DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Érdekes vita volt, köszönöm szépen, hogy újra meghallgathattam önöket. Néhány dolgot azért feljegyeztem magamnak, ami talán érdemes arra, hogy az én számból is elhangozzon mint az előterjesztő kormány képviselője szájából.
Az első és legfontosabb dolog, hogy a magyar erdészektől nem kell félteni a magyar erdőt. Azt a hozzáállást, ami nagyon sokuk megnyilatkozásából kitűnik, alapvetően nem bántó szándéknak veszem, hanem inkább tájékozatlanságnak. A magyar erdőállomány minősége, mennyisége, a hazai természetünk gyönyörűsége jelentős részben az erdészeken múlt. Annyiban szeretnék csatlakozni Győrffy Balázs képviselő úrhoz, hogy ez a szakma a tradícióit tekintve is több száz éves múltra nyúlik vissza, ennek a szakmának az oktatási háttere szintén évszázados múltra nyúlik vissza; arra a múltra, amikor vízügyi szakemberek még nem voltak; arra a múltra, amikor természetvédelmi szakemberek még nem voltak; arra a múltra, amikor a bányászati szakemberek nem különültek el annyira az erdészetitől; arra a múltra, amikor ennek a szakmának az alapja teljes egészében a természetes környezetre épült, és minden elemének, amit ma itt élvezhetünk és láthatunk, a gyökereit valamikor az erdésztársadalom tette le. Én tehát nem félnék, nem kell tőlük félteni az erdőt.
Szeretném azt is megemlíteni - Kaán Károly többször előkerült az évforduló kapcsán -, hogy az első erdőtörvényünk tulajdonképpen egy természetvédelmi törvény volt, ami egy erdőmérnök tollából került elő.
A másik dolog, amiben szeretném megnyugtatni önöket, hogy az erdészek egyébként természetvédők, abszolút természetvédők, ízig-vérig természetvédők, sőt onnan nézve, ahol én ülök, még néha sötétzöldnek is tűnnek. Abszolút természetvédelmi attitűddel állnak hozzá minden kérdéshez. Arról őket meggyőzni, hogy a fa nem fontos, vagy hogy azt bátran hagyjuk, inkább hadd lopják el, vagy akárki akárhogy termeljen le faanyagot az erdőből, nem lehet. S megnyugtatom önöket, a magán-erdőgazdálkodónak pedig nemcsak az erkölcsi meg a szakmai, hanem a pénzügyi érdeke is határozottan ellentétes ezzel; bármit megtenne azért, hogy csak el ne tűnjön a területéről a fa.
A növekvő erdőállományról beszéltünk. Sallai képviselő úr felvetette a Győrffy Balázs képviselő úr által elmondottakra reagálva, hogy tulajdonképpen mi az összetétele ennek az erdőállománynak, ennek a növekménynek. Szeretném önt megnyugtatni, hogy a nemzetközi folyamatok, az általános erdőgazdálkodási folyamatok, a fahasználati folyamatok nemcsak a magyarországi erdők változatosságát befolyásolják, hanem Európában mindenfelé. Arra próbálok célozni, hogy ha ön nemesnyárültetvénnyel találkozik, akkor adott esetben előfordulhat, hogy ennek a nemesnyárültetvénynek egy intenzív termelési formában a köbméteréért 200-300 eurót lehet kapni nagyjából 12 éves vágásfordulóval, míg ugyanehhez az összeghez egy tölgyültetvénynél pont egy nullával később, 120 évvel később lehet hozzájutni. Tehát ne csodálkozzunk azon, hogy az erdőállomány összetétele változik. A természetességi erdők aránya is növekedett Magyarországon, ezt nagyon fontos megállapítani, ne menjünk el emellett szó nélkül.
Másrészről pedig azt gondolom, hogy a klímavédelem szempontjából, a fahasználat szempontjából az senkinek nincs kárára, hogy természetesen növekedett egyébként az ültetvényes típusú erdőgazdálkodás. Ezek mind alapvetések.
