DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a helyzet, hogy Apáti képviselőtársamnak a Hofi-poénját nem fogom tudni felülmúlni. Tényleg, egy ilyen törvényjavaslatnál csak az a kérdés, hogy erre mi szükség van, túl azon, hogy van egy uniós elvárás, tudniillik olyan törvényt szerintem még a világegyetem nem látott, aminek a lényegi eleme az, hogy egyébként pedig fő szabály szerint mindig el lehet térni tőle. Tehát tényleg, államtitkár úr, én azt nem értem, hogy ilyen törvényjavaslattal miért kell itt bohóckodni a Házban. Tehát mi értelme van egy olyan jogi normának, aminek a lényegi eleme az, hogy el lehet térni tőle? Amikor nekünk jogi alaptant tanítottak, akkor arról volt szó, hogy az ilyen típusú szabályokra nincsen szükség.
A védelmi beszerzések szabályozására természetesen szükség lenne. Az is világos, hogy ez a kezdeményezése a minisztériumnak - nem tudom ezt másként nevezni, mert a „törvényjavaslat” kifejezés eléggé erős lenne, mert ha törvényjavaslatnak hívjuk, az feltételezi azt, hogy olyan szabályokat tartalmaz, amit adott esetben még a kormánynak is be kell tartania - természetesen nagyon nemes célt szolgál, hiszen Magyarország, a magyar kormány, illetve az Országgyűlés jó pár éve adós azzal, hogy törvényi szinten rendezze a védelmi és biztonsági célú beszerzések szabályozását. Eddig ugye egy alaptörvényellenes, alkotmányellenes helyzet állt fenn, rendeleti úton próbáltak szabályozni olyasmit, amit egyébként törvényben kellene rendezni. Önmagában abban a tényben, hogy egy ilyen kezdeményezés születik, tehát hogy végre a védelmi célú beszerzések törvényben legyenek szabályozva, semmi pozitívum nincs, mert pontosan annak az apró célkitűzésnek nem tesz eleget, hogy bármit is szabályozzon.
Ami ma Magyarországon a közbeszerzések, illetve egész pontosan a közbeszerzés hatálya alól kivett állami beszerzések terén folyik, azt nyugodtan nevezhetjük a közpénzeknek a haverokhoz, baráti oligarchákhoz, azok holdudvaraihoz történő szervezett kifolyatásának.
És még valamit az előbb elhangzottakhoz, hogy ráadásul itt nemcsak a közbeszerzéssel vagy a szűken vett közbeszerzésekkel, vagy az onnan kivett beszerzésekkel van a probléma. Az elmúlt hat évben a Fidesz csúcsra járatta azt a jogalkotást, hogy különböző beruházásokat hogyan lehet mentesíteni a közösségi ellenőrzés alól, hogyan lehet kiemeltnek tekinteni akár a különböző tejelt multicégeket vagy éppen olyan beruházásokat, amihez valamilyen nagyon fontos szándék fűződik. Tehát azt látjuk, hogy a nemzetgazdaság működésének egyre nagyobb területe olyan, ami gyakorlatilag egy ilyen földi halandó számára egy no-go zóna, mert egyszerűen nincsen olyan törvényi szabályozás, ami egyébként a földi halandót, akár a jogkövető állampolgárt, akár az egyszerű hazai vállalkozásokat eligazítaná. Tehát akár a kiemelt beruházásokra gondolunk, akár a közbeszerzések, a különböző állami megrendelések körüli visszásságokra gondolunk, a helyzet az, hogy nem véletlen, hogy az LMP most már hetente tart korrupcióinfót, és mutatjuk be azt, hogy egyébként rendszerszinten hogyan lopják meg a közös kasszát; hogyan lopja meg a közös kasszát egy olyan kormány, aminek a feje még 2010 nyarán meghirdette kormányprogramként, hogy most egy olyan időszak fog elkövetkezni, amikor a közérdek felülírja majd a magánérdeket.
