IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat koncepciójának lényege, hogy a büntetőeljárásban felhasználható bizonyítékot fedett eszközzel, tehát tényleges lehallgatással, fedett nyomozó útján vagy egyébként az érintett tájékoztatása nélkül, de konkrét személyre irányuló információgyűjtéssel csak büntetőeljárásban lehessen megszerezni. Tekintettel azonban arra, hogy számos esetben ezek az eszközök már a megalapozott gyanú tisztázásához is szükségesek lehetnek, azaz a büntetőeljárás formális megkezdése előtt szükség van rájuk, egy új előkészítő eljárási szakasz kerül a büntetőeljárásba, előkészítő eljárás néven. Ezt folytatná a nyomozati jogkörrel rendelkező rendőrség és a NAV, illetve nyilván az abba integrált pénzügyőrség, de a nyomozati jogkörrel nem rendelkező nemzetbiztonsági szolgálatok is kapnának ilyen jogkört.
Ez összességében a jelenlegi helyzethez képest előrelépés, amelyhez még az is társul, hogy a szabályozás alapvetően tisztul és precízebb lesz, illetve a hatályos szabályokhoz képest fontos pozitívum, hogy konkrétan megjelölik minden leplezett eszköz esetében azt is, hogy azt pontosan milyen célból lehet alkalmazni. Az LMP szerint önmagában azzal, hogy a jelenleg külön törvényben szabályozott, de valójában ma is büntetőeljárást megalapozó megfigyelések bekerülnek a büntetőeljárásba, nincs gond. Az új büntetőeljárási törvény ugyanis részletesebb és pontosabb garanciákat ad ezekre az eljárásokra, pontosan meghatározza a formáikat, és alapvetően észszerűen osztja három részre őket, tehát külső engedély nélküli, ügyészi engedélyhez kötött, illetve bírói engedélyhez kötött leplezett adatgyűjtésre.
Ami viszont az elsődleges baj a javaslattal, hogy a büntetőeljáráshoz nem kapcsolódó megfigyelési eszközöknél nem törekszik reformra, azaz deklaráltan az elrendelési célokat pontosítva, de nem szűkítve úgy hagyja, ahogy jelenleg vannak. Márpedig a status quo fenntartásával nem értünk egyet. Jelentős szűkítésre lenne szükség ahhoz, hogy a magánélet és a személyes adatok védelme megfelelő garanciákat nyerjen. Ahogy egy szakmai műhelybeszélgetéshez készült vitairat megfogalmazta nemrégiben, idézem: „A populista politikai diskurzus vonzódik a könnyen értelmezhető ellentétpárok megjelenítéséhez, a terrorizmus farvizén az alkukerülés ürügyül szolgálhat a magánszféra szükségességi-arányossági teszttel nem igazolható korlátozásaira. Ha az egyszerűsítés kísértésének engedve bizonyos rendkívüli helyzetekben eltekintünk a szükségességi-arányossági teszt alkalmazásától, számíthatunk a hasonló, rendkívüli helyzetek elterjedésére, távlatilag pedig a demokratikus intézményrendszer megroppanására.” Itt az idézet vége.
Lassan egy éve nem kapunk választ arra, hogy mi legyen a nemzetbiztonsági célú titkos információszerzéssel, amire egy még nem kezelt strasbourgi döntés, a tavalyi Szabó és Wissy kontra Magyarország ügyben született ítélet vonatkozik a TEK rendőrségi törvényen alapuló, de a nemzetbiztonsági törvényt hivatkozó jogköreivel közvetlenül összefüggésben. A döntésből az következik, hogy a jelenlegi garanciarendszer nem elégséges, a strasbourgi bíróság nem volt meggyőződve ugyanis arról, hogy a szabályozás kellően pontos, hatékony és teljes körű garanciákat biztosít az ilyen intézkedések elrendelésére, végrehajtására és esetleg jogszerűségi felülvizsgálatára.
(19.40)
Ezért a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a magyar szabályozás sérti az egyezmény 8. cikkét, azaz a magánélethez való jogot. Lényegében ugyanis bárkire kiterjedhet az intézkedések hatálya, az elrendelésre teljes egészében a végrehajtó hatalom irányítása alatt és a szükségesség szigorú vizsgálata nélkül kerül sor, valamint az új technológiák lehetővé teszik a kormányzat számára, hogy tömegesen jusson adathoz a művelet eredeti c) pontjai közé nem tartozó személyekről, mindezt a hatékony jogorvoslati lehetőségek teljes hiánya mellett.
Egyes markáns szakmai vélemények szerint a döntésből a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés elrendelési okainak szűkítése és az érintetti kör pontos megjelölése, az általában előzetes kényszerítő szükségszerűség esetén utólagos bírói engedélyezés teljessé tétele, azaz az igazságügyminiszter enge-dé-lye-zéskiváltása, illetve a nemzetbiztonsági érdek elenyészése után az érintettek azonnali utólagos tájékoztatása következik.
