EGYED ZSOLT,
EGYED ZSOLT,
EGYED ZSOLT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslattal kapcsolatban engedje meg, hogy én egy kicsit távolabbról repüljek rá először a témára. Ugyanis ez a törvény, úgy gondolom, gyakorlatilag arról szól, hogy amit az állam nem tart fontosnak, abból ki akar vonulni, viszont szeretnék idehozni sokkal fontosabb témákat ennél, amik a mai napig nincsenek kezelve.
Hol húzzuk meg a határvonalat a tenyésztő és a szaporító között? Itt kezdődik, és úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb pontja az ebtenyésztésnek jelenleg ma. Hol is van az a határ, ahol ezt meg lehet húzni?
Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára tudja ön is, hogy vannak olyan emberek, és erre sajnos az elmúlt napokban is volt példa Hajdúböszörményben, egy magát tenyésztőnek nevező ember közel száz kutyát tartott ketrecekben, leírhatatlan körülmények között, egyébként volt olyan ketrec, amiben elpusztult kutyatetem is volt; ez az ember tenyésztőnek nevezi magát. Az én értékrendem szerint és az én olvasatomban a tenyésztő az, aki - hogy egyszerű magyarsággal fogalmazzak - nem a mennyiségre, hanem a minőségre megy. Mit is tesz egy tenyésztő, mielőtt szeretne egy almot? Mindkét szülőkutyát elviszi, leszűreti diszpláziára, leszűreti minden örökletes betegségre, és emellett arra törekszik, hogy a legjobb genetikájú kiskutyák szülessenek meg, és azok továbbvigyék a kennelnek a hírnevét, és szép eredményeket érjenek el akár magyar, akár nemzetközi versenyeken.
Miről szól a szaporító? A szaporító arról szól, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb mennyiségű kutyát létrehozni, nem érdekli őket, hogy milyen betegségei, milyen született rendellenességei vannak, és utána minél hamarabb eladni őket - ha lehet, külföldön, mert ott sokkal több pénzt kapnak érte. Gyakorlatilag itt tartunk most, és sem a törvények, sem ezek a tenyésztőszervezetek nem tudnak ennek jelenleg Magyarországon gátat szabni, és Nyugat-Európában sajnos már úgy emlegetik Magyarországot, mint azt az országot, amelyik egész Nyugat-Európát ellátja kidobott kutyákkal - mert jelenleg ez történik: oda kerülnek ki ezek a kiskutyák.
A javaslattal kapcsolatban szeretném még azt is megemlíteni, hogy én úgy gondolom, fontos lenne az államnak, és a kormánynak is nagyon fontos feladata lenne, hogy állatvédelmi feladatokban szerepet vállaljon. Ugyanis - az államtitkár úr is tudja, én is tudom - lehetetlen rendeleteket hoznak. Most csak egyet hoznék ide példának: ezt a kutyát lehet láncon tartani, nem lehet láncon tartani. Gyakorlatilag arról szól a rendelet, hogy huzamosabb ideig nem lehet láncon tartani egy kutyát, de nem szabályozza azt sem, hogy milyen hosszú láncon lehet tartani, meg azt sem, hogy mi az a huzamosabb idő. Lehet, hogy valakinek a huzamosabb idő a 24 órából 22 óra, valakinek meg 2 óra. És ha ilyen történik, ez bizonyíthatatlan. Szeretném az államtitkár úrnak felhívni a figyelmét arra, hogy ezt az ellenőrizhetetlen dolgot mihamarabb korrigálják. De továbbmehetünk ezekben a témákban.
Én úgy gondolom, hogy méltatlan helyzetben vannak az állatvédő szervezetek is, amelyek gyakorlatilag a saját forrásaikból meg szerencsésebb esetben az 1 százalékokból végzik el egyébként azokat az állami feladatokat, tehát közérdekű feladatokat, amelyeket a gyepmesterek nem akarnak vagy nem tudnak ellátni. De kicsit menjünk vissza a törvényjavaslathoz - úgy gondolom, erről kell beszélni.