Itt Apáti képviselőtársam Hofi Gézát idézgette, de nyugodtan idézhette volna Lánczi Andrást is, hiszen a közgázegyetem leendő rektora nagyon plasztikusan és nagyon helyesen rámutatott arra, hogy amit az ellenzék korrupciónak nevez, az valójában nem más, mint a Fidesz kormánypolitikájának a lényege. Én azt gondolom, hogy professzor úr szavait meg kellene fontolnia a kormánynak, mielőtt még itt veretes indokolásokat fűz egy ilyen törvényjavaslathoz.
Azt gondolom, hogy nem vitatható, hogy a védelmi és biztonsági célú beszerzések esetében léteznek olyan megfontolások, titokvédelmi, nemzetbiztonsági érdekek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül, és amelyek felülírhatják a klasszikus közbeszerzés szabályait. Ebben nincsen vita, és nincsen vita egyetlen európai országban sem. Egy ilyen törvénynek éppen az lenne a célja, hogy ezeket a szempontokat és érdekeket tételesen megnevezve, egyértelműen körülhatárolva foglalja össze, és a klasszikus közbeszerzési szabályokat ennek megfelelően csak a legszükségesebb körben korlátozza.
Ezen a ponton szeretnék rámutatni a titokvédelemmel kapcsolatban egy apróságra, nevezetesen arra, hogy ha jóhiszeműen járt volna el a kormány, akkor végig a törvényjavaslaton, illetve ezen a kezdeményezésen alkalmazná az úgynevezett need to know elvet, tehát hogy az eljárást indító felhívásban csupán a beszerezni kívánt eszközre, illetve szolgáltatásra vonatkozó titokvédelmi körülményeket határozzák meg, ami valójában nem védeni való információ, valamint a potenciális pályázók körét jelöljék meg - csak a megfelelő minősítésűekről lehet szó. Titokvédelmi szempontból az igényel komolyabb megfontolást, hogy a védelemre szoruló információ részleteit csupán a győztes pályázóval közöljék. Tehát magyarul, ha tisztességes szándékok vezetnék a kormányt, akkor a titokvédelem átvezetésénél ennél a speciális közbeszerzési eljárásnál kímélően járnának el. Ehhez képest ez a kezdeményezés arra tesz javaslatot, hogy lehetőleg bármit, amivel kapcsolatban fölmerül a titok gyanúja, azt titkosítsuk le. Azt is titkosítsuk le, ami egyébként semmiféle védett információt önmagában nem tartalmaz, csak olyan körülménnyel van összefüggésben, ami egyébként védett információt tartalmazhat. Itt, azt hiszem, Demeter Márta felszólalásában volt szó a Ludovika előtti sövényekről, hogy az ezzel kapcsolatos beszerzések egyébként miért mentesek az eljárás alól. Én azt gondolom, államtitkár úr, hogy pontosan ezek azok a már-már viccesnek ható felvetések, amelyek valódi magyarázatra várnak. Mit gondolnak, hogy a Ludovika téren esetleg, merthogy ott van a Nemzetvédelmi Egyetem, ezek a sövények ilyen golyóálló, golyóvédő sövényként szolgálnak, és ezért védelmi célú a kertészeti munkálat? Vagy esetleg eltakarják a védelmi egyetem hallgatóit? Na, most komolyan! Engem maga a szemlélet háborít föl, hogyha valóban az lenne a cél, hogy törvényben szabályozott módon menjen végbe a védelmi célú beszerzés, akkor alkalmaznák ezt az úgynevezett need to know elvét, és a lehető legszükségesebb körre korlátoznák a valóban védendő információk körét.
