CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel köszöntöm önöket az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait érintő törvények módosításáról szóló T/9635. számú törvényjavaslat általános vitája alkalmából. Kérem, engedjék meg, hogy néhány mondatban ismertessem a plénum előtt a törvényjavaslat főbb elemeit. Először röviden, néhány pontba sűrítve, aztán részleteiben, az egyes javaslatok részletes bemutatására térek ki.
Alapvetően a törvényjavaslat összesen hét törvény módosítását tartalmazza, alapvetően mégis három jelentős fókusza van. Az egyik a pénzbeli ellátások általános szabályozási környezetéhez igazítja a segélyezésben alkalmazott, meghatározott pénzbeli ellátásokat is, tehát hogy azokat a szabályozásokat és szabályozási elemeket alkalmazza a szabályozási összhang megteremtése érdekében, amely más pénzbeli ellátásoknál is alkalmazva van. A másik fókusz alapvetően a megváltozott munkaképességű emberek számára egy fontos módosító csomag, amely további, az esélyteremtés, leginkább a foglalkoztathatóság javításán és a foglalkoztatási esélyek javításán keresztüli esélyteremtés ügyét szolgálja. A harmadik pedig a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, abból kilépő fiatalok életkezdési, leginkább lakhatási esélyeinek a megteremtésén keresztül szolgálja e sérülékeny társadalmi csoport szociális biztonságának az erősítését. Ez a három fontosabb fókusza ennek a javaslatnak, amely tehát hét módosítást tartalmaz.
Annak érdekében, hogy a szociális ellátások hatékonyan működjenek, módosulnak a szociális törvény egyes, elsősorban a pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokkal kapcsolatos rendelkezései, fogalmai. A jogalkalmazó szervektől érkező visszajelzések alapján indokolttá vált a gyermekvédelmi törvényben szabályozott otthonteremtési támogatás, mint gyermekvédelmi pénzbeli ellátás szabályozásának a módosítása is, illetve ahogy említettem, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló törvény elfogadásának a célja az volt, hogy a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt egészségi állapotára építve, a foglalkozási rehabilitációt középpontba helyező, a megváltozott munkaképességű személyek munkaerőpiaci részvételét támogató rendszer jöjjön létre. A törvényjavaslat a rendszer négyéves működési tapasztalataira építve fogalmaz meg ezen személyek foglalkoztatási esélyeinek növelését, szociális biztonságuk erősítését, illetve a bürokrácia csökkentését célzó javaslatokat.
Úgy véljük, hogy a szegénység és az egészségügyi kockázat csökkentésének elsődleges eszköze nem a különféle szociális támogatások biztosítása, ez egy fontos, de nem elsődleges eszköz. A szegénységből való kiemelkedés elsősorban a foglalkoztatási esélyek javítása, a foglalkoztatás erősítése, növelése, a tartós munkaerőpiaci integráció révén lehetséges. A kormány szociális intézkedéseit a múltban és a jövőben is ez határozza meg.
A segélyezési rendszer 2015. március 1-jétől jelentős mértékben átalakult. A korábbi rendszerre a hatásköri párhuzamosságok, átláthatatlanság, ebből fakadóan bonyolult eljárások voltak jellemzőek. Az új struktúra egyértelműen választja el az állami és az önkormányzati felelősséget ezen a területen, az állam és az önkormányzat segélyezéssel kapcsolatos feladatait.
A tavalyi módosítások óta az állam által nyújtott szociális ellátások mindegyike kivétel nélkül járási szinten nyújtott, ami elősegíti az országosan egységes jogalkalmazást. Ezáltal biztosítható, hogy valóban az arra rászoruló személyek részesüljenek államilag finanszírozott juttatásban, illetve ellátásuk garantált legyen. Ezzel párhuzamosan a települések lehetőséget kaptak a helyi igényekre jobban reagáló ellátórendszer kialakítására - települési támogatás -, hiszen a hatáskörükbe tartozó ellátások típusait, feltételrendszereit ők határozhatják meg.
És akkor nézzük az első fókuszt részletesebben! A szociális törvény jelenlegi módosítása, ami most önök előtt fekszik, az állami felelősségi körben nyújtott ellátásokat érinti, a járási hivatalok egységes jogalkalmazását segíti elő a jogbiztonság érdekében. E módosítások célja, hogy a szociális ellátásokat valóban csak az arra rászoruló, hatóságokkal együttműködő személyek vehessék igénybe, ne kerüljön sor szociális szempontú támogatás nyújtására ott, ahol az anyagi helyzet ezt nem indokolja. A szabályozás kialakításakor ugyanakkor a jogalkotó különös tekintettel volt a szociális ellátásokat igénybe vevő célcsoport sérülékenységére is, arra, hogy a létfenntartásukat kizárólag szociális ellátásokból biztosító személyek helyzete ne nehezedjen.
