DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos napirendet tárgyalunk, ugyanis nemcsak a villamosenergia-ellátás és az energiaunió kérdéseiről van szó, hanem a kormányoldal a saját belpolitikai törekvéseit is belekeveri ebbe a mai napirendbe. Hörcsik elnök úr ezerszer is próbálja kimondani - teljes együttérzéssel vagyok - a szubszidiaritás elvét, ami az ő nyelvjárásában kevéssé megy, hogy szubszidiaritás; mondja inkább helyben döntésnek, és akkor magyarul is érthető.
Hallgatva az előttem szólókat, egyre inkább az az érzés erősödött bennem, mintha a kormányzat és a kormányoldal egyfajta tudathasadásos, skizofrén állapotban lenne, amit Aradszki államtitkár úr szakmailag egyébként többnyire korrekt elővezetése is megerősített bennem, amit azzal kezdett, hogy az energiauniónak hívei vagyunk, azt támogatjuk, azokat a részleteket viszont, amelyek előttünk vannak, nem. Megmondom őszintén, hogy ezzel az egy mondattal önmagában magam is így vagyok, mert ezek a részletek tartalmaznak olyan elemeket, amelyek kritikára szorulnak. Abban igaza van államtitkár úrnak, hogy itt a részletek kicsit elnagyoltak, nem azok vannak kimunkálva, amelyek egy önkéntes átmenetet, egy természetes fejlődést segítenének. Időnként az energiaunió kialakítása nem annyira precíz, mint a súlyának megfelelően kellene, viszont a valós indoklás, hogy sárga lapot mutassunk, véleményem szerint egészen más, mint amit önök itt most bemutattak.
Néhány kérdést szeretnék felvetni. Miért mondom én azt, hogy ez az indoklás egy hamis érvrendszert folytat, azt a politikai felhangot, aminek igazából csak belpolitikai célja lehet, hogy állítsuk meg Brüsszelt? Mert aki Magyarországon EU-ellenes, az ellensége annak a 10-12 ezer milliárd forintnak is, ami az Unióból ideáramlik, ezt pedig komolyan nem vállalhatja föl senki. Nem lehetne Magyarországon 3 százaléknyi GDP-emelkedés, ha 5-6 százaléknak megfelelő uniós forrás nem áramlana be. Ezt tehát nem gondolhatják komolyan. Itt az indoklásba belekeveredik nem szakmai, hanem egyéb politikai megokolásból vagy felfogásból eredő indoklás, amit én a magam részéről rendkívül károsnak tartok, s ahogy az önök szakembereivel beszélgetek, ez valójában tőlük is idegen. Én úgy látom, hogy Magyarországon vannak, akik megértik az energiaunió lényegét, és a szakma igazából ennek megfelelően cselekszik, ugyanakkor a politika rátelepedett ennek a folyamatnak a gyengeségeire, és olyan célok érdekében, amelyeknek csak belpolitikai és a Fidesz számára elvileg hasznot hozó vagy önök szerint hasznot hozó vetülete van, eltorzítják a valós szakmai megítélést.
Néhány kérdést hadd tegyek fel önöknek, talán egy picit elgondolkodnak. Hogy van az, hogy miközben Magyarország aláírója, támogatója volt a párizsi klímaegyezménynek, ugyanakkor a magyar kormány azért küzd, hogy szenes erőműveket lehessen továbbra is építeni állami támogatással? Szeretném megjegyezni, hogy az az 550 gramm - aminek hadd ne mondjam a pontos mértékegységét, mert nem tudom, az benne van a pontos leiratokban, de a szám, azt hiszem, helyes, hogy 550 gramm - az államilag támogatott szenes erőműveket zárja ki. Ha valaki úgy gondolja, hogy neki megéri piaci alapon szenes erőművet építeni azzal együtt, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kvótát is megfizeti utána, továbbra is lehet. Az, hogy az állam aláír egy klíma-megállapodási egyezményt, majd utána aláveti magát annak a törekvésnek, hogy ő maga ne szennyezze tovább a levegőt szén-dioxiddal, én azt hiszem, hogy valójában összhangban lenne. Tehát én azt hiszem, hogy önöknek ez az érve legalábbis ellentmondásos.
