DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Igen, szeretnék mindenképpen válaszolni a fölvetett kérdésekre. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem úgy, hogy a tisztességes tenyésztőknek nincs mitől félni. Mindannyiuk felszólalásában azt érzékeltem, hogy szeretnének megnyugvást a kutyás társadalomban. Be kell vallani, két évtizede, mióta próbáljuk szabályozni, nincs megnyugvás a kutyás társadalomban. Tehát a törvény erejénél fogva, talán pontosan azért, mert eléggé messze is van a tenyésztőtől a törvényhozó, nem sikerül olyan szabályokat alkotni, amivel minden egyes tenyésztő egyet tudna érteni.
Horváth István képviselőtársamnak hadd mondjam azt, hogy igen, teljesen igaza van, ez a törvény egy esélyt jelent. Ezzel az eséllyel kell élniük a kutyásoknak, hiszen ez egy önszabályozásra ad lehetőséget. És azt kell mondanom, hogy az állam és a kutyások sokkal messzebb vannak egymástól, mint a kutyások a kutyásoktól. Tehát ha két tenyésztő nem tudja egymást kordában tartani, nem tudják földeríteni egymás között, hogy mi a szaporítás és mi a tenyésztés, vagy nem tudják jelezni az egyesület felé, hogy tessék itt vizsgálatot indítani, mert itt ilyen van, az államnak sokkal nehezebb lehetőségei vannak, hogy ezeket felderítse, mint egyik tenyésztő a másik tenyésztőről.
Kiss László képviselőtársamnak hadd mondjam; azt mondja, hogy a problémák jelentős része abból áll, amit a MEOE generál.
(12.50)
A kutyások úgy vannak, mint a futballrajongók: ehhez mindenki ért, és valahogy mindenki másként látja ugyanazt, valahogy mindenki ebbe bele akar szólni, és különböző érdekek ütközete zajlik ezen a terepen. Számonkéri az államosításból való visszavonulást, ugyanakkor pedig felhozza, hogy más területeken az állam szívesen vállal szerepet. Ez olyan, mint a nyuszika sapkája: ha van, azért, ha nincs, azért kell bántani a kormányt.
Azt mondja, diszkrimináció van az ebek között. Azt hiszem, ezt nyugodtan fel lehet vállalni. Igen, a magyar államnak érdeke, hogy azon kutyafajták, amelyeknek a tenyésztése itt alakult ki, itt fejlődtek ki, itt alakultak ki ezek a fajták, ezeknek a tenyésztésére gondot fordítson az állam, és ezt természetesen szabályozza. Nagyon igaz volt, képviselőtársaim, amikor azt mondták, hogy csak alig 2-3 százalék. Nem szégyen ez? Nem kéne elgondolkodnunk rajta, hogy akkor nem jól van ez így? Mégiscsak a magyar kutyák itt vannak Magyarországon! Tehát ennek a fenntartása, a további ellenőrzése, az, hogy a nemzeti parkokhoz egy-egy magyar kutyafajtát odahelyezünk, és a nemzeti parkok lesznek a felelősek azért, hogy ezeket a kutyákat fenntartsuk, tenyésztésüket ellenőrizzük, szerintem egy végtelenül jó dolog, és tényleg el kell gondolkozni azon, hogy a mai világban miért csak 2-3 százalék Magyarországon a magyar kutyák jelenléte és tenyésztése.
(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Mirkóczki Ádám váltja fel.)
Mirkóczki Ádám váltja fel.)
