GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr azt mondja, hogy ez egy lehetőség. Azt mondja, hogy ez a lehetőség a kollektív szerződések keretei között, annak a megegyezésével párosulva, azt mondja, hogy a munkaadók és a munkavállalók gyakorlatilag kölcsönös akaratán nyugszik.
Államtitkár úr, ugye, ön sem gondolja komolyan azt, amit mond? Ugye, ön is tudja azt, hogy a munkaerőpiacon a munkaadók és a munkavállalók különböző súlyú tényezők?
A munkaadók és a munkavállalók, hogyha fajsúlyában mérjük egymással, és az őket képviselő szervezeteket, akkor az egyik sokkal inkább kiszolgáltatottabb a másik számára. A munkavállalók azok, akik a kiszolgáltatottabb kategóriába tartoznak és az őket képviselők köre.
Ugye, emlékszik 2011-re, a 2012-ben hatályosuló munka törvénykönyvére? Ahol a kollektív szerződés megcsúfolását is megtették, ahol példaként említem önnek, hogy ha nincs a fejében, akkor legyen meg, ne kelljen kutakodnia utána, hogy például a többségi állami tulajdonú cégek keretei között a kollektív szerződés megléte kapcsán nem lehetett pozitívabban eltérni az alaptól, magától a munka törvénykönyvétől.
Miről szól a kollektív szerződés? A kollektív szerződés pont arról szól, hogy az idézőjelbe tetten megfogalmazott biblia, azaz a munka törvénykönyve ahhoz képesti pozitív elmozdulásait meg lehessen tenni. A kollektív szerződés alapvetően a munkavállalók érdekképviseletének a tárháza.
De nem akarok én itt révedezni a 2011-ben megalapozott, ’12-ben elfogadott munka törvénykönyve kapcsán, amivel a kiszolgáltatottságot növelték, csak az első gondolatok tekintetében arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a munka világában legalább két fontos tényező van. Legalább kettő, sok más is, de ez a két fő tényező. Az egyik a rugalmasság, a másik meg a biztonság. A rugalmasság meg a biztonság. Hét év óta önök folyamatosan a rugalmasság tárházát nyitják, bővítik, a másik oldalon, a biztonság tekintetében pedig szorítanak, és helyette a kiszolgáltatottságot teremtik meg.
Azt kell mondanom, hogy ez így nincs rendjén. Nincs rendjén, de már csak azért sincs rendjén, mert hogyha a Ház falai közé hoznak egy törvénytervezetet, akkor azért talán ezekkel a szerepvállalókkal érdemes lenne szót váltani.
Szeretném kérdezni az előterjesztőt, Bánki Erik bizottsági elnök urat, mond-e az ön számára az valamit, hogy VKF. Segítek. Segítek, hogyha nem mond, akkor el kell mondanom, hogy ez a versenyszférában a versenyszférát érintő és a kormány közötti állandó konzultációs fórum. Tudja, itt, ebben a konzultációs fórumban vesznek részt azok a szerepvállalók, akikről az előbbiekben beszéltem, a kormánnyal karöltve, a munkaadók és a munkavállalók képviselői.
Az első kérdésem nyilván az, hogy megjárta-e ez a törvénytervezet a VKF színpadát. Egyeztettek-e a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma keretei között ezekről az elképzelésekről? Az én ismereteim szerint nem. Márpedig ha úgy van, hogy nem, akkor akár itt abba is hagyhatnám a gondolatot, és annyit mondhatnék, hogy vonják vissza ezt a törvénytervezetet, vigyék először a VKF keretei közé, beszéljék meg ott az érintett felekkel, hiszen az érintett felekre tartozik alapvetően ez a történet, és hogyha ezen túl vannak, akkor majd jöjjenek vissza, és akkor terjesszenek be egy törvényjavaslatot a Ház falai közé.
Nem egyeztettek a VKF-fel, nem egyeztettek a szakszervezetekkel. Nem mond önöknek ez semmit. Igazából tényleg azt kellene csak tenniük, hogy visszavonják.
Emlékeznek 2011-re? Visszaidézem még egyszer. 2011-ben, hogyha emlékképeim nem csalnak meg, akkor 708 módosító indítvány került benyújtásra a munka törvénykönyvéhez illesztetten a Ház falai között. Ebből több mint 500-at mi nyújtottunk be, a Magyar Szocialista Párt képviselői. Sok olyan is volt, amit a szakszervezetek kezdeményeztek, és azt gondoltuk, hogy ha egyetértünk, ha nem ezekkel - messze-messze döntő többségével egyetértettünk -, akkor is be kell nyújtani, mert a Ház falai között kell eldőljön mindaz, aminek el kell dőlnie. Emlékeznek arra is, hogy ebből a 708 módosító javaslatból hányat fogadtak be? Én úgy emlékszem, egyet sem.