Vagy itt van Szijjártó miniszter úrnak az egyik érve vagy kirohanása, aki egyik nap még rá akarja szorítani Romániát és Horvátországot, hogy tartsa be az uniós szabályokat, hogy - idézem szó szerint - oldják fel a Magyarországgal szembeni déli energiablokádot, mivel jelenleg sem a magyar-horvát, sem a magyar-román vezetéken nem lehetséges a gázszállítás Magyarország irányába, csak fordítva, míg a másik nap a szakmai államtitkár úr a regionális együttműködésekkel kapcsolatban állít fel problémát, hogy ne fogadjuk el azt a szabályt, hogy a regionális irányítási központoknak bizonyos jogosultsága lehetne. Azért meglepő ez, mert egyszerű konyhai logikával el lehet dönteni, hogy ha van Magyarországnak egy rendszerirányítási forrásmegfelelőségi sorrendje, akkor vitaképes egy regionális forrásmegfelelőségi sorrend kialakításában is, és azt azért beláthatjuk - a mostani együttműködés is erre épül -, hogy egy nagyobb energiabázis sokkal több lehetőséget biztosít az olcsóbb energia kiválasztására is, mint egy szűkebb energiaforrás. Tehát a mérethatékonyság általános közgazdasági alapelve egy regionális együttműködésben mindenképpen érvényesülhet. Azt hiszem, hogy efelé törekedni kellene. Tehát azt az ellenérvet felhozni, hogy nekünk jogosultságunk sérül, miközben a lehetőségeink bővülnének egy sokkal szélesebb energiatermelési spektrumból történő optimum megállapítására, legalábbis ellentmondásos, tehát elgondolkodásra kellene hogy késztessen bennünket.
Vagy itt van az ön által sokat emlegetett árak kérdése. Ebben azért az önök részéről meglehetősen sok hamisság van. Hogyan lehet az, hogy miközben az európai nagykereskedelmi villamosenergia-árak 2008-hoz képest 70 százalékkal csökkentek, az európai nagykereskedelmi gázárak 2013 óta több mint 50 százalékkal csökkentek, aközben 2013-hoz képest a magyar lakosság három éve ugyanazt a tarifát fizeti? Ha ezt a csökkenési trendet önök komolyan veszik, akkor ezt kellett volna érvényesíteni a ma az önök kezében lévő hatósági árakban. Csökkenteni kellett volna a lakossági és a piaci, tehát az ipari fogyasztók tarifáját is.
Egy másik összehasonlítás az árak kérdésében. Amikor 100 forint volt az olaj hordónkénti világpiaci ára - azt, gondolom, senki nem vitatja, hogy az olaj világpiaci ára és a gázár erősen korrelál egymással -, tehát amikor még 2009-ben 100 dollár volt egy hordó olaj, 100 forint alatt volt a gáz ára. Ezt követően a következő három évben önök ezt szépen fölemelték 134 forintra, és jelenleg az önök hihetetlenül nagy energiával beharangozott rezsicsökkentése eredményeként, amikor 50 dollár alatt van a hordónkénti olajár, 101 forintot fizetünk. Úgy gondolom, hogy ez valami diszkrepanciát mutat, és további összehasonlításra kell hogy késztessen bennünket.
Mondok még ilyen számpárokat, amelyek nagyon beszédesek. Hogy van az, hogy amíg 2005-ben 50 dollár volt az olajár, kereken 50 forint volt egy köbméter lakossági gázár, 2006-ban 60 dolláros olajárnál 60 forint volt Magyarországon a gáz ára, akkor mondják már meg, hogy ma az 50 dolláros olajárnál miért fizetünk a gázért 101 forintot? Hol van itt a lakossági árak védelme? Én nem látom, ezt ezek a számok nem támasztják alá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Zavaros és hamis a kormánynak az a kommunikációja, amit ezen a téren bemutat, ezért próbáljunk meg rendet tenni ezek között a kategóriák között, és hadd kezdjem az elején. Az Európai Unió eredendően egy gazdasági közösség. Ez így indult hatvan évvel ezelőtt; önök erről elfelejtettek megemlékezni, de nem baj, most úgy gondolják, hogy ez Magyarország számára kevéssé előnyös, pedig ha meggondolják, az Unió egyik nagy vívmánya hogy van egyáltalán vámunió. Ez azt jelenti, hogy egységes szabályok alapján egységes vámok vannak kifelé, befelé pedig a kereskedelem útjában álló akadályok lebontása történik fokról fokra. Az energiaunió célja a vezetékes energiahordozók terén alapvetően ugyanez, vagy legalábbis nagyon hasonló, csak itt a villamos áram és a földgáz útjában álló akadályokat kell lebontani.
