Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Általában a statisztikáról és egyéb tárgykörökről szóló javaslatokat csendes unalommal szokta fogadni nemcsak a Ház, de bizony a politikai erők egy része is. Magam kivételt képezek ez alól, és nagyon is fajsúlyos javaslatnak tartom azt, ami előttünk fekszik. Nem csak azért, mert a kormányzat tulajdonképpen a történelmi Magyarország vármegyéinek majdhogynem megfelelő számú egyéb törvényt kíván módosítani, belenyúlni ebbe utólag (Dr. Józsa István nevet.), olyanokat is, amelyeket egyébként pár hónappal ezelőtt hozott meg pont ugyanez a kormányzat. Tehát némi kis logikai zavar azért felfedezhető a működésében, de ha már csak arról beszélünk, hogy az ágazati nyilvántartások adatainak kezelési módszertanába kíván ilyen mélyen beleszólni, akkor bizony érdemes messzebbre tekinteni.
Én magam semmiféle paranoiával nem rendelkezem, tehát magasról nem érdekel az, hogy hányadik napon lép hatályba ez a törvény, tehát nem fogok belekötni az élőfába is e tekintetben, hiszen nem az a célunk, hogy a letett javaslat adott esetben minden elemét megtámadjuk. Ami nálam is kiverte a biztosítékot, az valóban az önök indokolása volt, mind az általános indokolás, mind pedig a hozzá fűzött gondolatok egy része, nem mindegyik, csak egy része, mert azt látni kell, hogy ahogy ez a kormány statisztikai adatokkal bánik, ahogy ez a kormány titkosítási folyamatokkal bánik, az egész egyszerűen vérlázító. Az indokolása homlokegyenest szembemegy a valóság terében felmutatott cselekvési folyamataival.
Azt kell hogy mondjuk tehát, a KSH nyerjen minél több adatot, érje el ezt minél könnyebben, ez egy logikus dolognak tűnik, és teljesen egyértelmű az, hogy én is, amikor mondjuk, találkozót kérek időnként a KSH egy-egy vezetőjétől, jellemzően népesedési adatokra vagyok kíváncsi, hiszen ezek a legfontosabbak Magyarország hosszú távú sorsát tekintve, akkor jó, felkészült szakemberekkel találkozom, egy felkészült gárdával találkozom. Azt kell hogy mondjam, kicsit olyan érzésem van, ez csak szubjektív benyomás, hogy ez az egész rendszer nagyon ki van szolgáltatva a jelenkori kormányzási folyamatoknak, kormányzatnak, és erőforrások tekintetében bőven lenne mit erősíteni rajta. Az erre vonatkozó költségvetési ajánlásaimat a maga idejében a következetesség jegyében meg is tettem, tehát nemcsak elmondom ezt, hanem költségvetési időszakban a módosító javaslatok tekintetében nyilvánvaló módon ennek nyomatékot adtam és adok.
De az valóban aggályokra ad okot, hogy egyedi azonosításra alkalmas adatokat ennyire kontroll nélkül kívánnak olyan értelmetlen módon kezelni, aminek nem nagyon látom a célját, hiszen a megfelelő bontásban, a megfelelő biztonsági technikák alkalmazása mellett ezek az adatok, a szükséges részük eddig is hozzáférhetők voltak mind a Statisztikai Hivatal számára, mind azok számára, akik ebből dolgoztak, dolgoznak, és nagyon fontos következtetéseket vonnak le. Az, hogy ezeket tömbösítve ilyen módon és a választópolgár ilyen könnyű azonosítási lehetősége mellett alkalmazzák, számomra érthetetlen. Nem látom ennek szakmai céljait az indokolás ellenére sem.
Még egyszer mondom, ez nem olcsó kötözködés azt illetően, hogy hányadik nap lépnek hatályba a változtatások, módosítások, hiszen ez számomra tulajdonképpen édes mindegy. Azt látom, hogy a választásra jogosultaknak az igen kényes személyi adatai kerülhetnek veszélybe, és nem is biztos, hogy csak ebből a törvényjavaslatból és az előttük fekvő papírcsomagból következtetem ki mindezt, hanem bizony az utóbbi évek folyamataiból.
