KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem rövidebbre fogni mondandómat, mint azt az előttem szólók tették, hiszen nagyjából egyértelmű a helyzet olyan tekintetben, hogy valóban, a Magyar Országgyűlésnek van egy olyan joga, hogy amennyiben egy uniós jogalkotási aktus során a szubszidiaritás elvét sérülni látja, akkor a megfelelő kezdeményezést megtegye az Európai Parlament felé, és jelen pillanatban ez történik, az Európai ügyek bizottsága ezt kezdeményezte az Országgyűlés előtt.
Idáig tulajdonképpen rendben is volna a dolog, hiszen ez európai uniós szinten folytatódik tovább, és ott fog majd kiderülni, hogy valóban sérül-e a szubszidiaritás elve. Véleményünk szerint ez a sérülés, az elvnek a megsértése akár meg is történhetett, hiszen valóban tagállami szinten célszerűbb szabályozni olyan kérdéseket, amelyek az állampolgárok mindennapjaira közvetlenül kihatással vannak, mint például a rezsiköltségek és természetesen ezen belül a villamos energia ára, hiszen itt erről van szó.
A kormánynak volt egy alapvetően politikai termékként kezelendő, rezsicsökkentés nevű intézkedéscsomagja, amelyet - ezt mindig el szoktuk mondani - a Jobbik a kezdetektől fogva támogatott és megszavazott itt az Országgyűlésben. Lehetne arról vitázni, hogy az elmúlt években ez beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket, avagy nem - nyilván rengeteg problémát is generált; hogy a megtakarítás kinél hogy jelentkezett, ezt az emberek el tudják önmaguk dönteni. Tény, ami tény, hogy a piacon azóta az energiaárakban jelentős változások következtek be, ezeket a változásokat a hatóságilag rögzített árak nem vették figyelembe, így nemcsak előnye, hanem éppúgy hátránya származhatott és származott is ebből a magyar állampolgároknak, amikor a világpiaci energiaárak jelentősek estek az elmúlt időszakban. Talán célszerűbb lett volna - ezt akkor is elmondtuk az akkori vitákban - ezt úgy megállapítani, hogy amennyiben a piaci árak ennél a megállapított hatósági árnál alacsonyabbak, akkor ez a hatósági ár időnként kövesse le a piaci árakat.
A másik pedig az, amit a rezsicsökkentéssel kapcsolatban még el szoktunk mondani, hogy tulajdonképpen nem mindenkire egyformán vonatkozóan kellett volna bevezetni, hanem szintén szociális érzékenységről tanúbizonyságot téve az egyes vagyoni helyzetű társadalmi rétegeknél vagy a legkevesebbet fogyasztóknál nagyobb mértékű engedményt, a magasabb jövedelműeknél pedig kisebb mértékűt, ami igazságosabb lett volna, de ez természetesen a rezsicsökkentésre vonatkozik, és ennek a javaslatnak, a jelentésnek csak egy része, illetve a jelentés alapját képező európai uniós jogszabálytervezeteknek csak egy része vonatkozik a hatósági ármegállapításra, amelyet - ahogy itt már többször elhangzott - öt év alatt kellene kivezetni, de abban az öt évben is csak különböző szigorú feltételekkel lehetne a tagállamoknak azt alkalmazni.
Abban a tekintetben egyetértünk tehát - még egyszer megismétlem -, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése miatt joga van, jogában áll ez Magyarországnak, és meg is kell tennünk, hogy kezdeményezzünk egy ilyen intézkedést, abban azonban már nem feltétlenül értünk egyet, hogy a magyar kormány mindent megtett-e annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok akár a jövőre nézve, az Európai Unió jövőbeni intézkedéseitől függetlenül is alacsonyabb rezsiköltségeket élvezhessenek. Ugyanis önök tudták, évek óta tudják, hiszen el is mondják minden alkalommal a parlamentben, hogy az Európai Unió a hatósági ár kivezetésére készül, és ez már többször elhangzott egyeztetéseken, többször elhangzott különböző energiapolitikai vitákban, tehát számítani lehetett arra, hogy ebben a formában ezt a törvénnyel biztosított hatósági árat, ezt a rezsicsökkentést nem tudják majd megvédeni. Ám önök továbbra is fenntartották ezt változatlan formában, egy politikai eszközként használták, ahelyett, hogy lehetővé tették volna a háztartások számára, hogy akár energiahatékonysági beruházások támogatásával, sokkal nagyobb arányú támogatásával, akár más módon egy tényleges rezsicsökkentés jöjjön létre, úgy, hogy eleve kevesebb energiahordozót használnak el a háztartások, hiszen kedvezőbb energiahatékonyságú berendezéseket vagy épületeket tudnak használni különböző felújítások és támogatások igénybevételével.