(19.30)
A közjóléti funkcióknál persze divatos dolog szidni az állami erdőgazdaságokat, különösen a vezérigazgatókat, szeretném mondani, hogy azért azok az összegek, amiket mond, azok köszönőviszonyban sincsenek. Tévedésként tekintek rá a fizetések vonatkozásában, ennél lényegesen kevesebb a fizetésük, amit, megjegyzem, én a magam részéről keveslek még, de ez most egy zárójeles kérdés. De amire szeretnék önnek reflektálni, több mint 16 milliárd forintot fordítottak 2010 óta, tehát az utóbbi hat évben, mert még az idei évi beruházásokat nem látjuk, közjóléti funkcióra. Ez az az összeg… (Sallai R. Benedek: Európai uniós forrásokat.) Bocsánat, szeretném hozzátenni, hogy ez az összeg, amelyeket ők egyébként önrésszel fedeztek le, ezekhez még jönnek az európai uniós támogatási források. Tehát ha az összértéket nézem, akkor több tíz milliárd forint az, amit közjólétre fordítottunk.
De csak gondoljon bele ön is, rávilágítok nagyon egyszerűen. Ha mondjuk, elmegy a somogyi erdőgazdasághoz és megnézi azt a csillagvizsgálót, ami közjóléti létesítményként funkcionál, az önmagában másfél milliárd forintba került, ez egyetlenegy beruházás. De ha mondjuk, megnézem az Ipoly Erdőnél a kisvasútépítés-fejlesztési pályázatokat, az önmagában egymilliárd forintot jelent. Azt csak mondom önnek, hogy önmagában az Ipoly Erdő 100 millió forint önrészt tett hozzá, és 250 milliót tett hozzá még a Földművelésügyi Minisztérium az EU-s forráshoz. Tehát csak szerettem volna jelezni önnek, hogy nagyon komoly közjóléti beruházások vannak - szintén azt tudom mondani, ami az én szemüvegemen keresztül látszódik -, és inkább az a probléma, hogy hova tudunk eljutni átadni, megfelelő hírverést tenni egy-egy ilyen közjóléti funkciónak.
Gomba módjára nőnek a kilátók Magyarországon, és akkor csak a leglátványosabbakról beszéltem. (Gőgös Zoltán: De miből? Milyen áron?) Az erdei iskolákról, a különféle egyéb közjóléti funkcióról nem, a lakossági tűzifáról nem, a szociális tűzifáról nem beszéltem, ezek még mind jönnek hozzá. Vagy ha megnézem a magánerdő-gazdálkodókat, akiknek egyébként senki nem tud pisztolyt tartani a fejükhöz, nem is szeretne, mégis több milliárd forint értékben tesznek közjóléti fejlesztéseket. Tehát ha azt veszem alapul, hogy az utóbbi tíz évben 200 ezer hektárt telepítettek, akkor az megint azért jól mutatja, hogy itt talán mégsem arról a nagyon gaz, motorfűrésszel járó emberekről beszélünk, hanem itt azért mégis a jövőnek szeretnének építeni, persze magánerdő-gazdálkodóként elsősorban a saját és a családja jövője érdekében, de ez mégis mindannyiunknak érdeke. A szén-dioxid nem válogat, hogy magánerdő-gazdaságban köti le a fa vagy államiban, ha van fa, leköti, ha nincs, nem köti le, tehát ezeket azért mégiscsak pozitív példaként szerettem volna említeni önnek.
A vitával kapcsolatosan: Magyar Zoltán képviselő úr említette, ez régi téma, visszatérő téma, hogy miért a végén szólok. Másfél éve zajlik társadalmi vita, volt bizottsági ülés, volt albizottsági ülés, és nem akarok visszaélni, nyilván önnek is sok feladata van, de az albizottsági ülésre nem jött el, a munkacsoport-értekezletre nem jött el. Tehát a parlamenti erőtérben egy általános vita keretében, én azt gondolom, nagyon hasznos, ha a részletszabályokat is átbeszéljük, de azokat a részletszabályokat, amelyeket már átbeszéltünk bizottsági értekezleten, a társadalmi vitán meg a közigazgatási egyeztetésnél, az felesleges ismétlés, a parlament nyilvánossága a bizottsági munkára is kiterjed.