Azt kell mondjam, azt mondja Kiss László képviselőtársam, hogy garanciát jelent az állam ahhoz, hogy a folyamatok jól működjenek. Nem jött megnyugvás a kutyás társadalomban, nem lett béke ahhoz, hogy megfelelően lehessen működni. És hadd kérjem pont öntől, kedves képviselőtársam, hogy ne becsüljük le a civil társadalom erejét meg jelentőségét. Számos esetben bizonyították azt, hogy akár a kormánnyal szemben, akár az állammal szemben is érvényre tudják juttatni az érdekeiket. Akkor miért ne bíznánk meg a kutyás társadalomban, hogy egyszer s mindenkorra rendet tudnak maguk körül tenni? Ha nem is azt mondjuk, hogy mint a haszonállatoknál, olyan gazdasági érdekeik vannak, de egymás között a tenyésztőknek bizony komoly gazdasági érdekeik vannak. Ha ők nem tudják elérni azokat az érdekeiket, hogy itt a tisztességes tenyésztők kerekedhessenek felül a szaporítókkal szemben, akkor rég nagy a baj. Ha nem tudják azt a hírt kelteni, hogy kitől nem lehet venni, mert ott gyakorlatilag nem megfelelő ellenőrzésből származnak az utódok, nincs megfelelő törzskönyvellenőrzés vagy teljesítmény-ellenőrzés, akkor ott nagy a baj. Hát nem lehet a vásárlókat becsapni! Egyszer igen, kétszer talán, de hosszú távon biztos, hogy nem lehet. És azért a kutyás társadalom, a tenyésztők nem egy nagy, széles bázis, ők ismerik egymást, nagyjából a kutyaútvonalak is megvannak, hogy milyen csatornákon kerülnek külföldre. Nem hiszem, hogy hosszú távon fenn lehetne tartani a szaporításból származó előnyöket. Nagyon szurkolok és nagyon drukkolok azért, hogy a legkeményebben oda lehessen csapni ezeknek, és minden lehetőségtől elvonni őket.
Szeretném Kiss Lászlónak is jelezni és a többieknek is majd, hogy az állatvédelmi törvény ezután jön. Az Igazságügyi Minisztérium elkezdte a törvény megalkotását, konzultációt kezd az összes állatvédelmi szervezettel, most vannak meghíva az Igazságügyi Minisztériumba, elkezdődnek ezek a konzultációk. Nagyon remélem, hogy mindannyiunk számára egy olyan törvény jön elő, amely kellő megnyugvást fog tudni hozni ahhoz, hogy az állatokkal való bánásmód garanciákkal legyen fenntartva.
Szeretnék egy hiedelmet eloszlatni. Az, hogy az állam kivonul a többi kutyafajtából, és csak a magyar tenyésztésűeknél marad benn, nem azt jelenti, hogy majd az állatvédelmi törvény hatálya nem terjed ki a többi kutyára. Az teljesen vicces, nagyon tévút lenne, bocsánatot kérek érte, ha csak azt néznénk, hogy akkor a pulikutyába nem lehet belerúgni, de egy szetterbe igen; ilyen nem létezhet, és az állatvédelmi törvény nyilván nem is erről fog szólni. Ezek az egyeztetések lezajlanak, és ezen egyeztetések után természetesen minden állatra kiterjedően az élethez való jogot és a megfelelő tartáshoz való jogot biztosítani fogjuk.
Egyed Zsolt képviselőtársamnak mondom, hogy hol húzódik a határ a tenyésztés és a szaporítás között. Ott, ahol a tisztesség és a tisztességtelenség van. De azt kell hogy mondjam, ahogy a két évtizedes példa mutatja, nem sikerült az államnak itt hatékony szerepet játszani, nem sikerült, nem volt a kezében olyan eszköz, amely ezt meg tudta volna szünteti. A piacnak ki kell kényszerítenie azt, hogy ez megszűnjön, tehát az egyik kutyatenyésztőnek a másikkal szemben fel kell tudni úgy lépni az egyesületeknél, hogy megvonják az egyesületi tagságát és megvonják a jogosítványait ahhoz, hogy itt tenyészteni tudjon, nem maradhat fenn.
