DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy a miniszterelnök szerint nyílt háború folyik. Tényleg, ebben egyet tudunk érteni, a 2010-es választás óta valóban nyílt háború folyik két világnézet között. Ez kezd most eszkalálódni, mondhatnám úgy is, hogy amit 2010 végétől még csak kevesen láttak, azt most tömegek kezdik saját bőrükön érezni. Csak éppen szó sincs arról, hogy a keresztény és a multikulturális, liberális világnézet között folyna ez a harc.
A ma még parlamenti kisebbségben, de már jelentős társadalmi többségben lévő csoport azt vallja, hogy minden nehézsége, sőt minden visszássága dacára továbbra is a Nyugat, az európai, demokratikus, jogállami út tartogatja számunkra a jövőt. A másik oldal viszont a jogállam eszméjét elutasító NER rendszerét, a centralizációt, a fékek és ellensúlyok lerombolását követő egyszemélyi országos vezetés és helyi vagy szektorális kiskirályságok autokratikus világát vallja magáénak, ezért Magyarországot, államrendjét tekintve, gazdaságilag és ideológiailag egyre közelebb tolja Putyin diktatórikus Oroszországához. Ez valóban két világ harca. Ennek a két világnak a harca.
Aki a mai vitában a törvényjavaslat szakmai elemzését tervezte, az álláspontom szerintem tévúton jár. Aki ma szakmai javaslatokat akar megvitatni, azt, hogy ez a törvényjavaslat hol és hogyan javítható, szigorítható vagy enyhíthető, hogy miként lehet megteremteni a civil szervezetek átláthatóságát, az szintén tévúton jár, nem látja a fától az erdőt. Az a kormánypárti képviselő, eddig ketten voltak ilyenek, ketten mondták ezt, Gulyás Gergely és Vitányi István képviselőtársam, aki ilyen hozzáállást követelne meg az ellenzéktől, nos, az pedig azt szeretné, hogy a közvélemény ne lássa meg a fától az erdőt. Még szerencse, hogy Gulyás képviselőtársam arcán azért megjelent egy-egy cinikus félmosoly, amikor ilyesmikről beszélt. Ez a törvényjavaslat egy, Orbán Viktor személyes utasítására, aljas politikai szándékból benyújtott előterjesztés, amely egy 2010 óta tartó folyamat szerves része, és amelynek közvetlen előzménye, édestestvére a lex CEU.
Az alkotmányos korlátokat 2010 és 2014 között lerombolták hatalmuk útjából. A jogállam legfontosabb működési elvét biztosító fékek és ellensúlyok rendszerét már lebontották. A választójogot saját képükre formálták, paternalista államot teremtettek, ahol az állampolgár egyre kiszolgáltatottabbá válik az állammal szemben. (Mesterházy Attila: Szégyen!) A putyini diktatúrához persze még jól jött volna a további kétharmad, de azt 2015 tavaszán elvették önöktől a választók. Most viszont jönnek sorra a kiterjesztett hatalom által lehetővé vált korlátozások, ahogy az az ilyen rezsimekben szokás. Megkísérelnek egy új társadalmi elitet létrehozni, mint annak idején a munkás-paraszt hatalmat - gondolom, ismerős -, és az egyik hű emberük, a Corvinus Egyetem rektora még volt is olyan hülye, hogy az önök korrupciós ügyei védelmében ezt nyíltan ki is mondta. Szerinte a korrupció elfogadható, ha azzal egy politikai elképzelést hajtanak végre, ha a társadalmat formálják.
Az új elit kialakításának persze vannak előfeltételei, így elengedhetetlen eleme a rendszernek a bűnbakképzés, legyenek azok, és most általánosságban mondom, a kommunisták vagy éppen a burzsoázia; legyenek azok a népet kiszipolyozó zsidó nagytőkésnek nevezett üzletemberek vagy éppen az arisztokrácia; legyenek azok az extraprofitra szert tevő banknak és multiknak nevezett korábbi munkahelyteremtő stratégiai partnerek, avagy a táppénzcsalóknak aposztrofált rokkantnyugdíjasok és a hazánkat szolgáló szolgálati nyugdíjasok; legyen az a vágyott Nyugathoz tartozást szimbolizáló Európai Unió, amelyet most a kormánypropaganda szerint meg kell állítani, le kell győzni, és még sorolhatnánk.
