SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót, és nagyon bízom benne, hogy bár GMO-témában nyilván vannak politikai gondolatok, mégis ez egy szakmai beszélgetés lehet. De kérem, nézzék el nekem, hogy azon prekoncepciómtól nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni, hogy ha valaminél megteremtődik a lopás lehetősége, akkor a Fidesz-KDNP ezzel rendszerint él is. Nagyon nehéz így hét év kormányzásuk után ettől eltekintenem. De igyekszem mindenben sokkal inkább erdőgazdálkodási szempontokat figyelembe venni.
Nem is tudom, mivel kezdjem, mert annyi szép dolgot gyűjtöttem össze, hogy mikről kellene beszélni. Ha megengedik, kezdem egy idézettel, mert Földi képviselőtársam megihletett. „Az erdőgazdálkodás, mely maga a természetéből folyóan fölöttébb konzervatív eljárásokat követel, az állami és kötött birtokon találja a legbiztosabb, a legmegfelelőbb talaját.” A mondatot megismétlem: „az állami és a kötött birtokon találja a legbiztosabb, a legmegfelelőbb talaját”. Nem szorul bővebb indoklásra, hogy éppen e tekintetben a kormány és a magánbirtokosainak, de az egész társadalom egyetértő, egymást támogató együttműködése a leginkább kívánatos.
Azért gondoltam, hogy ezt az idézetet elhozom, mert Kaán Károly születésének 150. évfordulója volt az egyik apropója a beterjesztés időpontválasztásának, de Kaán Károly szembeköpésének érzek egy olyan erdőtörvénytervezetet, amely alapvetően az erdőgazdálkodásban azokat a lazításokat teremti meg, amelyek pont az állami szerepvállalás lehetőségeit csökkentik, és alapvetően lényegesen nagyobb teret nyit a közjóléti funkcióktól való eltéréstől. Alapvetően azért, hogy a tárgyra térjek, van négy pont, amely miatt a frakciónk számára garantáltan elfogadhatatlan a beterjesztés.
Az első: lehetővé teszi a 3 hektár alatti erdők értékesítését az NFA-törvénnyel összhangban, és ezzel csorbítja az állami tulajdonú erdők forgalomképtelenségét korlátozó rendelkezéseket. Az előttem szóló ellenzéki képviselők erről már beszéltek. Nyilvánvalóan azt tapasztaltuk az elmúlt időszakban, a termőföld-privatizáció, az NFA-törvény visszaélésszerű használata azt bizonyította, hogy ahol ilyen érték, mint a magyar állami erdők vagy maga az erdővagyon megjelenik, és ott lehet lopni, ott meg is jelenik az, aki lopni akar. Nyilvánvalóan itt nem kell azért politikai támadástól félniük, mert én nem azt gondolom, hogy Fazekas Sándor vagy Bitay Márton Örs viszi haza az erdőt, hanem azt gondolom, hogy megvannak a Fidesz hátországában azok a gazdasági érdekek, akik erre fognak rányomulni. Ezért nem szabad olyan szabályozást teremteni, amely ennek a lehetőségét megteremti.
Az úgynevezett szabad rendelkezésű erdőkre vonatkozóan speciális könnyített szabályozást vezet be, amit mi kifejezetten aggályosnak tartunk. A számos korábbi egyeztetésen vitatott kérdésekben a szabályozást más jogi eszköz, például miniszteri rendelet, utasítás körébe utalja. Ilyen például a fakitermelés időzítése miatt fontos vegetációs időszak meghatározása.
(18.10)
Nem szeretnék, tényleg nem akarok politikai beszédet tartani, de ez megint a rendeleti kormányzáshoz való visszatérés, tehát ez maga a rendeleti kormányzás. Azt, amikor egy törvénnyel, amely jelen pillanatban a legfőbb népképviseleti szerv hatásköre, az Országgyűlés hatáskörében tud szabályozni, leadjuk miniszteri szintre - márpedig, bocsássanak meg, ha nem bízunk meg ebben a miniszterben, és ne vegyék szemrehányásnak, ha egy ellenzéki képviselő ezt teszi -, abban az esetben az ilyen jellegű jogról való lemondás nyilvánvalóan nem lenne bölcs lépés az Országgyűlés részéről. Alapvetően, nyilvánvalóan, ha a kormánypárt megbízik a saját miniszterében, akkor lehet ez előremutató, de mi annak, aki, nem tudom, a fehér akácot, nem létező fafajt akarja hungarikumnak nyilvánítani és ezt megteszi, a szakmai kompetenciáit hadd kérdőjelezzük már meg egy erdőtörvény tárgyalása során, hogy vajon milyen irányba is megyünk el! Nyilvánvalóan azt, hogy elsődleges rendeltetésként alkalmazza az árvízvédelmi rendelkezést, amely gyakorlatilag minden vízfolyás hullámtere esetében az elsődleges természetvédelmi rendelkezést váltja fel, amit hazánk természetiérték-gazdagságának védelme érdekében meg kell tartanunk, ökopártként mindenképpen kockázatosnak tartjuk.