Ezek a támogatások nagyon minimális mértékben voltak jelen az elmúlt években Magyarországon, holott valódi rezsicsökkentést, nem 10-20 százalékost, hanem akár 30-40 százalékos vagy még nagyobb arányú rezsicsökkentést ez jelenthetett volna, és a kormánynak, amennyiben tudta - márpedig tudta -, hogy az Európai Unió egy ilyen intézkedésre készül, és hosszabb távon, már lehetett tudni régebb óta, hogy a negyedik energiacsomag bevezetésével ezeket a kedvezményeket majd meg akarja szüntetni, hiszen az energiauniónak éppen ez a lényege, aminek nagyon sok vonatkozásával mi sem értünk egyébként egyet, hogy az energiaunió segítségével totálisan szinte eggyé válik az Európai Unió energiapiaca, és sokkal jobban kitetté teszi az importtól, az energiaimporttól a tagállamokat; tehát ezzel nem értünk egyet, de természetesen ez is lehet egy vita tárgya, és ezt el is mondtuk, amikor az energiaunió kapcsán vitáztunk itt az Országgyűlésben. Viszont vannak olyan kezdeményezések, amelyek igenis jók, hogyha például a határkeresztező kapacitások - amiről már szintén nagyon sokat beszéltünk - kétoldalú átjárhatósága biztosított lesz azokon a szakaszokon, határszakaszokon, ahol jelenleg ez még nem történt meg, ez természetesen Magyarország érdeke is.
Hogy maga az egész energiaunió milyen célt szolgál, az megint egy érdekes kérdés. Ritkán szokott bármilyen európai uniós szintű javaslat mögött az megbújni, hogy egyenlő feltételeket és egyenlő esélyeket biztosítsanak valamennyi tagállam részére az energiahordozókhoz való hozzáférésben, hiszen - ahogy ez már korábban elhangzott - eleve egy gazdasági közösségként jött létre az Európai Unió, és nyilvánvaló, hogy ebben a közösségben, a jelenlegi Európai Unióban is vannak domináns tagállamok és vannak kevésbé domináns tagállamok, mint a kelet-középeurópai térség; hogy csak a bérkülönbségekről beszéljek, ami Aradszki államtitkár úr részéről szintén szóba került már a bevezetésnél, hogy hogyan tudná a magyar lakosság ugyanazokat a rezsiárakat megfizetni, amikor a bérek tekintetében jókora elmaradásban vagyunk mi itt ebben a térségben.
Természetesen ezért sem értjük, hogy a kormány és a kormánypártok miért nem támogatták a Jobbik bérunió-kezdeményezését, ami pont ugyanezt szolgálja, hogy európai uniós szinten kerüljön felvetésre, hogy a kohéziós alapok elköltése úgy történjen, hogy megtörténjen a kelet-európai régió bérfelzárkóztatása, tehát ez az óriási nagy bérszakadék kiegyenlítődjön, nemcsak azért és nem elsősorban azért, hogy a magyar emberek is magasabb rezsiszámlákat tudjanak fizetni, sőt; sőt elsősorban azért, hogy magasabb életszínvonalon tudjanak élni, de ez egy mindenképpen nélkülözhetetlen intézkedés, hiszen ez nagyon sok bajnak és problémának az okozója. Ez szintén elhangzott itt az államtitkár úr felvezetőjében.