Most is ezt az utat járják. Azt az utat járják, hogy még egyeztetni sem kívánnak sem a szakszervezetekkel, sem az ellenzéki oldalon lévő politikai pártokkal, hanem diktátumokat fogalmaznak meg, hiába a javaslatok vagy hiába lennének a javaslatok.
Képviselői vagy bizottsági indítvány vagy indítványok keretében úgy látszik, mintha egy-egy multinacionális vállalkozás erős lobbitevékenysége köszönne vissza vagy az mutatkozna meg. Kérdezhetném: önök kiket szolgálnak? Önök a magyar munkavállalókat szolgálják vagy a multikat szolgálják? De ebből a megfontolásból, amit a törvénytervezetből ki lehet olvasni, ebből erre csak egy válasz adódhat: önök nem a magyar munkavállalókat szolgálják. Nem, önök a multikat. Jöhet a következő kérdés ebből fakadóan: na de miért teszik mindezt? Isten ne adj’, netán még valamifajta érdekeltség is meghúzódik ennek a hátterében?
Javaslom, hogy először be kellene tartani a törvényeket, és azután kezdeményezni, de azt sem önös érdekből - mondhatok rá példát, mondjuk, letelepedési kötvények; emlékszik, az ön elődje, Rogán Antal jóvoltából indultak ezek a folyamatok -, hanem olyan típusú folyamatokat kellene építeni, amelyek az emberek érdekeit szolgálják. De én úgy látom, hogy önök ezt a folyamatot nem ismerték meg hét év alatt, és nem is akarják már megismerni az elkövetkezendő egy esztendőben.
Nem akarok pikírt lenni, nem akarok személyeskedő lenni, de tudja ön is, akkor, amikor bizonyos adatkérések - ha már az előbb szóba hoztam a letelepedési kötvényt kérdését - nem teljesítése okán végrehajtás indult a parlament Gazdasági bizottsága, az ön által vezetett bizottság ellen (Bánki Erik: Nem igaz! Sajtóhír és kacsa!), ezek a hírek láttak napvilágot; lehet, hogy finomítani kell a kérdést, de hogy önök nem tettek eleget azoknak a kötelezettségeiknek, amelyeket egy jogerős bírósági döntés határozott meg, ezek talán nem kérdőjelezhetők meg.
Nem a Magyar Nemzetre hivatkoznék, nem másokra hivatkoznék, senkire nem hivatkoznék, csak azt szeretném mondani, hogy először a törvényhozás színpadán azoknak, akik törvényt alkotnak, be kell tartani a törvényeket, utána pedig, ha hoznak törvényeket, akkor legalább azokkal, akiket érint, és ha ennek megvan a tisztes terepe - mondom: VKF, tehát ez a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma -, akkor ott ezeket a kérdéseket meg kellene tárgyalni. De úgy látom, önöket ez végképp nem érdekli, önök nem akarnak semmit és senkivel megtárgyalni.
Nézzük ezt a törvénytervezetet egy picit alaposabban! A munka törvénykönyvén belül a 3. § a munkaidő kérdéskörét, emlékképeim szerint a 96. § pedig a munkaidőkeret dolgát boncolgatja.
(18.40)
Ma a munkaidőkeret tekintetében az egyéves munkaidőkeret megállapítására lehetőség van. Ez a törvénytervezet három évet akar elérni, a munkaidő és az üzemidő jobb összehangolására való hivatkozással. A három év - mondja az államtitkár - a termeléshez igazodó munkarend megszervezése kapcsán tűnik fontosnak. Szeretném jelezni, hogy ma is úgy működik a munkaidőkeret életre hívása, hogy egy év átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem haladhatja meg a 48 órát. És mindezek mellett ebben a mostani gondolkodásban az van, hogy éves viszonylatban át kell tekinteni mindennek az érvényesülését. Igazából akkor miről is beszélünk? Vagy hogyan és miképpen, milyen érdekeket akarnak önök kiszolgálni?
