SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő módosító javaslat a munkarendet igyekszik törvényi szinten meghatározni. A jelenleg hatályos törvény - amiből ki kellene indulnunk - célja az, hogy a munkaviszony keretében történő foglalkoztatás alapvető szabályait megállapítsa, a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szem előtt tartásával. A szabályozás indoklása szerint a jogalkotói szándék 2011-ben még az volt, hogy ezen a területen visszaszorítsa az állami beavatkozást, növelje a szerződéses alapú szabályozás szerepét. Ez a törekvés - mondták önök - igazodik a piacgazdaság követelményeihez, elősegíti a munkáltatók hatékony munkaszervezését és adminisztrációs terheinek csökkenését, illetve szorgalmazza a munkavállalók tudatosabbá válását, egyúttal teret nyit a munkavállalói szervezetek számára.
Az előttünk fekvő módosítás… - s itt megálltam egy pillanatra, mert Hollik István felolvasta a maga dolgait, elmondta a nagy általánosságokat, de amikor Ander Balázs képviselőtársam konkrét számokat mondott önnek, azokat nem hallgatta meg, hanem inkább kiment telefonálni. Most már elvégezte a munkáját, föláll, fölveszi a táskáját. Ennyit számítanak a munkavállalók! Bocsánat, nem is számítanak önnek a munkavállalók, hiszen a felszólalásában - majd ki fogok rá térni - pontosan elmondta, hogy mi ennek a törvénynek a szerepe, ezt a törvényt miért hozták. Azt mondta, hogy a vállalkozásokat, a vállalkozókat akarják támogatni ezzel a törvénnyel - ezt mondta szóról szóra, benne van a jegyzőkönyvben -, hiszen ezek megérdemlik, mert munkahelyeket teremtenek. Képviselőtársam, szégyellje magát! A munkavállalók érdekeivel miért nem foglalkoznak?
(19.30)
A munkavállalók érdeke hol számít? Mert maguknak csak az számít, hogy a munkavállalók minél olcsóbban, minél jobban kizsigerelve folytassák azt a munkát, amit önök a multiknak megteremtenek. (Az ülésteremből távozó Hollik István felé:) Viszontlátásra! Vége a munkaidejének… Na, folytassuk akkor tovább! Képviselő úrnak lejárt a munkaideje, elmegy haza. Ez a munkavállalói érdekképviselete a parlamentben jelen pillanatban.
Tehát az előttünk fekvő módosítás általános indoklása szerint a törvény nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mivel a kollektív megállapodások nem jutottak jelentősebb szerephez a munkaviszonyok szabályozása terén. Ennek álláspontom szerint nem elsődlegesen a törvényi szabályozás az oka, a mostani módosítás révén ismét központilag akarja az állam megmondani, sok részletszabállyal és kivétellel, hogy hogyan is kell egy munkáltatónak megszerveznie a munkát, hogyan is kell beosztania a munkaidőt.
A bonyolult szabályok betarthatósága kétséges, az ellenőrzés pedig szinte lehetetlen, különösen a kkv-k esetében. Ezt mind a munkavállalók, mind a munkáltatók tudják, ettől fogva tehát továbbra is a munkáltató jóindulatára van bízva a tisztességes munkaidő-beosztás, akárcsak eddig. Emlékezzünk azonban arra, amikor a kormány legutóbb meg akarta mondani, hogy ki mikor dolgozzon és mikor ne dolgozzon. Emlékeznek rá, gondolom, képviselőtársaim, akik itt vannak, konkrétan a vasárnapi boltzárra gondolok, amit egy konfliktusokkal telt év után elsodort az országos elégedetlenség.
Az egységes központi befolyásolás a jelenlegi színes és sokféle világunkban nem alkalmas eszköz a kívánt hatások kiváltására, nem képes a kitűzött célok elérésére. Legutóbb a létező szocializmusban, a Fidesz által aranykornak nevezett kádári hetvenes években volt hasonló szabályozás ezen a területen. De mint azt jól tudjuk, az is csúfosan megbukott. Az ilyen jellegű, átgondolatlan és előkészítetlen szabályozás csak aláássa a jogállamot, rongálja az államba vetett bizalmat, és gátolja az érintettek spontán jogkövető magatartását.
