IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeptemberben lépett hatályba a magáncsődről szóló törvény, de már másodjára módosítják. Most is a határidőt tologatják, ezúttal 2016. szeptember 30-áig hosszabbítják meg a 2016. március 1-jéig kitolt határidőt az első ütemben indítható adósságrendezési kérelmek benyújtására.
Az indok ugyanaz, mint az első módosításnál: az előzetes várakozásokhoz képest rendkívül kis számú adós lépett be a magáncsődbe. A legutóbbi adatok szerint eddig mindössze 199 adós kezdeményezett adósságrendezési eljárást, miközben a kormány rövid távon is 20-25 ezres nagyságrendű belépővel számolt. Miközben a napnál is világosabb, hogy az amúgy megkésve és megfelelő előkészítés nélkül bevezetett magáncsőd intézménye ebben a formájában megbukott, a kormány nem hajlandó elismerni a kudarcot. Még mindig azzal nyugtatgatják magukat, hogy ez időigényes dolog, az emberek összehasonlításokat végeznek, mérlegelnek s a többi. Pedig nem erről van szó, amit már csak az is bizonyít, hogy már két határidő is letelt, és ez sem hozta meg a várva várt érdeklődést.
Most, hogy már a harmadik határidőnél tartunk, elég kevéssé hihető az a magyarázat, hogy az adósoknak időre van szükségük a döntéshez. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyszerűen egy rossz szabályozás született.
Sokszor elmondtuk már, hogy a magáncsőd ilyen szigorú belépési és együttműködési feltételekkel túl szűkre szabja a potenciális belépők körét. Túl sok feltételnek kell megfelelni, túl magas jövedelemmel kell rendelkezni, túl nagy törlesztőrészletet kell fizetni és túl kevés jövedelmet lehet megtartani a mindennapi megélhetésre.
A 182 ezer főt is kitevő, bajban lévő adósok közül nagyon kevesek számára elérhető a magáncsőd. Átlag feletti, stabil, rendszeres jövedelem, állás kell hozzá, és az sem árt, ha az adós kiigazodik a túlbonyolított bürokratikus szabályokon. Emellett komoly egzisztenciális áldozatot kell vállalni. Az adósságrendezés öt éve alatt jóval a létminimum szintje alatt kell élnie az adós családjának, a lakhatáson túl a megélhetésre fordított összeg nagysága az öregségi-nyugdíj-minimum másfélszerese, ami három személy esetén 128 250 forint.
Az adósok nagy része kis jövedelmű, fizetésképtelen, akit eddig a kormány egy intézkedése sem segített igazán, számukra sem a végtörlesztés, sem a magáncsőd nem jelent segítséget, de a Nemzeti Eszközkezelő - az átvehető lakások kis volumene miatt - szintén nem reális opció.
A magáncsőd egy fontos intézmény lehetett volna, ami több tízezer családnak jelenthetett volna segítséget. Az LMP korábban az alábbi módosítókat javasolta.
Először is, jelentősen egyszerűsíteni kell az igényléssel járó adminisztrációt. Jelenleg 100 oldalas dokumentációt kell kitölteni, és ezt négy példányban kell leadni, vagyis 400 oldal csak az igénylés. A szabályokban való eligazodás sem egyszerű, tekintve, hogy egy több mint százoldalas törvényről és számos részletszabályt tartalmazó rendeletről van szó, ezt is jelentősen egyszerűsíteni kell.
A magáncsődbe való belépés feltételeit úgy kell módosítani, hogy a jellemzően kisebb lakásokkal és alacsonyabb rendszeres jövedelemmel rendelkező adósok is kezdeményezhessék. Ehhez a kötelező törlesztőrészletet csökkenteni kell, az adós fizetőképességéhez, jövedelméhez kell igazítani. Az elkölthető jövedelem mértékét magasabban kell meghatározni és nem a nyugdíjminimum arányában, hanem a létminimum arányában kell megállapítani. Megoldást kell találni arra is, ha valaki önhibáján kívül fizetésképtelenné válik, az ne minősüljön az együttműködés hiányának, ne tegyék az utcára ezért.
A magáncsőd ugyanakkor csak az egyik eleme lehet az eladósodás kezelését, illetve megelőzését segítő rendszernek. A rászorulók széles körének jelent nehézséget a lakhatási költségek, illetve a közműráfordítások, lakbérhátralékok kifizetése. A kilakoltatások kevesebb mint 10 százaléka köthető a bankhoz, nagy része közműtartozás. Erre adósságkezelési programot kell indítani, vissza kell állítani a tavaly megszüntetett adósságkezelési tanácsadást és adósságcsökkentési támogatást, valamint a korábban félmillió embernek segítséget nyújtó lakásfenntartási programot.
Ezenkívül nagyon fontos volna egy megfizethető, alacsony rezsijű, tehát fenntartható bérlakáshálózat kialakítása, ami tömegeknek segítene; miközben kulcsfontosságú lenne egy működő és kiterjedt szociális bérlakásrendszer kialakítása, az ehhez szükséges önkormányzati bérlakásállomány tovább csökkent ugyanis az elmúlt években.
(14.50)
Az önkormányzati lakásoknak csak alig több mint felét, a teljes lakásállomány másfél százalékát teszik ki a szociális alapon kiadott bérlakások. Ezért létre kellene hozni egy állami bérlakásépítési alapot, és meg kellene találni a módját annak is, hogyan lehetne bevonni az üresen álló magántulajdonú lakásokat a közösségi lakásszektorba. Tudjuk azt, hogy nagyon nagy számú ilyen lakás van, s mivel a kockázatot senki nem meri felvállalni, az állam sem, ezért ezek a lakások üresen állnak; óriási lehetőség lenne ez.
Magyarországon mindaddig fennmarad a lakhatási válság, és probléma lesz a tömeges eladósodás, amíg nem lesznek kellő számban és megfizethető áron bérelhető szociális és közösségi bérlakások. Köszönöm a figyelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