Egyre többször látjuk azt más egyesületeknél is, kisállattenyésztőknél, galambászoknál, hogy milyen fegyelmi eljárások vannak, tehát az egyesületek nagyon keményen fellépnek a szakma tisztessége érdekében. Én itt arra biztatom a kutyás szervezeteket is, hogy most már nem egymással kell majd harcolniuk, nem egymást kell kiszorítani vagy beengedni a pályára, hanem a tisztességes tenyésztő és a tisztességtelen tenyésztő között kell választaniuk. Én arra kérem őket és arra biztatom őket, hogy a tisztességes tenyésztők mellett álljanak ki, és ott a tisztességtelenekkel szemben nagyon kemény érdekeket érvényesítsenek.
Ikotity István képviselőtársamnak: azt mondja, hogy messzire szakad a valóságtól a törvény, ugyanakkor egészen korrektül felsorolja mintegy történelmi áttekintésként, hogy az egész kutyatenyésztés során milyen helyzet alakult ki. Teljesen igaza van, képviselőtársam, és azt hiszem, amikor elmondta ezt a felsorolást, akkor önnek is azt kellett éreznie, azt kellett mondania, hogy igen, az államnak tennie kell valamit. Nincs más lehetőség, nincs jobb, hiszen ha belegondol, hogy milyen széles körű, milyen széles látókörű az egész probléma, akkor egyszerűen rá kell bízni magukra a tenyésztőkre, magukra az egyesületekre azt, hogy rendet csináljanak maguk között, ami pedig az állam felelőssége, feladata, abban keményen járjon el.
Magyar Zoltán képviselőtársam annak a kérdését firtatta, hogy mi a valódi ebtenyésztés és azt, hogy szerinte akár hátránya is lehet a magyar fajtáknak az állami védelem. Nocsak! Az, hogy minden szabályozva van, és az állam szigorú törvényekkel megvédi a saját fajtáját, és igyekszik a tenyésztésben elöl járni, akár hátrány is lehet? Nem! Én azt mondom, hogy ehhez kell igazodni az összes többi fajta előállításánál. Akkor lesz rend, ha lesz elég erejük az egyesületeknek, a tenyésztőszervezeteknek ahhoz, hogy fellépve a legszigorúbban eljárjanak a saját faj-tá-juk érdekében is. Nem érdekem nekem sem, hogy kétes tenyésztőtől vásároljak. Nem érdekem, hogy kétezer forinttal olcsóbban vegyek egy kutyát, ha aztán az diszpláziás vagy bármilyen lesz. Nem érdekem, és amikor venni fogok, kellően utána fogok járni, hogy kitől érdemes. Egy rossz hír a tenyésztők között végzetes lehet bármelyik tenyésztőre, de ez nem elég. Arra biztatok minden tenyésztőszervezetet, hogy igenis tegyenek különbséget a tisztességes és a tisztességtelen tenyésztők között, zárják ki soraikból és vonják meg az engedélyét annak, aki ilyet tesz.
Staudt Gábor kedves képviselőtársam Budai Gyula munkásságát idézte elő. Én a történelmi távlatokba nem szeretnék visszatekinteni (Derültség. - Novák Előd: Történelmi személy!), én azt szeretném inkább, hogy a mostanról beszéljünk, és hogy mondjam, abba a feladatba hajtsuk a fejünket, ami előttünk áll, hiszen a múltnak következményei vannak, és azokat a következményeket mindig a mának kell elhárítani ahhoz, hogy mondjuk, egy szebb jövőben reménykedhessünk. (Novák Előd: Miben? Miben?)
A szervezeteket az államnak szemmel kell tartani, ezzel teljes mértékig egyetértek. Egyértelmű, általános tenyésztési irányelveket kell megfogalmazni, és soroltam, hogy itt különböző törvénymódosításoknak kell következnie: a szerencsejáték szervezéséről szóló, az állattenyésztésről szóló és az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény módosítása következik, tehát ezeket az óhajokat, kéréseket, ezen felmerülő problémákat mind-mind ezen törvénymódosításokban lehet rendezni.
