CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsó alkalommal ilyen vitanap keretében tavaly novemberben találkoztunk, amikor is a mai témánkhoz hasonlóan fontos kérdés, a munkaerőhiány került terítékre. Bízom benne, hogy a mai vitanap a valódi párbeszéd jegyében fog telni, hiszen egy olyan kérdést járunk körül, ami közvetlenül vagy áttételesen az egész társadalmat érinti.
Mindenki, aki dolgozik, érdekelt abban, hogy a bére minél magasabb színvonalat érjen el, ráadásul nemcsak önmaga, hanem családja, így a gyermekei szempontjából is az egyik legfontosabb gazdasági kérdés, hogy havonta mennyi folyik be a családi kasszába. Aki pedig nem dolgozik, de szeretne munkát vállalni, annak sem lehet közömbös, hogy a leendő béréből hogyan tudja majd finanszírozni a költségeit, képes-e a befolyt összegből elsődleges szükségletein felül bármit is fedezni, elégséges-e a munkájáért kapott ellenérték az emberhez méltó élet biztosításához, a családalapításhoz.
A bérek tehát mindenkit foglalkoztatnak, és őszintén remélem, hogy a mai politikai vita közelebb vihet bennünket azoknak a folyamatoknak a megértéséhez, amelyek a bérfelzárkózás esélyeit növelik, és azt is jelzik, arról is szólnak, hogy az elmúlt évben, az elmúlt években mi történt. Őszintén remélem, hogy a vitanap végére konstruktív párbeszéd keretében el fogunk jutni oda, hogy többek között ezekre a kérdésfelvetésekre is reális válaszokat tudunk adni.
Először is hadd szögezzem le, hogy a felvetett kérdésre adandó választ nem közvetlenül a bérszínvonal vizsgálatával kell kezdenünk. Ahhoz ugyanis, hogy megfelelő béreket lehessen fizetni, egyrészt megfelelő gazdasági feltételekre, másrészt pedig olyan munkahelyekre van szükség, amelyek képesek az elvárt színvonalú bért a munkavállalónak kifizetni. Harmadrészt pedig szükség van olyan munkavállalókra, akik az adott feladatot el tudják végezni. Csak miután e kérdések tisztázásra kerültek, leszünk képesek arra, hogy érdemi eszmecserét folytassunk a bérek mértékéről és a bérfelzárkóztatásról.
A kormány kiindulási pontja, hogy a nemzet jóléte csak egy munkaalapú társadalom építésével alapozható meg. A társadalom tagjai számára egyértelművé kell váljon, hogy a boldogulás, az egyről a kettőre jutás csak munka, kemény munka révén érhető el. Ahhoz nyilván az első és legfontosabb tényező, hogy legyenek megfelelő számban álláshelyek. A polgári kormány a 2010-es kormányváltást követően ezért is hirdette meg programjában a foglalkoztatás jelentős bővítését.
(14.40)
A tíz év alatt jelentős számú új munkahely létrehozásának a szándékát akkor nemcsak a politikai ellenzék, hanem a szakmai közvélemény részéről is értetlenség és kétség fogadta.
Nézzük meg azonban, hogy hol tartunk most ennek az ambiciózus célnak az elérésében! Nem szeretném önöket statisztikákkal untatni, ezért csak röviden említek néhány adatot a foglalkoztatásról és a munkanélküliségről. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2017. év eleji adatai szerint a foglalkoztatottak száma közel 4 millió 400 ezer főre nőtt, míg a munkanélküliek száma körülbelül 200 ezerre esett vissza.
A rendszerváltoztatás óta soha nem volt ilyen magas a foglalkoztatottság és ilyen alacsony a munkanélküliség Magyarországon. 2010 óta a 15-64 éves népesség gazdasági aktivitása az Európai Unió országai közül Magyarországon nőtt a leggyorsabb ütemben, de a foglalkoztatás növekedését és a munkanélküliség csökkentését tekintve is az első négy ország között vagyunk.
