CSIZI PÉTER
CSIZI PÉTER
CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék vitatkozni az előttem szóló Gyöngyösi Mártonnal, de a licitet nem mi tesszük. Az MSZP és a Fidesz közötti vita a két kormányzás összehasonlítása. A licitbe pont önök szállnak be, azok a pártok - az LMP, önök, a függetlenek -, amelyek még nem vezették ezt az országot, tehát teljesen természetes, hogy még nincs egy egzakt összehasonlításunk az önök kormányzásáról. De amikor a nyugdíjasok helyzetéről beszélünk, és összehasonlítjuk a mostani kormányzást az előző kormányzással, akkor nem egy licit alapján tesszük meg, hanem végignézzük a tényeket. Megnézzük, hogy mi történt a mi kormányzásunk előtt, és összehasonlítjuk azokkal a számokkal, azokkal az intézkedésekkel, amiket mi magunk tettünk. Csak így lehet egy vitában összefogó képet adni Magyarország lakosságának, és csak így lehet egy vitában - ha konszenzusra nem is fogunk jutni, de legalábbis - reális képet mutatni azok számára, akik tudják nagyon jól, hogy egy nyugdíjpolitika nem arról szól, hogy mit szeretnénk adni a nyugdíjasoknak. Hát, teljesen természetes, hogy minden egyes politikusnak, minden egyes kormánynak az a célja, hogy növelje a nyugdíjasok támogatottságát, növelje a nyugdíjasok iránti elköteleződést, és növelje azokat az intézkedéseket pozitív értelemben, amit a nyugdíjasok élvezhetnek.
De azért van egy helyzetkép. A kormányzást befolyásolja az, hogy az elődöktől miképp kapja meg az országot, milyen - úgymond, pestiesen szólva - a kassza az állapota. Vagy, ahogy a szocialistáktól sokszor halljuk, ez már ma is elhangzott kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt, a szocialistákat a kormányzásuk alatt egy kényszer irányította. Minden olyan, ami negatív, minden olyan, ami károkat okozott, mondjuk, az idősek, a nyugdíjasok irányába, azt ma már előszeretettel úgy említik a szocialista képviselők, hogy egy külső kényszer hatására tették.
Én most életemben talán először, de megpróbálom elfogadni ezt az érvelést, és megpróbálom úgy végignézni a 2010 előtti időszakot, hogy elfogadom, önök minden intézkedésüket a gazdasági válság, a pénzügyi válság kellős közepén a pénzügyi krízis miatt tették. Megpróbálom elfogadni, hogy önök egyhavi nyugdíjat, a 13. havi nyugdíjat azért vették el, mert gazdasági válság volt a világban. Megpróbálom elfogadni, hogy azért kellett a nyugdíjkorhatárt 62-ről 65 évre növelni, mert a pénzügyi szektor összeomlott a tengerentúlon. Elfogadom még azt is, bár ezt már nehezen tudom, de valahol akár még azt is el tudom fogadni, hogy a gazdasági világválság volt az, ami miatt 2006 és 2010 között jelentősen, 4 százalékkal esett vissza a nyugdíjak reálértéke.
Még azt is elfogadom, hogy a 2008-as Gyurcsány-kormány intézkedése, ami 8 százalékkal csökkentette az induló nyugdíjakat, annak is az indoka a gazdasági világválság volt, bár azért ezt már nehéz elfogadni, hiszen 2008 második felén indult a válság, ez a döntés pedig előbb született, de én elfogadom, önök irányába a jóindulatom maximálisan megvan ebben a témakörben.