(15.30)
Ahogy az egyéb kereskedelmi termékeknél, ugyanúgy ennél a speciális energetikai terméknél is az akadályok lebontása az árak csökkenését, az ellátás stabilitását eredményezheti. Ez azt jelenti, hogy kifelé az egységes fellépés segítheti az energiaellátás biztonságát, javíthatja a beszerzés tárgyalási pozícióit. A szélső értéket mondom: ha egy 500 milliós energiapiac egységesen próbál tárgyalni beszerzésekről, sokkal jobb pozíciót tud elérni, mint egy 10 milliós Magyarország.
Befelé az infrastruktúra kiépítését, a regionális együttműködés erősítésével a szolidaritást is segítheti, a valódi versenypiac kialakulását, aminek az az eredménye, hogy sok termék, legalábbis a normál termékek piacán versenyképesebb és olcsóbb, mint ha csak egy szűk piacot nézünk. Tehát végső soron az energia is egyre inkább egy közönséges árucikké válik, ezáltal az ára is csökkenhet.
Az elmúlt 15-20 évben az Európai Unió belső piaci szabályozása ebbe az irányba haladt, alapvetően ma már más a helyzet, mint 10 évvel ezelőtt volt. A jogrendszerben más, az intézményi feltételekben más, a fizikai infrastruktúrában is jelentősen más. Nagyon értékelendők a MOL törekvései, az infrastruktúrában, az interkonnektorok kiépítésével példamutató volt, hogy tervekkel, financiális lehetőségek kihasználásával, uniós források bevonásával ezeket a lehetőségeket kihasználta.
A kínálati piac, a jó hálózatos infrastruktúra, az egységes szabályok és a szolidaritás megoldja az ellátásbiztonság növelését is. Tehát nem kell úgy gondolnunk, hogy a szomszédokkal való együttműködés rontja a magyar ellátásbiztonságot, mert pont fordítva van. Ha mi tudunk segítséget kapni a szomszédainktól, akkor jobb az ellátásbiztonságunk, mint ha csak magunkra vagyunk utalva. Nincs jó megoldás kizárólag nemzeti keretek között, csak jobb megoldás lehet regionális együttműködés keretében, és ez teremthet új helyzetet.
A centrum, a fejlett centrum és a periféria viszonyrendszere helyett hálózatban és együttműködésben kell gondolkozni. Az energiaunió bekapcsolja a régiót az európai energiapiacba, és megerősíti a versenyképességet és az ellátás biztonságát is. Egy jól működő versenypiac csökkenti az árakat, de ehhez a piaci működés feltételeit ki kell építeni.
Újra elmondom: az európai nagykereskedelmi villamosenergia-árak 2008 óta 70 százalékkal csökkentek. Ez egy olyan trend, amitől nem lehet eltekinteni. Ugyanakkor az Unióban a nagykereskedelmi gázár 2013 óta több mint 50 százalékkal csökkent. Ez is az energiaunió eredménye. Ez is annak eredménye, hogy az európai belső energiapiac le tudta képezni azt az olajárcsökkenést, éppen az infrastruktúra kiépülése révén, ami a világpiacon bekövetkezett. Kérdés, hogy ez miért nem jelent meg a magyar végfelhasználói árakban. Miért nem változtak a magyar végfelhasználói árak, ha a környezeti árak, beszerzési árak 50 százalékkal csökkentek 2013 óta? Önök ugyanúgy tartják a végfelhasználói árakat, és közben a rezsicsökkentés megvédéséről beszélnek. Ezt mondom én hamisságnak. Komoly szakember ilyet nem csinál.
