a napokban folyt egyeztetés a kormány és a Bizottság között, így gyakorlatilag arról volt ebben szó, hogy ez az általános tiltás, amit önök megpróbáltak elfogadtatni, illetve amit megpróbáltak érvényre juttatni, nem egyeztethető össze a közösségi jogrenddel, és ezért kénytelenek valamit kitalálni arra, hogy hogy lehet mégis ezt bizonyos korlátok közé szorítani.
Természetesen ezt is lehet hangsúlyozni, hogy ahogy önöktől szokás, ezek a korlátok is olyanok, hogy gyakorlatilag az a szándék, az a jogalkotói szándék, amit önök az előző törvényben érvényesíteni kívántak, lehetőség szerint valójában ne változzon meg, csak formálisan próbálnak eleget tenni az Európai Bizottság követeléseinek.
Nem is ez önmagában, ami a legfontosabb, bár én azt gondolom, hogy önmagában szégyenteljes az, hogy most már nagyon-nagyon sokadik olyan törvényt tárgyaljuk újra az Országgyűlésben, amit korábban az igazságügyi tárca nyújtott be és közösségi joggal ellentétes. Én úgy gondolom, hogy ez azért eléggé rossz bizonyítványt állít ki az igazságügyi tárca működéséről és szakmai hozzáértéséről. Vagy B-verzióként kimondhatjuk, hogy tökéletesen politikailag rossz értelemben véve elfogultan működik, azaz a szakmai kompetenciákat minden esetben háttérbe szorítja a politikai megfontolás, legalábbis ebből a folyamatból az látszik és az tűnik ki.
A másik probléma ezzel, és ez a komolyabb sajnos, hogy ez a törvény is, ahogy ennek az elődje is, egy folyamat, egy sor egyik eleme. Még egyszer mondom, szakmai javaslatként próbálják önök nem véletlenül beállítani, pedig nagyon nem az. Önök azt látják, ahogy mi is természetesen, hogy az az intézményesített állami korrupció, ami hat éve folyik ebben az országban, szinte korlátok nélkül tud működni. Korlátok nélkül működik, mert van önöknek egy elfogult legfőbb ügyészük, aki nem hajlandó a kormányzati ügyekben, a korrupciós ügyekben eljárásokat indítani. Nyilvánvalóan a belügyminiszter felügyelete alatt álló rendőrség még kevésbé fogja ezt megtenni, az egyébként volt képviselőtársuk által vezetett Számvevőszék szintén nem. Most már egy jelenlegi képviselőtársunk által vezetett adóhatóság szintén nem fogja megtenni. Így aztán, gondolják önök, valójában következmények nélkül lehet lopni.
És bocsássanak meg, Répássy képviselő úrral sokszor volt erről vitánk: nem az itt ülőkre gondolok, nem az itt ülő képviselőtársaikra. Azok a képviselők és azok az állami vezetők, akikre én gondolok, soha nem tisztelik meg a Házat ezekben a vitákban, nem véletlenül, nyilvánvalóan; ahogy az előző vitában is a miniszter úr rögtön elment, ahogy az expozét gyakorlatilag elmondta. Magyarán, nem önökről beszélek. De az önök frakciójáról és az önök kormányáról beszélek és annak egyes tagjairól.
Egyetlenegy igazi problémát éreznek önök az állami korrupció kapcsán, az pedig a nyilvánosság, az adatnyilvánosság, és erre bizony mi is igyekeztünk minden lehetőséget felhasználni, olyan értelemben, hogy amit csak lehet, közérdekű adatigénylés formájában kikérni. Sok civil szervezet ezt szintén megpróbálta megtenni, és más ellenzéki pártok képviselői is megpróbálták ezt megtenni. És azt kell hogy mondjam, hogy az utóbbi időben elég nagy sikerrel is jártunk, hiszen - bár önök mindig megtagadják az adatok kiadását első körben - a magyar bíróság rendre a beadványozónak, a keresetet indítónak ad igazat, és kötelezi önöket ezeknek az adatoknak a kiadására. Megértem, hogy ez rendkívül kellemetlenül érinti önöket.
Két okból veszélyes ez nyilvánvalóan a kormányoldalra. Egyrészt, amikor kiderülnek ezek a számok, illetve ezek az adatok, akkor ez biztosan rendkívüli módon rongálja és rombolja a Fidesz népszerűségét. Nyilvánvaló, amikor az emberek nemcsak elvontan, általános értelemben szembesülnek a korrupciós cselekményekkel, hanem konkrétan látják azt, hogy miről van szó, hogy mire mennyit költöttek el, hogy milyen szerződéseket kötöttek önök, az egészen más, mintha ez általánosságban történik. Ez tehát rendkívül módon, még egyszer mondom, erodálja a Fidesz népszerűségét.
A másik ilyen probléma és talán ez az, ami jobban megüti azokat, akik például megrendelik az MNB-törvényt a parlamenttől, hogy ha ezek az adatok ma nyilvánosak, és ezek a bűncselekmények 10-15 év után évülnek csak el, akkor előbb-utóbb csak jön majd egy legfőbb ügyész, aki hajlandó nyomozást indítani ezekben az ügyekben, és akkor ott lesznek az adatok neki. Hát ez bizony probléma. Ezért, mivel erre önök ráébredtek a nem túl távoli múltban, sorra hozzák be azokat a törvényeket, amelyek a közérdekűadat-igényléseket próbálják megakadályozni, ráadásul visszamenőleges hatállyal. Ennek volt az egyik eleme a paksi szerződés vagy a Paks-törvény, a másik eleme mondjuk, a postatörvény, a harmadik eleme a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény. Utóbbi kettő már a köztársasági elnöknek is sok volt, és elküldte az Alkotmánybírósághoz; jó eséllyel alkotmányellenessé fogják nyilvánítani. Nyilvánvalóan ezek a legnagyobb visszaélések közül való területek.
