GÚR NÁNDOR

Full text search

GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Répássy képviselőtársam! Azt, hogy a politikai folyamatok hogyan alakulnak, én most nem kívánom vizionálni. Bár, ha ezt tenném, akkor rögtön azt kellene mondanom, hogy ha az oddsokat nézem, akkor én nem nagyon teszek most már magukra. Nem nagyon teszek, mert a folyamat, amit önök elindítottak, most csak, ha itt maradunk a téma kapcsán, akár a közérdekűnek mondható információk utolérhetősége vagy a közpénzek felhasználása és a hasonló ügyek tekintetében, az mind-mind abba az irányba vezet, hogy egyre több embernek nyílik ki a szeme Magyarországon, és látja világosan és tisztán, hogy önök mit csinálnak.
Tudja, tegnap, amikor a Széchenyi születésének 225 éves évfordulójával kapcsolatos országgyűlési-határozat-tervezetet tárgyaltuk, akkor is érdekes volt azt az összefüggést hallani itt a kormánypárti padsorok közül, hogy Széchenyi nagysága és az ő tettei hogyan és miképpen vágnak egybe a mai kormány cselekedeteivel. Akkor is azt mondtam, most is megismétlem önnek is meg képviselőtársainak is azt az egy mondatot, ami arról szól, hogy tudja, ha nem tudja, akkor nézzen utána, biztos megtapasztalja majd, hogy Széchenyi a saját vagyonából áldozott rengeteget, rengeteget azért, hogy ez az ország előbbre lépjen.
Most pedig az elmúlt hat esztendőben azt látom, és azt hiszem, nem tévedek, hogy a köz vagyonából, a köz vagyonából gyarapodnak sokan a kormányzat holdudvarában. Nem a saját vagyonukat teszik be és áldozzák fel annak érdekében, hogy jobb legyen az országban, hanem a köz vagyonából „boldogulnak” akár olyan mértékben is, ami ahhoz vezet, hogy közben százezreket meg milliókat kizsigerelnek meg nyomorba döntenek. Nem mondom tovább ezt a részét a történetnek, csak azért mondtam, hogy a vizionálásnak némi alapot is teremtsek arra vonatkozóan, hogy az ön előbbi megszólalását vissza tudjam igazolni.
De hogy a most tárgyalt napirendi ponthoz térjünk vissza, egy gondolatot mondok, és nem akarok senkit untatni. Azt szeretném mondani, hogy ha önöknek nyugodt és tiszta lenne a lelkiismeretük az indulás pillanatától kezdve Paks ügyében, ha az a folyamat, amely Orbán-Putyin tárgyalásai kapcsán kialakult, mindenki számára látható lett volna, látható lett volna, nem a közember számára, aki nehezebben fér hozzá az információkhoz, hanem a parlamenti képviselők számára, tudja, a Gazdasági bizottság keretei között nem tudtak hozzáférni alapvető információkhoz képviselők, akkor azt mondom, hogy még értem is, hogy miben gondolkodnak vagy hogyan és miképpen kívánják a folyamatokat alakítani.
De akkor, amikor az alapinformációkhoz való hozzáférés tekintetében óriási gondok vannak a parlamenti képviselő számára, azt mondom, hogy azt az utat járni, amit önök járnak, mert az adja a „mentsvárukat”, a menekülési pályájukat, bármi mást, hogy évtizedekre titkosítanak dolgokat, meg hozzáférhetetlenné tesznek, vagy majd újabb törvénytervezetek keretei között visszamenőleges hatállyal foganatosítanak intézkedéseket, azt gondolom, azt hiszem, hogy ez nem viszi önöket előbbre. Nem szurkolok önöknek, megmondom őszintén, e tekintetben, de azt elvárnám mindegyiküktől, hogy igazából a közpénzek felhasználását tesszük meg, és azt tesszük meg, mert hát azért itt nemcsak orosz hitelekről van szó majd a paksi beruházás kapcsán, hanem sok minden másról is, akkor ezzel a nyilvánosság előtt flottul, tisztán el kell tudni számolni.
(15.50)
És nem elszámolni kell tudni csak, hanem annak a folyamatában azt láthatóvá is kell tudni tenni, és nem arra törekedni, hogy hogyan lehet elmismásolni, hogyan lehet eltitkolni az emberek szeme elől. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me