IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat két hamis állításra támaszkodik. Az egyik szerint a hatósági energiaár, amelyet az Orbán-kormány bevezetett a lakossági energiaszektorban, minden körülmények között jobb a piaci árnál. Ez az állítás nem igaz. A másik hamis állítás pedig, hogy a rendszerirányítás állami kézben tartása jobban szolgálja az energiafüggetlenséget, mint az európai energiarendszerek és a hozzájuk tartozó irányítási jogosítványok összekapcsolása. Ha ez a két előfeltétel igaz lenne, akkor talán érdemes lenne megszavazni a javaslatot. Ám a realitásokkal egyik sincsen köszönőviszonyban.
Ha ebből a tervezetből törvény lesz, az nem a magyar lakosság, hanem sokkal inkább Oroszország érdekeit fogja szolgálni, ugyanúgy, mint az Orbán-kormány legfontosabb energetikai projektje, a tervezett paksi bővítés. A kormány továbbra is hatósági árat szeretne a lakossági energiapiacon, és fékezni próbálja az európai energiauniót, amihez többek között a rendszerirányítási jogosítványok részleges átengedése kellene.
Érdemes mindkét szándékot közelebbről megvizsgálni, mérlegelve a várható hatásokat is. A kormányzati javaslat valójában egy uniós energiapolitikai reformcsomag ellenpontja. Az Európai Bizottság azt szeretné, hogy egy több mint hatéves átmeneti periódust követően a tagállamokban a lakossági áramárat ne a kormányok, hanem a piaci verseny szabályai határozzák meg. Erről nem is olyan könnyű első pillantásra eldönteni, hogy az olcsóbb vagy a drágább áramárat szolgálná-e.
A kérdés megválaszolásához érdemes a tényeket segítségül hívni. Nézzük sorra! Az Orbán-kabinet első, mindent vivő érve az úgynevezett rezsicsökkentés, amit mára a kormányzati kommunikáció valószínűtlen méretűre nagyított. Önök azzal kezdték a kormányzásukat, hogy 2010-től több lépésben emelték az energiaárakat, majd volt egy árcsökkentő beavatkozás, aminek az eredményeként a 2010-es árakhoz képest most nagyjából 15 százalékkal alacsonyabb a lakossági áramár. Ez lenne az a hatalmas rezsicsökkentés, amelyre oly büszkék, s amit állítólag meg akarnak védeni Brüsszeltől. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy mindeközben az energiaszektorban a piaci termelői árak mintegy 40 százalékkal csökkentek, vagyis ha a kormány helyett a piac szabályoz, most nem 15, hanem 40 százalékkal lenne olcsóbb az energiaár. A piaci árzuhanást önök nem adták át az embereknek, hanem az állami és a magán-energia-szolgáltatók árrését növelték, vagyis az elmúlt években mindenki nyert az áramáron, kivéve a lakosságot. Az az állítás tehát semmivel sem igazolható, hogy a hatósági áramár előnyösebb a piaci árazásnál.
De nézzük, mi a helyzet a rendszerirányítással! Itt is ahhoz a ponthoz célszerű visszakanyarodni, hogy az európai árampiacon tartósan alacsonyak az árak, mégpedig a kínálatot egyre inkább domináló, olcsó zöldenergia miatt. Vannak napok, különösen a nyári napos vagy más időszakban szeles időszakok, amikor a piaci ár a nap- és szélerőművek túltermelése miatt a negatív tartományba zuhan, vagyis a termelők fizetnek annak, aki átveszi az áramot. Ez a helyzet a belátható jövőben nem fog megváltozni, mivel minden évben hatalmas mennyiségű új megújulókapacitás lép be, további leszorító hatást gyakorolva az árakra.
