DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy mindig, de forradalom és szabadságharcok évfordulói után pedig különösen fontos visszaemlékeznünk azokra az emberekre, akik a magyar szabadságért áldozták az életüket vagy életüknek egy jelentős részét, vagy pedig áldozataivá váltak valamilyen olyan rendszernek, elnyomó hatalomnak, amelyik megszállta Magyarországot és diktatúrát épített ki Magyarországon. Azok az emberek, akiket a Gulagra hurcoltak, semmit nem követtek el, lehet, hogy csak annyi volt a „bűnük”, hogy németes hangzású volt a nevük, lehet, hogy annyi volt a „bűnük”, hogy össze kellett gyűjteni a szovjeteknek egy településről bizonyos számú kényszermunkást, és ők még abba a részbe estek, amikor ezt a számot teljesíteni kellett, lehet, hogy csak annyi volt a „bűnük”, hogy a szomszédjuknak tetszett a telkük, tetszett a házuk, vagy kellett az a háziállat, amit ott tartottak, és annak jó kapcsolatai voltak a kommunista párt felé, és úgy gondolta, hogy úgy szerzi meg ezt a jószágot, hogy feljelenti a szomszédját és ezáltal megszerzi az ingóságait.
Bizony, így kerültek emberek, nem kevesen Magyarországról a Gulagra, a gupvira, málenkij robotra, szovjet kényszermunkára. Nyolcszázezer honfitársunkat vitték el, a mai Budapest lakosságának a fele az a nagyságrend, akiket elvittek a második világháború végén egy sima, egyszerű, egyoldalas sztálini utasítás nyomán, amivel pótolni kellett azt a munkaerőt, ami kiesett a Szovjetunióban a világháború pusztításai okán. Kényszermunkára vitték őket, modern kori rabszolgamunkára vitték őket, szörnyű sanyarú körülmények között tartották ott az embereket, folyamatos és nagyon kegyetlen munkavégzés mellett. Abból a 800 ezer honfitársunkból, akiket a szovjetek elhurcoltak, 200 ezer sohasem tért haza Magyarországra, és erről még ma is akár az oktatásban, akár a felnőttek területén nagyon kevesen tudnak és nagyon kevés ismerettel rendelkeznek. Ezért hirdette meg a Gulag-emlékévet vagy -emlékéveket, a Szovjetunióba hurcolt rabok és kényszermunkások emlékévét a magyar kormány, és ezért fogadta el még évekkel ezelőtt a Magyar Országgyűlés azt a határozati javaslatot, amely november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította.
A megemlékezéssorozat számtalan eseményt tartalmazott. Engedjék meg, hogy ezek közül párat megemlítsek, amelyeket a magyar kormány és az emlékbizottság támogatásával sikerült megvalósítani. A Gulágkutatók Nemzetközi Társasága 2015. február 25-én itt az Országházban a felsőházi ülésteremben tartott „Trauma és tabu” címmel konferenciát a málenkij robotról, „Rabszolgasorsra ítélve” címmel nyílt kiállítás az Andrássy úton a Terror Háza Múzeum előtt, amely október végéig látható, amely magyarul és angolul is bemutatja azokat a szörnyűségeket, amiket a honfitársainkkal elkövettek. Az emlékbizottság támogatott egy emlékművet, méghozzá Ottawában. Sajnos lehet, hogy előfordul az a furcsaság, hogy Kanadában, Ottawában előbb lesz a kommunizmus áldozatainak emlékműve, mint Magyarországon, márpedig Kanadából keveseket vittek el, ugyanakkor mégis minden negyedik kanadai felmenői között van olyan, akiknek a kommunisták miatt kellett eljönni az eredeti lakóhelyéről. A mai Kanada lakosságának negyede a kommunisták miatt menekült el és él ma Kanadában. Ezért tartották fontosnak, hogy létrehozzanak egy emlékművet, amelyik a kommunizmus áldozatai előtt hajt fejet.
Augusztus 23-án, az európai totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapján hagyományteremtő céllal emlékmenetet szerveztünk, amely a holokauszt áldozatainak emlékművétől a kommunizmus áldozatainak múzeumáig, a Terror Háza Múzeumig zarándokolt. A Szovjetunióba hurcolt Rabok és Kényszermunkások Szövetségének szervezésében november 21-én tartottak emlékmenetet, amelyen miniszterelnök úr is felszólalt. A Magyar Tudományos Akadémián volt november 25-én, az emléknapon „Gulág-gupvi, a szovjet fogság Európában” címmel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága szervezésében konferencia. A képviselő úr által említett lágerjárat február 24-én indult el, és Magyarország nagyobb városainak pályaudvarain áll meg. Ebbe a vagonba mindenki szabadon bemehet és megnézheti a kiállítást. Ahova a lágerjárat nem jut el, oda terveink szerint a „Barakkba zárva, életre ítélve” című kiállítás jut el, amelyik egy egykori barakkban berendezve, különleges módon megjelenítve az egykori rabság szörnyű képeit és a túlélők diadalmas, ma is élő képeit mutatja be, hiszen sokan vannak, akik legyőzték a Szovjetuniót és ma is élnek a családjuk körében. „Kárpát-me-dencei tragédiáink ’44-53” címmel a Veritas Történetkutató Intézet szervezett konferenciát szintén az emlékbizottság támogatásával.
Filmestek indultak, Gulag-filmestek Sára Sándor filmjeiből és más filmekből Budapesten és vidéken, s bízunk benne, hogy a szovjet megszállás áldozatainak Budapesten és Cegléden is méltó emléket tudunk állítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