Az is érdekes, hogy a hivatkozási szinten az Eurostat könnyebb munkájának lehetővé tétele jelenik meg a háttérben, de hát pontosan azon Eurostatról beszélünk, amelynek az adatsorait mi itt rendre felhozzuk a parlamentben. Én sokkal jobban szeretem a KSH „itt készült” adatait, de bizony vannak olyan mértékadó Eurostat-adatsorok, amelyekkel szembesíteni szoktuk a kormányt, önök pedig rendre és jellemző módon most már kétségbe vonják ezek valóságtartalmát. Most pedig elénk tolnak egy törvényjavaslatot, ahol ezen kétségbe vont minőségben dolgozó szervezet számára szeretnének „könnyítéseket” elérni. El kellene dönteni tehát, hogy melyik útvonal a valóságos és hogy hol mennek szembe a forgalommal, illetve hol nem.
Az Eurostat adataiból derül ki az is egyébként, hogy az Unió négy leginkább leszakadt, deprimált régiója Magyarországon található, a keleti felében, és sajnos nem változott ez a helyzet az utóbbi években sem számottevő módon. Az Unión belüli szétszakadás brutális mértékű.
A Jobbik ezért is hozta elő béruniós javaslatát, hiszen látszik, hogy a jelenkori kormány hét év alatt gazdaságpolitikai eszközeivel ezt a szakadékot, ezt az ollót nem tudta érdemben csökkenteni, sem a méretét, sem a kiterjedését, és bizony a statisztikai adatok egyébként egyértelmű módon rendelkezésre állnak és kifejező módon tálalják azt a katasztrófát, ami Nyugat-Magyarország és Kelet-Magyarország vonatkozásában kibontakozni látszik. Adott régiók között 30 évnyi eltérés fedezhető fel. Brutális eltérések ezek. Most már kétszer „elmúltnyolcévről” beszélhetünk lassan, sajnos ennyi idő alatt sem sikerült érdemben csillapítani ezeket a problémákat.
A könnyebb adatkinyerés indoka ott is egy kicsit fals, amikor megvizsgáljuk azt, hogy a kormányzat hogy bánik a titkosításokkal, adott esetben mi az, amit felold, mi az, amit nem oldott fel, vagy mondjuk, ha csak a paksi beruházásra gondolunk, milyen folyamatokat kíván titkosítani, titkosíttatni, mennyi időre teszi mindezt. Azt látjuk, hogy mindez mérgezheti a nemzetgazdaságot is, hiszen nagyon fontos nemzetgazdasági érdekeket fedhet el, leplezhet el.
Hogy ezen törvényjavaslat mentén még két gondolatra kitérhessek, azt indokolják az utóbbi hónapok folyamatai. Egyrészt az, hogy a kormányzat rendre relatív gazdasági adatokkal áll elő, mindig az előző év hasonló időszakához viszonyít. Főleg a béremelések tekintetében lelhető fel mindez, ahol előszeretettel hangsúlyozza azt, hogy 8-10-12 százalékkal nőttek, mondjuk, a tavalyi időszakhoz képest a bérek egy-egy bizonyos ágazatban. Ugyanakkor elhallgatja azt, ami szintén a vonatkozó uniós adatsorokból egyértelműen kiviláglik, tökéletesen kiderül, hogy euróban mérve Magyarországon nőttek a legkisebb mértékben a bérek az egész régiót érintő módon.
Tehát ha megnézzük azt, hogy a környező országokhoz képest is nő a lemaradásunk, akkor már érvényét veszti az a kormányzati propaganda, amelynek értelmében 10-20 vagy 30 százalékkal nőttek tavalyhoz képest egyes ágazati szinten a bérek, hiszen ez körülbelül olyasmi, mint az önök áfacsökkentési szezonális bejelentési sora, ahol a lényeg az volt, hogy a 25 százalékos áfát fölemelték - európai uniós rekord - 27 százalékos áfára, aztán ebből a 27 százalékból egyes kis termékcsoportok tekintetében kozmetikai jellegű engedményeket tesznek. Ez a tavalyi évig egy átlagos fogyasztói kosár 6-7 százalékát kitevő módon jelent meg. Most még egy-két termékcsoport hozzákerült, bár álláspontom szerint így sem éri el a 10 százalékot a kedvezményezett termékek köre egy átlagos fogyasztói kosarat tekintve.