Módosításra kerül a szociális törvény annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogosulatlanul, de nem rosszhiszeműen folyósított ellátások visszakövetelése akkor, ha a személy megélhetése más módon válik biztosítottá. A hatályos szabályozás alapján csak akkor követelhető vissza a jogosulatlanul folyósított ellátás, ha fennáll a rosszhiszeműség. Számos olyan helyzet állhat azonban elő, amikor a rendszer sajátosságaiból adódóan jogosulatlanul kerülnek az ellátások folyósításra, annak ellenére, hogy az ügyfél a változás bejelentésére vonatkozó kötelezettségét teljesítette. Indokolt megteremteni annak a lehetőségét, hogy arra az időszakra tekintettel, amikor az ügyfél párhuzamosan kétfajta ellátásban részesült, a folyósított ellátás visszakövetelhető legyen a rosszhiszeműségre tekintet nélkül.
Sor kerülhet továbbá olyan esetekben is jogosulatlan folyósításra, ha a szociális ellátásban részesülő személy közfoglalkoztatásba, keresőtevékenységbe vagy képzésbe kezd, így bizonyos időszak tekintetében például szociális ellátásban és közfoglalkoztatási bérben is részesül. Ezekben az esetekben az ügyfél megélhetését a bér, a közfoglalkoztatási bér, a munkabér vagy a képzéshez kapcsolódó juttatások fedezik.
A szabály beépítésével párhuzamosan ugyanakkor a visszakövetelt ellátás méltányosságból való elengedésére az általánosnál kedvezőbb szabály kerül beépítésre. A szociális ellátásoknál bevezetendő gyakorlat nem ismeretlen más juttatások esetében is, erre utaltam a bevezetőben, a családtámogatások, a nyugellátások, a megváltozott munkaképességű személyek ellátása esetén a kifizetéstől számított 90 napon belül visszakövetelheti a hatóság a jogosulatlanul kifizetett ellátást, függetlenül attól, hogy a jogosulatlan folyósítás az ügyfélnek felróható volt-e.
Általánosságban annak a kimondása, hogy valamennyi esetben vissza kell követelni a jogosulatlanul kifolyósított ellátást, a szociális ellátások esetében nem indokolt, figyelemmel a célcsoport nehéz jövedelmi helyzetére, szociális státuszára. Tehát ha az ügyfél valóban rászoruló, mert nem rendelkezik a szociális ellátáson kívüli jövedelemmel, nem kerül sor szigorításra, és továbbra sem lehetséges a jogosulatlanul, de jóhiszeműen igénybe vett ellátások visszakövetelése. A jóhiszeműen eljáró ügyfelektől kizárólag olyan esetekben lehet visszakövetelni az ellátást, ha a szociális juttatásokon kívül egyéb jövedelemből fedezik megélhetésüket.
Az ügyfelek szempontjából tehát kedvező rendelkezés az életvitelszerűen lakott ingatlan átruházásából származó összeg megítélésére vonatkozó szabály, ez egy új szabály. A hatályos szabályozás szerint az életvitelszerűen lakott ingatlan eladása esetén a vételár akkor is beszámítandó jövedelemként, ha a befolyt összeget az ügyfél életvitelszerű lakhatás céljára szolgáló ingatlan megvásárlására fordítja. A javaslat szerint nem minősül jövedelemnek a vételár azon része, amelynek ellenében az ügyfél egy éven belül új, szintén életvitelszerű lakhatás céljára szolgáló ingatlant vásárol.
Az ellátások célzottságának javítása, valamint a jogalkalmazás egységességének elősegítése érdekében a törvény fogalomrendszere egyéb tekintetben is felülvizsgálatra kerül.
Annak érdekében, hogy a hatóságok naprakész adatokkal rendelkezzenek az ellátásokra való jogosultság megállapításához, rövidebb határidő kerül előírásra az aktívkorúak ellátásánál például a szüneteléssel kapcsolatos adatok bejelentésére.
A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg a hatályos szabályok szerint nem számít a vagyonba. Javasolt annak szabályozása, hogy ez is rendezésre kerüljön, a bankszámlán található összeg a vagyonba beszámításra kerüljön.
A szociális szövetkezetben folytatott tevékenység jelenleg nem minden esetben számít bele az FHT, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személyek részére előírt 30 napos tevékenységi kötelezettségbe. Indokolt annak kimondása, hogy a szociális szövetkezetben folytatott tevékenység is elismerendő együttműködési kötelezettség teljesítéseként.
A hatóságok visszajelzése alapján túl merev a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő személyek részére előírt 30 napos tevékenységi kötelezettség szabályozása. Előfordulhat ugyanis olyan eset, hogy az ügyfél egészségi állapota miatt nem képes teljesíteni ezt a 30 nap időtartamú tevékenységet.
