DR. HADHÁZY ÁKOS,
DR. HADHÁZY ÁKOS,
DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök asszony expozéjában arra hivatkozott, hogy néha jó számokkal mérni, objektív mérőszámokkal mérni olyan jelenségeket, amiket nem mindig egyszerű objektív számokkal leírni. Talán a bírói függetlenség is egy ilyen tulajdonság, a bírói függetlenség megléte vagy nem megléte talán nehezen leírható számokkal. Azt gondolom, hogy mégis az ön beszámolójában találtunk olyan számot, ami erre alkalmas. Attól tartok, hogy ez korántsem a magyar bírói kar függetlenségét bizonyítja, hanem sokkal inkább ennek a függetlenségnek a meg nem létét bizonyítja.
Ez a számomra rendkívül döbbenetes szám - a bizottságban rá is kérdeztem, hogy igaz-e, de nem kaptam cáfolatot -, hogy 2016-ban 161 pályázatból, vezetői pályázatból, bírói kinevezési pályázatból mindössze 120-nál kevesebb, talán 117 pályázat zárult eredményesen. Ez azt jelenti, hogy több mint 40 eredménytelenül zárult. Az esetek 25 százalékában, egynegyedében eredménytelenül zárult a pályázat. A kérdés az, hogy ennyire sok alkalmatlan pályázat érkezett-e, ennyire sok az alkalmatlan bíró, vagy pedig ezek alkalmasak lettek volna, de ön ezeket valamiért eredménytelennek nyilvánította, azért, mert nem tetszettek önnek.
Ez egy rendkívül súlyos dolog. Nem is hiszem el ezt a számot. Azt gondolom, ez a szám egyértelműen arra utal, hogy Magyarországon ma bírói függetlenségről nehéz beszélni. Hiszen gondoljuk el, ha valakinek az előmenetele egyetlenegy embertől függ, és ez az ember egyébként pont a kormánypárt egyik prominensének a felesége, ami önmagában nem lenne probléma, de ezzel a számmal párba helyezve igenis probléma, aggályos, akkor ez nagyon sok súlyos kérdést vet fel. Ráadásul azt is tudni kell, hogy aztán ezek a vezetők, akiknek a kinevezése mindenképpen öntől függ, ezek a vezetők fogják majd szignálni az eseteket, hogy kihez kerüljön egy adott ügy tárgyalása. És innentől kezdve nagyon nem nehéz megkérdőjelezni, hogy ezek a folyamatok valóban függetlenül történnek-e.
Nem véletlen szerintem az, hogy ön számított erre a kérdésre, hiszen ön az Igazságügyi bizottságba egy kis füzetkével érkezett. Sajnos, ezt a füzetkét nem tettem el, ha valaki eltette, annak örülnék, mert akkor ezt itt kint meg lehet kapni, érdemes lenne a sajtónak is bemutatni. Egy füzetkével érkezett, tehát eleve számított erre a kérdésre, tudta azt, hogy ez probléma. Ez egy többoldalas füzet, ami bemutatja ezt az eljárást meg azokat az adatokat, hogy hány pályázat volt, és mi ennek a pályázatnak a lényege. Azonban a füzet végén, az utolsó oldalon ott áll, hogy vagy elfogadja ön a pályázat eredményét, vagy nem. Még egyszer mondom, én sokkal többre tartom a bírói kart annál, hogy elfogadjam azt, hogy ennyire sok az alkalmatlan pályázó.
Hadd mondjak egy hasonlatot itt is el; elmondtam a bizottsági meghallgatáson is, de szeretném megismételni, mert ön is használt nagyon jó, szép hasonlatokat. El kell mondanom azt, hogy az én szakmámban is tapasztalhatjuk, hogy néha kívülről egy-egy szervezet nagyon egészségesnek tűnik. Úgy tűnik ránézésre, hogy minden rendben van, egy szervezet élő, jól működik. Azonban előfordulhat, hogy odabent egy egészen pici kis hiba van rejtve, elképzelhető, hogy egész kis pici, milliméteres vérrög van, egy trombus, és az a szervezet halálához vezethet, onnantól kezdve az a szervezet halott.
