SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a vita stílusa és a menete nyilván azt kívánja meg tőlünk, hogy egy-két dolgot helyre tegyünk, de nagy barátsággal, szeretettel. És ez szerintem fontos, mert ritkán adatik meg a Magyar Országgyűlésben, hogy nagyon komoly kérdésről nagyon egységesen, majdnem összességében azonosan tudunk gondolkodni; talán a végszavazás is azonos lesz. Ilyen értelemben Ikotity Istvánnak nem értem az aggodalmát, mert ha baloldali ellenzék kerülne valamikor - nem tudom, milyen idő távlatában - hatalomra, akkor, gondolom, önök sem változtatnák ezt meg. Tehát most jelezték, hogy támogatják. Muszlimokra meg nem számítunk, legalábbis mi Magyarországon, hogy ők akár nagypénteket, akár pedig más keresztény ünnepköröket megváltoztatnának.
Éppen ezért, ha megengedik, tényleg félre ne értsék, nem kioktatóan, csak egy-két olyan dolgot kéne helyre tenni, ami talán segít abban, hogy azt a vitát, amit szerintem jól elkezdtünk közösen, azt abba a mederbe tereljük, ami végül is a közös döntést segíti.
Gúr Nándornak szeretném mondani, hogy elvonulnak a keresztény emberek, és az igazságtól távol tartják magukat. Pont azért szeretnének csöndben lenni, elvonulni szertartásra, hogy az igazsághoz közel kerüljenek. Tehát nem a világ igazságától, hanem, amit a keresztény emberek, a hívők a legmagasabb igazságnak és a legnagyobb valónak tartanak. Amit egyébként úgy tapasztalok az élet során, ahogy az ember egyre inkább öregszik, hogy egyre több ember mondja ki azt halála előtt, valamilyen súlyos krízisben, hogy valaminek kell lenni, mert hát úgy önmagában ez a világ nem működik. És ez egy óriási nagy lehetőség, még egyszer hangsúlyozom, ilyen szempontból nemcsak a keresztény emberek számára, hanem az Istent kereső emberek számára és még a nem hívő emberek számára is.
Tehát kinyilatkoztatásról meg végképp nem szeretnék vitatkozni, mert mondjuk, a mi hitünk szerint a kinyilatkoztatás az Ó- és Újszövetségben jelenik meg. Tehát sem Orbán Viktor, sem más nem nyilatkoztat ki, mert az egy teljesen más fogalom a mi gondolkodásunkban. Lehet, hogy mondott egy olyan gondolatot, amely egyébként - és itt szeretnék visszautalni kicsit az LMP-s vezérszónok úr kérdésére is, hogy - valóban elhangzott már a Reformáció Emlékbizottság ülésén is, de ott voltak az egyházak vezetői, és nemcsak a protestáns egyházak vezetői, katolikus részről is ott voltak, tehát ilyen szempontból azt kell mondani, hogy már ott egy vitára vagy megbeszélésre került sor, és valóban a gazdasági kérdés volt az egyetlen, hogy tudjuk-e vállalni.
Mert tagadhatatlan, hogy van mögötte. Az egy más kérdés, hogy azt a százmilliárd forintos összeget bedobta valaki a munkaadói oldalról, sokan cáfolták, sokan nem; ez egy vitatható kérdés, mert van, ami így is leáll, van, ami így is működik. A kereskedelem működik, a vendéglátás nemhogy működik, hanem inkább meglódul ebben az időpontban, mindenki saját tevékenysége szerint. Nyilván az ipar kicsit leáll, de azt önök is tudják, hogy a multik kihasználják az egész évet, és azt mondják, hogy be fogják úgyis hozni más helyzetben azt, amit kitűztek már előző években, hogy miket fognak megtermelni itt Magyarországon.
Tehát igazából szerintem nem ezen kell vitatkozni, mert másik oldalról az emberi tényező legalább olyan fontos. És ugye, ha visszagondolunk a múltra, mondjuk, a nagy Szovjetunió ki akarta találni, meg még a francia forradalom is, hogy akkor ne egyhetes, hanem tíznapos legyen a munkahét, és utána ott legyenek csak a munkaszüneti napok; nem győzték. Valahogy az embernek van egy ritmusa, és ha nem lennének ünnepnapok, nem lennének szünnapok, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy az nemcsak az emberi közösségeket, nemcsak a családot rombolná, hanem az egész társadalmat tenné tönkre. Tehát ilyen tekintetben, ha azt mondanák, hogy 30 munkaszüneti napunk lenne, azt mondom, hogy az katasztrófa. De miután körülbelül az átlagon vagyunk az Európai Unióban, ez nem gazdasági kérdés, szerintem erről nem is érdemes vitatkozni.