És még egy általános megjegyzés, hogy természetvédelem kontra vagy pró. Azért azt szögezzük le, hogy ez a törvény az erdőgazdálkodásról szól és az erdő védelméről - a természetvédelmi törvényről most nagyon szívesen beszélgetnénk vagy lehetne beszélgetni róla -, de azok a korlátozások, amiket elmondtak összellenzéki szempontból, szeretném hangsúlyozni, azoknak a döntő többsége a természetvédelmi törvényben van, nem az erdőtörvényben. Egyébként ez nem műhelytitok, nyilvánvalóan köztudott, hogy én a vadgazdálkodási, az erdővédelmi és a természetvédelmi törvénynél javaslatot tettem arra, hogy tárgyaljuk egyben, mert talán akkor még jobban lehetne ezt kezelni. De szeretném hangsúlyozni, hogy azok, akiknek az érdekében önök is többször említést tettek a természetvédelmi szempontokról, mereven elzárkóztak attól, hogy bármilyen összefésülés legyen ezzel kapcsolatosan, mert ott ugyanis kiderült volna, hogy mi a reális, észszerű, hatékony természetvédelem eszköze, és számon kérték Győrffy Balázs példáját a fekete gólyával kapcsolatosan.
Azért én azt mindenképpen fontosnak tartanám megemlíteni, ha már erről van szó, és ha már itt szóba került, hogy ennél az esetnél egy olyan bírósági ítélet keletkezett, ami több évre visszamenőleg fogadott el korlátozásokat. Ne beszéljünk el egymás mellett! Itt nem arról volt szó, hogy egy egyszeri esetet vettek alapul, ahol egy adott, rövid időszakra korlátozást vezettek be és pénzbírsággal sújtották, hanem itt hosszú időszakról volt szó.
De kérdezem én, ha a gemenci MÁV-rakodó mellett, három méterre a MÁV-rakodótól feketególya-fészek van évek óta, ahol egyébként a darus kocsitól kezdve a motorvonaton át, nem is részletezem tovább, hogy milyen hanghatások vannak, azt nem zavarja a fekete gólya, akkor miért zavarja a fekete gólyát az, hogy egyébként erdészeti munkát végeznek az erdőben?
De egy újabb kérdés: ha Németországban nem zavarja, mert Németországban, amit számon kértek, a pozitív ösztönzőt, ott nem azt mondják, hogy tiltom, nem mehetsz oda, de akkor bocsánat, csak akkor itt ismerjük el azt, hogy irreális természetvédelmi korlátozások vannak, amelyek egyébként nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Arról van szó, kedves képviselőtársaim, ez a klasszikus bakterszemlélet, hogy leengedjük a sorompót, abból még nem volt baj, de itt ez nem így működik a XXI. században, itt már ennél sokkal frissebben kellene hozzáállni ehhez a dologhoz, és azért mondom, ha a természetvédelmi szempontok Németországban megoldhatók ilyen típusú korlátozásban, én merem venni a bátorságot, hogy azt mondjam, szerintem nálunk is előbb-utóbb megoldhatóvá válnak.
Nem szeretném hosszan húzni a felszólalásomat, az általánosságokat követően néhány dologra reflektálnék, amiket elmondtak a képviselők a felszólalásukban. Sallai képviselő úr a rendeleti kormányzásról beszélt. Ez nyilván egy más témakör, én azt mondom, kvázi egy kicsit visszautasítom ezt a dolgot, hogy nem egy rosszakarásról van itt szó, hanem van egy olyan generális elképzelés, hogy minél több dolgot próbáljunk meg az élethez igazítani. Az élet pedig nagyon gyorsan változik, és a parlament tud csak törvényeket hozni, tehát amit lehet, azt rendeleti szinten kezeljünk, amit nem lehet, azt természetesen törvényi szinten vagy alaptörvényi szinten, de ebben semmi rossz szándék nincsen.
