SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy parlamenti általános vita mindig lehetőséget ad arra, hogy egy adott területről némi kitekintéssel beszélgessünk, és ez adott esetben a civil szervezetek köre. Én megmondom őszintén, azon kevesek közé tartozom, akik egy picit titkos örömmel vették tudomásul ezt a jogszabályt, de ebben csak az volt benne, hogy ennek a benyújtása meghatározza és indikálja a Fidesz-kormányzat rettegéseinek fokát.
Önök már félnek. Egy ilyen személyi kultuszú társadalomban az üldözési mánia egyik indikátora és tünete, amikor már gyakorlatilag úgy keresik az ellenséget, hogy kin kéne még fogást keresni. Mert nyilvánvalóan, ha önökkel beszélgetek, akkor átlagos képviselőként csodálkozom, hogy ilyenkor miért nem olyan törvényekről beszélünk a parlamentben, amitől jobb hely lesz ez az ország. Mert ebben az adott előterjesztésben egyszerűen nem értem meg, hogy hol van ebben a lehetőség. Miért lesz jobb hely Magyarország, ha ezt a törvényt megszavazzák? Rengeteg témát lehetne mondani, amitől jobb hely lehetne Magyarország, de ez nincs ezek között.
És ez a rettegés foka visszahat arra, hogy a civil szektorral önök hogyan bánnak és hogyan kezelik. Azért érdekes szerintem erről beszélgetni, és Vitányi képviselőtársamat is arra buzdítom, hogy a vitában vegyen részt, hogy még tudjunk itt eszmét cserélni és ne pedig végszóban reagáljon, mert egy demokrácia fokmérője az, hogy mennyire különül el egymástól, mondjuk, a gazdasági szektor, a politikai szektor és a harmadik, a civil szektor.
(14.30)
Magyarországon ezek az egymástól elvileg független társadalmi szereplők most összemosódtak, önök beavatkoztak ebbe, önök akarnak lenni a civilek - itt már mindenki emlegette a CÖF-öt, én nem akarom, én mondom a másikat, a saját szakterületemről a kedvencemet, amikor Fazekas Sándor miniszter odaszól a haverjának, a Zászlós Tibornak, az ilyen GMO-s kisúrnak, hogy csináljunk már egy GMO-s szervezetet, mert kéne egy civil, akivel stratégiai megállapodást tudok kötni -, és megszűnik az a háttér, hogy alulról szerveződő társadalmi kezdeményezésre jön létre civil szervezet, hanem már a kormányzat létrehozza azt a civil hátteret, amellyel utána stratégiai megállapodásokat köt. Tehát ez egy indikátor arra, hogy milyen a demokráciánk. Az is nyilvánvalón az, hogy a gazdasági szektorral hogyan van átfedésben a politikai szektor, és hogyan mondanak tollba a magyar kormánynak különböző gazdasági jogszabályokat, lehet itt a CSOK-tól kezdve egy halom példát mondani erre, egészen a trafikokkal kapcsolatos jogszabályig, nyilvánvalón ez mind-mind egy-egy indikátor.
Amikor arra nézünk, hogy önök hogyan kezelik a valódi civileket, ahol önszervező módon összeállt tíz ember, és alapított a polgári törvénykönyv alapján egy civil szervezetet, akkor azt kell látni, hogy ezeknek folyamatosan a vegzálása történik most már, nemcsak ebben a ciklusban, hanem az előzőben is. Kezdődött a Nemzeti Civil Alapprogrammal, volt egy alapprogram, volt egy kezdeményezés, amely arról szólt, hogy amennyi 1 százalékos adót felajánlanak magyar állampolgárok civileknek, azt a magyar állam melléteszi, és pályázati úton elosztatja. Ebbe úgy lehetett bekerülni, hogy civil szervezetek delegáltak különböző elektorokat, és az állam kisebb-nagyobb mértékben - de minél kisebb mértékben, annál jobb volt - vett részt benne, hogy ezt az egészet felügyelje. Ez volt az első. Ehelyett lecsökkentették a pályázati alapot, tehát kevesebb pénz ment a civil szervezetek finanszírozására, létrehozták helyette a NEA-t, ahol viszont nagyjából kizárták azokat a szervezeteket, amelyeknek a nevében nem volt benne az, hogy „polgári”, az, hogy „keresztény”, vagy hogy „nemzeti”, tehát amelyek nevéből ezek a szavak úgy kimaradtak.