Önök rendszeresen azon háborognak, hogy Magyarországon az importáram aránya eléri a 30-40 százalékot. Ez is csak féligazság. A szám ugyan korrekt, de azért ilyen magas, mert sokkal olcsóbb importálni, mint itthon megtermelni. Vadonatúj magyar gázerőművek állnak kihasználatlanul, mert nem tudják tartani a versenyt a piaci árakkal. Úgy fest, hogy az import a magyar árampiacon tartósan jelen lesz, ugyanúgy, mint az export. A fogyasztási csúcsok idején importálni kell, de bármilyen energiarendszert választunk is, lesznek olyan periódusok, amikor felesleg képződik, vagyis exportálni fogunk.
Arra kell tehát felkészülni, hogy Magyarországnak integrálódnia kell az európai árampiacra, hogy bármikor bármilyen irányból be tudjuk szerezni a hiányzó mennyiséget, illetve el tudjuk adni azt, amire nincsen szükségünk. Ehhez, vagyis a jól működő és biztonságot nyújtó piachoz viszont az kell, hogy az egyes kormányok ne egyenként bíbelődjenek a rendszerirányítással, hanem legyen valamilyen regionális szint, amely a termelési és a hálózati kapacitásokat összehangolja. Nincs tehát olyan magyar érdek, ami amellett szólna, hogy az árképzést és a rendszerirányítást kormányzati kézben kell tartani.
Van viszont egy másik érdek, nem magyar, hanem orosz, ami amellett szól, hogy fenn kell tartani egy mesterségesen eltorzított energiapiacot ahhoz, hogy a paksi bővítést legalább papíron meg lehessen indokolni. Ha az árakat a kormány szabályozza, akkor könnyebb olyan árszintet kialakítani, ami mellett a paksi bővítés megtérülő beruházásnak látszik. Ha hatósági árakat akarunk, akkor ki kell zárni a versenyt, amihez kiváló eszköz, ha már nem engedünk rá másokat a hálózatainkra.
Az önök javaslata tehát korántsem magyar érdekeket szolgál, hanem a saját anyagi és politikai érdekeiket egyrészt, Oroszország érdekeit másrészt. Senkinek ne legyenek illúziói, az önök propagandagépezete nem véletlenül hallgatja el a hazai polgárok elől az európai energiaunió kedvező fogyasztási kihatását és az európai együttműködés felé tett ezen újabb lépés biztonságpolitikai vetületét sem. Önök a stratégiai kérdések elhallgatásának nagymesterei, ezt láttuk a múlt héten, amikor az iráni sajtóból kellett megtudnunk a részleteket a magyar-iráni atompaktumról, amit pedig korántsem lehetne elhallgatható vagy elhanyagolható fejleménynek nevezni.
De ha visszaemlékszünk, 2014 januárjában a magyar-orosz nukleáris együttműködés híre is meglepetésként érte a magyar közvéleményt, Orbán Viktor Moszkvából üzente meg, hogy sikerült száz évre elköteleznie a magyar energetikai jövőt az orosz atom mellett.
Maguk a most tárgyalt javaslat kapcsán arról beszélnek, és nyilvánvalóan a jövőben is ezt fogják szajkózni, hogy a rezsicsökkentést meg kell védeni. Mindenkit, aki önökkel vitába száll, aki önökkel szemben érvelni merészel, más megvilágításba helyez tényeket vagy lehetőségeket villant fel, azzal fogják vádolni, hogy a rezsicsökkentést támadja és Soros György szekerét tolja. Ez lett 2017-re a Fidesz vitakultúrája, amit önök képviselnek.
(16.30)
Én ezért sajnálom önöket, és mindenekelőtt sajnálom Magyarországot.
Ennek ellenére el kell mondanom, hogy az általam imént felsorakoztatott érvek alapján az is egyértelműen látszik, hogy a helyzet korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt láttatni akarják, nem csak az önök rezsicsökkentése létezik, annál lehetne sokkal több és sokkal jobb is. Magyarul szólva, az energia Magyarországon lehetne lényegesen olcsóbb, mint ahogy azt önök állítják. Hogy min múlik ez, mi itt a valódi kérdés? A valódi kérdés az, hogy hogyan gondolunk az energiára. Ha olyan termékként gondolunk rá, amit továbbra is néhány mamutcég képes előállítani, és kizárólag állami közreműködéssel juthat el hozzánk, akkor hatósági ár kell és zárt energiarendszer. A világ azonban nem a szovjet energiamodell felé halad, hanem az ellenkező irányba, a helyi energiaigényeket a felhasználás helyén termelik meg, a legtöbb felhasználó napelemek révén termelő is egyben, és a pillanatnyi áramfelesleg könnyen eljuttatható oda, ahol esetleg hiány van.