S még azt is elfogadom, hogy a vizitdíjat is kényszer hatására, a világválság miatt kellett bevezetni, bár egy kicsit rontja az esélyeket és rontja az elfogadásom mértékét, hogy önök ezt 2007. február 15-én vezették be, de nem baj, ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók, ha minden intézkedést külső kényszer hatására tettek, akkor biztos, hogy a vizitdíj bevezetése is ennek hatására történt. Bár azt már nehezen tudom elfogadni, hogy miért kellett 220 millió forintért a vizitdíjat megsajtózni, miért kellett a vizitdíj bevezetésével kapcsolatos kommunikációra elkölteni 733 ezer ember első vizitdíját, köztük idősek, nyugdíjasok által befizetett plusz extra támogatást. Mert egy plusz extra támogatás volt a vizitdíj, gyakorlatilag olyan emberektől kértek erre pluszpénzt, akik egyébként egész életükben fizették a társadalombiztosítás különböző részeit. Még talán azt is el tudjuk fogadni, hogy az az 59 százalékos pénzromlás, ami 2002 és 2010 között az önök kormányzását jellemezte, az is biztos külső hatásra, a nagy pénzügyi-gazdasági válságra vezethető vissza.
Azt viszont már nehezen tudom elképzelni és elfogadni, hogy a több mint egy tucat rezsiköltség-emelés is mind külső hatásra történt. Bár a külső hatást el tudom fogadni, hiszen önök külföldi cégeket engedtek be arra a piacra, ahol amúgy nincs verseny, ahol kiszolgáltatott a lakosság, beleértve a nyugdíjasokat is, és önök hagyták, hogy ott kényük-kedvük szerint alakítsák ki ezek a cégek az árat, de ezt azért már nem szabad a világgazdasági válságra fogni. De ne menjük bele ennyire a részletekbe, fogadjuk el, hogy a világgazdasági válság kellős közepén önöknek nagyon nehéz helyzetük volt.
S akkor itt már látjuk is, hogy mi a különbség a két kormány között, a 2010 előtti és a 2010-et követő kormányzás alapideológiája és politikája között. Önök úgy gondolkodnak, ahogy a nemzetközi pénzvilág is gondolkodott, meg a nemzetközi politika is gondolkodott, hogy a gazdasági válságot - a nevében is benne van, hogy gazdasági, tehát valahogy köze van a nagy cégeknek - és a pénzügyi válságot - a nevében is benne van, hogy köze van a bankszektorhoz - az emberekkel kell megfizettetni. Önök azt a politikát képviselték egészen 2010-ig, hogy a nemzetközi pénzügyi piac hibáit, az ő összeomlását a magyar embereknek kell arányosan, magyarországi méretekben kifizetni. Önök gyakorlatilag végig ugyanazt a politikát képviselték, amit az IMF képviselt Görögországban, ahol eljutottak egészen addig, hogy a nyugdíjasok esetében még nyugdíjcsökkenést, nyugdíjmegvonást is előtérbe helyeztek.
Hála a jóistennek, nem önök vezették az országot 2010-ben, mert ha 2010-ben is önök nyertek volna, akkor ez a folyamat folytatódott volna. Az, amit elkezdtek, aminek a káros hatásait érezték a nyugdíjasok is, gyakorlatilag ez ment volna végig, beleértve az IMF-megállapodást, és beleértve még számos olyan intézkedést, amit ma már el se tudunk képzelni. No, ezek azok a tények, amikkel nem lehet vitatkozni, a két politika közötti különbség 2010-től folyamatosan meglátszik. Lehet vitatkozni, hogy a mi válságkezelésünk jó vagy rossz, lehet vitatkozni, hogy szerencsénk volt vagy nem volt szerencsénk - ez azért egy vicces vita, de akár még ezt is le lehet folytatni -, de az vitathatatlan tény, hogy a két álláspont között óriási különbség van.
A szocialista álláspont a pénzügyi piac veszteségét az emberekkel akarta megfizettetni, fizettette meg éveken keresztül, mi pedig úgy gondolkodtunk, hogy nem az emberektől kell elvonni azért, mert a pénzügyi piac hibázott. Ezért vezettünk be különadókat a multinacionális cégek irányába, és ezért vezettünk be különadókat a bankok irányába is, és ezért tudtuk azt megtenni, hogy ma már a 2018-as költségvetés tárgyalásakor kimondhattuk, hogy a válságos időszakot a hátunk mögött tudhatjuk.