Tehát először is keletkezett egy űr. A civil szervezetek Magyarországon - csakúgy, mint bárhol másutt - közfeladatokat látnak el, olyan közfeladatokat, amelyeket az állam nem vagy hiányosan vagy nem jól lát el, erre jönnek létre, közfeladatok ellátására. Egy dolgot nem akarnak soha: hatalomba kerülni, az a politikának a feladata, ők nem akarnak társadalomirányító szerephez jutni, ők mindösszességében valamilyen hatással akarnak lenni a társadalom folyamataira. Ezeket a szervezeteket valahogy a közfeladat ellátásában támogatni illik. Van egy másik megoldás: ha az állam ellátja a közfeladatokat, és nem keletkeznek ezek a feladatok, amelyeket el kellene látni, de a jelenlegi kormányzat - mint ahogy az előzőre is elmondható ez - rengeteg szakterületet hagyott így, amelyben nem volt érdemi cselekvése, és civil szervezetek sokasága látta el az állami feladatokat. Ennek megfelelően ezeknek a civil szervezeteknek a térnyerése és magának a társadalmi igénye egyértelműen megjelent, és sok-sok szervezet szerte az országban ellátott ilyen feladatokat.
Összességében a benyújtott törvényjavaslatban egyértelműen most a - nem tudom - megközelítőleg 7,2 millió forintos nagyságrend fölötti támogatást kapó, külföldről támogatást kapó szervezeteknek a nyilvántartásba vételére, megbélyegzésére és megjegyzésére kerülne sor. Felmerül az alapkérdés: hogy miért lesz jobb hely ettől Magyarország, hogyha ez megtörténik? Pont Hollik képviselőtársunk bizonyította itt a felszólalásában, hogy most is hozzá lehet férni az adatokhoz, most is fel lehet olvasni, akit érdekel ez, most, jelen pillanatban is utána tud nézni.
A Lehet Más a Politika azt kezdeményezte, és a frakcióvezető asszony már korábban is erről beszélt, hogy ha van ilyen valós igény, és ezzel önök a társadalmi átláthatóság mértékét akarják növelni, akkor viszont nem szabad különbséget tenni, hanem akkor nézzük meg, hogy akár belföldi, akár magyar vállalati pénzekkel milyen hatással van. Hiszen ha önök azt feltételezik, hogy valami ártó szándékkal, spekulatív szándékkal vagy bármiféle taktikai szándékkal mennek támogatások, akkor nyilvánvalóan felmerülhet kérdésként, hogy ha a Magyarországon bejegyzett Monsanto Kft. GMO-s civil szervezetnek pénzt ad, akkor attól milyen képviseletet vár el; vagy mondjuk, hogy ha az MVM pénzt ad a - nem tudom - Reális Zöldeknek vagy bárkinek az országban, akkor elvárja-e, hogy kiálljon, mondjuk, Paksért vagy bármi ilyesmiért. Tehát az a hatás, ami a támogató és a támogatott között van egy-egy értékképviseletre, az nyilvánvalóan olyan kapcsolatot feltételez, ami alapján érdemes erről tágabban beszélni.