Ideológiájukat lappangó vagy nyílt módon már kisiskolás kortól sulykolják a gyerekekbe, centralizálják és lezüllesztik az oktatást. Jobb sok, a sorba beállított félművelt ember, mint ha gondolkodnának, ugye, képviselőtársaim? Remélem, ezt a folyamatot sikerül még időben visszafordítanunk. A felnőtteknek pedig jön a sokmilliárdos állami propaganda a királyi tévén és rádión, a megvásárolt kereskedelmi tévékből, internetes portálokról, helyi és országos lapokból. Aki pedig nem áll be a sorba, annak a megbélyegzés és a szankciók, elbocsátás, adóeljárás, lejáratás, s a többi.
(10.50)
Aztán az emberek lassan megszokják, hogy ha nem akarnak politizálni, ha elfogadják a hatalmat, ha nem szidják nyilvánosan Kádárt - bocsánat, Orbánt -, esetleg csak titokban, otthon, akkor egész jól meglehetnek. Nincs szabadság, a hatalomtól távoli embereknek nincsenek valódi lehetőségek, de van fizikai biztonság. Na, ez épül XXI. századi kivitelben. S ehhez ott a nagy példakép, Oroszország.
Gulyás Gergely képviselőtársam külön kiemelte, hogy semmiben sem kívánják követni az orosz mintát, sem a társadalmi rend tekintetében, sem az államrend tekintetében, sem pedig a civilekre vonatkozó szabályozás tekintetében. S aztán eszembe jut az a mondás, hogy mindig a legrészegebb bizonygatja, hogy józan. Az a helyzet, hogy ebben önnek sajnos nincs igaza, Gulyás képviselőtársam. Amikor önök amerikai mintára hivatkoznak, akkor szokásos elfelejteni azt, hogy az valóban 1938-ban keletkezett, már a törvényjavaslat. Emlékeznek, hogy mi volt utána egy évvel később? Kitört a második világháború. Egy picit más volt a nemzetközi helyzet, a politikai helyzet. Egy törvényjavaslatot nem lehet elvonatkoztatni attól a társadalmi környezettől, amiben az született. Az Egyesült Államokban ez egészen másról szólt, mint itt. Nem az Egyesült Államok filozófiáját követve csinálják ezt, hanem kifejezetten a putyini Oroszország filozófiáját követve.
A módszerek hadát egy felszólalásban tételesen összefoglalni természetesen lehetetlen, de azért nézzünk meg néhány párhuzamot, ami Oroszország és Magyarország között felvethető, méghozzá aktuális témákban. Mondjuk, itt a média. Putyin már a média 93 százalékát ellenőrzi. Az állami média természetesen ott is kézi vezérelt, ahogy itt, de a kereskedelmi szektorban a két legnagyobb orosz céget, az ORT-t és az NTV-t tulajdonló nagyvállalkozókat börtönnel fenyegették meg, ha nem adják el tulajdonukat a Kreml kiszemelt emberének. A két nagyvállalkozó azóta nem él Oroszországban. S ugyanígy jártak el a legnagyobb példányszámú napilapok és folyóiratok esetén is. Nálunk hogyan is volt? A TV2-t az Orbán által kijelölt Andy Vajna vette meg, a többit pedig Orbán más jó emberei. Szóval, a módszer itt is ugyanaz.
