SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Örültem, államtitkár úr, hogy fölállt, és azt hittem, hogy válaszolni fog akkor nekem arra, hogy vajon miért tűrik el azt, hogy kitiltsák, mondjuk, a székely lobogót bizonyos helyekről. Aztán azt is elmondhatta volna államtitkár úr, és vártam arra, hogy esetleg elmondja, hogy önt is felháborítja, hogy a Fidesz képviselői azt a tényt, hogy elcsatolt területekről beszélünk, az igazságot nem hajlandók igazságnak venni, és ezt jelentette az a 14 fideszes tartózkodás, ami a szavazatokban megjelent a TAB-ülésen.
De hát Hoppál Péter az alázatról beszélt. Én azt hiszem, eddig alázattal viseltettem, hiszen nem azzal kezdtem, hogy fölolvassak, mondjuk, egy jegyzőkönyvet, de most megteszem önnek. Egy jegyzőkönyvet olvasnék fel itt, a tisztelt Ház jegyzőkönyvéről beszélünk. „ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel. (Egyperces néma felállás. - A Fidesz képviselői kivonulnak.)”
Ez volt az alázat, hogy ezt nem említettem meg önnek. (Dr. Hoppál Péter: Mikor? Mikori a jegyzőkönyv? Mikori az idézet?) Az, hogy önök most szavakban, az, hogy ön most szavakban mit tesz… - ez a Fidesz volt. (Dr. Hoppál Péter: Mikori?) Ez a Fidesz volt! Teljesen mindegy, hogy mikor, ez a Fidesz volt. (Dr. Hoppál Péter: De mikori?) Az, hogy önök most jelen pillanatban mit csinálnak, és mit mondanak, és mit tesznek, arra mondok önnek egy hat évvel ezelőtti mondatot (Dr. Hoppál Péter: 1992-es! 25 évvel ezelőtti esemény! - Az elnök csenget.): „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek.” (Dr. Hoppál Péter: Kormányzás!) - mondta Orbán Viktor, az ön miniszterelnöke, aki önt államtitkárrá tette. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)