KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is elmondhatjuk, hogy látható az előző időszakok törvényalkotásából, hogy bizony a Fidesz nem szereti a nyilvánosságot. Nem szereti a nyilvánosság előtt intézni azon ügyeit, amelyeket nem egyszer, hanem sokszor, szinte minden alkalommal bizony a korrupció gyanúja leng körül. Ahol közbeszerzésekről, közpénzekről, nagyberuházásokról van szó, ott mindenütt megjelenik valamilyen úton-módon a titkosítás, nemzetbiztonsági okokra való hivatkozás, a titoktartási kötelezettség és sorolhatnám. Ez pedig egyenesen aláássa azt az egyébként sem létező tekintélyt, amelyet ezen beruházásokon keresztül is a kormánynak a magyar állampolgárok szemében fenn kellene tartania.
Egy atomerőmű-beruházás kapcsán egyébként is nagyon veszélyes játék az, amit a kormány űz. Jelen pillanatban a magyar társadalom többsége talán még támogatja a Paksi Atomerőmű új blokkjainak megépítését, a bővítést. Azonban önök ezzel a magatartással, amelyet a titkosítás kapcsán is többek között folytatnak, ezzel a politikával aláássák ezt a még talán meglévő, de meglehetősen ingatag támogatottságát a Paksi Atomerőmű bővítésének. Ezzel akaratlanul is annak a lobbinak a malmára hajtják a vizet, akik évek óta, az Oroszországgal történt megállapodás óta tulajdonképpen kőkeményen azért dolgoznak, hogy ezt a szerződést megfúrják.
Miért hitelesebb a Jobbik, mint a többi ellenzéki párt, amikor ezt a törvényjavaslatot bírálja? Azért, mert igazán nem lehet ránk fogni, hogy a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló beruházást mint olyat akarnánk megakadályozni. Az első pillanattól fogva kinyilvánítottuk, hogy Magyarországon az atomenergia békés célú felhasználását, a Paksi Atomerőmű kiöregedő blokkjai helyett az új blokkok megépítését támogatjuk. Minden olyan javaslatot, amely ezzel kapcsolatban a parlament elé került, támogattunk, az egyetértésünket fejeztük ki, hiszen azt mondtuk, hogy jelen pillanatban nincs reális alternatívája az atomenergiának. Erről jó néhány vitát lefolytattunk itt a parlamentben.
Ezzel csak azt akarom alátámasztani, hogy igazán nem lehet azt mondani, hogy mi a beruházást szeretnénk megfúrni és azért támadjuk a titkosítással kapcsolatos törvényjavaslatot. Azért támadjuk, ahogy már a korábbiakban is elhangzott, és teljesen egyértelmű, hogy egy folyamatnak a részesei vagyunk. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, a postatörvény és a Paksi Atomerőművel kapcsolatos szerződések titkosításáról szóló törvény nyomán kibontakozik a kép előttünk, hogy bizony közpénzekről szóló szerződéseket titkosítanak, jelen esetben 30 évre, amely szerződések megismerése talán majd a következő generációk politikusainak lesz lehetősége, sokszor olyankor, amikor ezek az esetek már el is évültek.
Tehát teljesen nyilvánvalóan ez a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy javítson a közérdekű adatokhoz való hozzáférésen ahhoz képest, mint amit önök eredetileg a parlament elé hoztak. Sőt, továbbmegyek ennél: Bárándy képviselőtársam azt mondta, hogy nem jobb ez a törvény, én meg azt mondom, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz a törvényjavaslat, mint amit eredetileg tárgyalt az Országgyűlés. Tulajdonképpen annyi történt, hogy az információszabadságról szóló törvényből önök ebbe a törvénybe is beemelték a III. fejezet 27. §-át, és ebben a 27. §-ban tulajdonképpen szellemi alkotáshoz fűződő jogról van szó és a nemzetbiztonsági érdekből titkosított információkról. Valóban ez tényleg így van, de ettől ez a törvény ugyanaz a törvény, és nem tudom, hogy miért felel meg jobban az Európai Bizottságnak, amikor gyakorlatilag ugyanaz, mint amit egyszer már egyébként nem támogattunk, de a Ház már szavazott róla.