Putyin millenniumi beszédében már hangoztatta a politika és a társadalom egységének fontosságát. Ennek keretében létrehozott magának saját ellenzéki pártokat, amelyek részei a rendszernek, és átvehetik a valódi ellenzéki pártok szerepét. Rá tetszenek ismerni a NER szellemiségére? Valamint tetszenek emlékezni a kamupártok tömegére a 2014-es választásokon, amelyek indulását az új, önök által elfogadott választási törvény tette lehetővé? Ezt nevezi Gleb Pavlovszkij, a Kreml tanácsadója, az Alapítvány a Hatékony Politikáért kormány által pénzelt civil szervezet vezetője egyeztetés nélküli demokráciának. Ilyesmit is hallottunk már önöktől. Pavlovszkij ma Putyin rendszerének egyik támasza. Amúgy a kilencvenes években a Soros György-féle Open Society Institutnak dolgozott. Ismerős, képviselőtársaim?
Vagy itt van a szentpétervári Európai Egyetem. Az orosz tűzvédelmi hatóság 52 pontban állapított meg szabálysértést, és azonnal bezáratta az egyetemet. Az egyetem néhány nap alatt húsz szabálysértést elhárított, de hát várható volt, hogy ezzel sikert nem ér el. Ezután sajtóhadjárat indult az egyetem ellen, hogy a számára juttatott külföldi adomány - idézem az egyik Putyin-párti országgyűlési képviselőt - „egy idegen álkormány beavatkozási kísérlete a 2007-2008-as orosz választási kampányba”. Mintha csak Németh Szilárdot vagy éppen Hollik Istvánt hallanám! A probléma az volt, hogy az egyetem támogatást fogadott el az Európai Uniótól egy választási megfigyelőket képző tréning szervezésére. S vajon mi lett a megoldás? Az orosz választások után három héttel újra elindulhatott az oktatás, leszámítva a választási képzést.
Nálunk nem a tűzrendészetet, hanem az Oktatási Hivatalt uszították a hatalom számára kényelmetlen oktatási intézményre. Persze a külföldi konspirációs logika, a nemzeti kormányzás ügyeibe való beavatkozást kifogásoló szólamok itt sem maradtak el. Meglepő hasonlóság, nem, képviselőtársaim?
De nézzük konkrétan a civileket! 2004-ben született erről törvény Oroszországban. S hogy ne csak az orosz rendszerről legyen szó, az ilyen típusú, konkrét személyeket vagy csoportokat büntető jogalkotásról Venezuela elnöknek nevezett diktátora, Hugo Chávez elgondolkodtató mondatot mondott: „A barátaimnak bármit, az ellenségeimnek törvényt.”
De visszatérve az orosz civilekre: a törvény rendkívül széles körű lehetőségeket biztosított a hatalomnak a civil szervezetek ellenőrzésére, s apró hibák miatt is lehetővé tette ellehetetlenítésüket. Emlékeznek, Magyarországon hogy kezdődött? Kiszállt a rendőrség a Norvég Civil Alap által támogatott szervezethez, elvitték az iratait és a szervezet vezetőjét. Majd Orbán Viktor személyes utasítására a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatot indított. Később a bíróság az eljárást törvénytelennek és alaptalannak ítélte. Oroszországban elsősorban a Kremllel kritikus és az emberi jogok védelmével foglalkozó szervezetek ellen indult eljárás. Micsoda hasonlóság! Akárcsak Magyarországon. És vajon kiknek kellett végül felfüggeszteniük a tevékenységüket Oroszországban? Például az Amnesty Internationalnek és a Human Rights Watchnak. Milyen véletlen, ők nálunk meg a Soros-bérencek. Na és persze a külföldi finanszírozás Oroszországban is kulcskérdés volt.
De nincs baj, mert Putyin rögtön pótolta az űrt. Létrehozta a közkapcsolati irodákat, ahova a civilek helyett fordulhat az orosz polgár. Itt a derék orosz a személyes adatainak megadása után azonnal elmondhatja a problémáját. Sőt! Létrehozta az úgynevezett Nyilvános Kamarát is, melynek tagsága a civil társadalom, köztük a civil szervezetek képviselőiből áll. Ez lassan átveszi a duma, a parlament szerepét. S ezt a fórumot a kormány olyannyira fontosnak tartja, hogy tagjait maga a Kreml válogatja össze.