Ezért tudtuk megtenni, hogy csökkentettük a rezsiköltségeket, hiszen, ahogy már említettem, mi úgy gondolkodunk, hogy ahol nincs piaci verseny, ott legyen árszabályozás, ezért 25 százalékkal lett kevesebb a gáz, a távhő és az áram ára, ami egy átlagos családnál 170 ezer forint, egy átlagos nyugdíjas családnál akár 100 ezer forint megtakarítást is jelenthet évente. Ezért gondoljuk azt, hogy az áfát nem növelni kell, ahol önök tették, hanem az alapvető élelmiszerek áfáját, a sertés, a hal, a baromfi és a tojás áfáját, beleértve a tej áfáját is, csökkenteni kell lépésről lépésre úgy, ahogy a gazdaság teljesítőképessége ezt megengedi.
(17.30)
Azért gondoljuk azt, hogy nem engedünk a kartellezésnek, és a korábbi gyakorlattal ellentétben a gyógyszerárcsökkentésnél a vaklicit bevezetésével is jelentős költségeket, jelentős olyan költségeket tudtunk megtakarítani, mondjuk, a nyugdíjas családok irányába is, amelyek egyébként az önök idején nem valósulhattak meg. És mindezen intézkedéseknek köszönhetően a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegénység az elmúlt hat évben egyharmadával csökkent.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma oda jutottunk el, hogy a gazdasági teljesítőképesség mértékében tudjuk biztosítani nem csak azt, hogy növekedjenek a nyugdíjasok támogatásai, növekedjenek a nyugdíjak, egyébként pedig a valós költségeik csökkenjenek. Hiszen lehet, hogy korábban voltak nagyobb nyugdíjemelések is, de azért akkor a jelentős infláció mentén úgy éreztük, hogy amit a szocialisták az egyik kezükkel adtak, annak többszörösét az áremelések során a másik kezükkel elvették.
Tehát mi mindvégig azon az állásponton vagyunk, hogy lépésről lépésre kell haladni, amit a gazdaság nekünk enged. Úgy, hogy természetesen minden egyes területen éreztesse a gazdasági teljesítőképesség a hatását. Például beindítottuk 2013 januárjától a munkahelyvédelmi akciótervet. Hiszen meg kellett védeni azoknak az embereknek a munkahelyét, akik egy évtizeden belül elérik a nyugdíjkorhatárt. Gyakorlatilag az 55 év felettiek teszik ki a munkahelyvédelmi akciótervben részt vevők több mint 40 százalékát. Ez a pénzügyi támogatás, ami a bérköltséget csökkenti a munkaadók számára, ad biztonságot számos olyan munkavállalónak, akinek egyébként, mondjuk, 2010-et megelőzően megszűnt vagy hasonló környezetben megszűnhetett volna a munkaviszonya.
Tíz nyugdíj előtt álló személyből hétnek az állását védi ez a program, ahogy egyébként az „Út a munkaerőpiacra” programnak is célja sok más mellett, hogy az 50 év felettiek foglalkoztathatóságát növeljük, hogy az 50 év felettiek legalább a nyugdíjkorhatárig a munka világában maradjanak. Ennek érdekében Budapesten kívül 214 milliárd forintot, Pest megyében pedig 17,8 milliárd forintot költ a kormány, illetve természetesen európai uniós támogatások révén az Unió is.
Összességében pedig eredményként mondható ki, hogy 2017. április végéig 60 500 főt vontak be a programba, olyan embereket, akiknek egyébként veszélyben volt a munkahelyük. A célunk az, hogy minél többen maradjanak bent a munka világában. Aki úgy gondolja, hogy ereje, ideje, energiája engedi, a tapasztalatát mindenképpen kamatoztassa. Hiszen minél többen dolgoznak ma Magyarországon, és minél nagyobb a bér, akkor annál nagyobb az a kassza, amit elkölthetünk a nyugdíjak emelésére. Tehát amikor a közszférában, a pedagógusoknál, a katonáknál, a szakorvosoknál, az egészségügyi szakdolgozóknál béremelési programokat hirdetünk, amikor 5-50 százalékos béremelést hajtunk végre, az mind-mind valahol, áttételesen, de kedvez a nyugdíjasoknak, erősíti azt a pénzügyi részt, azt a kasszát, amiből a nyugdíjakat fizetjük ki. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