A foglalkoztatásbővülés meghatározó tényezője a piaci munkahelyek számának növekedése volt. A 2010-es kormányváltás óta elért 662 ezer fős foglalkoztatásnövekedés több mint kétharmada, 461 ezer fő a hazai versenyszférában helyezkedett el. A legfrissebb adatok pedig már azt mutatják, hogy az utóbbi egy évben megfigyelt létszámnövekedés teljes egésze az elsődleges munkaerőpiacon ment végbe, ahol 144 ezerrel nőtt a létszám egy év alatt, ami a versenyszféra intenzív munkahelyteremtésének tudható be. Ezzel szemben a közfoglalkoztatottak száma már 14 ezer fős, a külföldre ingázók száma ezer fős csökkenést mutat az utóbbi egy évben. Mindezek rendkívül kedvező fejleményeknek tekinthetők a munkaerőpiacon.
A kormány szerepét a foglalkoztatás ilyen dinamikus növekedésében nem lehet elvitatni, bárhogy szeretné azt bárki is lekicsinyíteni. Amíg a versenyszféra nem tudott kellő számú új munkahelyet teremteni, feltétlenül indokolt volt a közfoglalkoztatás növelése, ami abban is nagy segítséget jelentett az érintettek számára, hogy az inaktív állapot helyett nap mint nap munkába mehettek. Ez az önbecsülésük növelése mellett jól szolgálta azt a távlati célt is, hogy megmaradjon, sőt növekedjen az esélye az elsődleges munkaerőpiacra történő visszakerülésüknek. A versenyszféra növekvő munkaerő-kereslete alapján elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz, hogy 2017-től a közfoglalkoztatás szerepe csökkenthető, amiről a kormány már intézkedéseket is hozott. Emellett nem szabad lebecsülni azokat az erőfeszítéseket sem, amelyeket a kormány a versenyszférában a munkahelyek megőrzése és a munkahelyek létrehozása terén tett.
Két dolgot említenék meg ezzel kapcsolatban. Először azt, hogy 2013. január 1-jétől a munkahelyvédelmi akció keretében bevezetett igénybe vehető célzott adókedvezmények révén a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetben levők - úgymint a fiatalok, a kisgyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek és az idősek - munkavállalását nagyban elő tudtuk segíteni. Itt a kedvezmények elsődleges célja a foglalkoztatás ösztönzése, amelyet a célcsoportokba tartozó munkavállalók után igénybe vehető munkáltatói adókedvezmények biztosítanak. 2013-tól 2017 januárjáig a versenyszférában összesen 508 milliárd forint munkahelyvédelmi kedvezményt vehettek igénybe a foglalkoztatók úgy, hogy az érvényesített adókedvezmény összege évről évre növekszik, 2016-ban elérte a 142 milliárd forintot. 2017 januárjában a munkahelyvédelmi kedvezmények az üzleti szférában 871-872 ezer munkavállaló foglalkoztatásához nyújtottak segítséget. A kedvezménnyel foglalkoztatott munkavállalók száma az év elején 16 400 fővel, 1,9 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához viszonyítva.
A másik terület, ahol a kormány jelentős szerepet vállalt a munkahelyteremtésben, a külföldi befektetések elősegítése volt. Ezen befektetések révén magas termelékenységű és jórészt fejlett munkakultúrájú munkahelyek jöttek létre. Az itt dolgozó emberek munkához jutottak, a megkeresett bérek elköltésével döntő részben a hazai fogyasztói piacot erősítették. Emellett pedig a magyar költségvetést is gyarapították a bérek után kivetett adók és járulékok befizetésével, továbbá befektetések nélkül nem épülhettek volna ki azok a beszállítói hálók sem, amelyek további munkavállalóknak kínálnak megélhetési lehetőséget. A foglalkoztatási mutatók imponáló javulásának, a teljes foglalkoztatás elérhető közelségbe kerülésének is köszönhető, hogy a bérek kérdését is új megvilágításba helyezhetjük.