Az Orbán-kormány állandóan rezsicsökkentésről beszél, de a tartós és fenntartható árcsökkenéshez nem atomerőműre és állami ármonopóliumra van szükség, hanem az energiahatékonyság növelésére, hőszigetelésre, nyílászárók cseréjére, a megújulók használatának ösztönzésére. A mostani törvényjavaslat egy hibás, szovjet mintájú energiarendszert akar bebetonozni, Magyarországnak viszont az európai minta lenne előnyösebb, amihez az energiatermelési módok versenyére és az energiahálózatok egybekapcsolására is lehetőséget kell teremteni. Ez garantálja hosszú távra a megfizethető rezsit és nem az, ha az összes jogszabályt egy fölösleges atomerőművi bővítéshez igazítják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot még hozzáfűzzek a korábban elhangzott megszólalásokhoz. Nagyon gyakran elhangzott - szokatlanul gyakran - e Ház falai között a szubszidiaritás kijelentés, a szubszidiaritás fogalma. Ennek a fogalomnak nyilván a szociológiai, politikai értelmét használják, amit itt már többen elmagyaráztak különböző pontossággal. Tehát nyilván arról szól, hogy helyben minél alacsonyabb szinten, ahol megvan hozzá a tudás, ott döntsenek, ott hozzák meg a döntéseket, felsőbb szint csak akkor szóljon bele, ha valamit helyben nem tudnak megoldani.
Tisztelt Fidesz-KDNP! Amikor önök ezzel érvelnek, annak van egy sajátos bája, mondják már meg, mi az, amit önök ebben az országban - egyébként az elveikben ott szerepelt - szubszidiárisan űznek, melyik az a terület, ahol a helyi szintnek megadják a lehetőséget önök, akik felszámolták a megyerendszert; önök, akik az önkormányzatokat folyamatosan kivéreztetik, egyre kevesebb jogi és gazdasági eszközt hagynak a kezükben; önök, akik az oktatásban megszüntetik a helyi igazgatók kinevezésének a lehetőségét, az egyetemek fölé kancellárokat, konzisztóriumokat ültetnek fölülről, miniszteri kinevezéssel. Ez lenne az, ami a helyi önrendelkezést szolgálja, a helyben döntést szolgálja, képviselőtársaim? Azért nagyon sajátos ez, mert maguk ezt a kifejezést - amikor a kormányzat a hatalmat gyakorolja - lefelé legkevésbé sem hajlandók figyelembe venni, azonban, amikor fölfelé kell problémát jelenteni, akkor abban a pillanatban előjönnek: jé, tényleg, ilyen is van! Csak miért nem valósítják meg a belpolitikában is ugyanezt?
Tudnám hozni a hasonlatot, amikor egy olyan gyermek, aki az óvodai csoportban agresszívan bánik mindenkivel hosszú időn keresztül, és egyszer csak fülön csípik, hogy na, Pistike, akkor most! Akkor egy pillanatra elhallgat, és hangos hisztibe kezd, hogy itt most őt erőszak érte. Uraim, ezt csinálják önök már hét éve! És most, hogy az önök szubszidiaritását érzik sértve - egyébként nyilvánvalóan ebben természetesen van igazuk -, akkor abban a pillanatban önök fejhangon elkezdik ezeket az érveket hajtogatni. De hol van itt a következetesség? Hol van itt a saját politikájukhoz való hűség, a koherencia?
Kérem, ezeket gondolják végig, és ebből ne csak az energiapolitikára, hanem a saját kormányzati cselekvésükre is vonjanak le következtetéseket. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