Ez nyilvánvalóan sok más tekintetben is kockázatos, éppen ezért ajánlom szíves figyelmébe kedves Földi László képviselőtársamnak azt, hogy a jogszabálynak ne csak az indoklását tessék elolvasni. Tetszett hivatkozni arra, hogy az indoklásban milyen szépen megjelenik a klímaváltozással kapcsolatos háttér, márpedig pont ez az a rendelkezés, amely ellentétes azzal, amit egyébként a klímaváltozás okoz. Ugyanis az erdőgazdálkodás ilyetén való használata és a vízgazdálkodási szempontú erdőkezelés pont a vízmegtartó képességet csökkentő vízgazdálkodást segíti elő, ami azt jelenti, hogy elősegíti a lefolyást. Ez árvízbiztonság szempontjából szükséges lépés lehet, hogy ha nagy víz van, leengedje az ország, de a vízgazdálkodás szempontjából egy olyan országban, ahol az elmúlt 150 évben öt métert esett a talajvízszint, és várhatóan az Alföld jelentős részére félsivatagi jelleg alakulhat ki, a legnagyobb butaság.
Azon kéne gondolkozni a tárcának, hogy hogyan lehet vízmegtartó gazdálkodást megvalósítani, és a klímaváltozásra való felkészülés pont az lenne, hogyha az ilyen területen lévő hullámtéri erdőgazdálkodást is pont ezeknek a tájgazdálkodási szempontoknak rendelné alá. Tehát nyilvánvalóan ez lenne a kívánatos irány.
Pont azért, mert ezen aggályok megvannak, nagy érdeklődéssel olvastam a mai napon ezt a levelet, talán önök is megkapták, és engedjék meg, hogy idézzek belőle, hiszen ez nem egy ellenzéki politikustól jött, hanem egy Fidesz által kinevezett tisztviselőtől, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettestől az Országgyűlés elnökének. Dr. Bándi Gyula professzor úr ebben a levélben az Országgyűlés elnökét négy nagyon súlyos kockázatról tájékoztatja, amelyben az első ez: „A védett erdők természetvédelmi rendeltetésének elsődlegességét biztosítani kell az erdőtörvényben. Aggályos, hogy a javaslatban nem jelennek meg az erdőtörvény továbbfejlesztését szolgáló olyan rendelkezések, amelyek az Alaptörvény által támasztott, a nemzet közös örökségébe tartozó környezeti elemek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében kellően szigorú követelményeket határoznának meg.”
Itt felidézi az ombudsmanhelyettes úr, hogy: „Az Országgyűlés is megállapította a nemzeti természetvédelmi alaptervben, hogy a védett erdőkben minden egyéb szempontot a természetvédelem érdekeinek kell alárendelni.” És itt természetesen nem különbözteti meg a természetvédelmi alapterv azt, amely szintén jogszabály, hogy ez hullámtéren van vagy nincs hullámtéren, hanem védett erdőkről beszélünk. Mindez azért fontos, mert az Alkotmánybíróság a 16/2015. (VI. 5.) határozatában alkotmányos követelményként hangsúlyozta, hogy: „A védett természeti területek e természetvédelmi szempontoknak nem megfelelő érvényesítése, illetve a gazdasági megfontolásoknak való alárendelése, másodlagos vállalás esetében az Alaptörvény P) cikkével, valamint a XX. cikkel ellentétes rendelkezés lehet. Ezek alapján a védett erdők természetvédelmi rendeltetésének elsődlegességének fenntartása, megőrzése alkotmányos értékű garancia kell hogy legyen.”
Ez az első pont, ahol a beterjesztett törvénytervezet alkotmányossági kérdéseket vet fel, hiszen az ombudsmanhelyettes úr is világosan leírja, hogy a jelenleg regnáló Alkotmánybíróság 2015-ben már felhívta arra a figyelmet, hogy nem lehet csökkenteni azon természetvédelmi rendelkezéseket, amelyek itt adott esetben a törvénytervezetben például a hullámtéri erdőknél megvalósulnának.