Most azért könnyű nekünk erről szót ejteni, mert a Lehet Más a Politika javaslata nagyjából összhangban van azzal, amit Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke írt Gulyás Gergely Fidesz-alelnöknek, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnökének, a civilellenes megbélyegzésről szóló törvény egyik jegyzőjének, hogy merre is kellene menni, és itt Péterfalvi Attila úr egyértelműen azt mondja, hogy a közérdekű szabályozási cél elérése érdekében tovább lehet szélesíteni az adatok közzétételére kötelezettek körét, méghozzá - szó szerint idézem -: „A független véleményformáló szerepkörben fellépő civil szervezetek esetében nemcsak a külföldről érkező finanszírozás átláthatósága lényeges, hanem a belföldi, a vállalati, az állami vagy az intézményes politikai szférából érkező támogatások transzparenciája is, hiszen a függetlenként fellépő civil szervezetek a közvélemény befolyásolása révén vállalati lobbiérdekek érvényesítésére vagy kormányzati, illetve politikai propagandacélból is felhasználhatók. Ezért felmerülhet, hogy a külföldről támogatott szervezet kategóriához hasonló módon nyilvánosságot kellene biztosítani a gazdasági szereplő által finanszírozott szervezetekre, illetve a kormányzat által támogatott szervezetekre vagy politikai párt által támogatott szervezetekre vonatkozó információknak is.” Ebben az esetben - javaslom az ezt a jogszabályt jegyzőknek - nyilvánvalóan azon kell gondolkozni, hogy szabad-e megbélyegezni csak azokat, akik külföldről támogatottak, mert hogyha azt feltételezzük, hogy ez a nemzet iránti elkötelezettségüket befolyásolja, akkor joggal feltételezhetjük ezt, mondjuk, a Monsanto Magyarország Kft. által támogatottak esetében is. És több ellenzéki képviselőtársam beszélt arról, hogy ebben az esetben, hogyha ezt kiszélesítjük és általánossá tesszük, az már érdemi megfontolás tárgyát képezheti, hogy hogyan legyen mindez úgy megvalósítva, hogy ne negatív hatással rontson az országon, hanem tényleg jobb hellyé tegye az országot, ahol az átláthatóság mértékét ezzel növelni sikerül.
Azért kívánom tehát kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe ajánlani ennek az állásfoglalásnak, illetve levélnek a tartalmát, mert az alapvetően a Lehet Más a Politika nézeteivel megegyezően elfogadható mértékben teremti meg annak a lehetőségét, hogy egy tisztább és jobb demokráciát teremtsünk, hogy jobb hely legyen Magyarország. Hogyha az ilyen jellegű módosításokkal sikerülne érdemben átalakítani, újraírni ezt a tervezetet, akkor lehetne miről beszélni, és lehetne azt mondani, hogy ez hozzá tud járulni ahhoz, hogy abból a fajta problémakörből, ami a civil társadalom, a politikai szektor és a harmadik szektor, bocsánat, a gazdasági szektor jelenlegi átfedésével megteremtődött, hogyan lehet kimászni.
Nyilvánvalóan azért furcsa ez, mert mindezt egy olyan párt képviselői jegyzik, akiket külföldről befolyásoltak: amerikai érdekeket képviselnek az Európai Parlamentben, amikor a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodást támogatják - amerikai érdekeket! -, ugyanezt tették a CETA-val, egy 35 milliós országnak kinyitották az EU-t, és hozzájárultak egy 500 milliós piacnak a kinyitásához, míg magyar érdekeket ez nem szolgált. Ez külföldi érdekek képviselete, ezzel tessék kiállni! Ugyanezt teszik a Mon-san-tó-val: amikor Fazekas Sándor miniszter úr kint Amerikában azért kuncsorog, hogy az ilyen irányú kutatásokban hogyan vegyen részt Magyarország, habár Magyarország alkotmánya mindezt tiltaná, akkor ez külföldi érdek, és a Monsanto nagyvállalat érdekeit képviselik. De Putyint már nem is emlegetem, merthogy nyilvánvalóan az, hogy hogyan szolgálnak orosz érdekeket úgy általában a politikájukkal, és mondjuk, a mai nap folyamán volt szerencsém bizottságunkban meghallgatni a tárca nélküli miniszter urat, és újra szembesülni ezzel az elképesztő dologgal, hogy gyakorlatilag orosz érdekeknek megfelelően Magyarország energetikai jövőképét Putyin képére szabjuk, alapvetően ez az, ami külföldi befolyást jelent, ez az, ami veszélyt jelent a magyar társadalomra. És hogyha külföldi finanszírozásról meg külföldi érdekekről beszélünk, akkor alapvetően ezekről is beszélnünk kell, és ezeket is hozzá kell szerelnünk ehhez a csomaghoz.
Összességében tehát elmondhatom, hogy ha a célok meg is érthetőek, maga az eszköz elfogadhatatlan, és olyan szinten szűkre szabottan és olyan szinten elfogadhatatlanul vegzál egyébként közfeladatokat ellátó szervezeteket, ami alapvetően kockáztatja ezen közfeladatok ellátásának a fenntartását, márpedig jelen pillanatban - és a Fidesz-KDNP kormányzása alatt ez valószínűleg így marad - ezen közfeladatok ellátására igenis szükség lesz.