Azt nagy örömmel vettem, hogy Bándi professzor úrtól idézett itt a felsoroltakkal vagy az észrevételeivel kapcsolatosan. Örültem volna, ha nagyobb támogatással szavazza meg az Országgyűlés az ő ombudsmanhelyettesi kinevezését. Miután titkos szavazásról volt szó, így nem tudjuk, hogy most önnek feleslegesen mondom-e, mert egyébként az igen mellé tette az x-et vagy a nem mellé, de jobban örültem volna, ha egyhangúlag fogadja el az Országgyűlés (Sallai R. Benedek: Majdnem egyhangú volt.), mert egy komoly szaktekintélyről van szó.
Ellenben a hullámtérrel kapcsolatban elmondott felvetéseit szeretném azért pontosítani. A hullámtérnél, a hullámtéri erdőgazdálkodásnál csak a fő lefolyási mederben vagy a fő lefolyási sávban keletkezik ilyen, vagy van kevésbé korlátozás, mint egyébként a többi területen, és itt is szeretném hozzátenni, tegyünk egy prioritást, hogy miről szól az erdő, mert szerintünk az emberről, a természetről szól az erdő. Miről szól a hullámtéri erdő? A vízgazdálkodásról, az árvízvédelemről. Tehát itt azért észnél kell lenni, hogy ott sajnos a feketególya-fészek, a nem tudom én, micsoda, minden másodlagos, mert arról szól, hogy Budapestet elönti a víz vagy nem önti el, vagy Szegedet elönti a víz vagy nem önti el. Azért vannak ezek a hullámtéri erdők, és ne üljünk fel fordítva a lóra, mert itt nem voltak erdők, vagy nem ilyen erdők voltak, mi telepítettük a vízgazdálkodás miatt, most meg rácsodálkozunk, hogy egyébként nem természetes erdők, hanem ültetett erdőterületek.
Kérdezték az észrevételeket a természetvédelmi szövetségektől is. Először is, a nemzeti parkok természetesen részt vettek a törvényben, nem is tudtak volna mást tenni, hiszen a nemzeti parkok a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartoznak, és minden közigazgatási egyeztetés úgy kezdődik, hogy házon belül. Ha a nemzeti parkok nem adnak rá engedélyt, akkor nincs közigazgatási egyeztetés és nincs törvény. A WWF Magyarország és a Madártani Egyesület három észrevételt leszámítva támogatta a törvényt még a beterjesztésekor, nem tudok róla, azóta sem kaptam olyan levelet, hogy más és újabb észrevételük lenne. A három észrevételükkel kapcsolatosan szívesen adok önnek tájékoztatást.
Egyébként az, hogy hogyan került a csizma az asztalra, hogy milyen társadalmi szervezetekkel volt egyeztetés, fordítva, kedves képviselő úr, milyen társadalmi szervezet egyeztetett a kormánnyal, mert itt erről van szó. Az Országos Erdészeti Egyesület, a 150 éve fennálló Erdészeti Egyesület készítette ennek a törvénynek az alapját, és nem másfél éves társadalmi vitában, hanem 2009 óta, amikor elfogadták a törvényt, azóta, folyamatos egyeztetésekkel. Tehát itt a politika, hogy úgy mondjam, egy társadalmi kezdeményezésre felülve, az Országos Erdészeti Egyesület által lerakott alapkoncepciót dolgozta tovább, amit ezúton is szeretnék megköszönni.
A faültetvényekkel kapcsolatosan is szóba került többször, hogy nem tesz különbséget a törvény, nem jól tesz különbséget a törvény. Először is itt is szeretném tisztázni: de különbséget tesz a törvény, nagyon markáns különbséget tesz a törvény, sokkal markánsabbat, mint egyébként korábban bármikor tett ezzel kapcsolatosan különbségeket.