Az ilyen jellegű, részletekbe menő egységes szabályozás csak azt váltja ki, hogy a betarthatatlanság és ellenőrizhetetlenség miatt a szereplők egyszerűen figyelmen kívül hagyják a törvényi szabályozást, és csinálnak mindent úgy, ahogyan eddig is szokták, majd ha a helyzet szükségessé teszi, akkor pedig megfelelően papíroznak utólag. Ez a tendencia véleményünk szerint káros és veszélyes.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ideje volna végre felnőttként kezelni a társadalmat, és nem lenézni az embereket. Ideje volna végre elhinni, hogy az emberek pontosan tisztában vannak a saját értékeikkel, tisztában vannak a saját érdekeikkel, és képesek azokat érvényesíteni egy munkaviszony keretén belül is. Főleg akkor lennének képesek, ha a hatályos törvények egyszerűen és érthetően segítenék őket ebben. Egyszerű és érthető - ezeknek kellene a kulcsszavaknak lenniük egy ilyen törvénynél. A törvény pont ezt a kritériumot nem teljesíti. Hiszen államtitkár úr is, itt is idézném, azt mondta, hogy „elmondom”, mit tartalmaz a törvény.
Államtitkár Úr! Nem elmondani kellene. Egyértelműen le kellene írni. A törvényt nem önöknek kellene megmagyarázni, hanem egy törvénynek egyszerűen és érthetően meg kellene jelennie. Fölteszek akkor pár kérdést önnek, mert biztosan tud rá válaszolni. Hollik Istvánnak is föltettem volna, de ugye, ő már elment, meg különben sem értette volna ezt az egészet.
Tehát az első kérdésem. Államtitkár úr azt mondta, hogy a közmunkások és a közfoglalkoztatás most meg fog változni, és teljesen más lesz. Mondja már meg nekem, mi a különbség! Mi az oka annak akkor, amit itt képviselőtársam elmondott, hogy Borsodban 18 százalék a közmunkások aránya, míg ugyanez az arány Győr-Moson-Sopron megyében kicsivel meghaladja a 0,5 százalékot, 0,6 százalék körül mozog. Vajon azért, mert Borsodban ennyivel képzetlenebb lenne és ennyire nem lenne hozzáértő a munkaerő, vagy pedig ennek más oka van? Erre államtitkár úrtól várnék esetleg választ.
A másik, hogy azt mondja, majd megmagyarázza. És itt mondtam az egyértelműséget. Ehhez még két kérdésem lenne. A 3. §, ami a 94. § (3) bekezdésének módosítása, ahol nem értem, hogy mi indokolhat 36 havi munkaidőkeretet bármilyen esetben. Ez nagyon hosszú. Ráadásul nem is nagyon van összhangban a dolog a 6. §-ban írt módosítással, ami a 99. § (4) bekezdését módosítja úgy, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti munkaidő tartamát 12 havi átlagnak megfelelően kell figyelembe venni. Éppen a munkaidőkeret ugyanis az, amelynek az átlagában kell kijönni a maximális munkaidő mértékének. Ha 36 havi is lehet, jó eséllyel egy ilyen munkarend esetében a 12 havi átlagban számolt munkaidő teljesen legálisan lehet több is akár, mint a megengedett, mert a következő 24 hónapban majd korrigálják, és nem lesz gond - mondják. Én így értelmezem a törvényt. Államtitkár úr, cáfoljon meg, ha ez nem így van! Elképzelhető tehát, hogy nyugodtan dolgoztathatja az első évben, és túl is haladhatja a megengedett óraszámokat, mert majd a következő két évben, ha még egyáltalán az a munkavállaló ott lesz, ha nem cserélik le, mondjuk, évente a munkavállalókat, mert nem lesznek olyan helyzetben, akkor ez lehetséges a törvény szerint.
