Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez ma a harmadik napirend előtti felszólalás, de az én reményeim már elpárologni látszanak azt illetően, hogy érdemi, konstruktív és a témához illő kormányzati válaszok születnek. A mögöttünk álló devizahitelesek tíz- és százezrei nyilvánvaló módon még mindig kell hogy reménykedjenek abban, hogy valamifajta érdemi reakciót tudunk kicsikarni az ő problémájukat illetően. Hiszen látjuk, hogy 140 ezer fölött jár a törlesztőképtelen családok száma, ennyi szerződésről tudunk, a mögöttük álló emberekről, családtagokról; jó részük önhibáján kívül nem képes törleszteni.
Azt is látnunk kell, hogy az MNB összesítése, amely az utóbbi hetekben látott napvilágot, riasztó a tekintetben, hogy amikor egy bank leült egy károsulttal, adott esetben átstrukturálni azt az úgynevezett hitelt, vagy vállalhatóvá, törleszthetővé tenni azt, akkor a devizások mindössze 6, azaz hat százalékával tudott megegyezni ebben. Nyilvánvaló módon nem a nagyon nagy bajban lévő családok megegyezésre való képtelensége az az ok, ami miatt ezek a szerződések nem lehetnek újratárgyalva. De azt látnunk kell, hogy jelen pillanatban is mintegy 60 ezer jelzáloghiteles család otthona kerülhet veszélybe, és pusztán azért nincs több végrehajtás, kilakoltatás, mert a végrehajtók egész egyszerűen a piacra nem zúdítanak jelen pillanatban több ingatlant, és nem kezdeményeznek több hasonló eljárást.
De nem a kormányzat akár kvótaszerű megoldásának köszönhető az, hogy „csak” ennyi lakost tesznek utcára. Hozzá kell tennem, felháborítóan sok ember ingatlanát ürítik ki, felháborítóan sok a kilakoltatás, főleg egy olyan kormány regnálása alatt, amely óriásplakátokra rakta, hogy elszámoltatta a bankokat, és amely egész egyszerűen nem hajlandó egy ilyen problémáról beszélni, érdemi megoldásokat felvázolni. Önökkel szemben Lengyelországban már körvonalazódik egy devizás mentőcsomag. Beszédes, hogy ott nemcsak a kampány részét képezte mindez, hanem valódi, kézzelfogható, érdemi eredményeket tudnak felmutatni.
Nemes egyszerűséggel arról szól az elképzelésük, hogy az árfolyamrés és a sokak szerint indokolatlanul felszámított kamatköltségek egészét az érintett bankoknak kell megfizetniük. Ehhez természetesen a felügyeleti szervektől is kapnak segítséget, jegybanki segítséget is kapnak, ami Magyarországon elképzelhetetlen. Hiszen kormányunk nemcsak az EBRD-vel paktált le azt illetően, hogy további terheket nem rak az érintett bankokra a károsultak megsegítése érdekében, de bizony a Bankszövetséggel is lepaktált.
De hogy ne mondhassa államtitkár úr azt, hogy itt csak vádaskodásról van szó, nézzük azt, hogy mi történik most. Az úgynevezett árfolyamgát konstrukciója, bár én végleges megoldásnak soha nem tekintettem, egyfajta levegőt, könnyítést, haladékot jelentett egyébként több mint 100 ezer család számára. Tehát ami adott esetben átmeneti segítséget jelent, azt ne vitassuk el; mi nem vitattuk el akkor sem. Ugyanakkor lejárnak azok az ötéves terminusok, amelyek eredményeképpen a gyűjtőszámlákon gyűlő különbözetek most egyszerre fognak a károsult családok nyakába szakadni, és ha az előzetes piaci becslések szerinti, akár csak 15 százalékos törlesztőrészletbeli emelkedés következik is be, a végeredmény az, hogy további tízezrekben mérhető azon családok száma, akik nem képesek törleszteni.
Mindezzel, államtitkár úr, ön is, önök is hozzájárulnak a magyar gazdaság további kiszáradásához, hiszen tevékeny adófizető családokból szociális transzferekre szoruló családokat generálnak. Hiszen ezek az emberek önhibájukon kívül olyan piaci praktikák által kerültek ilyen helyzetbe, amit nem lett volna szabad megengedni egy tisztességes nemzetgazdaságban, legyen szó a szociálliberális éra kormányzásáról vagy az önökéről. Tehát a felelősség most már közös, lassan duplán elmúlt nyolc évről beszélhetünk, de a megoldásról még mindig nem.
Azt is látjuk, hogy amikor a Jobbik előáll egy javaslattal, miszerint a gyűjtőszámlán gyűlő összegeket nyeljék le a károkozó bankok, tehát a saját törvényüket írják újra, ha tetszik, érdemi reakciót önökből kicsikarni nem sikerült. Tehát, államtitkár úr, kérdezem most is, elfogadják-e a Jobbik azon javaslatát, miszerint ezen 170 ezer érintett családot segítsük meg annyiban, hogy ha nem is ismerjük el ezen állítólagos tartozások jogosságát, de legalább ezen gyűjtőszámlákon gyűlő újabb teher ne zúduljon a nyakukba. Tehát ne okozzanak önök olyan helyzetet, hogy újra több tízezernyi család kerül vállalhatatlan helyzetbe és adott esetben kilakoltatás elé!
Nyilvánvaló módon hosszú távú megoldást csak egy új elszámolási törvény, a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása érhet el. De látszik, hogy önök erre nem hajlandóak, látszik, hogy a választásokig ilyen megoldásban a Jobbikkal szemben nem gondolkodnak. Legalább ezt az átmeneti könnyítést érjék el, hiszen vállalhatatlan az, hogy végrehajtókon és egyébként pénzügyi hiénákon, tisztelet a kivételnek, de nagyon sok esetben ilyeneken múljon az, hogy Magyarországon „csak” ennyi családot lakoltassanak ki. Nem én fogalmaztam így, hanem idéztem.
Számomra az is felháborítóan sok, ami most történik ezen a piacon, hiszen itt nem klasszikus piacról, hanem emberekről van szó. Egyetlen magyar család helyzete sem válhatna olyan rendezetlenné, mint amilyenné önök hagyják, hogy váljon. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