(20.20)
Amit december 24-éről mondtak itt, nagyon röviden szeretném helyre tenni. Tehát december 24-e az idők során alakult úgy, hogy tulajdonképpen szentestének hívjuk, de Krisztus születésének az előestéje. 25-e az északi féltekén a napéjegyenlőség napja, az Krisztus születésének a napja, 325-ben a niceai zsinaton döntöttek efelől, tehát 25-e Krisztus születése. 24-e ilyen szempontból, érdekes módon, tulajdonképpen a kereszténységben is most már elindult, hogy előesti szentmise, de igazából az éjféli misével kezdődik a katolikus körben, de ugyanez igaz egyébként a protestáns egyházakban is. Tehát ezt csak azért szeretném mondani, kialakult valahogy az idők során ez a 24-e, de az ünnep 25-26-a.
Arról nem beszélve, hogy valóban a keresztény ünnepkörben - itt Legény Zsolt hozzászólásához szeretném mondani - igazából a legnagyobb ünnepünk a húsvéti ünnepkör, és direkt mondjuk így, mert bármennyire is furcsa ezt kimondani, de a halál és a feltámadás összetartozik a kereszténységben, és ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy milyen felekezetről beszélünk, ortodoxiáról, protestáns egyházakról vagy katolikus egyházról. A legnagyobb ünnepkörünk Krisztus halála, a keresztre feszítése, a halála, az eltemetése és utána pedig vasárnap a feltámadása.
Annyira beleivódott ez egyébként az emberiségbe, hogy ha belegondolnak, a nagy kommunizmus 70 éve alatt Oroszországban a vasárnapot mint napot - voszkreszenye - nem tudták eltörölni, tehát akkora nagy ünnep, hogy még Lenin, Sztálin meg a többi se tudta eltörölni. Fantasztikus dolog! És ez egy biztató dolog szerintem minden szempontból, azt mutatja, hogy ebben a környezetben, ahol mi élünk, itt Európában, Oroszországtól egészen Angliáig a kereszténység különböző formáiban ez az emberekbe belevésődött kétezer év óta kitörölhetetlenül.
Próbálkoznak most ezt megváltoztatni mindenféle ideológiákkal, keletről meg máshonnan jött ideológiákkal, de nem fog menni, és ezért fontos ez talán, hogy ebben adjunk a legnagyobb felekezeteknek - és ezek a keresztény felekezetek, szeretném hangsúlyozni -, akik vallásosnak tartják magukat. 95-96 százalék mondja valamelyik keresztény felekezethez tartozónak magát, tehát érthető, és ez ellen, hozzáteszem, egyetlenegy zsidó felekezet sem tiltakozott.
Nem tiltakoztak esetleg a két magyarországi bevett egyházhoz tartozó muszlimok sem, senki nem mondta azt, hogy akkor most jöjjünk elő más ünnepnapokkal is. Az egy más kérdés, amit önök fölvetettek, én erre nem tudok választ adni, mert ez valóban egy külön következő döntés kérdése, hogy december 24-e lehet-e szabadnap vagy sem. Senki nem akarja ezt lesöpörni, félre ne értsék, csak azért tettem én helyre, amennyire lehet, ezt a gondolkodást, mert most erre van lehetőségünk gazdasági szempontból, és én azt gondolom, hogy lelkileg az országnak ez jót tesz, ha ilyen lehetőségünk van.
Mégiscsak, ha körülnézünk ebben a csodálatos épületben, itt is a kereszt mint motívum, és a kereszt nemcsak mint motívum, hanem sokkal több, az itt van közöttünk folyamatosan, és ez itt maradt érdekes módon még a kommunista rendszerben is. Ehhez képest, én azt gondolom, hogy ez egy közös szép döntés lehetne, és hogyha ezt a döntést közösen hozzuk meg, akkor nem kell attól félni, hogy 5 év múlva, 15 év múlva, remélhetőleg 150 év múlva sem fogja senki megváltoztatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