Ezzel lehet vitatkozni és azt állítani, hogy a strasbourgi döntés valójában formálisan ezek egyikével vagy egy részével is teljesíthető, hiszen az összes problémaegyüttes értékelése vezetett az egyezménysértés megállapításához. De valaminek most már történnie kellene az ügyben, amihez fontos leszögezni, hogy mivel a terror elleni fellépésnek a titkosszolgálati módszerekkel végzett megfigyelés és adatelemzés fontosabb terepe jelenleg, mint bármi más, így a strasbourgi bíróság sem akarta érdemben megkötni a tagállamok kezét az alkalmazott szabályozási keretek koncepcionális elemeit illetően.
Nehéz kérdés, de ideje lenne kormányzati reakciót kapni a fenti egyezménysértésre azzal együtt, hogy jelenleg a terrorveszélyre és a külföldi szolgálatok fokozódó aktivitására tekintettel talán nem reális a szolgálatok kezét úgy megkötni, ahogyan az a magánélet szempontjából legteljesebb érdekérvényesítésből elvileg következne.
Ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a szolgálatokba vetett bizalom és legfőképpen a hatékony politikai kontrolljuk még a formális bírói jóváhagyás beiktatásánál is többet segítene, ez utóbbi ugyanis ténylegesen sokszor csak a felelősséget keni el, hiszen a bírák ritkán mernek vitatkozni a szolgálatokkal, pláne úgy, hogy az ügyek jellegéből fakadóan szakmai kontroll sincs rajtuk, hiszen minősített adatokat érint az ügy. Tudomásom szerint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság csinált egy célvizsgálatot az elmúlt hónapokban ezekről az engedélyezésekről, és nagyjából annyit lehet jelenleg tudni, hogy nem tártak fel komoly problémákat, és törvényesnek találták a szakszolgálatnál a belső garanciákat. Azaz vélhetően nagyon kevés a bírói megtagadás, és ma is formális a kontroll.
Az LMP elvi álláspontként ettől függetlenül megfontolandónak tartja a jogorvoslatot és a minden ügyre kiterjedő bírói utat, de látni kell, hogy az igazából reális strasbourgi döntés végrehajtásához kapcsolódóan a sajátosan félig rendőri, félig titkosszolgálati szervre, TEK-re vonatkozó szabályoknak az általa elrendelhető titkos adatgyűjtések körét szűkítő és pontosító módosítása lenne.
A javaslat ennek sajnos nem felel meg. Márpedig ameddig a TEK nem tisztán titkosszolgálat, addig csak bűncselekmény gyanúja esetén az előkészítő eljárásban rendelhessen el technikai eszközzel történő megfigyelést, ilyen gyanú hiányában pedig egyáltalán ne. Arra ugyanis, hogy viszonylag szabadon kutakodjanak, ott vannak a rendes nyomozati jogkörrel nem rendelkező szolgálatok, köztük most már a kifejezetten terrorellenes feladatokat végrehajtó Tibek is.
Szintén ehhez a körhöz tartozó probléma az, hogy a javaslat a nemzetbiztonsági célú adatgyűjtésen kívül is fenntartja a bírósági engedély nélkül is végezhető, technikai eszközzel történő titkos megfigyelést, amivel elvi szinten nem értünk egyet. Függetlenül attól, hogy ez szigorúbb követelmény, mint ami az alkotmánybírósági és a strasbourgi gyakorlatból következik, számunkra csak olyan szabályozás elfogadható, ami a technikai eszközzel történő titkos megfigyelés minden formáját bírói engedélyhez köti. A tervezett korábbi változat ezzel kapcsolatban még A-, B-változatokat tartalmazott arra, hogy az informatikai rendszerekből való információgyűjtés legyen vagy ne legyen bírói engedély nélkül elrendelhető. Természetes, hogy ne legyen. De az LMP szerint ennél is messzebb kell menni, és bármilyen technikai adatrögzítéssel történő titkos megfigyelést csak akkor lehessen engedni, ha azt a bíróság előzetesen jóváhagyta. Ennek a törvényjavaslat nem felel meg.
Fontos probléma még a javaslattal a rendőrségi törvény szerinti elrendelési idő jelentős meghosszabbítása, egyes esetekben 360 napra. Az LMP szerint is hasznos lenne differenciáltabbá tenni a szabályozást, de az kizárólag rövidebb elrendelési idővel támogatható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP-nek legfőképpen azzal van baja tehát, ami nincs a javaslatban. A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés alkotmányos kontrolljának koncepcionális újragondolását nem úszhatja meg ugyanis a kormány. Köszönöm a figyelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
