DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A ma délutáni politikai vitanapot jobbikos képviselőtársaink abból a célból kezdeményezték, hogy az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek felszámolásáról ejtsünk egymás között szót.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem személy szerint az a véleményem, hogy Magyarország gondjait, ha vannak, és Magyarország feladatait, amik vannak, mindenképpen Magyarországon kell megoldani. Személy szerint könnyebben beszélek az Európai Unióról, én nem szavaztam annak idején rájuk, tehát könnyedebb torokkal beszélek erről. Nem kell megmásítani saját szavaimat, mint másoknak a saját megítélésemben. Úgyhogy ennek a témának a kapcsán is engedjék meg, hogy elsősorban ebből az aspektusból beszéljek, hogy a saját feladataink ránk várnak.
Azt, hogy e feladataink között a legelső a foglalkoztatottság, gondolom, az elhangzott másfél-két óra után nem kell külön taglalni. Itt képviselőtársaim nagy része bizonyára emlékszik rá, hogy a rendszerváltás utáni valamennyi felmérés, valamennyi közvéleménykutatás, valamennyi, bármely párt részéről kezdeményezett választási előkészületi statisztika arról szólt, hogy az emberek messzemenően legjobban a munkanélküliségtől féltek. Másfél-két évtizeden keresztül az ország lakosságát az foglalkoztatta, attól tartott, hogy van-e munkája vagy nincs, és ha van munkája, azt elveszíti vagy nem. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ez a kérdés mára eldőlt. Ma már nem ez a problémánk. Más problémákat hányunk itt egymás szemére, nevezetesen azt, hogy a foglalkoztatásban a munkaerőhiányra milyen megoldásokat találjunk.
A másik kérdés az - és az is elöljáróban felmerült -, hogy ebbe a közmunkát bele kell számítani vagy nem kell beszámítani, és a külföldön munkavégzőket figyelembe kell venni vagy nem. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki az elmúlt 50-60 évben külföldön akart dolgozni, a rendszerváltás előtt annak disszidálni kellett. Ma már nem kell ehhez disszidálni, el lehet menni, és ha szükséges, vissza lehet jönni. Tudom, ezek elhíresült szavak, nem én mondom először, de meggyőződésem, hogy azon emberek nagy része - többnyire fiatalok -, akik az elmúlt években elmentek, vissza fognak jönni. Már jönnek vissza, felismerik azt, hogy a világ nagy részén ők mindig idegenek lesznek, és az otthonuk, a hazájuk mindig Magyarország lesz. Úgyhogy kérem, hogy ezt a hitemet erősítsék, és ne gyengítsék azzal, hogy lemondanak erről a több százezer fiatalról. Ez a több százezer fiatal, nem mindegyik a megismerés miatti vágyért, hanem igen, egy jelentős része anyagi okokból elment, és ahogy az itthoni anyagi helyzet javulni fog és javul, azok haza fognak jönni.
A másik a közfoglalkoztatás. Ritkán szoktam itt hivatkozni rá, de képviselőtársaim jelentős részétől eltérően én életem jelentős részét Ózdon éltem le, ahol bizony a rendszerváltás előtti, alatti, utáni helyzet, a tömeges munkanélküliség elkeseredett lépésekre szorította az embereket. És ott, ahol az egyéni identitászavar tömegméretűvé válik, mind a mai napig jól érzékelhető szituációk alakulnak ki, ennek a minden politikai következményeivel együtt, hiszen az elkeseredett emberek végső soron mindig a hangos és nem az igaz szóra hallgatnak. Ezt a XX. század történelmében megtanultuk.
De ezzel együtt úgy gondolom, hogy az ózdi szituációra is a közfoglalkoztatás vagy a közmunka - hasonlóan a korábbi ilyetén gyakorlatokhoz - ad egy átmeneti megoldást. Hangsúlyozni szeretném, hogy átmenetit, és ad egy olyan lehetőséget, hogy azokra, akik alkalmasak, márpedig a közmunkában részt vevők túlnyomó többsége erre alkalmas, visszavezeti az embereket a munka világába. Esélyt ad nekik erre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy néhány szót viszont az elmúlt hónapokról is szóljak, nevezetesen arról, amikor azt mondom, hogy Magyarország feladatait nekünk kell megoldani, hogy a kormány az elmúlt hónapokban e feladatok egy részének megoldása felé milyen lépéseket tett. Azt, ami a versenyszférában történt, Cseresnyés államtitkár úr elmondta: ’15 decemberében volt a versenyszférában egy megállapodás a munkaadók, a munkavállalók és a kormány részvételével. Ennek révén sor került a minimálbér és a legalacsonyabb szakmunkásbér emelésére, amely utóbbi természetesen az egész bértáblát megtolta felfelé.