Bándi tanár úr a második pontjában azt írja: „A Natura 2000-es területek védelmének megfelelő érvényesítése alapvetően szükséges. Az Alaptörvény természetvédelmi célú rendelkezéseinek megvalósítását szolgálják a Natura 2000-es területek hálózatai is. E területek lehatárolásának és fenntartásának célja az azokon található közösségi jelentőségűnek tekintett, valamint más vonuló madárfajok, közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű fajok, élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése.” Itt is felidézi az Alaptörvény vonatkozását az ombudsmanhelyettes úr: „Az erdők Natura 2000-es rendeltetésének, valamint a Natura 2000-es területen lévő erdőkben folytatott tevékenységek meghatározásakor mindenkor a fajokra és élőhelyekre tekintettel kell eljárni, hogy a törvényjavaslat megvalósítása nyomán a védelmi előírások nem korlátozódhatnak csupán a kiemelt közösségi jelentőségű fajokra vagy élőhelytípusokra.”
Ez elsőként vetíti előre azt, hogy természetvédelmi vonatkozású visszalépés tilalmába ütközhet az erdőtörvény elfogadása vagy a módosítás elfogadása, de ezt egy harmadik pontban megerősíti, a folyamatos erdőborításra való áttérés visszaszorulásáról szóló pontban, hiszen ott egyértelműen azt mondja, hogy: „A tervezet megváltoztatja e szabályokat, és szűkíti az előírás alkalmazási körét, és e szűkebb körön belül, a síkvidéki erdőkben a jelenlegi előírás felére csökkenti azt a területet, ahol az áttérést meg kell valósítani. A kötelezettség tartalma is szűkül, megengedve olyan üzemmód alkalmazását, ahol nem cél a folyamatos erdőborításra való áttérés. A változtatások együttesen jelentősen csökkenthetik azt a területet, ahol a folyamatos erdőborítás megvalósulhat. Ilyen léptékű változtatás már felveti a természet védelmét szolgáló intézményes védelem elért szintjéről történő visszalépés lehetőségét is.”
Ez egy ismét fontos momentum, hiszen egyszer már házhoz ment a pofonért a Fidesz-KDNP akkor, amikor a nemzeti parki vagyonkezelésű termőföldeket akarta átvenni vagyonkezelésből, és az Alkotmánybíróság viszonylag határozottan állást foglalt abban, hogy a nemzeti parki vagyonkezelést meg kell tartani, mert ez biztosítja. Ez az erdők vonatkozásában sem lesz másképp, tehát ha az erdőtörvény így átmegy, akkor minden esetben teljes joggal, szakmai megalapozottsággal tud élni a jogával a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes, hiszen neki lesz majd lehetősége arra az ellenzéki képviselőkön túl is, hogy az alkotmányosság igényét betartassa a törvénymódosítással.
A törvényi szintű garanciák kérdése. Az erdőgazdálkodás tervezési és döntéshozási folyamataiban az erdőtörvény jelenlegi előírásai biztosítják a természet védelméért felelős hatóság, a természetvédelmi kezelésért felelős szerv… - apropó, amikor felsorolást tartott itt a miniszter úr, hogy kikkel egyeztetett, nem tudom, hogy véletlenül maradtak-e ki a nemzeti parkok. Azt feltételezem, hogy minden bizonnyal a természetvédelemmel csak célszerű lett volna egyeztetni, de valami miatt ez nem került felsorolásra, míg az állami erdészetekkel meg az agrárkamarával, tehát a Fidesz két saját szervével lefolytatta az egyeztetést.
Nyilvánvalóan az lenne az érdekes, hogy más ágazatok, más társadalmi szereplők bevonása hogyan történt meg, hiszen amikor a miniszter úr azt mondta a felvezető expozéjában, hogy „több társadalmi szervezet véleményét bekértük”, akkor nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a WWF Magyarország - mert múlt héten tartottam a Fenntartható fejlődés bizottsága keretein belül a civil szervezetekkel egy egyeztetést, és ott hozzám azok az információk jutottak el, hogy érdemben nem jelentek meg a problémáik és elvárásaik a jogszabályban, és számos kérdésük tisztázatlan maradt az eredeti koncepcióhoz képest, tehát az aggályaikat fenntartják.
Kíváncsi lennék, hogy a többféle társadalmi szervezetben - mert az, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy „több társadalmi szervezet véleményét kikértük”, nem jelenti azt, hogy bármelyiket meg is fogadták, és ez nyilvánvalóan probléma, hiszen ez nem valósítja meg azt a fajta társadalmi egyeztetési folyamatot, amit a jogalkotás alapvető elvárásai megvalósítanának.
Tehát dr. Bándi Gyula a mai napon megküldött levelében, négy pontban a házelnököt tájékoztatta arról, hogy a törvénytervezettel kapcsolatos alkotmányos aggályok miként merülhetnek fel, szükséges lenne azokat figyelembe venni az erdőgazdálkodás tervezésekor, és hogyan tud csökkenni az a társadalmi érdek, ami alapvetően az indoklásban megjelenik egyébként.