Egyértelműen kitűnik a szándék, hogy a MEOESZ monopóliumát megerősítse a kormány. Abban az esetben, ha az egyéb, nem magyar fajták tenyésztése kikerül az állami ellenőrzés alól, ezek az FCI-hez való kapcsolódás miatt csak a MEOESZ-en keresztül tudnak tenyészteni. Ebben az esetben visszaáll az 1998 előttihez közeli helyzet, de nem teljesen, mert a MEOESZ-nek nincsenek magánszemély tagjai a szövetségi státusa miatt. Úgy tudom, hogy a MEOESZ kijátszotta a ’98-as VM-rendeletet, és megtartotta a MEOE egyesületi formát is, mert az FCI-nél nem a MEOESZ van tagként bejegyezve, hanem a MEOE.
(12.10)
Ez abból tűnik ki, hogy az export származási lapokra nem a MEOESZ, hanem a MEOE bélyegzőjét teszik rá - nem véletlenül teszik így -, ennek következtében az összes export pedigréokirat hamisítvány, mert a ’98-as rendelet nem a MEOE-t, hanem a MEOESZ-t jogosította fel az export származási lapok kiállítására. Úgy gondolom, államtitkár úr, hogy ezzel is megérné foglalkozni, és oda kéne figyelni, mert sajnos - és engedje meg nekünk ezt a gyanakvást - nagyon sok olyan törvény került itt az elmúlt 5-6 évben az Országgyűlés elé, ami gyakorlatilag nem javítani akart valamit, hanem valakinek az érdekeit próbálta segíteni, és sajnos azt kell mondjam, hogy egy idő után már kénytelenek vagyunk ilyen szempontból is vizsgálni ezeket a kérdéseket.
A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, és már képviselőtársam előttem beszélt róla, gyakorlatilag a kilenc magyar kutyafajta kivételével önök le kívánják venni a kezüket minden olyan kutyafajtáról, amit Magyarországon tenyésztenek, és amelyeknek egyébként nagyon szép eredményt elért és nagyon neves tenyésztői vannak. Államtitkár úr idehozta példának a kínai csupaszkutyát meg a máltai selyemkutyát, engedje meg, hogy én is idehozzak néhány példát: német juhász vagy akár a belga juhász. Most azért hoztam például ezt a két kutyát ide példának, és én mint jobbikos és mint magánember is azt mondom, hogy feltétel nélkül és mindenképpen támogatom, hogy a magyar kutyafajták legyenek előtérbe helyezve, de azért, ha őszinték vagyunk, ennek a kilenc kutyafajtának a tartói Magyarországon, akik törzskönyvezett kutyát, kiskutyát vettek, körülbelül 3-4 százalék között vannak. Most továbbmehetünk például állami szervekhez, rendőrség, honvédség, milyen kutyákat használnak? Német juhászt használnak, belga juhászt használnak. És akkor itt megint felvetődik a kérdés, hogy ha a rendőrségnek szüksége van jó vérvonalú kiskutyákra, honnan fogják azt tudni vagy honnan fognak tudni genetikailag jó állományú kiskutyákat beszerezni. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy elég felelőtlen döntés vagy felelőtlen javaslat az önök részéről, hogy ezekről a fajtákról gyakorlatilag önök le kívánják venni a kezüket.
Továbbmenve itt a kérdésekben, még lenne néhány gondolatom, államtitkár úr. Mi az, hogy a magyar ebfajtákat például máshogyan lehet tenyészteni, mint a nem magyart? De akkor, ugye, beszélhetünk arról is, hogy a magyar disznót miért nem különböztetik meg a külföldi fajtától, a magyar lófajtát miért nem különböztetik meg a külfölditől, és ezt lehetne sorolni, ez az egyéb ebfajták közötti különbségtétel, ami szerintem egyébként EU-jogba is ütközik. Ezzel a különbségtétellel nemcsak az ebeket különböztetik meg a származási helyétől függően, hanem az ebtenyésztő szervezeteket is megkülönböztetik. Miért kell más szabály szerint tenyészteni a magyar vizslát, mint a német juhászkutyát? A tenyésztésszervezést miért kell megkülönböztetni? Miért lesz közokirat a továbbiakban a magyar vizsla származási lapja, és miért nem lesz az a német juhászkutyáé? Miért kell tenyésztési program a vizsla tenyésztéséhez, és miért nem kell a német juhászéhoz? Miért különbözteti meg a vevőket az állam? Miért kap a kutyája mellé közokiratot az, aki magyar vizslát vesz, míg csak magánokiratot kap, aki német juhászt vesz, ez is egy érdekes kérdés egyébként. Ez az egész szerintem, véleményem szerint egyébként alkotmány- és alaptörvényellenes is, mert megkülönbözteti akár a tenyésztőket, akár a vásárlókat.