Azt kell hogy mondjuk tehát, hogy ugyanez a kozmetikázás jelenik meg. Nagyon szeretném azt, hogyha elénk állna a kormányzat valamelyik minisztere, államtitkára, és majd arról tartana egy expozét egyszer valamely napirend kapcsán, hogy bizony euróban mérve a magyar bérek hogyan alakultak az utóbbi tíz év tekintetében regionális összevetésben.
Farkas Gergely képviselőtársam volt az, aki egy kérdés során nekiszegezte a talán illetékes államtitkárnak azt, hogy az utóbbi jó sok év tekintetében, majdnem tízéves terminusról volt szó, hogy fordulhatott elő az, hogy Kelet-Közép-Európában átlagosan 60 százalékkal emelkedtek a bérek, Magyarországon, ha egy nagy átlagot vonunk az érintett és vizsgált évek tekintetében, akkor pedig körülbelül 16-tal. Tehát olyan szakadékról beszélünk, ami feldolgozhatatlan egy kiszáradt nemzetgazdaság számára.
Ezekről kellene egyébként valódi statisztikai adatok alapján szakmai vitákat folytatni, tehát nemcsak izmusokat érintően, hanem valódi szakmai vitákat. Ehhez nagyon fontos lenne egy sokkal több erőforrásból működő KSH. Ehhez nagyon fontos volna a statisztikai rendelkezések és egyébként vizsgálati módszerek olyan irányban történő elősegítése, ami a szakmaiság talaján áll. Viszont ez a benyújtott javaslatcsomag tartalmaz szakmailag pozitív elemeket, tehát olyanokat, amelyeket el kell hogy ismerjek, nem is akarok és nem is lehetne beléjük kötni, és tartalmaz egy-kettő nagyon-nagyon aggályos pontot.
Szeretném zárásként felhívni a figyelmet arra, hogy a KSH tekintetében a legfontosabb a népesedési, demográfiai adatok vizsgálata, annak lehetősége. Itt belföldön viszonylagos egyértelműséget látunk, tehát nyilván nem az élve születések számával akarunk vitatkozni, hiszen az egy viszonylag jól mérhető terület, azt szeretnénk, ha minél magasabb lenne ez a szám. Ugyanakkor annak a vizsgálata, hogy hogyan fordulhat elő, hogy tízezres nagyságrendben születnek magyar gyermekek jelenlegi határainkon kívül, és itt nem az elcsatolt részekre gondolok, hanem nyugat-európai országokra vagy olyan országokra, ahol tömegesen jelennek meg magyar vendégmunkások, és a mai napig pontos számot itt magyar kormányzati képviselő még nem tudott letenni e tekintetben az asztalra sem önálló felvetés, sem válasz formájában. Tehát külföldi anyakönyvi hivatalok adataiból gereblyéznek, mazsolázgatnak, de igazából a legfontosabb területen Magyarország Kormánya vagy nem rendelkezik a szükséges adatokkal, vagy nem tartja olyan fontosnak ezeket, hogy kommunikálja őket, vagy rendelkezik ezekkel az adatokkal, de jól felfogott érdeke mentén elhallgatja őket, mert kiderülne, hogy Magyarország legnagyobb katasztrófája, a népesedési katasztrófája tekintetében nem sikerült rendszerszintű elmozdulást elérniük.
Nem vagyok ellendrukker, kívánom önöknek, hogy ez az elmozdulás történjen meg végre, de sajnálatos módon az utóbbi hét évben nem történt érdemi előrelépés. Ez a mi legnagyobb katasztrófánk, erről kellene talán még egy statisztikáról szóló vitában is azért pár érdemi gondolatot megejteni, hiszen ha ezt nem oldjuk meg, akkor teljesen mindegy, hogy 30-40 év múlva ki lesz kormányon Magyarországon, hiszen egy végletekig balkanizálódott, kifosztott, gyarmatosított ország maradékán fogunk csak vitatkozni, én pedig szeretném ezt elkerülni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
(11.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