Na de vajon kikből? Engedjék meg, hogy egy bekezdésnyi részletet felolvassak egy könyvből, és mindjárt világossá válik: „Ezek a kormány által fenntartott kormányon kívüli szervezetek független intézményeknek látszanak, és olyan elnevezések mögé bújnak, amelyek azt sugallják, hogy fő tevékenységi körük az emberi vagy a kisebbségi jogok védelme, esetleg a törvényhozási reform. Valójában azonban azzal a céllal jöttek létre, hogy legitimálják a kormány politikáját, elszívják a külföldi támogatást a valódi NGO-któl, és összezavarják a közvéleményt, hogy ne lehessen eldönteni, kinek van igaza, a kormánynak vagy a kritikusainak.”
Ismerős szituáció? De nem, ezt a könyvet mégsem Magyarországról írták, bár szerintem igen közel állunk hozzá, hogy a javított kiadásába bekerüljünk. A könyv címe „Diktatúra 2.0”, alcíme pedig „A XXI. századi zsarnokok természetrajza”. Az idézetet pedig a putyini Oroszországról írták. Ahogy a szerző fogalmaz, ez egy bizarr orosz újítás, az NGO-kat a kormány működteti. Már neve is van a jelenségnek: GONGO, azaz kormányzati NGO. Fából vaskarika. Nekünk is vannak ám már ilyenjeink, nem csak CÖF-ünk, ilyen például az Alapjogokért Központ. Nem tesz mást, mint tudományosnak látszó elemzésekkel igazolja a kormány intézkedéseit. Nos, ez vár ránk is? Most kijelölik a célt, aztán jöhetnek a szankciók? Én igazán nem vagyok szerelmes egyik civil szervezetbe sem. Kormányon a TASZ akkori vezetőjével személyeskedésig fajuló vitáink voltak. De remélem, lesznek is! A civil kontroll az alapja a demokráciának.
A legnagyobb problémát abban látom, hogy a jelenlegi alkotmányos viszonyokat sokszor még ma is a XX. századi gondolkodásmóddal szeretnénk definiálni - s ez igaz a tagállami kontrollt megvalósító nemzetközi szervezetekre, az általuk alkalmazott standardokra és ajánlásokra egyaránt -, így azt is, hogy egy rendszer diktatórikus, autokratikus vagy jogállami. És mivel a XX. századi diktatúrákhoz egyik sem hasonlítható, hát megállapítjuk, hogy ugyan a fékek és ellensúlyok rendszere erősen meggyengült, a demokratikus intézményrendszer megroggyant, a jogállamiság eszméje már sehol sincs, azért mégiscsak demokrácia van, hiszen - akár felépítésében, akár módszereit tekintve - hol van ez a jól ismert, a XX. század általunk diktatórikusnak tartott rendszereitől! Persze sokan vallják már, hogy nem érdemes a politikai rezsimeket korábbi kategóriákba - például demokrácia, diktatúra, autokrácia -, de még az újabbakba sem, mint irányított demokrácia, illiberális állam, s a többi, sorolni, nem a minősítésnek, nem a rendszer elnevezésének, hanem a pontos természetrajza feltárásának van jelentősége. Mindazonáltal néha azért érdemes nevén nevezni a dolgokat.
Lehet, hogy a XXI. századi autoriter rendszerek, álljanak azok az autokrácia bármilyen szintjén, avagy tartsanak még csak az autokrácia felé, sokkal kifinomultabb technikákkal dolgoznak, mint a XX. századi elődeik. Mindez azonban a lényegen nem változtat. Végre eljutunk oda, hogy tömegek, köztük jobboldali értelmiségiek ismerik fel, hogy Magyarországon megszűnt a jogállam, nem működik a joguralom elve, s hogy mindez milyen következményekkel jár és járhat. 2018-ban a társadalomnak lehetősége lesz a korrekcióra. Mi pedig azért kell hogy tegyünk, hogy a lehetőségből valóság váljon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
