SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit szürreális érzés itt ülni és hallgatni ezt a vitát. Miközben néhány fideszes képviselő arról beszél a tavaszi ülésszak második ülésnapján, hogy az ország legnagyobb problémája az, hogy mindazok a családok, akik éppen 300 négyzetméter fölött szeretnének építkezni, ezt nem tudják engedély nélkül megtenni. Ez egy akkora gond, hogy a 300 négyzetméter fölöttieket engedélyeztetni kell, hogy ez most viszi a prímet, és a Fidesz-KDNP ennél fontosabb bajt nem lát a magyar társadalomban.
Közben hallgatom itt a vitát és azt látom, hogy önök ezt komolyan gondolják. Hollik képviselőtársam azt mondja, hogy ez a magyar családokat segíti. A KDNP-s családokat lehet, az olyan politikus dinasztiákat, amikor a fiú is benne van a politikában, már az is jönni akar az önkormányzatba; ott lehet, hogy ez gond, de a magyar társadalom többségében nem.
Megmondom őszintén, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam jobbikos felszólalótársamat, mert amikor én ezt átolvastam, nem gondoltam volna, hogy ezzel alapvetően ilyen nagy probléma lehet, de valóban vethet fel ilyeneket. Nem tudom elképzelni, hogy hány ilyen lesz, hogy hány ember lehet a magyar társadalomban, aki azt mondja, hogy építeni szeretnék 300 négyzetméter fölött egy családi házat, de csak azért nem teszem, mert engedélyeztetni kell. Hány ilyen család van? Hány igény érkezett be, akik beadták, hogy tisztelt államtitkár úr, borzasztó családi problémám van, a családom megélhetési gondokkal küzd, de bezzeg ha 300 négyzetméter fölött építhetnék családi házat, akkor aztán eljönne a jólét, a polgári demokrácia meg a jóléti európai állam. Pont ez hiányzik!
Tehát teljesen szürreálisnak tűnik ez így 2017 elején, miközben úgy kezdődött az év, hogy egy falunyi ember megfagyott Magyarországon, utána úgy kezdődött, hogy nem lehetett kijönni Pesten, mert a várható élettartamuk csökkent azoknak, akik az utcán sétálgattak a szmoghelyzet miatt. Tehát dugig vagyunk olyan társadalmi problémákkal, oktatási, egészségügyi rendszerbeli problémákkal, amikről a kormány úgy tesz, mintha nem is tudna róla, hogy léteznek, és bejönnek azzal, hogy a 300 négyzetméter fölötti ingatlanokra ne kelljen építési engedélyeztetési eljárást lefolytatni.
Lehet azt mondani, hogy olvassuk el pontosan, részletesen a jogszabályt, a kodifikált szöveget és beszéljünk arról, de ennek a politikai vonatkozásaira, arra, hogy milyen világban élnek önök és milyen társadalmi problémákkal szembesülnek, ez tökéletesen rámutat. Ez a jogszabály indikálja az önök értékrendszerét. Mert mi a legnagyobb gondjuk? Az a legnagyobb gondjuk, hogy azt a tömérdek pénzt, amit elloptak a bűnszervezeteik, már nem tudják hova tenni, és már úgy szeretnének építkezni, hogy lehetőség szerint ne kelljen az engedélyeket megkérni ezekre az ingatlanokra. Gyakorlatilag ez a jól ismert fideszes út, a bürokráciacsökkentés álcájába van bújtatva, és a közjó szempontjából lesz feltüntetve az egész, holott egyértelműen arról van szó, hogy néhány ember, néhány gazdag - Mészáros Lőrinc újabb villát épít Budán valahol? - igényeinek akarnak megfelelni.