Tisztelt Országgyűlés! A fentiek fényében az előttünk fekvő javaslat kapcsán elsősorban azt kell megjegyeznünk, hogy nem kezelik szigorúan és zártan a közbeszerzés hatálya alól kivonható beszerzések körét. Kifejezetten ilyen rendelkezés, hogy törvénymódosítás nélkül az Országgyűlés illetékes bizottságának döntése alapján továbbra is bármikor eltérhetnek majd a közbeszerzési eljárás általános szabályaitól. Kitűnő, helyben vagyunk! (Apáti István közbeszólása.) Apáti képviselőtársam most bekiált, hogy minek a sorompó. Hát valóban, hiszen az illetékes bizottság képében - ezt már a letelepedési kötvények óta tudjuk - maga a mozdony van előttünk, kellően elzárja az utat, és láthatatlanná tesz mindent.
(13.00)
De komolyra fordítva a szót, én tényleg látok némi analógiát a letelepedésikötvény-biznisz intézési módja és e között a megoldás között. Tehát az, amire önök itt javaslatot tesznek, ez önmagában, ha úgy tetszik, egy közjogi kentaur, mert most már nem az első eset - és itt is mindenféle személyi érdekekre kénytelen gondolni az ember -, hogy az Országgyűlés bizottságát gyakorlatilag végrehajtó hatalmi, közigazgatási funkciókkal ruházzák fel. Kinek az érdeke ez? Mert a letelepedésikötvény-biznisz ügyében már sejtjük, hogy kinek az érdeke volt az, hogy a Gazdasági bizottság lásson el kvázi kormányzati feladatokat; ebben az esetben a parlament bizottsága gyakorlatilag kvázi közigazgatási feladatot lát el.
Szintén problémás, hogy már konkrétabb legyek itt a need to know elv alkalmazásánál, hogy azokról a minősített cégekről, amelyek üzleti partnerként szóba jöhetnek ilyen beszerzéseknél, továbbra sem tudhat semmit a közvélemény. Érthetetlen ez a titkolózás például annak fényében, hogy a NATO beszállítóit a szervezet honlapján bárki megismerheti. Tehát Magyarországon titkos, ugyanakkor a NATO honlapján meg lehet ismerni. Mindez nem a beszerzések biztonságát szolgálja, értelemszerű, sokkal inkább az ellenőrizhetetlenséget és azt, hogy utólag is minél nehezebb legyen kideríteni egy-egy beszerzés tisztaságát vagy az esetleges visszaéléseket.
Nem hoz pozitív változást abban, hogy a védelmi és biztonsági célú beszerzések esetén nem kell nyílt közbeszerzési eljárást lefolytatni, a megrendelő lényegében maga döntheti el, hogy mely cégekkel hajlandó üzletet kötni, és mint látjuk, még a minősített cégek listájának közzétételére sincsen törvényi kötelezettség. Az egyetlen pozitívum, hogy legalább ezeknél a speciális beszerzéseknél megjelenik az az elv, hogy ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplők kiválasztásakor az egyenlő bánásmód elvének megfelelően és lehetőség szerint a mikro-, kis- és középvállalkozások részvételét biztosítva kell eljárni. Jó lett volna, ha ez az elv egyébként a közbeszerzési törvényben is érvényesítésre kerül.
A melléklet tartalmazza azt a felsorolást, amelyből úgy-ahogy megállapítható, hogy milyen termékek esetében van lehetőség a Kbt. mellőzésére, a taxatív felsorolás ebben az esetben jó megoldás, erre lenne szükség a szolgáltatások esetében is. De lássunk csodát, a szolgáltatások esetében gyakorlatilag mindent belepakoltak, amit egyébként a fantázia elbír. Bármit, bármilyen szolgáltatást, amellyel összefüggésben elvileg minősített adat merülhet fel. Én nem tudom, mert lehet, hogy Demeter Márta vagy Apáti képviselőtársam alaposabban lapozta át, kíváncsi lennék, hogy például a kertépítési munkálatok itt a mondottak szellemében benne vannak-e, vagy esetleg terjesszünk elő egy módosító javaslatot.