Változatlanul a továbbiakban sem tudjuk ezt támogatni, hiszen a nemzetbiztonsági kockázatot bármilyen olyan információra rá lehet fogni, amelyről nem akarják, hogy a nyilvánosság elé kerüljön, vagy nem akarják, hogy ezzel kapcsolatban közérdekű adatok kikérése induljon meg tömegesen az Országgyűlés nyilván főleg ellenzéki frakciói részéről. Ezeket gyakorlatilag indoklás nélkül vagy némi indoklással elutasíthatják, hiszen a nemzetbiztonsági kockázatot szinte bármire rá lehet fogni, és az információszabadságról szóló törvény sem rendelkezik szerintem egyértelműen, hogy mi az, amire innentől kezdve rá tudják fogni, hogy ez nemzetbiztonsági kockázat, ezt sajnos nem adhatjuk ki. Lehet bírósághoz menni valóban, van jogorvoslati eljárás, de a bíróság valószínűleg ugyanazt fogja mondani, és el fogja utasítani ezeket a kérelmeket.
Ez azért nagyon veszélyes játék, még egyszer elmondom, mert egy nagyon fontos energetikai beruházásról van szó a Paksi Atomerőmű bővítése esetében. Magyarország energiabiztonsága, energiaellátásbiztonsága 20-30-50 éves távlatban kerülhet veszélybe, ha teret adunk azoknak a véleményeknek és azoknak az álláspontoknak, amelyek ezt a beruházást folyamatosan ekézik akár Brüsszelben, akár itthon, mindenféle úton-módon próbálják megfúrni. Mondhatom, hogy mi egyáltalán nem vagyunk egy platformon semmilyen szinten Jávor Benedek európai parlamenti képviselővel, aki már-már a hazaárulás határát súroló módon próbálja mindenféle úton és módon megakadályozni ezt a beruházást és mindenféle eszközt felhasználva. Nem állunk vele egy platformon.
Amiben egy platformon állunk, az az, hogy ez a titkosításokkal kapcsolatos törvényjavaslat bizony nem arról szól, hogy a nemzetbiztonsági kockázatokat rejtő információkat ne ismerhessék meg. Ennél jóval tovább megy; ez arról szól, hogy azokat az üzleti szerződéseket, amelyeket az orosz féllel történt megállapodás alapján megkötnek majd a kivitelezéssel kapcsolatban, ezeket a magyar állampolgárok ne ismerhessék meg.
Itt akár milliárdos nagyságrendben lehessen majd különböző kedvezményezettekhez kiszivattyúzni a forintokat vagy akár rubeleket, kinek hogy tetszik, és ennek a szerződésnek a részletei ne legyenek átláthatók a magyar társadalom számára.
Ez pedig a bizonytalanság kockázatát növeli, ez pedig hosszú távon ahhoz fog vezetni, hogy a magyar társadalom ki fog hátrálni az atomerőmű-bővítés támogatása mögül. Nem azért, mert ők ne éreznék biztonságosnak a nukleáris technológiát, amely Magyarországon 30 éve gyakorlatilag teljesen biztonságosan üzemel a magyar mérnökök szaktudásának és képességeinek köszönhetően, hanem azért, mert teljesen átláthatatlan környezetet teremtenek körülötte, amely egyre inkább táptalajt ad az olyan híreszteléseknek, amelyek azt célozzák, hogy itt különböző biztonsági kockázatot rejtenek.
Ha nem építik be azokat a berendezéseket, amelyeket, mondjuk, Finnországban kötelezően előírtak, de nálunk nem, ha nem lesz ilyen vagy olyan plusz biztonsági beruházás, ami megnöveli másfélszeresére az atomerőmű-beruházás költségeit, akkor ez egy kockázatokat rejtő atomerőmű lesz.
(15.30)
Holott nem erről van szó, csak pontosan önök azok, akik ezzel a törvényjavaslattal és az ehhez hasonló törvényjavaslatokkal ezt fogják elérni.
Azt gondolom, hogy meg kéne gondolni és ebben a formájában vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot, illetve ha nem vonják vissza, akkor pedig olyan szabályokat kellene kidolgozni, amelyek megnyugtatóan és egyértelműen rendezik azt, hogy ki milyen információhoz férhet hozzá a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos szerződések körében, és semmilyen olyan információ ne legyen titkosítva, amely közpénzek, adófizetői forintok elköltéséről szól. Hiszen ugyan egy hitelszerződésről van szó, de nyilvánvaló, hogy ennek a hitelszerződésnek a visszafizetése majd a magyar adófizetőket fogja terhelni, mégpedig sok-sok éven keresztül. S nyilván még önrész is van e mellett a hitel mellett, ami szintén magyar adófizetői forintokból fog kifizetésre kerülni. Tehát teljesen jogos az az igény, hogy ezeket a szerződéseket, az ügyvédi munkák óradíjától a szerelési alvállalkozók munkadíjainak azon részéig, amik nem rejtenek üzleti titkot, a magyar állampolgárok megismerhessék.
