KOVÁCS SÁNDOR
KOVÁCS SÁNDOR
KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindenről beszéltünk már, hadd világítsam meg egy kicsit a bizottságom felől vagy a szakmám felől, hogy az időskorúak szociális ellátása hogyan is néz ki a magyar társadalomban. Hiszen, amiről most beszélünk, hogy méltányos és igazságos nyugdíjazás, aztán vitatkozunk arról, hogy hova lett az a 3000 milliárd forint, amit egyébként a felosztó-kirovó rendszerből irányított át annak idején Horn Gyula vezetésével a szocialista kormány. Arról lehet vitatkozni, hogy az emberek magánvagyona volt, amikor nevesítve volt, vagy pedig a hiány is a kormányé vagy a magánembereké volt, amivel kellett ezt a magánnyugdíjpénztári befizetést pótolni az állami nyugdíjrendszerben.
Nem akarok belemenni konkrét vitákba, viszont szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a magyar állam, a magyar kormány milyen szociális szolgáltatásokat is nyújt az idős embereknek. Kezdhetnénk az étkezéssel, a szociális étkezéssel. Amikor gyermekszegénységről, gyermekéhezésről beszélünk a parlamentben, én egyszer bátorkodtam, és engedjék meg, hogy most is fölidézzem, nem biztos, hogy szó szerint, a ’93. évi III. törvény preambulumából: „A napi egyszeri meleg étkeztetést mint szociális alapszolgáltatást minden települési önkormányzatnak biztosítani kell azon rászoruló személyek részére, akik más formában megoldani nem tudják. Az étkeztetés megoldható saját főzőkonyháról vagy vásárolt étkeztetéssel, amit az ellátott helyben fogyaszthat, elvihet, vagy kérheti a lakásra történő kiszállítást.”
Amikor arról beszélünk, hogy gyermekéhezés van, vagy a szociális helyzete mennyire rossz valakinek, erről lehet beszélni, de azt gondolom, van a szociális ellátásnak törvényi háttere, amit ha be akarunk tartani vagy betartatunk, akkor, azt gondolom, mindenféleképpen meg van oldva.
A következő, amiről néhány szót hadd ejtsek, az a házi segítségnyújtás. A kormány az elmúlt időszakban változásokat generált, hiszen láttuk mindazt a hiányosságot, hiátust, ami ezt a szolgáltatást jellemezte. Itt a házi segítség és a házi gondozás között tettünk különbséget, hiszen van, amikor csak a házi segítségnyújtásban az életminőségnek olyan szakaszába kell beleavatkozni egy idős embernél, amihez egy laikus segítő is elegendő, nem kell hozzá szociális végzettség. A szociális gondoskodásról pedig már végzettséghez kötve, szolgáltatási naplót vezetve, szakmai oldalról beszélünk. Valamint átalakították ennek a szolgáltatásnak a feltételrendszerét is a gondozási időknél, a rászorultság mértékének kiszámításánál is.
De beszélhetünk a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásról. Ez az emberek önellátó képességének meglétekor egy olyan berendezéssel, egy olyan technikai berendezéssel segít, amikor az idős ember akár magányában, akár félve, megijedve, de tud egy pánikgombot megnyomni, és abban a faluban van egy ember, aki oda fog menni megkérdezni, hogy mi a baja. Azt gondolom, hogy megint csak az állapottól függően tudjuk ezeket a szolgáltatásokat biztosítani. De beszélhetnénk a házi gondozásról, ahol a kormány hat év alatt 40 százalékkal bővítette a házi gondozásban részesülők körét, megduplázva a gondozók létszámát. Azt gondolom, hogy ez az állami szerepvállalásnak egy következő ilyen része.
Hadd ne részletezzem a nappali intézményt, amikor lehetőséget biztosít egy önkormányzat arra, hogy az idős ember napközbeni szükségletét, közösségi élményét vagy azoknak a szolgáltatásokhoz való hozzájutását szervezi meg, amit egyedül a saját lakásában, lakókörnyezetében nem tehet meg.
(19.20)
De az idősebb korúak gondozóházáról, illetve idősotthonáról is beszélhetnénk. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez is vita volt a parlamentben, és szerintem még lesz is, amikor a kormány bevezeti azt a fajta komplex idősgondozást, hogy az ápolást, gondozást nyújtó intézményben még orvosi felügyeletet nem igénylő, de speciális ápolást igénylő esetekben a szakápolási formát fogja preferálni, és ezzel is egy újabb szolgáltatást nyit meg azoknak az idős embereknek, akik már valóban bizonyos egészségügyi ápolásra is szorulnak, ugyanakkor ápolást nyújtó intézményben kell elhelyezni őket.
Engedjék meg, hogy néhány számot is felsoroljak! A 2010. évben összesen szociális szolgáltatásra, szociális étkeztetésre, házi segítségnyújtásra, de-men-sek nappali intézményére, bentlakásos intézményre, időskorúak ápoló-gondozói ellátására, valamint emelt szintű bentlakásra 50 milliárd 202 milliót fordított az akkori kormány. 2016-ban ez 74 milliárd 219 millió volt, 48 százalékkal többet költ arra a nyugdíjas-társadalomra, amely az önellátásban a szociális szolgáltatások igénybevételét kívánja. Az állam a nyugdíjrendszer mellett olyan szolgáltatásokat is nyújt, ahol ezek az emberek megkaphatják mindazt a szolgáltatást, amely az említett életminőséghez szükséges.
Azt gondolom, hogy ezt is latba kell vetni, ezt is nyilvántartásba kell venni a fejünkben, amikor az idős emberek ellátásáról beszélünk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