Tisztelt Országgyűlés! A fentiek fényében szeretnék most beszámolni azokról az eredményekről, amelyeket a kormány a bérnövekedés területén elért és segített elérni. Ahogy azt korábban már jeleztem, egy működő piacgazdaságban a bérek emelése a gazdasági lehetőségektől függ, így a béreket alapvetően a piaci szereplők, a vállalkozások, illetve a munka-vállalók és a munkaadók alkuja határozza meg. Ebben a folyamatban a kormány közvetlenül a minimálbér és a garantált bérminimum megállapításával, áttételesen pedig az adók csökkentésével veheti ki a részét. Emellett természetesen a nem piaci szektorban, tehát a közszférában a kormány közvetlenül vagy a törvényalkotás útján is meghatározhatja a béreket. A minimálbér és a garantált bérminimum emelésénél a kormány messzemenően támaszkodik a szociális partnerek véleményére, és arra törekszik, hogy a kötelező legkisebb béreket a velük kötött megállapodás alapján, tehát konszenzussal állapítsa meg.
2010 és ’18 között a minimálbér bruttó összege 73 500 forintról 88 százalékkal, 138 ezer forintra, a garantált bérminimumé pedig 89 500 forintról 102 százalékkal 180 500 forintra emelkedik, tekintettel a 2016 novemberében a kormány és a szociális partnerek között létrejött több évre szóló megállapodásban foglaltakra is. Mindeközben erre a nyolc évre alacsony, 17 százalékos inflációval lehet kalkulálni. Ezzel szemben a 2002 és 2010 közötti 8 évben a minimálbér bruttó összege mindössze 47 százalékkal növekedett, miközben az infláció ennél magasabb, 51 százalékos volt. A minimálbér nettó összege 2011-től az eltartott gyermekek számától is függ, így 2010-hez képest lényegesen jobban növekedett az alacsony keresetű családos munkavállalók nettó munkabére, mint a gyermeket nem nevelőké.
A minimálbér reálértéke 2002 és 2010 között minimális mértékben nőtt, sőt a gyerekes munkavállalóké csökkent, mivel a szocialista kormány lényegében megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt. Ehhez képest 2010-et követően a gyermekes családoknál minden évben folyamatos növekedés következett be, az egyedülálló minimálbéres munkavállalók reálbére pedig 2012-től emelkedik évről évre. A szakszervezetek kivétel nélkül támogatták és aláírták a minimálbér 2017., 2018. évi jelentős növelését is tartalmazó megállapodást, mivel 2018-ra teljesül azon törekvésük, hogy a minimálbér egyedülálló személyre vonatkozó nettó összege érje el a létminimum értékét. Sőt, szeretném hangsúlyozni, hogy a bérminimumokat a kormány nagyobb mértékben emelte, mint ami a szakszervezetek követelése volt. Továbbá el lehet mondani, hogy a minimálbér nettó összege két eltartott gyermek esetén már az idén meghaladja a 100 ezer forintot, 2018-ban pedig ez már egy gyermek esetén is teljesül.
A garantált bérminimum - vagy köznapi nevén szakmunkás-minimálbér - átlagos bérnövekedést meghaladó növelése az egyik sarkalatos pontja a hatéves megállapodásnak. Hozzájárulhat a munkaerőhiány mérsékléséhez, a szakképzett munkaerő itthon tartásához, emellett jól szolgálja a V4-ek bérszintjéhez való felzárkóztatást is, mert ezen a képzettségi szinten mutatkozik a legnagyobb bérelmaradásunk.
Az elsődleges munkaerőpiac munkaerővonzó képességének erősítését szolgálja a minimálbér és a közfoglalkoztatási bér közötti különbség 2016-ban elkezdődött növelése. 2017-ben nettó összegben havi 9340 forinttal, 30 600 forintra úgy növekedett a kétféle bérminimum nettó értéke közötti különbség, hogy közben a közfoglalkoztatási bér összege is emelkedett, mégpedig a várható inflációt meghaladó 3 százalékos mértékben.
(14.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Most ejtenék néhány szót saját házunk tájáról, a közszférában hozott bérintézkedésekről.