Képviselőtársaim! A határozati javaslatban, amit idehoztak, illetve a jelentésben megfogalmazott érvrendszer egy rendkívül elavult, harminc évvel ezelőtti energiapolitikai szemléletet tükröz, egy befelé fordulást, ráadásul a kifogások valójában nem állják meg a helyüket. Az energiaunió céljaival ellentétes módon kizárólag nemzeti keretek és az ország határain belül gondolkodó energiapolitika első számú haszonélvezője a beszállító, a legfontosabb beszállító, azaz Oroszország lenne. Nem a magyar fogyasztók. Magyarországnak ez nem lehet érdeke. Magyarország érdeke az energiaunió sikeres megvalósítása.
Képviselőtársaim! Most azt mondja a kormány, illetve a nevében megjelenő Hörcsik Richárd bizottsági elnök úr, hogy az energiaunió veszélyezteti a rezsicsökkentés vívmányait. Álljunk már meg egy pillanatra! A rezsicsökkentés vívmányait önök veszélyeztetik, mert már két éve csökkenthették volna tovább az energia árát. Mégsem tették. A Fidesz-kormány évek óta drágábban adja a lakossági gázt, a villanyt és a távhőt, mint amennyibe az kerül.
A földgáz ára 2014 óta a felére csökkent, a kőolajat is 60-70 százalékkal olcsóbban lehet beszerezni a világpiacon, eközben a magyar emberek két éve ugyanazt a tarifát fizetik, amiről önök azt mondják, hogy alacsony. Ez egyszerűen nem igaz. Ez méltatlan, igazságtalan. Valaki itt nyerészkedik. Emlegetnek egy MET nevű céget, amelyik már az országhatáron kívül lecsapolja ezt a bizonyos árrést.
Hogyan van az, hogy 2005-ben 50 dolláros olajárnál 50 forintért lehetett adni az önök által sokat szidott piaci keretek között a gázt Magyarországon, 2006-ban 60 dolláros olajárnál 60 forint volt a gáz ára, akkor most, ma 50 dolláros olajárnál miért kell a magyar polgárnak a gázért kétszer annyit, 101 forintot fizetni? Ezt nehéz megmagyarázni, ezek rendkívül makacs tények.
A Magyar Szocialista Párt minden korábbi árcsökkentő intézkedést támogatott. Tehát nem igaz az, amit önök mondanak. Akkor volt probléma, amikor olyasmibe csomagolták be, amit nem lehetett elfogadni. Ha most csóválják a fejüket, akkor megmondom, mi az árcsökkentés mellett vagyunk. Amikor az olajár fölment 40 dollárról 100 dollárra, akkor emelni kellett a gáz árát, de akkor bevezettünk egy szociális tarifát, mérsékeltük ennek hatását a lakossági kisfogyasztók esetében. Tessék megnézni a szavazási magatartásokat, kár ezzel vitatkozni!
Ezzel szemben önök az elmúlt két és fél évben kilenc alkalommal mondtak nemet a mi előterjesztésünkre, ami az indokolt árcsökkentésre vonatkozott. Tehát mi beterjesztettük, az MSZP beterjesztette a magyar parlament elé az árcsökkentési javaslatot, ezt önök kilencszer leszavazták, kilencszer mondtak rá nemet. Miféle rezsicsökkentés megvédéséről beszélnek akkor? Önök fönntartják az indokolatlanul magas árakat ma Magyarországon. Ráadásul a lakossági földgázszolgáltatás és a nagykereskedés is állami kézben van. A villamosenergia-szektorban is döntő az állami tulajdon.