Az, hogy ez idáig is milyen jogi normákat sértettek a korábbi eljárásaik, szemlátomást nem fontosak. A törvény legutóbbi módosítása gyakorlatilag így is sérti már a közösségi jogokat és szándékokat, és indokolatlan mértékben korlátozza az építési törvényt más törvények, helyi rendeletek és a települések harmonikus fejlődését célzó előírások megvalósulásán keresztül. Tehát teljes mértékben, tökéletesen egyetértek jobbikos képviselőtársammal, a 2016. évi LXXIV. törvény a településkép védelméről mintha nem létezne. Innentől kezdve megszűnt, hatályon kívül helyezték egy ilyen rendelkezéssel. Bárki, aki bemegy a településre és akar egy ilyet építeni, nincs jelentősége.
Korábban egy engedélyeztetési eljárásban, főleg amíg nem volt összevonva a hatóság, a különböző szakhatósági rendelkezések egy konszenzusra törekvéssel megpróbálták az ágazatokat értékesíteni. Tegyük fel, egy településképben van egy helyi védett épület vagy egy műemlék épület, ami mellett egy csilibili kis kocsma nem annyira mutatott jól. Akkor az építési szabályzatban, a műemlékvédelmi hivatali eljárásban, esetleg helyi védettségek esetében a természetvédelmi hatóságot, ha olyan park vagy fasor van, be kellett vonni, figyelembe kellett venni a szakhatóságok véleményét. Amikor ezt az egészet összegyúrták egy kormányhivatalba, megszűnt ez a kontroll. Innentől kezdve az alapeljáró hatóság, amely az építészettel foglalkozik, egymagában felülbírálhat minden véleményt. Most ezt az egész eljárást még inkább kiherélik, mert gyakorlatilag arról van szó, hogy megszüntetik azt a folyamatot, amivel bármilyen kontrollt lehetne gyakorolni.
S nyilvánvalóan az is érdekes, hogy mindezt milyen áron. Gyakorlatilag az építészeti tervezői szakma túlterhelésével, mert ha jól értem a jogszabályt, mindent a tervezői felelősségre hárítanak át. Amikor készültem erre a vitára, az építészeti kamara honlapját bujkálva láttam, hogy azt írja a kamara, hogy a törvény a tervezői felelősséget indokolatlan mértékűvé duzzasztja azzal, hogy a mindennapi törvényi és jogszabályi megfelelőséget teljes mértékben a tervezők felelősségévé teszi, miközben a tervező feladata az építtetői érdekeknek való legteljesebb mértékű megfelelés.
Tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy valaki megrendeli, az fizeti, innentől kezdve a tervező nem egy hatóság, nem mondja azt a megrendelőjének, hogy ez városképileg is rossz, meg helyi védett fasor van, meg nem illeszkedik oda.
(16.30)
Nyilvánvalóan ez elvárhatatlan a tervezőtől. Még mindig a kamarai vélemény: hogyan képes az építész a gyakran eltérő építtetői közösségi, törvényi és szomszédsági érdekeket egy személyben összehangolni, különösen, ha ugyanabból az egy kézből kapja a fizetségét? A tervezők számára a felső határ eltörlésével a felelősség mértéke is beláthatatlan lesz. Nincs olyan felelősségbiztosítás, ami ezekre a kockázatokra fedezetet nyújtana az építészek számára.
Gyakorlatilag önök azt mondják, hogy a kormány szabad kezet ad mindenben, mindent csináljanak a tervezők, az ő felelősségük minden. Innentől kezdve gyakorlatilag szabad a rablás, vagy amit tudnak, ki mit tud megfizetni. Mindennek nyilvánvalóan az a társadalmi háttere, hogy gyakorlatilag az egész rendszerben ott van ez az újgazdag réteg, amit önök tolnak maguk előtt, az újonnan meggazdagodott, európai uniós forrásokat lenyúló, közpénzeket bitorló (Dr. Apáti István: Vadásztársaságot alapító.), vadásztársaságot alapítgató és ehhez hasonló eljárásokban gazdagodó réteg, míg a magyar társadalom jelentős része ezzel nem szembesül.