Maga a törvénytervezet indoklása az egy beismerő vallomás. Igen, egy beismerő vallomás a 2011 utáni, ’12-ben hatályosult munka törvénykönyvéhez kapcsolódóan, hiszen hivatkoznak a kollektív szerződésre, a megállapodásuknak a fontosságára, aminek a szerepét önök saját maguk korlátozták 2012-ben. Tehát igen, ez egy beismerő vallomás. Már ráébredésnek nem is merem mondani, mert hét év utáni ráébredés igen hosszú idő elteltét jelentené.
Azzal a folyamattal, amit a törvénytervezeten keresztül sugallnak, a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek a szerepét, a tevékenységét tovább kívánják gyengíteni. De visszamegyek a legelejére, az pedig nem más: rugalmasság és biztonság. Nem csak a rugalmasság kérdéskörében kell erősnek lenni, hanem a biztonság tekintetében is erősíteni kell a folyamatot. De úgy látom, ez önöknek nem számít.
2012 sértette, nagyon keményen sértette a munkavállalóknak és a szakszervezeteknek az érdekeit. 2017: most ez a törvénytervezet továbberősíti ezt a folyamatot, továbberősíti a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Azt kell mondjam, hogy miközben a kiszolgáltatottság nő, aközben gyakorlatilag munkaügyi viták sokaságában azt láthatjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a munkaidő-beosztás bizony nagyon sok esetben kerül a felszínre, nagyon sok ilyen érintettségű ügy van. De a pihenőidőknek a nem megfelelő kiadása is ekképpen jelenik meg, olyan esetek sokaságával lehet gyakorta találkozni, ahol 10-20 napot meghaladó folyamatos munkavégzés is utolérhető.
Azt akarom kihozni az egész történetből, hogy nem lehet egy szájjal hideget és meleget fújni, nem lehet egyszer a családról, egyszer pedig a munkáról beszélni, hanem ennek a harmóniáját kellene megteremteni. A család és a munka egyensúlyát kellene biztosítani. Nem megyek vissza, emlékeznek biztosan a közúti közlekedéssel kapcsolatos törvénytervezet dolgára is, ahol a 24 órából akár 16-ot is képesek lettek volna elvenni az emberektől, a munkavállalóktól csak azért, hogy bizonyos értelemben ki tudják váltani azt a munkaerőt, amelyik nincs meg már, mert nem hajlandó szerepet vállalni, hiszen elhagyta ezt az országot az önök jóvoltából.
A munkakörülmények tekintetében mindaz, amilyen helyzetet önök életre hívtak, az egyrészt bizonyos értelemben az elvándorláshoz, másrészt pedig, nem akarom élesíteni a történetet, de a munkabékének a felborulásához is vezet. Ja, persze, hogy sztrájkot szinte nem lehet csinálni? Ennek a sztrájktörvényét megcsinálták, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a sztrájkok lehetőségét.
De a legnagyobb baj, a legnagyobb probléma ott van, hogy önök nem vonják be a szociális partnereket az érdekegyeztetés rendszerébe. Persze itt is rögtön kérdezhetnék, hogy van-e valójában valós érdekegyeztetés ma Magyarországon.
Szóval, azt szeretném mondani, Bánki Erik elnök úr, hogy képviselői vagy bizottsági indítványok hátterében nem jó, ha egyáltalán az sejlik fel, hogy egy-egy multinacionális vállalkozás erős lobbi-tevékenysége köszön vissza. Nem csak gazdasági érdekek vannak, főleg nem egyéni érdekek, hanem vannak munkavállalói érdekek is, amelyeket minden tekintetben érdemes számításba venni.
És az utolsó összegző gondolatom ehhez a törvénytervezethez illesztetten. Hogyha önök komolyan gondolják, hogy szükség van olyan típusú változtatásokra olyan cégek esetében, ahol a termelés ciklikussága megkívánhatja az egy éven túli munkaidőkeret beosztásának lehetőségét, itt három évre, mint ahogy önök ezt mondják, akkor ezt - még egyszer javaslom - konzultálják meg azokkal, akik ebben érintettek, mielőtt törvénytervezetet nyújtanak be a Ház elé. Konzultálják meg (Bánki Erik: Jó, megtörtént.), a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma elé vigyék be, ott rengeteg javaslat született már a munkatörvénykönyv tervezetéhez illesztett változásokkal kapcsolatosan. Azokat önök mind leseperték eddig az asztalról, ez meg nem került oda sem, még megvitatni sem tudták. Úgyhogy érdemes lenne erre is figyelni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