Az energiaunió viszont, én azt gondolom, inkább pontosan azt a célt szolgálja, hogy megfelelő felvevőpiaccá válhassunk a külföldről érkező energiahordozók, akár a villamos áram, akár a földgáz számára. Egy kis kitérő, de miért nem támogatta az Európai Unió a Déli Áramlat-gázvezetéket, és miért támogatja az Északi Áramlat-gázvezetéket? Ez egy érdekes kérdés. Mert az Északi Áramlat-gázvezetéken keresztül a duplájára nő a kapacitása, dupla annyi földgáz fog Németországba érkezni, amit majd mi Közép-Kelet-Európába Németországból vásárolhatunk vissza. És természetesen a villamos energia tekintetében is az is elhangzott, hogy több tízezer megawattnyi kapacitása van Németországnak megújuló energiaforrásokból, amivel, hogyha túltermelése van, nem tud igazából mit kezdeni, tehát ezt is rázúdítaná a kelet-európai piacokra, hiszen szabályozni nem tudja ő maga sem, nincsen meg erre a megfelelő szabályozó kapacitása.
Úgyhogy a veszélyei ennek az energiauniónak mindenképpen megvannak Magyarországra nézve, és a Jobbik mindig is úgy képzelte el Magyarország energiapolitikáját, hogy saját tagállami hatáskörben dönthessünk az energiamixünkről, hogy milyen energiahordozókat milyen arányban kívánunk vagy milyen energiahordozókra épülő energiatermelő egységeket és milyen arányban kívánunk létrehozni, megépíteni. A kormány is ugyanezt tette, amikor az úgynevezett atom-szén-zöld forgatókönyvet elhatározta, hogy atomenergiára, szénre és megújulókra kívánja építeni, ez még az előző kormányzati ciklusában történt meg, amikor az Országgyűlés ezt elfogadta.
(16.10)
Más kérdés, hogy most ezzel az irányelvtervezettel ez is veszélybe kerül, hiszen a szén, mint elhangzott, kiesik ebből a rendszerből, ha az 550 gramm szén-dioxid-kibocsátás feletti létesítményeket nem engedélyezi építeni már innentől kezdve az Európai Unió. Azért Magyarországnak, azt nem szabad elfelejteni, hogy Paks után a második legnagyobb villamosáram-termelő létesítménye a Mátrai Erőmű, amely lignittüzelésű, és amelynek kiesése bizony óriási nagy hiányt jelentene a magyar villamos-energia-ellátásban, mint ahogy nyilván Paks kiesése is azt jelentené.
Azért is furcsa ez az egész, mert most jelent meg az a hír - még a szénre egy mondat erejéig kitérve -, hogy az a szövetség, amelyben többek között az MVM és a német áramszolgáltató, az RWE is benne van, kijelentette, hogy 2020 után nem kíván szén alapú erőműveket építeni Európában. Márpedig azt is tudjuk, hogy a Mátrai Erőműben az állam, vagyis az MVM igyekszik egyre magasabb tulajdonrészt szerezni vagy akár a többségi tulajdonig elmenve. A másik tulajdonosa pedig az az RWE, aki szintén azt kinyilatkoztatta, hogy nem kívánnak 2020 után szénerőművet építeni, holott egész idáig arról volt szó, hogy egy új blokkal fog bővülni a Mátrai Erőmű, és így hosszú távon majd itt is, ha a mostani, még üzemelő, de majd a jövőben leálló blokk kikerül a rendszerből, akkor legyen egy villamosenergia-termelő egység, ami ezt felváltja.
Mindez azt eredményezi, hogy Magyarország középtávon már villamosáram-termelő kapacitásban jókora hiánnyal fog küzdeni, több ezer megawattnyi hiánnyal, és gondolom, az Európai Uniónak nagyon jó elképzelése van arra, hogy ezt mi majd importból az energiaunió áldásos hatásának köszönhetően be tudjuk szerezni, de ez egy óriási függőség az ország részéről. Most nem beszélek arról, hogy elképzelhető, hogy az Európai Unió sem fog örökké fennállni, ez egy szélsőséges forgatókönyv, de természetesen benne van a pakliban, de egy országnak mindig meg kell tudnia állni a saját lábán. Éppen ezért mondja azt a Jobbik, hogy a centralizált energiatermelő hálózatok még nélkülözhetetlenek, de egyre inkább el kellene mozdulni a lokális, decentralizáltabb hálózatok felé, az energiaellátás terén is a kisebb méretű rendszerek irányába, amik természetesen nagyon sok kérdést felvetnek, de a jövő mindenképpen ez, és természetesen ez a megújuló energiák elterjedését is jelenti.