A kormány saját felelősségi körében a közszférában tud közvetlen bérintézkedéseket hozni, így a közszolgálatban dolgozók anyagi megbecsülésének növelése érdekében az elmúlt években jelentős lépéseket tettünk és teszünk felelős módon, a gazdaság teljesítőképessége és a költségvetés egyensúlyi helyzete által biztosított keretek között. A kormány a közszférában nem általánosan, hanem egy-egy területre koncentrálva hajt végre béremelési programokat. Egyrészt számos ágazatban valódi karrierlehetőséget jelentő életpályákat alakított és alakít ki, másrészt több bérintézkedést vezetett be. Ezek közül ki kell emelni az egészségügyi és a szociális ágazatot.
Az egészségügyben 2012-13-ban két ütemben már átlagosan 27 százalékkal növeltük a szakdolgozók és az orvosok fizetését. Az ágazatban folytatott kollektív bértárgyalások keretében született megállapodás alapján 2016-ban újabb nagyszabású, többéves béremelési program indult, amelynek az eredményeként 2011-hez képest 2019-ig összességében megkétszereződik mintegy 98 ezer egészségügyi dolgozó bére, ami példátlanul jelentős lépés a magyar egészségügy történetében. A kormány elkötelezett, hogy anyagilag és erkölcsileg is megbecsülje azt a nagyon nehéz munkát, amelyet a szociális ágazatban dolgozók végeznek. 2013-hoz képest 2018-ra 62 százalékkal, ezen belül a következő két évben mintegy harmadával növekszik az átlagbér a szociális ágazatban, mintegy 90 ezer főre kiterjedően.
A közszféra más területein is jelentős bérintézkedések történtek, illetve vannak most is folyamatban. Csak kiragadva néhány példát, gondoljanak a 2013-ban bevezetett pedagóguséletpályamodellre, vagy a 2015-ben a rendvédelemnél és a honvédségnél indított életpályamodellekre. De itt kell megemlítenünk a közoktatásban a nevelő-oktató munkát segítő vagy a felsőoktatásban dolgozó oktatók és a tudományos kutatók, a kulturális ágazatban dolgozók, illetve az állami tisztviselők bérének a rendezését.
Tisztelt Országgyűlés! A reálkeresetek növekedése terén is komoly eredményekről tudok beszámolni. Az évenkénti rendszeres minimálbér- és garantált bérminimum-emelések, a közszféra béremelései és a versenyszférában - ahol a kormánynak nincs közvetlen ráhatása a bérek alakulására - megvalósított béremelések, az adócsökkentés, valamint az alacsony infláció következtében a nemzetgazdaság egészében 2010 és ’16 között családi kedvezmény nélkül átlagosan 17,9 százalékkal, a családi kedvezmény figyelembevételével 23,8 százalékkal növekedtek a reálkeresetek. A családi kedvezménnyel együtt hat év alatt bekövetkezett reálkereset-növekedés 10 százalékponttal meghaladja a 2003 és 2010 közötti nyolc évben kedvezőbb gazdasági feltételek között megvalósult 13,8 százalékos reálkereset-emelkedést. A családi kedvezmény 2011. évi bevezetésének és a 2014. évi kiterjesztésének köszönhetően az elmúlt hat évben a gyermeket nevelő munkavállalók körében a reálkeresetek növekedése lényegesen magasabb volt az átlagosnál, így egy gyermek esetén 22,4 százalékkal, két gyermek nevelése esetén 31,2 százalékkal, három gyermeknél pedig 51,2 százalékkal emelkedtek a családos munkavállalók reálkeresetei.
A versenyszférában dolgozók átlagos reálkeresete 29 százalékkal, a közfoglalkoztatás nélkül számolt közszférában dolgozóké pedig 25 százalékkal nőtt a 2010 és ’16 közötti hat évben, szemben a 2002 és 2010 között nyolc év alatt a versenyszférában megvalósult 18,2 százalékos, illetve a közszférában végbement 7,7 százalékos reálnövekedéssel. A reálkeresetek a 2013. év elejétől kezdve tartósan, hónapról hónapra növekedtek, így 2017 januárjában a nettó reálkeresetek már 49 hónapja nőttek töretlenül.