Miért nem adják akkor olcsóbban a gázt és a villanyt? Miért nem akarják így, tehát a saját cégeiken keresztül lenyomni az árakat? Miért nem akarják érvényesíteni a versenyben a meglévő erős állami pozíciókat? Megtehetnék. Csökkenthetnék az árakat. Akár van árszabályozás, akár nincs, az állami cégek annyiért adhatják az energiát, amennyiért akarják. Nagyon sajnálom, hogy elvonják az energetikai államtitkár úr figyelmét, mert egy olyan részletre térek ki, Aradszki államtitkár úr, ha nem zavarja, hogy a Pogácsással beszélget (Dr. Aradszki András: Nem zavar. Már ismerem. - Vantara Gyula: Tömören.) Tessék? Ne zavarjam? (Az elnök csenget.) Ha megértenétek, akkor el tudom mondani harmadszor is nagyon tömören. Nem kerül annyiba az áram és nem kerül annyiba a gáz, mint amennyiért adjátok. Ilyen túlnyomó állami tulajdon mellett akár piaci alapon is olcsóbban lehetne ezt a terméket eljuttatni a fogyasztóhoz. Tehát nem erősítették az állam pozícióit olyan értelemben az energiaszektorban, hogy annak a fogyasztó a javát bírja látni.
Az uniós irányelvtervezettel kapcsolatban ráadásul nem az árszabályozás általános kivezetéséről beszélnek, mert nem ezt tartalmazza az uniós irányelv. Megmaradhat a hatósági árazás az energiaszegény, tehát az energia árához képest szegény fogyasztók és a kiszolgáltatott fogyasztók esetében, és megmaradhat a hatósági árképzés az áram árának mintegy felét kitevő rendszerhasználati díjak esetében is.
(15.40)
Tehát ez mind állami kézben marad az irányelv-előterjesztés szerint is, a szerint az irányelv szerint, amely a véleményem szerint sem jó, tehát a sárga lapos eljárás indokolt. Azért tartózkodunk, mert nem e szerint az érvrendszer szerint, amit önök összeállítottak - tehát a rendszerhasználati díjakban, amelyek körülbelül a felét teszik ki a végső fogyasztói árnak, megmarad az irányelv szerint is az állami árszabályozási lehetőség.
Ráadásul a mai árszabályozással szemben is követelmény, hogy azt a piaci áraktól tartósan és jelentős mértékben nem lehet eltéríteni, vagyis a jelenlegi lakossági egyetemes szolgáltatási árak is piaci alapúak kell hogy legyenek. Az uniós szabályok alapján Magyarország ennek nem tesz eleget, mert ennél magasabb árakat érvényesít a lakosság irányában. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy 2010 és 2012 között a Fidesz-kormány emelte fel mind a villamos energia, mind a földgáz lakossági árát három lépésben több mint 30 százalékkal. Tehát önök 2010 és 2012 között megemelték az árat 30 százalékkal, és utána visszamentek 25 százalékkal, amikor 50 százalék csökkentés lett volna indokolt.
Képviselőtársaim! Azt is mondja a kormány, hogy a regionális együttműködések, bizonyos döntések regionális szinten történő meghozatala sérti a szubszidiaritás elvét, veszélyezteti az ellátásbiztonságot és a magyar állam függetlenségét; ezt nehéz elképzelni azok alapján az indokok alapján, amelyeket szembeállítottam az önök érvelésével. Mi lenne a baj azzal, ha a szorosabb regionális együttműködések eredményeként Magyarországon is csökkenhetnének az ipari fogyasztók energiaárai? Ezt például biztosíthatná egy regionális együttműködés.
Kinevették a bizottsági ülésen, amikor elhangzott, hogy Skandináviában több mint húsz évre tekint vissza a regionális villamosenergia-rendszer szabályozásának összehangolása, mert hogy Közép-Európa, Kelet-Közép-Európa nem Skandinávia, de azért a célunk az, valami olyasmi, olyan fejlett társadalomra, olyan fejlett ellátásra szeretnénk eljutni. Ott északon még nagyobb jelentősége van az ellátásbiztonságnak, mert ott egyszerűen megfagynak, ha valami kimarad, tehát úgy gondolom, érdemes lenne tőlük tanulni. Miért zárkóznak önök el attól, hogy tanuljanak egy olyan gyakorlatból, ami már mutat eredményeket?