(17.50)
Javasolt ezért annak a biztosítása, hogy az ügyfél keresőképtelensége esetén a kötelezettség teljesítésére ennél hosszabb idő álljon rendelkezésre.
Változnak továbbá a szociális törvénynek egyes rendelkezései a munkaügyi ágazat előírásaival való összhang biztosítása érdekében. A foglalkoztatási törvény 2015. júliusi módosulása szerint 90 napról 120 napra emelkedett a rövid időtartamú keresőtevékenység időtartama, e változás miatt az aktívkorúak ellátásának folyósítása is a jelenlegi 90 nap helyett a keresőtevékenységük első 120 napjában szünetel.
A második fókusz, ahogy említettem, a gyermekvédelmi törvény. A törvény a gyermekek sajátos jogaira és érdekeire tekintettel meghatározza azokat a támogatási elemeket, amelyekkel védelmet biztosít a családból kiemelt gyermekek számára, és segítséget nyújt a gyermekvédelmi ellátórendszerből kikerülő fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedéséhez. Ehhez a célhoz kapcsolódik a gyermekvédelmi otthonteremtési támogatás mint gyermekvédelmi pénzbeli támogatás.
A gyermekvédelmi támogatás célja, hogy normatív pénzbeli ellátásként az olyan, családi és vagyoni háttérrel nem rendelkező fiatal felnőtteket segítse, akik legalább három évet töltöttek az intézményes ellátásban, és tudjuk, hogy ezeknek a fiataloknak a társadalmi beilleszkedése nehezített, különösen a lakhatási esélyeik tekintetében, ezért fontos ennek a támogatásnak a megteremtése, folyamatos karbantartása.
A gyermekvédelmi otthonteremtési támogatás célja a fiatal felnőttek lakáshoz jutásának elősegítése. Évente közel 1300 fiatal lép ki az állami gondozottak közül, és ők tehetik meg, hogy legkésőbb 30 éves korukig benyújtják az erre a támogatásra vonatkozó kérelmet. Ezt az ellátást úgy szabályozza a gyermekvédelmi törvény, hogy taxatíve meghatározza azokat a lakáshoz jutási módokat, amelyeket a jogalkotó támogatni rendel. Ezek közül a legjellemzőbben igénybe vett támogatási cél az ingatlan vásárlása, felújítása, bérleti díj fizetése.
A gyermekvédelmi támogatásnak a mértéke a nevelésben töltött évekhez és az igénylő vagyoni körülményeihez igazodik. Eddig 1,1 és 1,7 millió forint, 1 millió 140 ezer és 1 millió 710 ezer forint között változhatott ennek a mértéke. A támogatási összeg értékállóságának és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében célszerűnek tartjuk megemelni ennek a támogatásnak az összegét, mégpedig 13, 15, 17 százalékkal, 1 339 500 forintra és 1 909 500 forintra.
Megint csak a jogalkalmazó szervek eltérő jogalkalmazási gyakorlata miatt fontos, hogy az erre a célra megállapított, de fel nem használt, illetve megállapított, de a céltól eltérően felhasznált támogatási összegek sorsának egységes rendezését biztosítani kell.
A támogatás rugalmasabb felhasználásának érdekében a javaslat ismételt kérelembenyújtási lehetőséget ír elő azon esetre, ha a fiatal nem használja fel a teljes összeget.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a gyermekvédelmi támogatásban részesülők 40 százaléka államilag támogatott lakás-előtakarékossági programban való részvételhez igényelte ezt a támogatást, ezért fontos, hogy a javaslat megteremti a gyermekvédelmi törvény és a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény közötti összhangot. Annak érdekében, hogy a lakás-előtakarékossághoz kapcsolódó állami támogatástól a fiatal felnőtt ne essen el, a javaslat szerint a támogatásból a lakás-előtakarékossági szerződés csak akkor finanszírozható, ha azt minimum négyéves futamidőre kötik, és a befizetés kizárólag részletekben történhet.
A javaslat a gyermekvédelmi otthonteremtési támogatás gyámhivatal általi felhasználásának elfogadását csak a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerinti lakáscélú felhasználás igazolását követően teszi lehetővé.
És akkor a harmadik fókusz, a megváltozott munkaképességű személyek ellátása tekintetében a törvény célja az volt annak idején, hogy a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt egészségi állapotára építve egy, a foglalkoztatási rehabilitációra építő, az ezen személyek munkaerőpiaci részvételét támogató rendszer jöjjön létre.
Az elmúlt évek tapasztalata alapján a pénzbeli ellátások és szolgáltatások, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatások, kedvezmények, úgy tűnik, hatékonyan szolgálják ezen személyek foglalkoztatásának bővítését. Az eddig végrehajtott intézkedések a fogyatékos, megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci aktivitásának elősegítését szolgálták, az eredmények kedvezőek, jelentősen megemelkedett a foglalkoztatási rátája és az abszolút száma is azoknak a megváltozott munkaképességű embereknek, akik ezen programok segítségével tudtak elhelyezkedni.