(19.40)
Ami viszont kihangsúlyozható ezeknél, hogy az ültetvények vonatkozásában szögezzük le, hogy alapvetően gazdasági rendeltetési célú. Tehát ugyanaz, mint egyébként a meder- vagy a lefolyást biztosító árvízi gazdálkodásnál, ott az elsődleges szempont nem természetvédelmi szempont. Az ültetvényerdőknél az elsődleges szempont kifejezetten az, hogy hogyan lehet belőle minél több pénze az erdőgazdálkodónak, minél több pénzt hogyan tud belőle kitermelni, hogyan tud belőle minél több pénzre, minél több nyereségre szert tenni.
Amit szintén felemlítettek egypárszor, és szeretnék erre is reagálni, a 3 hektár alatti erdőterületek mértéke. Sallai képviselő úr hozott egy rossz példát is a mai napi interpelláció kapcsán. Azért problémás a dolog, és azért inkább neki mondom, illetőleg az MSZP-s képviselőknek, mert Magyar Zoltán képviselő úr korrektül elmondta, hogy szakmailag szerinte rendben van, a leírt joganyagban nem lát hibát, a 3 hektár alattiban, csak nem hiszi el, hogy így fog történni. Erről nem tudom meggyőzni, ezen úgymond túl is lépek. Hogy is mondjam, köszönöm, hogy támogatja szakmailag a törvényt, politikailag nem. Ez érthető: ellenzék-kormány. De a 3 hektár alattiaknál nagyon fontos, hogy ott nem lehet megosztani egy nagy erdőt. Hiába osztanám meg a nagy erdőt, hiszen a törvényben az van benne, hogy ami közvetlen szomszédságban más állami erdőterület van, azt nem lehet 3 hektár alatt sem eladni, értékesíteni.
Szeretném nyilvánvalóvá tenni önöknek, hogy ha emellett akarnak érvelni a politikai vitában, akkor jobb érveket hozzanak, mert ez egyelőre nagyon gyenge. Vagy ha azt megnézem, a 3 hektár alattiakból van 1072 darab olyan állami terület, ami 3 hektár alatt van és különálló erdő. Nincs több, 1072 van. Miután kialakítani nem lehet az imént említett szabályok miatt, így erről az 1072-ről beszélünk, és ez a fantasztikus latifundium tempó egyébként 0,72 hektár ezeknél. De megértem, kampány van, politikai vita van, nem támogatják ezt, de ide a rozsdás bökőt, a jegyzőkönyv kedvéért mondom, akárki fog kormányozni a következő időszakban, ez elő fog kerülni, mert azok az erdősávok, amelyek két szántó között vannak, vagy össze fognak dőlni, vagy valaki elkezd rajta gazdálkodni. Ha a paraszt kezd el rajta gazdálkodni, azt illegálisan teszi, mert nem az övé az erdő. Az állami erdőgazdaság meg nem fogja, anyagilag kivitelezhetetlen, hogy az egyébként 50 kilométerre lévő erdőtömbből ide lesétál és a négy akácot megművelje, hogy mi történjen vele. Ettől annyira nem kell félnie senkinek sem, ezt különösen szerettem volna hangsúlyozni.
A tűzifa is szóba került Magyar Zoltán képviselő részéről. Itt is tegyünk tisztába dolgokat! Évente van 13 millió köbméter folyó növedék a magyar erdőkben. Ebből 11 millió kitermelhető lenne, és 7 milliót termelünk ki. Nem a szabályok vagy az erdőültetések, a természetvédelmi és egyéb korlátozások körül kell matatni, hanem azt kell megnézni, hogy hogyan létezik az, hogy van 4 millió köbméter, amit jogszabályilag lehetne, mégsem tudunk kitermelni. Én erre keresem a választ egyébként. A tűzifával kapcsolatos egyéb észrevételeit, a sáros talaj… - csak mosolyogtam. Ne vegye sértésnek, de pont azon a télen vagyunk túl, hogy boldog-boldogtalan termelte az erdőt, még előre is kért engedélyt, mert hosszú évek után most volt az első olyan időszak, amikor rendes fagy volt, és a megfelelő forwarder-, harvester-gépek rá tudtak menni a területre és le tudták szállítani a fát. Nagyon sok tűzifát termeltünk ki. Minden tűzifa elfogyott. Az összes tűzifaudvarból felvásároltak mindent. Remélem, hogy a következő években nagyobb lehetőségek lesznek ebben, és még több tűzifát tudunk termelni, de ez nem az állami erdőgazdasági alap lesz, hanem alapvetően magán erdőgazdasági alap lesz, az állami erdőgazdasági alapnál pedig az lesz a kérdés - visszatérek a reális és észszerű természetvédelemre -, hogy azokon a korlátozásokon hogyan tudunk enyhíteni.