A foglalkoztatás gyors növekedését követően a megváltozott munkaerőpiaci helyzet lehetővé tette, hogy a kormány is hozzájáruljon a bérek európai felzárkóztatásához. A bérek növelésének elősegítésére és a munkaerőhiány kezelése érdekében a kormány 2016 novemberében átfogó megállapodást kötött a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel, amelyben a felek elkötelezték magukat a gazdaság versenyképességének javításában, a bérek növelésében, valamint ezzel egyidejűleg a bérekre rakódó terhek mérséklésében.
A keresetekre rakódó terhek és a társasági nyereségadó csökkentése a vállalkozások versenyképességének megőrzése mellett ad teret a bérek további növelésére. A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős mértékű emelése gyorsítja a bérfelzárkózás folyamatát, amit az is fokoz, hogy nem csak a minimálbéren és a garantált bérminimumon foglalkoztatottakat érinti, mivel a náluk magasabb keresettel rendelkezők fizetését is növelni kell a korábbi bérdifferenciák fenntartása érdekében.
A magasabb bérek újabb lökést adnak az aktivitás további emelkedésének, a munkavállalási hajlandóság növekedésének, hiszen a munkával megszerezhető jövedelem jelentősen emelkedik. A közfoglalkoztatási programok végső céljának megvalósítása érdekében is fontos lépés a bérek emelése, az alacsonyabb közmunkásbérrel szemben ugyanis a magasabb minimálbér vonzóbbá teszi a belépést az elsődleges munkaerőpiacra.
A bérfelzárkózás segíthet az elvándorlás problémájának kezelésében is, hiszen a jól képzett, tehetséges munkaerő kevésbé folyamodik külföldön való munkavállaláshoz, és hozzájárulhat a külföldön munkát vállalók hazaköltözéséhez is. A szakszervezetekkel és a munkaadói érdekképviseletekkel 2016 novemberében aláírt megállapodás eredményeként a következő hat évben a reálbérek akár 40 százalékkal is növekedhetnek. A 2017. januárra vonatkozó KSH-adatokban is máris mutatkozik a bérmegállapodás hatása, hiszen nemzetgazdasági szinten a bruttó és nettó átlagkereset 10 százalékkal, a reálkeresetek pedig a mérsékelt infláció mellett 7,5 százalékkal haladták meg az egy évvel ezelőttit. Részben a minimálbér és a garantált bérminimum emelésével összefüggésben az állami vállalatoknál dolgozók is jelentős bérfejlesztéshez jutnak. Ennek érdekében a 2017-2019 közötti hároméves időszakban összesen 30 százalékos bérfejlesztéshez nyújt többlettámogatást a költségvetés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Álljunk meg egy pillanatra, és vizsgáljuk meg a magyar béreket nemzetközi összehasonlításban! A bérek eltérő színvonala kétségtelenül az egyik oka annak, hogy sokan a magasabb bérszínvonalú országokban keresnek munkát. Szükséges azonban megjegyezni, hogy ha csak Európát tekintjük is, az eltérő bérszínvonalon is alapuló munkaerő-vándorlás nem csak magyar jelenség, ahogy az is tény, hogy a bérszínvonalak kiegyenlítődése még a régi tagállamok között sem valósult meg, a munkaerőnek a hosszabb időszakra visszatekintő szabad áramlása ellenére sem.
A munkavállalói jövedelmek szempontjából a bérek vásárlóerő-paritáson történő mérése ad reális képet a különböző országok közötti összehasonlítás során. Ez fejezi ki ugyanis összehasonlítható módon, hogy az egyes országokban megkeresett bérből mennyi áru és szolgáltatás vásárolható az adott országon belül. Vásárlóerő-paritáson 2002 és 2010 között, tehát a szocialista kormányzás alatt a visegrádi országok közül hazánk növelte legkisebb mértékben a minimálbért. Ez a trend fordult meg 2010-ben, amikor is 2016-ig Lengyelországgal együtt voltunk az éllovasok. A 2017. évi 15 százalékos növekedéssel pedig Magyarország egyedül az élre került a 2010 óta bekövetkezett növekedést nézve.