Lehet, hogy egy kicsit úgy tűnik, mintha elkalandoznék ettől az előttünk fekvő javaslattól, de ez mind-mind összefügg azzal, ami itt le van írva. Hiszen tulajdonképpen egy stratégia sejlik fel e mögött az irányelvtervezet és nemcsak ezen irányelv- meg rendelettervezet, hanem az egész csomag, az egész európai uniós energiacsomag mögött, ami Magyarország energiabiztonságára hosszabb távon is kihathat, ha nem vagyunk észnél úgymond, és nem figyelünk oda arra, hogy hogyan tudjuk a saját energiabiztonságunkat megvédeni.
A szubszidiaritás azt jelenti, ezt talán már mások is elmondták előttem, mert a szó nagyon sokszor elhangzott, de tulajdonképpen azt jelenti, hogy megfelelő szinten meghozni a megfelelő döntést. Tehát amit tagállami hatáskörben lehet a leghatékonyabban, a legköltségkímélőbben meghozni, azt ne európai uniós szinten hozzák meg, vagy még esetleg a regionális szint közbeiktatódik, de a lényeg az, hogy ha tagállami szinten lehet a legjobban meghatározni azt, hogy különböző kapacitásmechanizmusokat hogyan használjunk fel, vagy pedig az árképzést mi saját tagállami szinten szeretnénk megtartani, a hatósági árképzést, akkor természetesen ne európai uniós szinten a fejünk felett átnyúlva döntsenek erről. Nyilván minden tagállamnak joga kell legyen, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint a saját energiaellátása, rendelkezzen.
Emiatt Magyarország egyébként is… - már többször államtitkár úrral is vitáztunk itt, a parlamentben meg egyeztetéseken; Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás is indult már ebből kifolyólag, hogy az Európai Uniónak nem tetsző módon igyekezett a saját energiapolitikáját és árképzését alakítani. Amikor a közmű- és energiahivatal hatáskörébe, az MEKH hatáskörébe került a rendeletalkotással az árszabályozás, és az Európai Unió ezt megkifogásolta, majd ez a döntés utólag visszavonásra került; amikor ezt tárgyaltuk a parlamentben, akkor is elhangzott, hogy ebből, akár egy kötelezettségszegési eljárásból súlyos kára is származhatna Magyarországnak a későbbiekben, ha bírság kiszabására kerül sor, ha az Európai Unió vezető testülete úgy dönt, hogy Magyarország nem teljesítette az uniós jogban foglalt előírásokat. Ez sem mindegy, amikor ezt végiggondoljuk, hogy egy-egy ilyen döntésünk, amit itt, a Magyar Országgyűlésben meghozunk, milyen következményekkel fog járni. Mi próbáljuk a saját utunkat járni, de mivel az Európai Unió tagjai vagyunk, ez akár sok millió eurós bírságot is jelenthet Magyarország számára, amiért természetesen nem most, hanem majd néhány év múlva akár egy másik kormánynak kell helytállnia, azért a döntésért, amit ma a mai kormányok meghoznak. Tehát nagyon felelős és körültekintést igénylő döntések ezek, azt gondolom.
Természetes, hogy minden tagállami parlament megpróbálja az összes olyan jogosítványát igénybe venni, amit az Európai Unióval szemben fel tud használni. A szubszidiaritás elvének megsértése miatti kifogás csak az egyik, nem túl erős egyébként, mert ha ennek a mechanizmusát megnézzük, sok mindent nem lehet egyébként elérni vele, legalábbis ahhoz még jó néhány tagállami parlamentnek kellene, hogy hasonló kifogást tegyenek ennek a jogszabálytervezetnek a kapcsán, hogy egyáltalán érdemben az Európai Parlament számon kérje a jogalkotót, a Bizottságot, hogy mégis hogy gondolta ezt az egész eljárást. De hogy aztán a végén egyáltalán ennek bármi eredménye lesz-e, azt sem lehet tudni.