Például, államtitkár úr, tisztelettel érdeklődöm, megvan-e az a statisztikai szám, hogy Magyarországon jelenleg az épített ingatlanok egyharmada még mindig nem éri el az összkomfortos szintet; jelen pillanatban Magyarországon az épületek egyharmada. Ez azt jelenti, ha az összes lakóingatlant nézzük, hogy egyharmaduk még mindig nem rendelkezik olyan fűtési rendszerrel és melegvíz-ellátási rendszerrel, ami az európai életet biztosítaná. Ehhez képest mi nem azt próbáljuk jogszabályokkal elősegíteni, hogy hogyan tudjuk megteremteni annak hátterét, hogy segítsünk azoknak a családoknak, akik erre rászorulnának, nem. Mi segítséget nyújtunk adminisztrációs terhek csökkentésével azoknak a családoknak - óh, vajon hány ilyen lehet az országban? -, akik 300 négyzetméter fölötti ingatlant szeretnének építeni. Tehát meg kell nézni, hogy gyakorlatilag hány ember lehet.
Önök azon kevesek kormánya, azon kevesek pártja, akik befolyással tudnak lenni a médiára meg a gazdasági életre, de nem szembesülnek azzal, hogy alapvetően mi az, ami Magyarország társadalmának fontos lehet. És ha már itt tartunk, az építészeti szabályozásnál, nem szeretnék hazafelé beszélni, hogy az LMP mindig beszél Paksról meg ilyenekről, de az építészeti szabályozásnál, nem tudom, három éve, négy éve mondjuk, hogy hogyan kellene előtérbe hozni azokat az energiahatékony építészeti rendszereket, amelyek segítenék azt, hogy egy tartós, fenntartható rezsicsökkentés valósuljon meg.
De önök ebben nem érdekeltek. Az nem fontos, hogy ezek az ingatlanok milyenek lesznek, nem fontos, hogy mennyire lesznek energiahatékonyak. Most minden további nélkül lehetne kodifikálni azt, hogy hogyan lehet ugyanannak a rétegnek, amelynek önök kedvezni akarnak, mert annyi pénzük van, hogy 300 négyzetméteres házat építenek, hogy innentől kezdve csak aktív házakat vagy passzív házakat hozzanak létre, és lehetőség szerint ne energiazabáló hatalmas ingatlanokat.
Elmondom, hogy miért látom ezt problémának. Most még nem tudják, de ezeket az embereket is becsapják. Ugyanis, ha egyszer lesz egy normális kormánya ennek az országnak, amelyet nem a lopás motivál, meg megpróbálja a magyar társadalmat képviselni, akkor teljesen természetesen ezt a teljesen jogtalanul meggazdagodott néhány ezer családot, akiket önök most helyzetbe akarnak hozni, előbb-utóbb kell egy vagyonadóval az ilyen jellegű luxusköltéseit meg az uszodáit, meg a négy-öt garázsát valamilyen adóval sújtsa. Nem elvárható ez? Mert hogy fogunk utánamenni annak a közvagyonnak, amit kiszivárogtatnak? Mi lesz a megoldása annak, hogy akik most hozzájutottak mindenféle etikátlan eszközzel, lopással, csalással ezekhez az európai uniós forrásokhoz, azokon majd egyszer valaki számonkérje ezt a vagyonosodást?
Nagyon bízom benne, hogy eljön az, amikor a 300 négyzetméter fölötti ingatlanoknál igenis meg lesz az vizsgálva, hogy azoknak az építészeti kivitelezésével kapcsolatos források hogyan jöttek össze. És akkor nyilván vissza lehet térni erre a jogszabályra konkrétan, hogy ismét erről merengjünk egy kicsit. Tehát megkérdezem, ha annyira a családok a fontosak, mert ugye, önöknek azok a családok a fontosak, amelyek 300 négyzetméter fölött tudnak építkezni, de ha esetleg az összes többi családra gondolnának. Mi van azzal a szociális lakásépítéssel, a fiatalok lakáshoz jutásával, a külföldről hazaérkező fiatalok otthonaival, a meglévő, de szükséges felújításokra, korszerűsítésekre, energiahatékonyság-növelésre szoruló magánlakás-állománnyal? Azok miért nem fontosak? Azokról miért nem hozunk be ide jogszabályt? Miért nem vitázunk ezekről?