Az elmúlt négy évben a jogalkalmazói gyakorlatban összegyűlt tapasztalatok alapján indokolt, hogy az eljárásokat tovább egyszerűsítsük. A jogalkalmazói gyakorlatban felmerült kérdéseket tisztázni kell, azokat kezelni kell, és erre a javaslat kísérletet is tesz.
A módosítás egységesíti a rokkantsági ellátás és a rehabilitációs ellátás melletti munkavégzésre vonatkozó szabályokat. Jelenleg a rokkantsági ellátásban részesülők esetében keresetkorlát, amíg a rehabilitációs ellátásban részesülők vonatkozásában időkorlát érvényesül. A rokkantsági ellátást meg kell szüntetni, ha a személy keresőtevékenységet folytat, és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát. A rehabilitációs pénzbeli ellátás mellett jelenleg legfeljebb heti 20 órában lehet keresőtevékenységet végezni.
Figyelemmel arra, hogy a rehabilitációs ellátás célja a nyílt munkaerőpiaci integráció, amit a jelenlegi munkavégzési korlát nem szolgál elegendően és megfelelően, a módosítás értelmében a rehabilitációs ellátás melletti munkavégzésre is a rokkantsági ellátásra vonatkozó keresetkorlát érvényesül majd, tehát a rehabilitációs ellátást akkor kell megszüntetni, ha az ellátásban részesülő személy keresőtevékenységet folytat, és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát.
Jelenleg a megváltozott munkaképességhez kapcsolódó különféle ellátások, kedvezmények jogosultsági időtartamai elcsúsznak egymástól, nincsenek szinkronban, ami a gyakorlatban kezelhetetlen és követhetetlen az ügyfelek számára. A módosítás egyértelműen meghatározza a komplex minősítés időbeli hatályát, ezen időtartamhoz igazítja a pénzbeli ellátásra, valamint a minősítéshez kapcsolódó foglalkoztatási kedvezményekre való jogosultságot is. A mostani szabályozás szerint az ellátások minimum- és maximumösszegét a 2012-es minimálbér alapján kell megállapítani, így az ellátások értéke nyilván reálértéken csökkent.
Annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű személyek számára nyújtott ellátások minimum- és maximumösszegének értékállóságát biztosítsuk, javasoljuk ezen összegek vetítési alapját a minimálbér helyett fix összegben meghatározni, előírni, hogy azok a nyugdíjemelés mértékével azonosan, tehát az ellátások emelésére irányadó szabályok szerint emelkedjenek. A fix összeget a törvényjavaslat 94 500 forintban határozza meg, amely a korábbi vetítési alap 2016. évi nyugdíjemelés mértékével emelt összege.
A hazai és uniós forrásokból megvalósuló foglalkoztatási rehabilitációs programok sikeres lebonyolításában jelentős mértékben működnek közre a rehabilitációs szolgáltatók. A szolgáltatások egyre személyre szabottabbá válnak, és a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató vagy foglalkoztatni kívánó munkáltatók részére is egyre komplexebb szolgáltatásokat nyújtanak. Fontos célkitűzés, hogy a szolgáltatásokat egységes színvonalon, azonos feltételek mellett nyújtsák ezek a szervezetek, ezért egyrészt napirenden van a szolgáltatók nyilvántartására, a szolgáltatás igénybevételének módjára, a szolgáltatások egyes célcsoportjainak meghatározására irányuló szabályok megalkotása.
A módosítás végül megteremti annak a lehetőségét, hogy az akkreditált munkáltatók részére a munkahelyek rehabilitációs célú átalakítása és a bér- és költségtámogatás mellett a megváltozott munkaképességű munkavállalók képzése is támogatható legyen. Az akkreditált munkáltatók részére nyújtott támogatások célcsoportja kiegészül továbbá a vakok személyi járadékában részesülő személyekkel.
Összefoglalóan tehát még egyszer azt tudom elmondani, hogy mind a három területen, tehát mind a gyermekvédelem, mind a megváltozott munkaképességű emberek tekintetében, mind a segélyezés tekintetében arra tettünk javaslatot, hogy próbáljunk meg mind a három területen olyan módosításokat kezdeményezni, amelyek a gyermekvédelemben a lakhatási esélyek növelésén keresztül, az otthonteremtés elősegítésén keresztül, a megváltozott munkaképességű embereknél a foglalkoztatási esélyek megteremtésén keresztül szolgálják a szociális biztonságot, a segélyezés tekintetében pedig egységesítik és hozzáigazítják más pénzbeli ellátási rendszerek szabályozási környezetéhez az adott rendszernek a szabályozási környezetét. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