A következő feladat az volt, hogy a versenyszféra béremelését észlelve és látva, az állami szférában dolgozók, a közszférában dolgozók bérével kapcsolatos kérdéseket is napirendre tűzzük. Államtitkár úr erről is beszélt. Engedjék meg, hogy ennek egy momentumát, az ő hozzászólását kicsit kiegészítsem. Nevezetesen arra, amiről ma ritkán beszélünk - nem tudom, miért, kicsit talán szégyenlősen -, hogy 2010 óta Magyarországon munkabéke van. Magyarországon munkabéke van (Dr. Szél Bernadett: Ellehetetlenítettétek a sztrájktörvényt!), Magyarországot sem hangos sztrájkok, sem más egyéb társadalompolitikai indulatoktól fűtött, közbekiabálásokkal terhelt közélet nem zavarta meg.
Ez a munkabéke jelentős részben azzal is magyarázható, hogy a kormány, bármit is mondjanak rólunk bárkik, mindig nyitottan fordult a társadalmi érdekegyeztetés felé, ezt tettük 2015 decemberében is, majd januárban is, amikor az állami vállalatoknál működő szakszervezetekkel és azok szövetségeivel leültünk, hogy hogy képzelik el akkor a jelen időszakot és az elkövetkezendő időszakot.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a tulajdono-si-jog-gyakorlása alá tartozó, kizárólag vagy többségében állami vállalatok kivétel nélkül mindegyikében írt a menedzsmentnek, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat a szakszervezetekkel, és jelezzék, hogy a versenyszférában kötött megállapodásra tekintettel hogyan látják egy 2017. évi, és amit mi javasoltunk, esetleg egy hároméves bérmegállapodás lehetőségét. Erre ők javaslatot tettek, ezt a javaslatot egy hónap alatt a tárca összegezte. Ez több mint 250 vállalatra terjed ki. Ismétlem, hangsúlyozom, az NFM tulajdonosi jogkörébe közvetve vagy közvetlenül tartozó vállalatokra terjed ki. Ennek összesen egyébként 143 ezer dolgozója van. Közte a nagy közszolgáltató vállalatoknak, tehát a MÁV-nak, a vizeseknek, az energiaiparnak, a Volánoknak a dolgozói, de példaképpen idesorolom egyébként a sok ezer embert foglalkoztató rehabilitációs vállalatokat is. Ezeket mi összegeztük, és a vállalatokkal, valamint a szakszervezeti szövetségekkel folytatott tárgyalások alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek a vállalatoknak egy része saját erőből nem tudja a hároméves bérmegállapodásban esetleg rá eső kötelezettségeket vállalni. A többi, ezeknek a száma pontosan 79 a 252-ből; a többi vállalat a saját gazdálkodásából és a kormány által korábban biztosított 5 százalékos járulékcsökkentésből ezt a hároméves emelési igényt vállalni tudta. Nem mondtam eddig a számot, ezek a megállapodások végső soron átlagosan - és ezt hangsúlyozni szeretném, hogy átlagosan - három év alatt 30 százalékos béremelést tettek és tesznek lehetővé, amelyből az első évre zömmel 13 százalék, ’18-ra, tehát a következő évre zömmel 12 százalék, és ’19-re, a harmadik évre a maradék 5 százalék jut.
(17.00)
Hangsúlyozom, hogy ez átlagos. Vannak olyan vállalatok, gondolok például a postára, ahol az átlagnál alacsonyabb jövedelmek voltak, ott magasabb növelés volt, 33 vagy 34 százalékos növekedésben állapodtak meg, ahol pedig egy magasabb, relatíve magasabb bérszínvonal volt, ott pedig ez 30 százaléknál valamennyivel alacsonyabb.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a rendszerváltás óta példátlan társadalmi megállapodás biztosítja továbbra is az elkövetkezendő években a társadalom számára meghatározó jelentőségű szolgáltatásokat végző közszolgáltató vállalatoknál a munkabékét, biztosítja azt, hogy ezek a vállalatok egyébként a vállalatonként eltérő belső megállapodások alapján a legalacsonyabb jövedelműek bérviszonyait, a fiatal pályakezdők bérviszonyait, a hiányszakmában hiányzó szakemberek pótlását elő tudja segíteni úgy, hogy összességében az egész jövedelem-színvonalat több mint 140 ezer dolgozó - kérem szépen, vegyék figyelembe, hogy ez ennyi család, tehát 400-500 ezer embert jelent - jövedelmi viszonyait az elkövetkezendő három évben garantáltan, egyenletesen és előre kiszámítható módon növelje.
Úgy gondolom, hogy ez a megoldás a magyarországi jövedelmi viszonyok rendezésére. Ez a megoldás a magyar gazdaság munkaerőpótlásának biztosítására, és tudom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem szívesen hallják, de ez a társadalmi béke fenntartásának is fontos eszköze. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr, a türelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