Azt gondolom, ha a bírói kinevezések egyetlenegy embertől függenek, igaz, van egy hosszú folyamat, igaz, van egy nagyon objektívnek tűnő folyamat, de egyetlenegy ember egyetlenegy tollvonással az egészet áthúzhatja, és mindaddig nem engedi el, amíg nem a számára megfelelő embert kapja, akkor az a szervezet halott, az a bírói függetlenség halott, nem létezik.
Tisztelt Elnök Asszony! Hadd éljek vissza egy nagyon picit azzal, vagy éljek az előnyeivel is annak, hogy az ember képviselő, mert ilyen körülmények között képviselőnek lenni akkor, ha az ember ezt valóban komolyan gondolja, olyan nagyon sok előnnyel nem jár, ezt kell mondjam. Hadd használjam ezt ki! Egy konkrét ügyet szeretnék önnek mutatni, és erről szeretném a véleményét kérni. Attól tartok, hogy az előző képviselő kollégák is nagyon sok konkrétumot kérdeztek öntől, de erre nem nagyon fogunk választ kapni, ahogy a bizottságban sem kaptunk választ. Nagyon sok konkrétumot hallottunk például a kinevezések körüli anomáliákról.
Én most nem egy ilyet szeretnék bemutatni, de attól félek, hogy ez az ügy ennek tulajdonképpen egy végeredménye. Ez egy személyes ügyem. Nagyon sok ember nem teheti azt meg, hogy személyes ügyéről véleményt kérjen, de azt gondolom, ennek az ügynek van egy nagyon komoly, aggasztó részlete. Egy büntetőügyben voltam sértett, és amikor ennek a büntetőügynek a tárgyalása zajlott, a legeslegutolsó pillanata számomra egészen elképesztő volt. A büntetőügyben a vádlott végig tagadott. Egy hétórás tárgyalásról volt szó, egyetlenegy napon tárgyalta a bírónő, hét órát ültünk ott ezen az ügyön. A vádlott végig tagadott. Majd az utolsó aktus az volt, hogy a bírónő megkérdezte, még mindig fenntartja-e azt, hogy ön ártatlan. A vádlott nem mondta azt, hogy ártatlan, és azt sem mondta, hogy beismeri a tettét, hanem azt mondta, hogy elismeri, ha ő ült volna abban a kocsiban, ami mögött ő 50 centire egy felemelt karú markolóval szaladgál, akkor ő is megijedt volna az én helyemben. Ennyit mondtak.
Leült a vádlott, a bírónő felállt, és felolvasta az ítéletet. Felolvasta az ítéletet, egy olyan ítéletet, amelyikben arra hivatkozott, hogy azért olyan enyhe az ítélet, mert a vádlott beismerte a tettét. Nem volt ilyenről szó, de már meg volt írva az ítélet, és az indoklásban ez állt, hogy a vádlott beismerte tettét. Én természetesen - mint egyszerű állampolgár - semmi mást nem tudtam tenni, a Pécsi Járásbíróság elnökének tudtam írni egy levelet, az meg azt mondta, hogy minden rendben volt, semmi probléma nem volt.
Nagyon örülnék, ha erről az esetről vagy csak általánosságban arról két mondatot a válaszában beszélne, hogy milyen dolog az, hogy egy bíró gyakorlatilag előre megírja az ítéletet, és ezt felolvassa úgy, hogy egy olyan momentumot tesz bele, amiről elvileg nem tudhatott. Azt gondolom, ez látszólag egy kis ügy, de a gyakorlatban nagyon súlyos ügy, és attól tartok, hogy nagyon is konkrét és közvetlen következménye lehet annak a jelenségnek, hogy öntől függ a bírók kinevezése, a vezető bírók kinevezése, utána pedig ezeknek a vezető bíróknak a döntéseitől függnek az ügyek szignálásai.