Ez igazából egy jelzés, és azt azért el kell mondani, nyilvánvalóan, hogy mivel teleplakátolta a Fidesz az országot az „Állítsuk meg Brüsszelt!” felirattal, nyilvánvaló, hogy belpolitikailag ez most igencsak kapóra is jön nekik, hiszen teleharsogták az utóbbi napokban, hetekben a médiát, hogy Brüsszel el akarja venni az emberektől a rezsicsökkentés által elért eredményeket. Most inkább nem kívánom ezt a napirendi pontot arra felhasználni, hogy ennek a valóságtartalmáról nekiálljunk vitatkozni, mert azért elég erősen a populizmus felsejthető ezekben a mondatokban, és nyilvánvaló, hogy azért ennél árnyaltabb a kép. Ez nem jelenti azt, hogy a Jobbik, mint ahogy előszeretettel hangoztatják önök rólunk mostanában, a Jobbik Brüsszel oldalára állt volna, egyszerűen a józan ész oldalára állt a Jobbik, mint ahogy mindig is ott állt, és szeretünk mindenféle oldalról megfontolni egy döntést, mielőtt meghozzuk.
A magyar embereknek joga van az olcsó, megfizethető és biztonságos energiaellátáshoz. Ezt nincsen olyan párt a magyar parlamentben, aki vitatná szerintem. Az, hogy miképpen lehet ezt elérni, abban vannak nézetbeli különbségek közöttünk, de magát az elvet, hogy joga van a magyar állampolgároknak olcsó, biztonságos, megfizethető és jó minőségű energiához, nyilvánvalóan senki nem fogja vitatni. Azt azonban nem szeretnénk, ha a következő egy évben, ugye, választási kampányidőszak következik, a kormány mindenféle szakmai alapot és indokot félretéve kizárólag egy ilyen nagyon egyszerű, kétbites kommunikációval azt kommunikálná, hogy aki nincs mellette ebben, akármelyik kezdeményezésében, az Brüsszel pártján áll, és a rezsicsökkentés ellen van, aki pedig támogatja őt, az meg nyíl-ván-valóan nem számít, hiszen ez a Fidesz kezdeményezése, és ők aratják le ezért úgymond a politikai babérokat.
Mi nem szeretnénk ezzel semmilyen babért learatni, mi azt szeretnénk, ha Magyarország energiabiztonsága a jövőben is fennállna és szavatolható lenne, és a mindenkori kormányok pártpolitikai csatározásoktól függetlenül arra törekednének, hogy az importfüggőségünk a lehető legkisebb legyen, vagy ha már az importfüggőség fennáll, akkor lehetőleg minél diverzifikáltabb legyen, minél több irányból érkezzenek és minél többféle piacról az energiaforrások.
(16.20)
Egyébként teljesen mindegy, hogy az orosz gáz keletről vagy nyugatról jön, ha ugyanaz az orosz gáz, akkor ott nem nagyon beszélhetünk diverzifikációról, maximum nyugatról drágábban kapjuk, mert még Németország is ráteszi a saját hasznát. De tény, hogy Magyarországnak e tekintetben még jelentős fejlesztenivalója van, és ahhoz, hogy az energiafüggőséget elérjük (sic!), szükséges az is, hogy ha ezt kívülről fenyegeti veszély, akkor kifelé vegyük fel a harcot, ha belülről fenyegeti veszély, és a kormány készül olyan intézkedéseket hozni, ami ezt veszélyezteti, akkor pedig ellenzéki pártként a kormány ellen emeljük fel a szavunkat. Jelen esetben ebben a határozati javaslatban és a hozzá csatolt jelentésben, amin az alapul, teljesen tisztán, világosan és érthetően van leírva a kormány indokolása, indokrendszere, abban sem tudunk százszázalékosan egyetérteni, hiszen kicsit aktuálpolitikai szagúra sikeredett, bár tény, hogy szakmailag részben azért megalapozott. De soha nem tudják elkerülni azt, hogy egy kicsit az aktuálpolitika és a populizmus útjára lépjenek egy-egy ilyen határozati javaslat elkészültekor.
Nagyjából ez az, amit ezzel a javaslattal kapcsolatban el szerettem volna mondani, és nagyon szeretnénk, ha a határozati javaslat nyomán, ha ilyen javaslatok benyújtásra kerülnek, akkor ténylegesen is eredménnyel zárulhatna, és ténylegesen Magyarország védelmét jelenthetné, és nem csak egy egyszerű belpolitikai eszközként szolgálna a kormány kezében.
Igaz, hogy azt ígértem, hogy rövidebb leszek, de ezek a gondolatok kikívánkoztak belőlem. Mindenképpen Józsa képviselőtársamhoz képest szerintem jócskán rövidebb voltam. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