Az EU-s 22-ek közül vásárlóerő-paritáson hazánk a növekedési rangsorban az ötödik helyet foglalja el, a 2010 utáni időszakot követően nálunk nagyobb mértékű emelést csak Bulgária, Románia, Észtország és Litvánia hajtott végre a hét év alatt. Minimálbér-növelés terén a 2010 óta elért jelentős előrehaladás következtében 2017 januárjában hazánk vásárlóerő-paritáson számolva, a minimálbérszintje alapján a 14. helyen szerepel a 22 ország közül. Ezzel az országok középső csoportjában helyezkedünk el, a szomszédos országokat megelőzzük. Ez azt jelenti, hogy 2010-et követően sikerült megelőznünk Csehországot, Szlovákiát és Horvátországot.
Az Eurostat 2015-ig közöl adatokat a tagországok kereseteiről. Ezek szerint a magyar bérek vásárló-erő-paritáson lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek 2010 óta, mint a külföldi munkavállalás szempontjából a magyarok számára fontos célországokban, például Németországban, Ausztriában vagy az Egyesült Királyságban. Mindezek következtében vásárlóerő-paritáson a német, az osztrák és a brit bérek-hez képest számottevő közelítést sikerült elérni öt év alatt. Felzárkózásunk a németekhez és az osztrákokhoz képest 3-4 százalékpont, a britekhez viszonyítva pedig körülbelül 10 százalékpont volt az öt év alatt. Ezekben a viszonylatokban hasonló mértékű felzárkózás volt tapasztalható 2004 és 2010 között is.
(15.00)
A V4-ek viszonylatában az állapítható meg, hogy vásárlóerő-paritáson Csehországhoz és Szlovákiához képest javítottunk a pozíciónkon 2010 és 2015 között. A visegrádi országok viszonylatában tehát az új kormány egy kedvezőtlen helyzetet örökölt, amin 2010-et követően már 2015-ig is sikerült javítani, a lengyel viszonylat kivételével. A tavalyi erőteljes bérdinamika következtében a 2016-os év pedig olyan fordulópontnak tekinthető, ami a térségünkön belül és tágabb környezetünkben is a bérfelzárkózás erősödését jelentheti.
A tavalyi év végén megkötött többéves bérmegállapodás újabb jelentős ösztönzést jelent a bérek növekedéséhez, és amennyiben a következő hat évben megvalósul a várakozások szerinti 40 százalékos reálbér-növekedés, akkor az további határozott lépést jelent a fejlett országokhoz történő felzárkózás terén.
Tisztelt Országgyűlés! Látnunk kell, hogy az Európai Unió tagjaként érintenek bennünket azok a kezdeményezések, amelyeket az Európai Unió is tett a bérmegállapítás területén. Az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbség csökkentése nyilvánvalóan kívánatos dolog minden tagállam számára, de az ilyen kezdeményezések alapvető kérdéseket vetnek fel gazdaságpolitikai, struktúrapolitikai és költségvetési szempontból. Szükség van arra, hogy a makrogazdasági és fiskális politikára kifejtett hatásokat is figyelembe vegyük, hiszen jelentős versenyképességi kérdésekről van szó.
A fenntartható gazdasági növekedés és a termelékenység megerősítése kulcskérdés az Európai Unió és benne Magyarország jövőjét tekintve is. Az arányos gazdasági teljesítmény nélküli juttatások szintjének mesterséges emelése alááshatja sok tagállam gazdasági stabilitását. Álláspontunk szerint nem létezik egységes európai szociális modell, mert a tagállamokat sokféleség jellemzi. Szerintünk a szociális dimenziómélyítésnek teljes mértékig összhangban kell lenni az egységes piaccal.
A gazdaságilag elmaradottabb tagállamokat nem fogják felfelé húzni a minden tagállamra érvényes szociális sztenderdek, hiszen csak a versenyképesség fenntartása és a foglalkoztatás növelése vezet gazdasági növekedéshez. A felzárkózást álláspontunk szerint a tisztességes verseny és éppen a belső piachoz való egyenlő hozzáférés biztosítása teszi lehetővé. A béregyenlőség követelése nem vezet egyenlő bérekhez. Hatásaként az új tagállamok vállalkozásai kiszorulnak a belső piacról, mert nem tudnák az előírt béreket kigazdálkodni, tehát a magyar munkavállalók munkahelyei szűnnének meg. Eközben ezek az országok adóemelésekre kényszerülnének, ami további versenyképességi hátrányt okozna országainknak.