Ugyan ma elvileg egy 2016-os beszámolóról beszélünk, de valóban nem térhetünk ki a mostani hetek aktualitása elől, amikor egy igazságügyi miniszteri rendelettel vagy kormányrendelettel megváltoztatják a bírói kinevezések pontozását, módját; látszólag senkit nem érint, senkit nem érdekel. Akkor, amikor a kormánypárt egyetlenegy dologról szeretne beszélni, Sorosról és semmi másról ne beszéljünk, egy ilyen apró kis változásnak - nem is törvény, hanem csak egy kormányhatározat - látszólag nincs nagy jelentősége.
Azonban itt arról van szó, hogy a bírói kinevezéseknél azok az emberek, akik nem voltak bírók, de a közigazgatásban dolgoztak, egyik napról a másikra a pontozásban jóval-jóval több pontot kaphatnak, mint akár egy olyan titkár, aki akár tíz évet már ott volt a bíróságon, nézte a bíróságok munkáját, részt vett a bíróságok munkájában. Jóval kevesebb kaphat egy ilyen pályázó, mint az, aki életében még bíróság közelében sem volt, de a közigazgatásban dolgozott.
(12.40)
Az előbbiek alapján nagyon nem élettől elrugaszkodott azt feltételezni, hogy ennek igazán egyetlenegy feladata van, az, hogy a közigazgatásban a kormánypárthoz közeli emberek kerülhessenek bírói kinevezésre. Egyébként hadd mondjam el, hogy maga az indoklás, tehát az az indoklás, amit önök el szoktak mondani, hogy nagyon fontos, hogy a közigazgatáshoz is értsen az a bíró, aki majd a közigazgatási perekkel fog foglalkozni, ez számomra meglehetősen nevetséges, hiszen vannak olyan bírók, akik elsősorban az orvosi perekkel szoktak foglalkozni, illetve jó esetben a szignálás automatikus, de én azt gondolom, hogy akkor orvosoknak is kéne a bíróságokon lenni.
Vagy azok, akik mondjuk, a vasúti szerencsétlenségekkel foglalkoznak, azoknak meg vasutasoknak kellene lenni? Tehát nem tudom elfogadni, hogy miért kellene a közigazgatásból jött és bírói tapasztalattal nem rendelkező embereknek jóval több pontot kapni, mint annak, aki a bíróságon már eltöltött időt alacsonyabb beosztásban. Józan ésszel ennek egyetlenegy magyarázata lehet: töltsük fel a bíróságokat a kormányhoz hű emberekkel. Elnézését kérem, hogy ezt kell mondani, de ez kívülről számunkra aggályos az előbbi jelenségek miatt is.
Végül én is annyit szeretnék elmondani és csatlakozni az előttem szólókhoz, hogy én sem látom egy nagyon nagy sikertörténetnek a bírói fizetésemeléseket, én is azt gondolom, hogy ezt az összes bíró közül talán ön látja sikertörténetnek. Tehát azt a néhányszor néhány százalékos emelést igazán nem nagyon érzik meg a bírók, bizony a köztisztviselők fizetése alján áll jelen pillanatban a bírói fizetés. Mindazonáltal és ezzel együtt is azt szeretném elmondani és nagyon hangsúlyozni, hogy amikor mi nem fogjuk elfogadni az ön beszámolóját, akkor nem a bíróságokat bíráljuk, hanem önt bíráljuk, tehát az ön beszámolóját, és nem a bíróságok beszámolóját bíráljuk.
Végül még egyetlenegy kérdés, amit én mindenképpen szeretnék kiemelni, kiemelni, kiemelni, és háromszor elmondani, hogy válaszoljon arra, kérem, válaszoljon, és tisztelje meg a parlamentet, tisztelje meg a magyar állampolgárokat, hogy válaszol arra a kérdésre, hogy az Igazságügyi bizottságon elhangzott, Budai Gyula képviselő úr által véletlenül mikrofonba mondott megjegyzésről, hogy minden bíró komcsi, arról önnek mi a véleménye. Ez egy rendkívül súlyos dolog! Ez nem egy szimpla bunkózás és nem egy szimpla komcsizás, hanem gyakorlatilag egy politikusnak a mély undorát fejezi ki az egész bírói kar iránt, és ebben ön akkor is köteles megnyilvánulni, ha ez önnek valami miatt nagyon-nagyon kellemetlen. Kérem, hogy tegye meg erre a válaszát. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
