DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonló jogszabálytervezet, illetve egyezményt jóváhagyó döntés előtt állunk, mint az előző napirendi pontnál, és szintén Vietnam és Magyarország esetében. Jelen esetben azonban a kiadatási egyezményről beszélünk, nem pedig átszállításról. Mint ahogy már az előző hozzászólásomban is, az előző napirendnél is említettem, Vietnam egy dinamikusan fejlődő ország, és nemcsak gazdasági fejlődése miatt, hanem egyáltalán a területi nagysága, a lakosságszáma alapján is fontos az, hogy minél szélesebb körű legyen Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között az együttműködés.
Egy körülbelül Németország nagyságú országról beszélünk, körülbelül három és félszer nagyobb, mint Magyarország területe, lakossága pedig közel tízszerese Magyarországénak, tehát egy Németországét is jóval meghaladó lakosságszámú országról van szó. Amikor gazdasági fejlődéséről beszélünk, ami töretlen immáron több mint 20 éve, akkor azt mondjuk, hogy minél szélesebbre kell vonni az együttműködést. Így van ez az igazságügy területén is, tehát fontos az, hogy egy kiadatási egyezmény is létrejöjjön. Ennek előzményei megvannak, a ’80-as évek közepén megszülettek, azonban nyilván újra van szükség, mivel ezt megkövetelik a megváltozott körülmények, amelyek azóta a világban lezajlottak, hogy újabb, korszerűbb egyezmény lépjen közöttünk életbe.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az egyezmény preambuluma azt mondja, hogy miért is jön létre. A bűnüldözés miatt, az ítéletek végrehajtása, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem azok az alapvető célok, amik arra ösztönzik ezeket az államokat, a két szerződést kötő államot, hogy létrehozzák ezt a megállapodást. Miért van szükség a kiadatásra? Azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy kiadatási egyezmény minél több országgal létrejöjjön. Sőt, az lenne a legcélszerűbb, ha minden országnak minden országgal lenne a világon kiadatási egyezménye.
Miért is van erre szükség? Azt gondolom, hogy a kiadatási egyezményeknek a bűncselekmények elkövetése szempontjából nagyon jó prevenciós hatásuk van, preventív szerepük van. Mégpedig azért, mert nyilván egy bűnöző, aki egy nagyobb volumenű, nagyobb méretű bűncselekményt követ el, és tisztában van azzal, tudatában van annak, hogy menekülési útvonala van, el tud menekülni a büntetés végrehajtása elől, az elől, hogy vele szemben büntetést szabjanak ki, büntetést hajtsanak végre, ha el tud menekülni olyan országba, ahol nem fogják őt utolérni a bűnüldöző szervek, nem fogják végrehajtani vele szemben a büntetést, akkor nyilván könnyebben követi el ezt a bűncselekményt. Hiszen nem biztos, hogy tartania kell attól, hogy a szankció valóban el fogja őt érni. Ezért könnyebben végrehajtja a cselekményt.
(Földi Lászlót a jegyzői székben
dr. Tiba István váltja fel.)
dr. Tiba István váltja fel.)
Nyilván, amikor tudja, hogy vannak olyan országok, ahová nyugodtan elmehet, és soha nem fogják kiadni, akkor azért könnyebb az ő sorsa. Láttuk ezt nemrégen a karcagi esetben, amikor a brókerbotrányáról elhíresült személy menekült el Közép-Amerikába, bízván abban, hogy majd kiadatási egyezmény híján nem fog idekerülni a magyar joghatóság alá. Hát, ebben is tévedett. Reméljük, hogy minél több bűnöző fogja elnyerni méltó büntetését azzal, hogy minél több országgal meglesz a kiadatási egyezményünk. Ezáltal nem fognak tudni kibújni a szankció alól, a büntetés végrehajtása alól.
Nagyon fontos az, ahogy kezdődik az egyezmény. Kiadatási kötelezettség - mondja az 1. cikk. Tehát ez nem egy lehetőség, hogy kiadhatja, de azért el is menekülhet a bűnöző az adott országba. Ez egy kiadatási kötelezettség, amikor erről beszélünk, az állam köteles kiadni azt a bűnözőt, akit a másik állam keres, nyilván akkor, ha bizonyos feltételek fennállnak. Ezeket a jogszabály tervezete, illetve az egyezmény részletesen tartalmazza, mint ahogy részletesen tartalmazza azokat az okokat is, hogy mikor lehet megtagadni a kiadatást.