Aztán van itt még egy kérdésem. Az pedig a 7. §, amit egész egyszerűen, mondom még egyszer, szerintem nem is lehet érteni. A 105. § (3) bekezdésének módosítása azt mondja ki, nem értem, mit jelent az, hogy havonta legalább egy pihenőnapot kell beosztani. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben elég havi egy pihenőnap? Mert ha igen, akkor az nagyon nehezen támogatható véleményem szerint. Vagy esetleg arra gondolnak, hogy elég a heti egy pihenőnap biztosítása azon megkötés nélkül, hogy azt már nem kell a hat munkanapot követően kiadni, hanem mondjuk, úgy is lehet, hogy kiadok egyet kedden, majd a következőt kiadhatom az utána következő héten bármikor, pénteken vagy szombaton? Tehát ledolgoztathatok így akár 7-8 munkanapot is folyamatosan, mert teljesen törvényes lesz. Ez sem túl baráti dolog.
Szerintem ezek jogszerű kérdések. Ezek a jogszerű kérdések egyébként valószínűleg fölmerültek volna akkor is, ha önök valakivel egyeztettek volna erről a kérdésről. Mert ez lenne az utolsó kérdésem önök felé, hogy kikkel egyeztettek erről a törvényről. Mely szakszervezetekkel beszéltek, milyen munkavállalói érdekképviseletekkel beszéltek? Esetleg beszéltek-e munkavállalókkal, vagy csak kimondottan a multikkal, azokkal a munkáltatókkal, akikről Hollik István beszélt, amikor még itt volt a parlamentben - de ugye neki lejárt az a bizonyos idő, amíg őneki dolgoznia kellett, és most már hazament. Tehát a munka törvénykönyve alapján ő már a pihenőidejét tölti valószínűleg.
Tehát szeretném megtudni ezeket a válaszokat, hiszen ezek a kérdések, úgy gondolom, nagyon fontosak. Amikor önök benyújtanak egy ilyen törvényt, szerintem az lenne a legelső dolog, hogy nem egy-két találkozón, hanem hónapokon keresztül kellene egyeztetniük mind a munkáltatókkal, mind a munkavállalókkal. És elsődlegesen egy kormánynak a munkavállalók érdekeit kellene képviselni, és nem azoknak a multicégeknek vagy azoknak a munkáltatóknak az érdekeit, akik itt Magyarországon az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően szinte valóban kizsákmányolási szándékkal dolgoztatják a magyar embereket. Hiszen ha megnézzük a magyar emberek munkabérét azokhoz a nyugat-európai bérekhez képest, amit ugyanezek a cégek adnak ugyanezért a munkáért, ugyanennyi időtartamban, sőt, ahogy képviselőtársam itt bemutatta a különböző felméréseket, Magyarországon még éves szinten csekély 500 órával dolgoznak csak többet az átlagos magyar munkavállalók, mint mondjuk, Németországban, és nézzük meg, hogy mennyit keresnek, nézzük meg, hogy hogyan élnek, és hogyan élnek Magyarországon.
És amikor valaki fölvet olyan kérdést, ami ehhez is kapcsolódik, hogy ha már önök meghirdették ezt a nagy szabadságharcukat az Európai Unióval szemben, és a Jobbik összehozott egy olyan komoly erőt, ami hajlandó föllépni a bérunió érdekében, hogy a kelet-európai országokat, azokat a másodlagos uniós országokat, amelyeket kizsákmányolnak, próbáljuk meg fölhozni arra a szintre, vagy közelíteni legalább a bérkérdésben arra a szintre, ami Nyugaton megtalálható, akkor önök egyszerűen a miniszterelnökük vezetésével kijelentik, hogy önök ezt nem támogatják. Mert önök egy dolgot támogatnak: amit Orbán Viktor elmondott Szaúd-Arábiában is, jöjjenek Magyarországra, fektessenek be pénzt, itt olcsó a munkaerő, egyébként jól képzett munkaerő, és ki lehet zsákmányolni őket. Nyugodtan lehet dolgoztatni őket, majd mi megteremtjük annak a feltételét, hogy minél többet dolgozhassanak ezek az emberek, minél kevesebb bérért. Szégyelljék magukat! (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