Mi korábban sem támogattuk ezt a törvényt, amikor a parlament elé került. S mivel, ahogy az imént elmondtam, gyakorlatilag semmilyen érdemi változtatást nem tartalmaz, semmivel sem nyújt nagyobb hozzáférést az információszabadságról szóló törvény alapján sem, hiszen ugyanazt a bekezdést citálja ide, amit korábban, semmilyen pluszgaranciát nem nyújt, ezért a harminc évre szóló titkosítást nem tudjuk támogatni. Egyébként magával a harminc évvel sem értünk egyet mint időmértékkel. Ha jól emlékszem, az eredeti javaslatban ennél jóval alacsonyabb időtartam, tizenöt év szerepelt, és azután lett ebből harminc év. A tizenöt év is megfelelően szolgálná a nemzetbiztonsági érdekeket, megfelelően szolgálná az üzleti titkokat, és megfelelően szolgálná azokat a gazdasági érdekeket, amelyek valóban indokolttá tehetik azt, hogy az információk egy része ne legyen közérdekű adatként kiadható az elkövetkezendő néhány évben, de semmi esetre sem harminc évben, mert ez mindig a felelősség elmaszatolását és a felelősségre vonás elkerülését jelentheti.
Mi ezt természetesen nem tartanánk fenn; a Jobbik ilyen mértékű titkosítást továbbra sem tart indokoltnak. Mi nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, ezzel talán nem árulok el titkot, hiszen egész idáig erről szólt a felszólalásom. A továbbiakban pedig felszólítjuk a kormányt, tartózkodjon attól, hogy ilyen és ehhez hasonló törvényjavaslatokkal tovább ássa alá a Paksi Atomerőmű bővítésének hitelességét a társadalom szemében, és tegye még bizonytalanabbá az egész beruházási környezetet, hiszen már így is egyre több a bizonytalanság körülötte.
Nemcsak a paksi emberek, hanem az egész ország arra vár, hogy mikor fog megindulni az atomerőmű konkrét kivitelezése. Elvileg 2018-ban meg kéne történnie az első kapavágásnak, de ennek egyelőre nem sok jelét látjuk. Nagyon reméljük, hogy ha ez valóban be fog következni, addigra mind Paks városa, mind Magyarország felkészült lesz arra, hogy egy ilyen beruházást végrehajtson, mert jelen pillanatban ezt sem látjuk. Ez nem tartozik ennek a napirendnek a hatálya alá, de mindenképpen érdemes beszélni róla, hogy az ország jelen pillanatban nem áll készen, a magyar vállalkozások nem állnak készen, semmivel sem állnak jobban készen, mint két vagy három évvel ezelőtt. Önök semmit nem tettek azért, hogy a magyar vállalkozásokat felkészítsék arra, hogy a 40 százalékos magyar beszállítói hányadot teljesíteni tudják. De ezt csak zárójelben mondom el, hiszen valóban nem az információszabadságról vagy a Paksi Atomerőműről szóló törvény témája ez a felvetésem.
Összegezve azt tudom mondani önöknek, hogy ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk. Módosító indítványt nyújtottunk be, s amennyiben azt elfogadják, akkor újra tudjuk gondolni ezt a kérdést. Addig pedig azt javasoljuk önöknek, hogy a magyar társadalom igényeit is figyelembe véve, tegyék átláthatóbbá azokat a korrupciógyanús ügyleteket és beruházásokat, amelyek a közelmúltban történtek, illetve amelyek a közeljövőben fognak megtörténni. Ami közpénz, azt valóban kezeljék közpénzként, és ne kezeljék magánpénzként, hiszen önök a Magyar Nemzeti Bank alapítványainál lévő pénzre is azt mondták, hogy azzal, hogy az alapítványhoz kerül, az már nem közpénz. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, hiszen nem vált magánvagyonná, azonban teljes egészében úgy kezelik, mint ha valóban magánvagyon lenne, a saját magánvagyonuk, és különböző beruházásokra fordítják. A Jobbik ezt a továbbiakban sem fogja támogatni, sőt minden korrupciógyanús ügyben nagyon szigorúan feljelentést tesz, vizsgálatot indít és a leghatározottabban visszautasít. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