Merthogy az van, hogy ilyen szolgáltatás a közúti, vasúti, légi és vízi szállítás, a szennyvízkezelés, a szemétszállítás, a jogi szolgáltatás. Most pont itt ne kivételeznének? Pontosan tudjuk, 2010 nyarán az első dolguk az volt a közbeszerzési törvény kapcsán, hogy a jogi szolgáltatásokat vegyük onnan ki. Természetes, hogy a védelmi beszerzéseknél is kiveszik. A szállodai és éttermi szolgáltatást is kiveszik. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Zseniális!) És azért jól figyeljünk, itt nem arról van szó, hogy konkrét esetben bizonyos részletei a szolgáltatásnak titkolhatók, hanem ha szállodai, éttermi szolgáltatás megrendelésére kerül sor egy védelmi szerv részéről, az eleve titkos a törvény erejénél fogva, és akkor ebben az esetben nem nagyon kell bajlódni azzal, hogy a kiíró pontosan megjelölje azt, hogy mi az a bizalmas, érzékeny adat, amire vonatkozó információt egyébként tényleg titokban kell tartani.
Külön érdekesség a személyi kör, amit kivenni javasol a javaslat. Azt mondja, hogy az általános közbeszerzési szabályok hatálya alól a közalapítványokat, a helyi önkormányzatokat, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatokat, a nemzetiségi és helyi önkormányzatok társulásait, a területfejlesztési önkormányzati társulásokat és a térségi fejlesztési tanácsokat kivonja. Mi van? Itt olyan közjogi testületekről van szó, akiknek védelem tekintetében az Alaptörvény és a honvédelmi törvény egyszerűen nem osztott lapot. Akkor meg miért kell kivenni? Tehát micsoda abszurd szabályozás, hogy a területfejlesztési társulásokat vagy a nemzetiségi önkormányzati társulásokat kiveszi a védelmi célú beszerzések esetén az általános közbeszerzési szabályok alól? Ezek esetében a védelmi és biztonsági célú beszerzés kategóriája nehezen értelmezhető, tehát külön kíváncsi lennék, hogy közalapítványok és nemzetiségi önkormányzatok esetén mire gondolt a jogalkotó.
A javaslatból kiderül az is, a kifejezetten katonai és rendvédelmi célú termékek és szolgáltatások mellett a kritikus infrastruktúra védelmével összefüggő beszerzésekre is alkalmazhatnának kivételes szabályokat, ha azokkal kapcsolatban minősített adat keletkezhet. Ez a szabályozás alkalmas arra, hogy a beszállítókat ne nyílt eljárásban válasszák ki, magyarul önkényesen.
És még egy szakmai észrevétel, magához a törvény szövegezéséhez, államtitkár úr. Az értelmező rendelkezéseknél bevezetik az interoperabilitás kategóriáját, viszont végig a szabályozás során az úgynevezett interoperatibilitást folyamatosan keverik a kicserélhetőség, tehát az interchangeability fogalmával, illetve az elemek azonossága, a communality fogalmával. Ez végigmegy egyébként a törvény rendelkezésein. Jó lenne, ha ezt esetleg a honvédelmi tárca jogászai még egyszer átfésülnék.
Összességében a cél, hogy a védelmi beszerzések törvényben legyenek szabályozva, természetesen helyes és üdvözlendő. Egyetlen apró probléma van, hogy ez a papírgörgeteg, amit beterjesztett meghatározott számon elénk a honvédelmi tárca, természetesen, ha elfogadást nyer, akkor ezt törvénynek kell szólítani, de tartalmi elemeit illetően egész egyszerűen nem felel meg egy törvény kritériumainak. Ez a szabályozási kísérlet pontosan azt a célt szolgálja, hogy kifelé, külföld, esetleg a nyilvánosság felé lehessen tovább hinteni a port, esetleg az Alkotmánybíróságot is meg lehessen vezetni azzal, hogy a jogforrási szintek közötti konfliktust feloldották. De valójában ez a törvény csak arra jó - ahogy Apáti képviselőtársam a humoristát idézte -, hogy a sorompó helyére a mozdonyt tegyék oda, a mozdony pedig - pedig ezt jó régóta tudjuk, legalább hat éve - pontosan eltakarja az önök piszkos üzelmeit. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