Vannak döntések, amelyeket regionális szinten kell meghozni, mert jobb eredményre vezethetnek; ezt hiányolta egyébként Szijjártó Péter miniszter úr is, amikor Románia és Horvátország esetében az uniós szabályok betartását hiányolta a szomszédos országok részéről. A villamosenergia-piac tekintetében miért lenne probléma egy oda-vissza átjárhatóság, a határkeresztező kapacitások hálózatának bővítése, ezek erősítése?
A regionális együttműködések egyértelműen erősítik az ellátásbiztonságot, és hamis az a megközelítés, hogy ez az energiamix nemzeti hatáskörben történő meghatározását sérti; az továbbra is nemzeti hatáskörben marad. Az, hogy a klímavédelem tekintetében Magyarország elfogadott bizonyos szempontokat, hogy mit akar érvényesíteni a tiszta energia területén, természetesen hoz maga után bizonyos környezetvédelmi szempontokat, de az, hogy mi lesz a végső forrásmegfelelőségi elosztási lista, azt ki kell vitatni, azt nem azzal lehet megoldani, hogy most elutasítjuk, és nem akarunk ebben részt venni.
Végül azt is mondja a kormány, hogy az Európai Bizottság rendelettervezete bele akar szólni közvetve ebbe a bizonyos energiamix-meghatározásba, a kapacitásmechanizmusok szabályozásába. Egyrészt tényleg a szénerőművek építéséért lobbizna a magyar kormány, miközben minden ellenvetés, illetve határozott támogatás mellett aláírta a párizsi klímaegyezménnyel a szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentését? Ez valahol ellentmondás. Egyébként a gázerőművek építése továbbra is belefér állami támogatás mellett is az 550 grammba.
Van egy további felvetésem is, hogy ráadásul ez az ellenvetés, amit önök kifogásolnak, csak arra vonatkozik, hogy maga a kormány milyen erőműépítéseket támogathat. Az természetes, hogy a megújuló energiaforrások kiépítésében Magyarország érdekelt, már csak azért is, mert erre vonatkozóan egész komoly uniós forrásokat kapunk. Tehát ezt nem a magyar kormánynak kell dotálni, nem a magyar kormánynak kell megfinanszírozni vagy nem teljes mértékben a magyar kormánynak kell megfinanszírozni, hogy kiépüljenek ezek a megújuló energiakapacitások, erre uniós források vannak. Ezzel nem élni, úgy gondolom, ostobaság lenne. Tehát jó lenne erről is majd hallani, amikor az energiaunió támogatásáról beszélünk, nemcsak hamis érveiről a rezsicsökkentésnek, ami, ahogy bebizonyítottam, lemaradásban van, árat kellett volna már csökkenteni.
Összességében: lehet, hogy van mit javítani az uniós jogszabálytervezeten, tehát azzal egyetértek, amit az államtitkár úr mondott, hogy elnagyolt bizonyos részleteiben, különösen a regionális központok működését illetően ez a tervezet, tehát lehet, hogy jogos ez a sárga lapos eljárás, ezért mi nem mondjuk azt, hogy ezt nem támogatjuk, viszont ez az érvelés, amit ideraktak elénk, egyszerűen sánta. Önök nem hajtották végre a rezsicsökkentést, a beszerzési árak alapján sokkal nagyobb árcsökkentést lehetett volna érvényesíteni, és ezzel az indoklással kizárják Magyarországot egy olyan regionális együttműködésből, aminek a későbbiekben komoly ellátásbiztonsági haszna lehetne, komoly költségcsökkentési haszna lehetne, és ezáltal érzékelhető árcsökkentési haszna lehetne.
Tehát igazából nem értem, hogy az uniós jogszabálytervezetben miért ilyen hamis gondolatmenet mentén vezetik fel a sárga lapos eljárást, miért nem azokat a valós, előremutató, építő jellegű kritikákat hangsúlyozzák, amelyek mentén jobb lenne ez az uniós előterjesztés, és kiderülne belőle az, amit az államtitkár úr mondott, hogy Magyarország igenis érdekelt az energiaunió megvalósításában. Köszönöm szépen, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
