DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nem valószínű, hogy sokkal tovább fogom rabolni az idejüket, mintha két percre jelentkeztem volna, de szeretném összefüggően elmondani két kérdésben az álláspontomat.
Több felszólaló érintette azt a strasbourgi bírósági döntést, amely megkérdőjelezi, hogy a jelenlegi, úgynevezett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés jó helyen és az emberi jogokkal összhangban álló módon van-e az igazságügyminiszternél. Tehát az igazságügyminiszteri engedélyezést kérdőjelezi meg a strasbourgi bírósági döntés. Ez valószínűleg helyes interpretációja a strasbourgi döntésnek annyiban, hogy Strasbourg nem feltétlenül azt mondta, hogy az igazságügyminiszternél nem lehet egy ilyen döntés, hanem azt mondta, hogy egy, a végrehajtó hatalomtól független szervezetnél kell lennie a döntésnek. Nyilván az igazságügyminiszter semmiképpen sem tartozhat ide, de ebből nem szükségszerűen következik az, hogy bírói döntéssel kellene kiváltani az igazságügyminiszteri engedélyezést.
Sőt, azt kell mondjam, hogy a magyar alkotmányos rendszerben egyszerűen értelmezhetetlen lenne, a hatalommegosztás elvét sértené, hogy a bíró mérlegeljen nem bűnüldözési célú szempontokat. Gondoljanak csak arra, hogy a nemzetbiztonsági szempontok között például a hírszerzési tevékenység, szempont is szerepel. Vajon hogy tudná azt a bíró mérlegelni, hogy jogos-e az az igény, hogy valakivel szemben hírszerző tevékenységet folytassanak. Ez nem a bíró rendes működésébe tartozik. Ez kifejezetten egy közigazgatási vagy ha úgy tetszik, kormányzati szempontú mérlegelés. Ettől függetlenül természetesen lehetne valamilyen független szervezethez telepíteni ezt az engedélyezést, de itt szigorúan figyelembe kell vennünk a magyar Alaptörvény rendelkezéseit, tudniillik a hatalommegosztás szempontjait.
A másik megjegyzésem a strasbourgi bírósági döntéshez, hogy a magyar… - leegyszerűsítem a problémát, de az a lényege, hogy a magyar tit-kos-szolgálatieszköz-alkalmazásban van egy bírói engedélyköteles forma meg van egy igazságügyminiszteri engedélyköteles forma. Tisztelt Képviselőtársaim! Kapaszkodjanak meg: az Európai Unió több tagállamában nem is kell engedély ahhoz a típusú tevékenységhez, amit mi az igazságügyminiszter által engedélyezünk. Tehát számos olyan ország van, ahol pusztán a nemzetbiztonsági szervek, ha nem bűnüldözési célú, tehát nem bizonyítékként felhasználható titkos információt akarnak gyűjteni… - mert itt ez a lényeg, hogy ha bírósági eljárásban a fair eljárás szabályai miatt bizonyítékként felhasználható titkos információt gyűjtenek, na akkor biztos, hogy bírói engedély kell.
(19.50)
De ha nem bizonyítékként felhasználható, hanem „pusztán” nemzetbiztonsági szempontok alapján, például elhárítási okból titkos információt gyűjtenek, akkor számos nyugat-európai országban az elhárításra hivatott szervezet, tehát a titkosszolgálat, a belső elhárítás nem köteles semmilyen engedélyt kérni, hanem van egy politikai felelősség az őt felügyelő miniszternél, és e politikai felelősség alapján alkotmányosan végezhetnek titkos információgyűjtést.
Tehát annyiban megkérdőjelezhető a strasbourgi bíróság döntése - most persze nem azért gyűltünk össze, hogy minden napirendnél bíráljuk a strasbourgi bíróságot, de sajnos itt is megkérdőjelezhető a strasbourgi bíróság döntése -, hogy egyáltalán nem általánosságban vizsgálta meg azt, hogy hogy vannak az európai országokban szabályozva ezek a kérdések, hanem csak ezt a magyar esetet vizsgálta meg a TEK-re vonatkoztatva, és olyan mércét állított fel ebben a döntésben a strasbourgi bíróság, amelynek számos más tagállam sem felel meg, csak azoknak nem volt olyan remek civil szervezetük, amely kifogásolta volna azt, hogy nemzetbiztonsági célból, például terrorelhárítási célból titkos információkat gyűjtenek. Tehát hangsúlyozom, hogy nem a büntetőeljárásban használható bizonyítékról van szó, hanem arról, hogy az egyéb nemzetbiztonsági tevékenység során is keletkezik titkos információ. Magyarországon ezt húszéves konszenzussal, két évtizedes konszenzussal az igazságügyminiszter engedélyezte, mert már akkor felismerték a törvényhozók, hogy helyes az, ha egy külső engedélyhez kötik ezt a titkosszolgálati tevékenységet. Ahogy mondtam, két útja van a titkosszolgálati információgyűjtésnek, a bírói út vagy az igazságügyminiszteri út.
Tisztelt Ház! A strasbourgi bíróság ítéletének a végrehajtása enyhén szólva is problémákba ütközik, nevezetesen, ahogy elmondtam, a magyar hatalommegosztás szempontjába, mert ugyan vajon miért kéne a bírónak engedélyeznie az előbb általam elmondott hírszerzési tevékenységet. Hiszen például nem is magyar állampolgár ellen irányul; vagy nem is Magyarország területén, akkor miért kéne a magyar bírónak engedélyeznie, amikor arra nincs is joghatósága. Meghallgattam itt az LMP vezérszónoklatát. Azok, akik azt állítják, hogy minden titkos információgyűjtést bírónak kellene engedélyezni, azok nincsenek tisztában a magyar bíró joghatóságával. A magyar bíró joghatósága Magyarországra terjed ki. Nagyon kivételes esetekben persze van olyan, hogy Magyarországon kívülre is, például bűncselekmény esetén, de egy közigazgatási tevékenység esetén nem.
Tisztelt Ház! Nem rabolva tovább az idejüket, kétségtelenül számon lehet kérni ezen a törvényjavaslaton azt, ami nincs benne, de olyan kérdések maradtak ki ebből a törvényjavaslatból, amelyeket nem pusztán a parlamentnek kellene végiggondolnia, hanem az egész szakmának végig kellene gondolnia, hogy hogyan lehet a strasbourgi bíróság ítéletét úgy végrehajtani, hogy az beilleszkedjen a magyar alkotmányos rendszerbe. Ez nem könnyű feladat, s nemcsak ennél a strasbourgi ítéletnél, hanem más ítéletnél is előfordulhat, hogy enyhén szólva sincs összhangban a magyar alkotmányos rendszerrel.
Ebben az esetben egy több mint két évtizedes konszenzusról van szó. Nem az új Alaptörvényről, hanem egy két évtizedes nemzetbiztonsági gyakorlatról van szó. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
