HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! Megmondom őszintén, én nagy örömmel és nagy reménykedéssel mentem el az ötpárti egyeztetésre, mert azt gondoltam, hogy ez a téma lehet olyan, amelyben értelmes konszenzust lehet teremteni, hiszen mindannyiunknak fontos, hogy a nemzet főtere, ami egy kiemelt nemzeti emlékhellyé lett nyilvánítva, annak a szoborállománya, egyáltalában az összkörülmény, ami meghatározza a kiemelt nemzeti emlékhely működését, mindannyiunk közös ügye kell hogy legyen, hiszen az Országgyűlés Hivatalának vagyonkezelésébe kerül, nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy valóban méltó módon legyen ez a tér kialakítva, fenntartva és az ország népe számára használhatóvá téve.
De sajnálatos módon, megmondom őszintén, nem értem a kormányzat szűkkeblűségét ebben a kérdésben. Az merült fel, és az egyik módosító indítványom is erről szól, hogy a bizonyos sarkalatos pont, ami a vagyontörvény 2. mellékletében a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonban tartandó vagyonelemek felsorolását tartalmazza, magyarul azokat a szobrokat, műalkotásokat, amelyek a Kossuth téren állnak, na, ezt a mellékletet pontosítsuk kicsit. Hiszen önök azt várják, hogy kétharmados támogatással ez módosítva legyen, de azt gondolom, az méltatlan lenne, ha csak olyan értelemben módosítanánk, hogy eltűnt a térről a „Forradalom lángja” emlékmű, amely eleddig az egyetlen értelmezhető nagyságú, látható, érthető, a föld felszíne feletti emlékmű volt, amely ’56 emlékét megörökítette. Mert valljuk be, az, ami a csatornaalagútból lett kialakított kiállítási tér, az föld alá kényszeríti ’56 emlékét, tehát azt hagyjuk. Vannak a Callmeyer-féle pontocskák a Földművelésügyi Minisztérium épületénél, ezt élő ember nem érti - rendkívül jelentős műalkotás, de ’56 szellemiségéhez kevéssé passzol -, valamint van a felirat a kaszkád homlokfelületén, a korinthusiakhoz írott első levélből egy rövid idézet, de azt meg nem lehet látni.
(21.00)
Azt javasoltam, hogy ne a törvényt pontosítsuk vagy igazítsuk az élethez, hanem töltsük be tartalommal ezt a törvényt. Tehát vagy visszakerül a „Forradalom lángja” emlékmű, vagy pedig valami ’56-ra emlékeztető, de méltó emlékmű kerül a nemzet főterére, avagy pedig - amit felvetettem az ötpárti megbeszélésen -, mint tudjuk, egykoron a „Nemzeti vértanúk emlékműve” állt a Vértanúk terén. Az a hely már foglalt, és senki nem óhajtja ezt a status quót megkérdőjelezni, de azért mondhatjuk, hogy a „Nemzeti vértanúk emlékműve” valahol a nemzet főterén kerüljön elhelyezésre.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
S mivel ez általában a bolsevizmus áldozatainak állított akkor is emléket, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egyben az ’56-os hősöknek is emléket állíthat. Milyen méltó, milyen szép lenne, ha ez az emlékmű visszakerülhetne 2018. október 31-ére, azaz Tisza István meggyilkolásának 100. évfordulójára, amikor is, tudjuk, azért lett ez az emlékmű felállítva és úgy lett fölállítva, hogy az ő neve volt az első, amit megörökítettek ezen a hatalmas nagy kőkolosszuson.
S igen, van rajta egy olyan emlékmű, egy olyan szoborcsoport-szerűség is, amely egy férfialakot ábrázol, aki éppen legyűri a bolsevizmus szörnyetegét. Szerintem, ha valamire Magyarországon, akkor erre az emlékműre igen-igen nagy szükség lenne, pláne itt a nemzet főterén.
Magyarul, a módosító indítványom arról szólna, hogy a nemzetivagyontörvény szerinti 2. mellékletet egyrészt bővítsük ki a Vértanúk terével, nevesítsük, hogy ott áll a Nagy Imre-szobor, valamint tegyük hozzá, hogy a szobrok felsorolása még kiegészül a „Nemzeti vértanúk emlékművével”.
Nem tudom, hogy ezt miért nem támogatják. Őszintén megmondom, nem tudom, mi ebben az olyan, amit el kell utasítani, ami nem érdemli meg a nemzeti konszenzust. Vajon nem kéne ezt az emlékművet felállítani, amiről én beszélek? Vajon önök szerint ennek nem lenne helye itt a Kossuth téren vagy a Kossuth tér közvetlen környezetében valahol? Azt gondolom, bizonyos értelemben árulkodó ez az elutasítás, de nem gondolom, hogy ebbe nekünk bele kell nyugodni.
A kétharmados részt ebben a formában tehát természetesen nem fogjuk támogatni, csak úgy tudnánk támogatni, ahogy én azt kezdeményeztem. Hozzáteszem, hogy adok önöknek még egy esélyt, mert ezt a pontot külön kiemeltettem, tehát erről külön szavazás lesz még a holnapi napon. Nagyon kérem, hogy a szűkkeblűség helyett végre valódi nemzeti minimum legyen az, hogy ebben meg tudunk állapodni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