Tudják-e önök, hogy a hazai lakásállományban a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 80 négyzetmétert nem érik el a legtöbb családnál. Ez a túlnyomó többség. Tudom, hogy ezekkel kevésbé szembesülnek, azért mondom el. Az önök baráti köreiben, a KDNP-s haveroknál biztosan a 300 négyzetméter a szokás, ennek ellenére népszámlálási adat, konkrét statisztika, hogy 80 négyzetmétert nem éri el a lakások többsége. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy olyanoknak csinálnak jogszabályt…
Nagyon-nagyon érdekes kérdés, hogy kinek fontos ez, ki kezdeményezte ezt, hogyan találták ezt ki. Nem szeretném államtitkár urat megbántani, de nagyon kíváncsi lennék, hogy ki volt az, aki egy reggel felébredt, és azt mondta, hogy Magyarország legfőbb problémája az, hogy a 300 négyzetméter fölötti épületekre engedélyeztetési eljárást kell lefolytatni. Ki találta ezt ki, milyen társadalmi háttér, társadalmi egyeztetés, társadalmi igény van emögött? Mert nyilvánvalóan jelen pillanatban csak a kárait és a veszélyeit láthatjuk. Azért hívom föl itt még - a fővárosban vagyunk - erre az építészeti szabályozásra sokak figyelmét, mert azt hiszem, hogy itt kollégák vannak olyan részéről az országnak, ahol hegyes-dombos vidékek vannak, hogy minden további nélkül lehetséges, hogy a lakásaik, ablakaik elé olyan ingatlanok kerülnek, hogy örökre megváltozik nemcsak az ingatlanjuk értéke, hanem az életminőség azáltal, hogy mit fognak látni onnantól kezdve az ablakból.
Akárhány ilyen esetet tudok mondani a Bükk térségéből, amikor újgazdagok megveszik a telket, és felhúzzák a parasztházak mellé a két-három szintes luxusvilláikat. És ez ezeknek a villáknak az építését fogja csak erősíteni, semmi mást. Nyilvánvalóan erőből át fogják nyomni, feltételezem, hogy ez a menetrend. Arra leszek kíváncsi egy év múlva, majd a választások hajrájában, hogy mondják már meg, hogy hány ingatlan épült ezeknek az engedélyezéseknek a hatására, mennyi lett konkrétan 300 négyzetméter fölött, amit a magyar családok igénybe vettek, és kik azok. Mert az, hogy ez nem az általános magyar emberek érdekében kitalált jogszabálytervezet, meggyőződésem. A gondom az, hogy mint oly sok mindenben, ez is a kevesek Magyarországát és a néhányak érdekeit képviseli csak.
Mindazonáltal nem tudom, államtitkár úr nem-e veszi zokon és nem-e haragszik meg ezért (sic!), azt kell bejelentsem, hogy a Lehet Más a Politika frakciója nem fogja támogatni ezt a jogszabálytervezetet, és nem kívánjuk ezt megszavazni. Hiszen alapvetően nem érezzük úgy, hogy a közösség érdekeit szolgálná.
Záró mondatként, bár ez szokott legkevésbé érdekelni bárkit, ennek egy fontos szempontja az is, hogy alapvetően ökopolitikai érdekeket képviselve nagyon-nagyon aggasztónak tartjuk azt a folyamatot, ami nemcsak az építészeti kultúránkkal kapcsolatban romboló hatású, amiről jobbikos képviselőtársam részletesen beszámolt, de konkrétan a természeti értékek megvédésével, a helyi védett értékekkel kapcsolatos törekvésekben is alapvetően nagyon komoly veszélyt rejt. Ennek megfelelően, ha van erre mód, én azt gondolom, a Fidesz-KDNP, ha esetleg meggondolná a sorsát, és visszavonná ezt a javaslatot, az a magyar társadalom számára szerintem örvendetes volna. Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