Egyetlenegy dologra szerettem volna még reagálni, hiszen egy nagyon érdekes vita alakult itt ki a nap folyamán - nem akartam mondani, hogy délelőtt -, Hende Csaba képviselő úr arról beszélt, részben Kunhalmi Ágnes képviselőtársam szavaira reagálva, hogy mennyire nincs itt pártállami rendszer, meg mennyire nincs ilyen jellegű attitűd, és ő azt mentegette, hogy most mennyivel jobb ez a magyar társadalom. Én azt mondanám, hogy más - de nem jobb. Összességében pont az a lényege mindennek a jogszabálynak, mindezeknek a problémáknak, amelyekről beszélünk, hogy nem változik érdemben a hatalomnak az a technikája és kultúrája, amit a pártállamban meg lehetett szokni.
(14.40)
Most ha arról beszélünk, hogy ez demokratikus berendezkedés, autokrata állam vagy sem, akkor nyilvánvalóan azt kell nézni, hogy miben változott. A kommunista rendszerben vagy szocialista rendszerben egy párt eldöntött mindent. Most mennyi dönti el? Egy párt. Fidesz-KDNP, ha egy pártként tekintjük, egy politikai közösségként. Ugyanúgy egy dönt. Ez egy egypártrendszer 2.0. És ez az egypártrendszer 2.0 megteremti a lehetőségét egy XXI. századi egypártrendszernek, ami lehetőséget teremt, hogy itt üljünk a parlamentben, elmondjuk a véleményünket, de ez éppen semmilyen hatással nincs a magyar jogalkotásra, nem tudjuk megváltoztatni érdemben - a legjobb érvekkel sem - az önök nézeteit, a képviselőik túlnyomó többsége, akik be se járnak ide a parlamentbe, majd itt lesznek szavazni az adott pontban, hogy leszavazzanak egy törvényről, amiről azt sem tudják, hogy mit tartalmaz. Ugyanúgy egy párt eldönt mindent.
Ha megnézzük a civil szervezetek elmúlt harminc-negyvenéves történetét, akkor - bocsánat, hogy megint zöldpéldát fogok én is mondani, mint Schmuck Erzsébet képviselőtársam -, úgy a hetvenes évektől lehetett létrehozni Magyarországon is zöldszervezeteket, csak mindig azt mondták a kilencvenes években, hogy három T betűvel lehet jellemezni az állam és a civilek viszonyát, ez a tipor, tűr, támogat. A „tipor” volt a jellemző a hetvenes évektől kezdve a kilencvenes évek elejéig, a kilencvenes évek elején eljött a „tűr” kategóriája, és most ahelyett, hogy előrelépnénk végre egyszer valamerre a társadalomban, most visszatérünk a „tipor” kategóriába, és megpróbáljuk ilyen jellegű nyilvántartási kötelezettségekkel vegzálni a közfeladat-ellátásukat.
Tehát igenis meg szeretném védeni azt az álláspontot, hogy bizony pártállami eszközök ezek, hiszen a jól működő demokráciában pont az alulról szerveződő öntevékenységeket kellene segíteni, és hálásnak lenni a magyar államnak és a kormányzatnak azért, hogy valaki ezeket a közfeladatokat ellátja. Ennek a hálának és a minimális alázatnak a nyomát sem látjuk ebben a törvénytervezetben, ugyanakkor nyilvánvalóan a saját politikai célokat, azt a bizonyos rettegést, amiről beszéltem, hogy most már félnek mindenkitől, néhány főt foglalkoztató civil szervezettől is rettegni tudnak, ennek a hangulatát lehet átérezni ezen a törvényjavaslaton. Ennek megfelelően azt kérem a beterjesztőktől, hogy vagy vonják vissza ezt teljesen, vagy teljesen alakítsák át, úgy, hogy a Fidesz pártalapítványának a támogatását éppúgy láthassuk, éppúgy láthassuk a nagy magyarországi multinacionális cégeknek a támogatásait, láthassuk a politikai támogatottakat, és nem akarok példákat mondani, lássuk a társaságiadó-kedvez-ménye-zet-te-ket. Ezeket mind lehessen megismerni, és akkor lehet egységes szabályozásról beszélni. Ezt kérem önöktől, és arra kérem képviselőtársamat, hogy ennek érdemi megfontolását döntően a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének a véleménye alapján megváltoztatni legyen szíves. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
