Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látszólag egy nagyon egyszerű törvényjavaslat áll előttünk, amely az automatikus információcsere-szabályok átültetéséről szól a hazai jogba. S valóban, ha megnézzük a multinacionális cégek közteherviselést elkerülő hajlandóságát és szándékait, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenfajta hasonló vonulatnak, folyamatnak helye és jelentősége van. Viszont azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mit lehet kezdeni ezekkel a befolyó adatokkal, és hogyan lehetne hosszú távon olyan közteherviselési politikákat kialakítani, amelyek értelmében az érintett társaságok valamelyest közelítenek az adófizetési hajlandóság szempontjából legalább a hazai kis- és középvállalkozások felé. Látható tehát, hogy érdemes pontosítani, hogy ezek a társaságok hol végzik a tevékenységüket, hol számláznak, a jegyzett tőke és eredménytartalékuk mértéke hogy alakul.
Államtitkár úr figyelmébe ajánlanám, bár biztos ismeri, a Globopolis nevű kutatóintézet anyagát, amely kimondottan regionális országokat vizsgált, és kimondottan a tekintetben, hogy milyenek a regionális országok adózási szabályai, valamint ezeket a legnagyobb multinacionális cégek mennyiben tartják be. Egy elképesztő gyarmatosítási kép rajzolódik ki a régiónkat illetően is. Nemcsak államtitkár úrral szeretnék arról polemizálni, hogy a Globopolis adatait mennyire vehetjük komolyan és milyen következtetéseket lehet levonni ebből, de azt mondom, hogy ez olyan fajsúlyú téma, ami akár egy vitanapot is megérne, hiszen az említett dokumentumban Magyarországot egész egyszerűen Közép- és Kelet-Európa adóparadicsomának nevezik. Az elemzett országok közül kettő lóg ki, Csehország fölfelé, Magyarország pedig lefelé.
Példának okáért megvizsgálták a 11 legerősebb vállalat, főként multivállalatok összbevételét és tevékenységét a bruttó hazai össztermék arányában, és azt látjuk, hogy amíg ez az összbevétel a teljes hazai össztermék negyedének felel meg, a társasági adó formájában tőlük befolyó pénz pedig a teljes társasági adótömegnek csak a 2, azaz kettő százalékára rúg, Magyarország esetében a fennmaradó 90 százalékot a magyar kis- és közepes méretű társaságok termelték ki.
(17.00)
Ezen említett 11 legnagyobb cég a profitja után átlagosan mintegy 0,35 százalék adót fizetett be. Tehát egy olyan elenyésző mértékű adótömeget vállalt, ami mindenképpen tárgyalásért kiált. Hiszen, államtitkár úr, vagy az fordulhat elő, hogy önök indokolatlanul kedvezményezték ezeket a cégeket, vagy az fordulhat elő, hogy a stratégiai szerződéseikben olyan további kedvezményeket kötöttek ki számukra, amelyekkel élve elérhették ezt a teljesen brutális adatot. Hiszen azt látjuk, hogy ezen legerősebb multicégek még az önök által egyébként számukra kedvezményesen az év elejétől már csak 9 százalékra lecsökkentett társasági adó nagy részét sem hajlandóak befizetni.
Tehát egész más lenne a leányzó fekvése, ha legalább ezt a csökkentett szintet a multicégek arányosan, a közteherviselés szellemének megfelelően befizetnék a költségvetésbe. De azt látjuk, hogy ezt nem teszik meg. És ez a jelentés, ez a dokumentum Csehországot emelte ki a másik irányban, ahol a legnagyobbak tulajdonképpen azon cégekre kivetett adóterhek, amelyekről most beszélünk. És azt tapasztaljuk, hogy amíg nálunk, Magyarországon ez az általam említett adat 0,35 százalék volt, ami az adóterhelést illeti a legnagyobb cégeknél, addig Csehország ugyanez az adat 20 százalék fölötti.
Tehát olyan szakadékot találunk, ami már-már megmagyarázhatatlan. Sokszor mondják azt, önök is sokszor hangoztatták, hogy a magyar munkaerő relatíve olcsó mivoltával akarnak versenyezni, és ha a multicégeket, az itt lévő hálózatokat jobban terhelnék, akkor nyilván azok szednék a sátorfájukat, és eltávoznának olcsóbb régiók felé. De hát az a helyzet, hogy Csehországban ezek a társaságok az extraprofitjuknak mintegy ötödét minden további nélkül befizetik a költségvetésbe. Nem tépik fel a kábeleket, nem bontják le az üzemépületeket, nem rugdossák ki tömegesen a dolgozókat. Azt látjuk, hogy egy, a régióban található országról van szó. Egész egyszerűen megmagyarázhatatlan ez a szakadék kettőnk között.
Én nem azt szeretném, hiszen a realitásokkal tisztában vagyok, hogy Magyarországon adóztassuk a legbrutálisabban azokat a társaságokat, amelyek bár a munkahelyeknek csak egy töredékét adják, azért a GDP-növekményhez hozzájárulnak. De azt szeretném, ha legalább regionális összehasonlításban Magyarországnak nem kellene szégyenkeznie, nem kellene a sor végén kullognia.
Nagyon fontosnak tartom azt, amit ide elénk letettek, hogy a kapcsolt és nem kapcsolt felektől származó bevételek összegét ismerhessük meg, az adózás előtti eredmény és a megfizetett nyereségadó eddig azért már jól ismert összegét a továbbiakban egy szélesebb adatbázisban láthassuk viszont. Ugyanakkor engem nagyon érdekelne egyrészt államtitkár úr véleménye erről a közteherviselést illető szakadékról, másrészt arról, hogy hogyan alakulhatott ki, a spontán privatizációt illető és történelmi eltérések fényében is az az elképesztő és üvöltő szakadék, aminek az az eredménye, hogy külföldi vállalatok, nagyvállalatok Magyarországon kevesebb, mint 1 százaléknyi adóterhelést vállalnak, itt, a régió egy másik országában pedig több mint 20 százalékot. Úgy gondolom, akkor van értelme a kérdésről egy mélyebb szinten vitázni, ha erre legalább alapfokú, 1.0-s válaszokat kapunk. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