Az is érdekes, hogy mivel a törvényből kikerült minden magyar ebfajta, így ezekre a fajtákra nem lesz irányadó a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet sem. Hogy miért van különbségtétel a magyar és a nem magyar ebfajták között, az az alábbiakat is jelenti egyébként, államtitkár úr: az egyiknél szabályozva van az egyedi jelölés, a másiknál nem; az egyiknél szabályozva van a fedezések száma, a másiknál nem; az egyiknél szolgáltatást kell nyújtani minden fajtát tartó személynél, a másiknál nem; az egyiknél szabályozva van a tagfelvétel, a másiknál nem; az egyiknél szabályozva van a külföldi képviselet, a másiknál nem; az egyik irat közokirat, a másik nem; egyiknél kell tenyésztésvezető, a másiknál nem. Tehát én úgy gondolom, államtitkár úr, hogy ezeket a kérdéseket mindenképpen át kellene beszélni, és itt a törvényjavaslattal kapcsolatban az aggályaimat megfogalmaztam már, de vissza szeretnék még egypár gondolattal kanyarodni az állatvédelemhez.
Rengeteg fideszes országgyűlési képviselőtől hallottam már, sőt csak azt hallottam, hogy nagyon fontos számukra is az állatvédelem, és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy képviselőtársamnak egyébként az ez irányú javaslatát az Igazságügyi bizottságban egy sima tartózkodással a fideszes többség elintézte. Kérdezem államtitkár urat, és szeretném, hogyha erre majd adna egyenes választ, én állatvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslatot most benyújtottam legalább ötöt, hogy ha a fideszes többségnek és a kormánynak is egyébként fontos az állatvédelem, akkor gondolom, államtitkár úr azt meg tudja nekem előlegezni, hogy ezeket a javaslatokat minden körülmények között támogatni fogják önök is és a kormány is. Mivel én úgy gondolom, hogy ezek nem politikai javaslatok, ezek egyszerű jobbító javaslatok, semmi másról nem szólnak, mint hogy szeretnénk gátat vetni Magyarországon az elszaporodó állatkínzásoknak, és szeretnénk egyébként az ember legjobb barátjának az életét jobbá tenni. Tehát erről szólnak ezek a törvényjavaslatok, én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen támogatható. Arra kérem képviselőtársaimat, fideszes képviselőtársaimat, hogy ebbe ne próbáljanak politikát vinni, mert itt ennek nem színe van, nem pártszíne van, hanem ennek az iránynak, ennek az akaratnak, úgy gondolom, hogy egy közös hátteret kell adni ahhoz, hogy végre elérjünk egy olyan szintre, ami megvalósíthatja Magyarországon az európai állattartásnak és európai állattenyésztésnek is az alapjait.
Még egyszer szeretném elmondani államtitkár úrnak azt is, mert ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy végre tegyenek valamit, legyen papírra fektetve, legyen törvénybe fektetve az, hogy mi különbözteti meg a tenyésztőt a szaporítótól, mert Magyarországon jelenleg, én úgy gondolom, hogy a szaporítás, a kutyaszaporítás már gyakorlatilag egy iparággá nőtte ki magát, és ennek gátat kell szabni, mert ez egyébként a fajtáknak rontja a genetikáját is, másrészt pedig úgy gondolom, hogy egy embertelen cselekedet.
Úgyhogy én ezt szeretném kérni államtitkár úrtól, és várom a válaszait a felvetődött kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