Itt egy másik példa, amikor az Északerdőnél széltörés volt, és több százezer köbméter erdő feküdt le a földre, akkor az történt, hogy sajnos annak a gazdasági haszonvétele tiltott volt, mert egyébként korlátozási időszak alatt volt, vegetációs időszak alatt történt ez az esemény. Szerintem az egy reális dolog, hogy nyakra-főre vegetációs időszakban ne lehessen erdőtermelést végezni. Na de, ha van egy különleges esemény és azt kell eldönteni, hogy az ember, a természet, a klímaváltozás az elsődleges vagy valamilyen idióta szabályok, akkor én azt mondom, hogy az első helyre az embert tegyük, és az ilyen esetben igenis termeljük ki onnan a fát, mert egy része jó minőségű tűzifa lesz, egy másik része pedig komoly gazdasági hasznot húz mindenki számára.
Még az állami erdőgazdaságokra szeretnék kitérni csak egy gondolat erejéig, mert többször elhangzott, ahogy mondták is, hogy dehonesztáló megjegyzéseket hallhattunk róla, és a vidéki munkahelyeknél. Itt utalnék Répáshutára is. Ne tévesszen meg senkit a helyzet, Répáshután azért nem tudnak az emberek kimenni az erdőbe fát gyűjteni, mert a természetvédelmi szabályok ezt nem engedik. Az erdész nyugodtan megengedné nekik, ezzel semmi problémája nincs, természetesen lejelentés, bejelentés s a többi, de bátran mehetnének, egyelőre a természetvédelmi szabályok nem engedik.
Az állami erdőgazdaságok miért nem foglalkoztatnak helyi embereket? Tárgyi tévedés. A somogyi erdőgazdaság Somogy megyében a legnagyobb foglalkoztató. Az állami erdőgazdaságok összesen 6 ezer alkalmazottal dolgoznak, és 6 ezer közfoglalkoztatott dolgozik náluk. Egyébként megint csak a somogyi erdőgazdaságot hozom példának, mert sajnos vagy szerencsére jól elszigetelt terület, és jól lehet analizálni. Ott az alvállalkozók döntő többsége somogyi vállalkozás, akik egyébként szintén somogyi embereket alkalmaznak. Azon el lehet gondolkodni, hogy alkalmazzunk-e még több embert. Ha önök a parlamenti és egyébként politikai vitában azzal helyeznek nyomást az erdőgazdaságokra, hogy miért nem termelnek árbevétel-arányosan nagyobb nyereséget, akkor e mellé a mondat mellé nem fér bele az, hogy és egyébként alkalmazzanak minél több embert, mert a kettő üti egymást. Vagy az egyik irányba megyek, vagy a másik irányba megyek, a kettőt egyszerre nem tudom megtenni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Összességében szeretném megköszönni azt a hozzáállást, amit tapasztaltam a vitában és a vita előzményeként. Szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, aki a törvény megalkotásában részt vett, és szeretném megköszönni azt is, hogy hellyel-közzel kiéreztem az önök szavaiból is azt, hogy itt tulajdonképpen a kampány előszeleként már nem fogunk tudni abszolút egységre jutni, de ha nem ez az időszak lenne, akkor szakmailag talán önök sem látnak ebben olyan nagy kivetnivalót. Ebben a hitben megnyugodva köszönöm meg elnök úrnak a türelmét és a szólás lehetőségét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