Az államtitkár úrnak szeretném mondani, ha már itt van személyesen, és bocsássa meg, ha ismétlem magam, én azt feltételezem, hogy minden bizonnyal elolvassa azt, amit küldök önnek. Korábban, még egy jó évvel ezelőtt, amikor az erdőtörvény koncepciójáról beszéltünk, küldtem önnek egy részletes anyagot, amelyben több dolgot kiemeltem. Kérem, ne haragudjon rám, ha idézek ebből pár dolgot, ugyanis nyilvánvalóan a kérdés az, hogy mi az, amivel szívesen támogatnánk, vagy mi az, amivel elfogadhatónak ítélnénk meg az erdőtörvényt, és mi az, amit kívánatosnak látnánk.
Három éve, amióta itt vagyok, mondom folyamatosan, hogy a faültetvényeknek és az erdőknek a művelési ágban való megkülönböztetését meg kellene valósítani. Államtitkár úr, nagyon egyszerű: gyep, azt úgy hívják, hogy gyep vagy legelő, a búzatáblát meg úgy hívják, hogy szántóföld, mind a kettő pázsitfűféle, ennek ellenére megkülönböztetjük a művelési ágát. Egy faültetvényt, egy nemesnyárast nem lehet biológiai értelemben erdőnek venni. Ez az alap, hogy az erdőkről kezdünk el beszélni, és a faültetvényeket ezektől megkülönböztessük.
(18.20)
Nyilvánvalóan az eljárásjogban is a gazdálkodási intenzitás tekintetében egyértelműen el kellene különíteni a magánerdőket és az állami erdőket. Egyben, miután az állami erdőknél Orbán Viktor miniszterelnök úr személyesen mondta a parlamentben, hogy az erdők közjóléti funkcióját erősíteni kell, itt egyértelműen mindent alá kellene rendelni ennek a feladatnak.
És az állami erdőkkel, megmondom őszintén, engem piszkosul nem érdekel, hogy mi az állami erdészeteknek a véleménye, mert annak az lenne a feladata, hogy végrehajtsa a népképviselet utasításait, hogy hogy kell gazdálkodni, és ne pedig elmondja, hogy neki mi lenne a jó. Mert neki mi lenne a jó? Neki az lenne jó, ha lehetőség szerint továbbra is lehetne a zavarosban halászni, megmaradnának a kétmilliós, ötmilliós állami erdészeti vezetői fizetések, meglennének a vadászati, vadgazdálkodási visszaélések. Cikkek sokaságát tudom idézni, hogy mi zajlott az elmúlt időszakokban, és nemcsak az önök kormányzása alatt, hanem az elmúlt tizenöt évben az állami erdészeteknél. Tehát nyilvánvalóan nem az érdekelne, hogy az állami erdészeteknek mi a véleménye, hanem az, hogy mi a magyar társadalom érdeke. És az állami erdészet majd, ha egyszer felülvizsgáltuk a tevékenységét és megnéztük, hogy mi zajlott ott, akkor meg hajtsa végre azt, amit a társadalom érdekében meg kell valósítani.
Nyilvánvalóan az állami erdészetek kérdése meghatározhatja ennek az egésznek a hangulatát, hiszen mindaddig, ameddig alapvetően tiszteletben kell tartanunk a nem védett magánerdőkben az erdőgazdálkodáshoz való jogát a gazdálkodónak, és ott a lehetőségeket meg kell teremteni, hogy a magángazdálkodó a magánerdejében, amely mint mondottam, nem védett és maximum egy védett faj költ bele vagy él benne, ott nyilvánvalóan meg kell tartani a természetvédelmi szabályokat, de ott meg lehessen az erdőhasznosítási gazdálkodásban is jeleníteni. Míg az állami erdőkben nyilvánvalóan egyszerűen tiltani szükséges akár a véghasználatos módot, és azokat a funkciókat, amelyek a természetvédelem, a tájgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a közjóléti funkciók, a rekreációs funkciók, azokat pedig előtérbe helyezni.
Miután mindezeket nem látjuk biztosítottnak a jelenlegi erdőtörvénymódosításban, nem tagadva azt, hogy néhány pont javíthat az erdőgazdálkodók helyzetén, és az segíthet, de miután nekünk egyben kell szavaznunk és egyben kell megítélnünk az erdőtörvény módosítását, ezért így jelen pillanatban a támogatást nem tudjuk megvalósítani. Érdemi módosítással és a kétharmad jelentős részének a kigyomlálásával lenne erre esély, de ehhez egy szemléletváltozásra lenne szükség, amiben, úgy tűnik, hogy az FM most nem tud személyi garanciákat nyújtani. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