(13.00)
Staudt Gábor mondta, hogy az államot nem érdekli, ki tenyészt fajtatisztán, de azt kell mondjam, hogy a civileket igen. A tenyésztőket igen. Tehát ott nagyon szigorúan rendet kell tenni. Higgye el, hogy az, aki kutyát akar vásárolni, légyen az a rendőrség vagy bárki, nagyon komolyan meg fogja nézni, hogy kitől vesz.
Egyszerűen attól, ami ezután következett, nagyon elszomorodtam, ezt be kell vallanom. Azt mondja, hogy szakmailag le kell hagyni az országot annak, aki nem akar betagozódni a MEOE-hez. Hát, akkor hadd kérdezzek most valamit. Az ördögtől való az egyesület? Ha odatartoznak a kutyások, választások vannak, dönteni lehet, nem a saját kezükben van, hogy hogyan alakítsák az egyesületet? Jobb inkább háborút folytatni, beásni magunkat derékig a lövészárokba, és elmenni külföldre egy szakmai szervezethez esetleg? El sem fogadnék egyet sem hazai viszonylatban, ha az a papír külföldről jön. Teljesen őszintén mondom, de ez csak a magánvéleményem.
Tehát ha itthon a különböző versenyhelyzetekben valaki nem tudja a helyét megállni, akkor az nagyon nem helyes dolog, hogy külföldre menekül, és onnan próbálja a dolgot. (Dr. Staudt Gábor: Nincs verseny.) Versenyt kell tenni! Nem egy tenyésztő van sehol sem, több versenynek kell lenni. (Dr. Staudt Gábor: Nekik van pecsétjük.) Azt kell mondjam, hogy verseny vagy nem. A szervezet vagy az egyesület kell legyen a garancia, mert itt azért egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, nincs két német juhász fajta, csak egy. Arra kell garanciát kapni tehát, és az az egyik legfontosabb dolgunk, hogy annak a fajtaleírásnak mindenben meg tudjunk felelni, mint ami a fajta törzskönyvében szerepel. Nem lehet, hogy én elmegyek máshová, mert ott, mondjuk, megengednek iksz dőlésszöget, nem lehet, hogy kivételeket vagy bármi mást kapok. Csak az lehet, hogy hogyan tudjuk fönntartani. És erre a legjobbak, akik a leginkább specializáltak, azok az egyesületek, amelyek ezeket a fajtákat tenyésztik, és a fajtafenntartásban, illetve fajtatenyésztésben jeleskednek.
Mert nem lehet azt hagyni, hogy a tenyésztések elinduljanak különböző irányba, és az ország keleti részében ilyenféle, a nyugati részben olyan, a déliben vagy az északiban harmad- vagy negyedféle kutyafajta legyen. Nem. Ahhoz nagyon szigorúan ragaszkodni kell, hogy azon leíráson, ami akár egy német juhászt vagy pulit jelent, mindenütt a világon ugyanazt értsük. Nagyon remélem, hogy az a verseny, ami gyakorlatilag majd így ki tud alakulni, az önkontroll, az az önszerveződés, ami ki tud alakulni, előreviszi a kutyás társadalom ügyeit, előreviszi a kutyák ügyeit, és nagyon remélem azt, hogy azzal, hogy az állam a hungarikumoknál, a kilenc kutyafajtánál jelen marad, a tenyésztés fenntartásában érdekelt, abban főleg, hogy ne 2-3 százalékban legyen elterjesztve Magyarországon, az nagyon fontos feladat, hogy meghatározóvá váljanak ezek a kutyafajták Magyarországon is, és akkor mondhatjuk el majd, hogy ez a törvény, amit most ide, a tisztelt Ház elé terjesztettünk, betölti szerepét.
Arra kérem önöket, hogy módosításaikkal, javaslataikkal segítsék, jobbítsák ezt a törvényjavaslatot, és majd, amikor újra elénk kerül, akkor szavazataikkal támogassák. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