Természetesen a régi tagállamok tőkeerős vállalkozásai számára nem jelent gondot a magasabb bérszint megfizetése, és ennek árán közép-kelet-európai versenytársaiktól is megszabadulnának. A magyar álláspont szerint az Unió nem írhat elő kötelezettséget a bérezés tekintetében. A magyar bérek emelése a más országokhoz viszonyított helyzetünk javítása miatt alapvető érdekünk, hogy a bérek meghatározása minden tekintetben nemzeti hatáskörben maradjon.
Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási helyzet javulását és a bérek emelését jelentősen elősegítették a kormány adócsökkentési intézkedései. Az elmúlt években az adórendszerben számos intézkedés került bevezetésre a családok és a vállalkozások támogatása érdekében. A kormány 2010-ben a korábbi szja-rendszer megváltoztatása és 16 százalékos egykulcsos adó bevezetése mellett döntött, majd tovább mérsékelve a munkára rakódó terheket, 2016-ban 15 százalékra csökkent az szja-kulcs. Ennek eredményeként a munkabérre Magyarországon uniós összehasonlításban is rendkívül alacsony szja-kulcs vonatkozik.
Ezzel szemben a baloldali kormányok idején az szja-kulcs mindvégig rendkívül magas volt. 2003-ban a felső kulcs 40 százalék, 2004-ben és 2005-ben 38 százalék, ezt követően 2006 és 2009 között 36 százalék, 2010-ben az értelmezhetetlen szuperbruttósítást is figyelembe véve 40,6 százalék volt. 2010 óta a kormány a munkát terhelő adóknak egy olyan rendszerét alakította ki, amely főszabály szerint teljesen lineáris, azonban a munkahelyvédelmi akcióterv keretében célzott támogatást nyújt a leghátrányosabb helyzetben lévő munkavállalók foglalkoztatásához, illetve a családi kedvezmény révén a személyi jövedelemadóban és az egyéni járulékokban figyelembe veszi a családban élő eltartottak számát.
Az adórendszer átalakításának eredményeképpen a többletjövedelmeket terhelő munkáltatói és munkavállalói elvonások aránya minden jövedelemkategóriában 50 százalék alá csökkent. Mindez azt jelenti, hogy a korábbi progresszív szja-kulcsot alkalmazó adórendszerrel szemben jelenleg az adórendszer nem bünteti a többletmunkát, a béremeléseket, és a jövedelmek eltitkolására sem ösztönöz. A baloldali kormányok idején, 2009-ben már az átlagbérnél több mint 53 százalékos volt az átlagos adóék, sőt a meredeken emelkedő progresszív adókulcsok a többletmunkát, a második állásban szerzett jövedelmeket még súlyosabban büntették.
Az ellenzéki pártokkal ellentétben a kormány nem tervezi a munkát terhelő adó növelését sem, sőt a kormány és a versenyszféra állandó konzultációs fóruma között született megállapodás értelmében 2017 és 2022 között folyamatosan csökkennek a munkához kötődő közterhek. Így 2017-ben egy olyan hatéves adócsökkentési program indult el, amelynek értelmében több mint a felével, 15,5 százalékponttal csökkenhet a munkáltatók által a bérek után fizetett adó, amennyiben megvalósulnak a bérek növekedésével kapcsolatos tervek.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül hadd hívjam fel a figyelmüket ismét arra a tényre, hogy a bérekről akkor van értelme beszélni, ha a gazdaságban megfelelő számú munkahely, megfelelő számú és képzettségű munkavállaló és álláskereső, illetve a megfelelő bér kifizetésére alkalmas munkáltató van jelen. Amint azt a múltkori vitanapunkon is elmondtam, nem kis sikert értünk el a foglalkoztatás növelése és a munkanélküliség jelentős csökkentése terén. Most a figyelmünket arra kell koncentrálni, hogy miként tehetünk további közös lépéseket a magyarországi bérszínvonal további emelése érdekében.
Erről szól a mai nap, mindenkinek nagyon-nagyon jó munkát kívánok, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