Jól tudjuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknál, ha csak az alapítványokkal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, már akkor is 200 milliárdos nagyságrendről beszélünk. Hát még ha nemcsak ezzel kapcsolatban, hanem a Nemzeti Bank egyéb költéseivel kapcsolatban is ki kellene adni az adatokat!
De ha még létezik ennél is nagyobb volumen, na, akkor az Paks II. Pontosan tudják önök, hogy ha azok a szerződések, amik a magyar állampolgárok számára, minden egyes magyar állampolgár számára több évtizedre előremutató terheket rónak, nyilvánosságra kerülnek, és abban valamilyen visszaélésgyanús ügy szerepel, az a társadalmat rendkívüli módon fogja felháborítani, és ezeknek az ügyeknek, még egyszer mondom, a büntetési tétele rögtön az elévülést tekintve 10-15 évtől indul.
Nyilvánvalóan próbálnak önök mindent megtenni azért, hogy ez ne történjen meg. Csak, ahogy szokták mondani ilyenkor, tisztelt képviselőtársaim, nem a lóláb lóg ki, hanem az egész ló. És ez a törvény, ami most előttünk fekszik, ennek a folyamatnak a része, és kéretik ennek a folyamatnak a részeként is értelmezni, nem pedig egyfajta szakmai javaslatként, ahogy államtitkár úr egyébként számunkra javasolta.
Hogy mennyire tartanak önök ettől a dologtól, azt mi sem bizonyítják jobban, mint Vas Imre képviselőtársam zárszava vagy záró gondolatai, záró mondatai, ahol már előre, nyilvánvalóan tudva azt, hogy az ellenzék nem szakmai javaslatként fogja ezt kezelni, mint ahogy nem is az, rögtön felesleges hisztériakeltésről és más ellenzéki elítélendő magatartásról beszél, mintegy előrelátva azt, hogy vélhetően komoly bírálatot fog kapni ez a törvény.
Egypár mondatot talán érdemes ejteni a konkrét változásokról. Az államtitkár úr kiemelte azt, hogy két érdekre hivatkozással lehet majd megtagadni az adatok kiadását: egyrészt nemzetbiztonsági érdekből, másrészt a szellemi tulajdonhoz főződő jogra való tekintettel.
Tisztelt Államtitkár Úr! Azt mondom, hogy most ezzel ugyanott tartunk, ahol tartottunk az általános tiltásnál, ugyanis önök gondolkodás nélkül rá fogják mondani minden jelentősebb, fontosabb, érzékenyebb adatra a Paksi Atomerőművel kapcsolatban, hogy ez nemzetbiztonsági érdekből nem adható ki, hát hiszen mi lenne védettebb objektum, védettebb projekt, mint egy atomerőmű.
(15.20)
Ezt bármire rá tudják fogni, ugyanúgy, ahogy egyébként a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot is. És annyira még meg sem kell erőltetni magukat, mert az elmúlt időszakban, amit önök nemzetbiztonsági érdek miatt nem adtak ki, az egész egyszerűen megmosolyogtató. Csak hármat hadd említsek, államtitkár úr! Az egyik Lázár János londoni útja. Ugyan már miért volna nemzetbiztonsági érdek, hogy ne tudja meg a közvélemény, hogy ott mire költöttek és mennyi pénzt? Az nemzetbiztonsági érdek, hogy hol szállt meg a miniszter? Ne mondja már nekem senki, hogy ez az tud lenni! De hogy még két abszurdabbat mondjak: hol vélhető a nemzetbiztonsági érdek, mondjuk, a szombathelyi stadionépítés kapcsán. Titkos kormányhatározatban több mint 4 milliárd forintot juttattak még az egyébként addig sem kevés pénzhez, amiből a szombathelyi stadiont kívánják megépíteni, ez összességében több mint 10 milliárd forint. Több mint 10 milliárd forint! Hol itt a nemzetbiztonsági érdek? Ugyanis az adatokat nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással nem adják ki. Vagy említhetném a veszprémi egyik sportcsapat 500 milliós támogatását. Hol fedezhető fel nemzetbiztonsági érdek egy sportcsapat állami támogatása körül? Ugyanis önök erre hivatkozással nem adják ki. És higgyük el azt, hogy a legkényesebb adatok vonatkozásában, éppen a Paksi Atomerőmű kapcsán nem fognak majd nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozni akár feleslegesen és indokolatlanul is?
Éppen ezért mondom, hogy ez a törvény semmivel nem jobb, mint a korábbi. Semmivel nem előremutatóbb, semmivel nem egyeztethető jobban össze a közösségi joggal. Ugyanúgy meg fogják tagadni az adatok kiadását, csak most már nevesíteni fogják ezt a két szempontot. Ennyi lesz a különbség.
Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, egyet tudok összefoglalásul mondani: az a folyamat, amit önök most elkezdtek ezzel a három törvénnyel, ez egészen elképesztő, felháborító, tarthatatlan. Egyet tudunk ígérni, méghozzá azt, hogy mindent meg fogunk tenni az összes jogi fórumon belföldön és külföldön egyaránt annak érdekében, hogy ezekhez az adatokhoz a magyar állampolgárok hozzájuthassanak, hogy ezeket az információkat megismerhessük. Biztosra vehetik azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen adatok alapján a felelősségre vonás sem fog elmaradni, mert ami késik, nem múlik, ahogy szokták mondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Teleki László tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