Itt nyilván nagyon fontos az, ha valami politikai bűncselekménynek minősülne a másik államban, amit elkövetett, akkor abban az esetben megtagadható a kiadatás, illetve meg is kell tagadni. Nyilván akkor is meg kell tagadni ezt, amikor a keresett személy a megkeresett fél állampolgára. Ebben az esetben is meg kell tagadni a kiadatást.
Ezzel kapcsolatban hivatkoznék egy olyan képviselőre, aki itt szokott ülni, elméletileg a hátam mögött balra. De nem szokott itt ülni, mert nem nagyon jár be. Úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc, aki volt Magyarország miniszterelnöke is, sajnos; sajnos túl sokáig is, illetve sajnos önmagában az is, hogy miniszterelnök volt, már ez is nagy baj. Ő annak idején, amikor diplomáciai konfliktus volt Szlovákia és Magyarország között, ő ajánlotta fel, hogy azokat a személyeket, azokat a magyar állampolgárokat, akiket érintett ez a diplomáciai konfliktus, ki fogja adni Szlovákiának, amennyiben Szlovákia kéri ezen magyar állampolgárok kiadatását, mert bűncselekmény miatt eljárást kíván velük szemben indítani. A 2006-os események következményei voltak azok az események, amelyek abban az időben a két ország viszonyát is érintették. És Gyurcsány Ferenc volt az, aki sem a magyar alkotmányra, sem a kiadatási egyezményekre nem volt figyelemmel. Ő magában a nemzeti érzés gyűlölete miatt az alkotmányt és a kétoldalú, bilaterális kapcsolatokat is keresztüllépte volna, és örömmel adott volna ki magyar állampolgárokat más államnak, mint ahogy ő ezt nyilatkozta.
De itt egyértelmű, hogy ebben az esetben, amit szabályozunk ebben a megállapodásban, ilyen nem jöhet létre. Hiszen az adott fél, tehát egy magyar állampolgárt a magyar állam nem adhat ki Vietnamnak e szerződés alapján. Illetve nyilván az is nagyon fontos, hogy amennyiben a kért személy ellen faja, neme, vallása, politikai meggyőződése miatt akarnak büntetőeljárást lefolytatni, akkor szintén nem lehet kiadni. Illetve nyilván az elévülést is figyelembe kell venni a magyar törvények szerint. Amennyiben Magyarországon az a bűncselekményt már elévült, akkor nem lehet kiadni. És ha már a személyt felmentették, ez is egy megtagadási ok.
A halálbüntetés kérdése: ennek nem néztem utána, hogy Vietnamban van-e halálbüntetés. De nyilván abban az esetben, ha egy olyan országgal kötünk megállapodást, ahol még van halálbüntetés, akkor nem lehet kiadni abba az országba, ha várható, vagy akár csak a lehetősége fölmerül, hogy vele szemben halálbüntetést szabnának ki. A törvény ezt tiltja, kivéve, ha a fogadó állam megfelelő garanciát nyújt arra, hogy halálbüntetést vele szemben nem fognak kiszabni. Ezzel kapcsolatban a törvény meghatározza a központi hatóságokat is, amelyek ezekben az ügyekben eljárnak, tehát nyilván Magyarországon az Igazságügyi Minisztérium, illetve Vietnamban a közbiztonsági minisztérium, amely ilyen esetben eljár, illetve ezeket a hivatalos ügyeket bonyolítja, intézi.
Azt gondolom, maga az egyezmény minden fontos dologra kiterjed, megfelelően szabályozza a két állam közötti viszonyokat, illetve a kiadatással érintett személyt és az azzal kapcsolatos eljárási cselekményeket, illetve ennek a személynek a jogait, kötelességeit és lehetőségeit. Mindezek alapján azt gondolom, hogy ugyanúgy, mint az előző, Vietnammal kötendő kétoldalú megállapodás, ez is elfogadható és támogatható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Ander Balázs tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
