BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt gondoltam, hogy ma azért jön be a parlamentbe, hogy beadja a lemondását, és utána el is megy ebből az épületből.
Mai hír, államtitkár úr, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal több mint 637 milliárd forint követelésről mondott le tavaly, ez több mint négyszerese a 2015-ös lemondásnak, amikor még 157 milliárd forintot engedett el az adóhivatal. Jelezném államtitkár úrnak, hogy 2012-ben ez az elengedés még csak 70 milliárd forint volt - ha lehet ilyet mondani -, most, 2016-ban 637 milliárd forintról beszélünk. Ezek olyan lemondások, ahol becsődölnek a cégek, és az adóhatóság nem tudja kin behajtani az elmaradásokat. Államtitkár úr, jó lenne, ha valamit mondana majd erről.
A következő, hogy a héten az is kiderült, hogy nemhogy nem kell a kaszinókat a NAV-hoz bekötni, hanem a kaszinók felügyeleti joga át fog kerülni az adóhatóságtól a fejlesztési tárcához.
(12.50)
Államtitkár úr, nem elég, hogy 2012 után 70 milliárd forint adóbevételről mondott le az állam, mert körülbelül ennyi folyt be a szerencsejáték adózásából, hanem még a felügyelet alól is kikerül. Önök akkor arra hivatkoztak, hogy ezt a káros szenvedélyt meg akarják szüntetni, és innentől fogva a beavatkozás után csökkenni fog a szerencsejátékban részt vevők száma, kezelni fogják a piacot. Én jól emlékszem arra a vitára, ahol Bánki Erik képviselőtársam úgy vezette fel az egyik módosítást, hogy azt mondta, letisztították a piacot. Amúgy ez tényleg megtörtént, mert kétszereplőssé tették, a legnagyobb részét Andy Vajna vitte el. Most pedig olvassuk, hogy nemhogy még az adóhatósághoz bekötésre kerülne a kaszinóbiznisz és végre láthatóvá válna az a több tíz milliárd forintos lopás, amit most művelnek, hanem még a felügyelet alól is kikerül. Államtitkár úr, azt gondolom, csak ez a két téma indokolná, hogy ön távozzon az államtitkári székéből.
Nagyon sajnálom, hogy Szatmáry Kristóf képviselőtársam elment. Ódákat zengett arról, hogy hogyan történik a családok adózása Magyarországon, hogy mennyire jól jártak a magyar családok, és ez már lassan a születésszámban is jelentkezni fog kismértékben, de azért most már jobb adatokat közölhetnek. Nagyon sajnálom, hogy bár vagy két évig nem használták nagyon sűrűn a családbarát kormányzás fogalmát, megint előtérbe került most, az utóbbi hónapokban. Azért felhívnám a figyelmet, hogy a válság kitörése előtt és a válság ideje alatt is körülbelül 96-97 ezer gyermek született Magyarországon; 2008-ban meghaladta a 96 ezret. 2011 volt az az év, nagyon sokat elmondtam már a parlamentben, amikor alig több mint 88 ezer gyermek született. Ehhez képest 2016-ban az év végéig 93 ezer gyermek látta meg a napvilágot.
Hozzáteszem, a mai napig nem kaptunk még arra hivatalos választ, hogy a KSH megváltozott módszertana alapján ebbe beleszámolják-e a külföldön született gyermekeket. Igaz, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve a szakemberekig mindenki azt állítja, hogy igen, államtitkár úr, beleszámolják, de hivatalosan hiába teszünk fel írásbeli vagy szóbeli kérdést, erre sem miniszteri szinten, sem államtitkári szinten nem kapunk választ. Bár kiderült az is, most már hivatalosan tudjuk, hogy az elmúlt hat évben 78 ezer olyan anyakönyvezett gyermek van, aki külföldön látta meg a napvilágot és magyar állampolgársággal rendelkezik; bele van számítva a hivatalos adatokba, államtitkár úr. Akkor ne beszéljünk sikerekről és ne kezdjük azt elmondani, hogy mennyire jó most már, már látszik, hogy beért a magyar családpolitika sikere! Nem ért be, sokkal rosszabbul állunk most, mint bármikor. Államtitkár úr, a szülőképes nőknek több mint 10 százaléka külföldön van. Márpedig ha külföldön van, nem Magyarországra fog gyermeket vállalni. Azért mert el Magyarországról, mert a megélhetése nincs biztosítva.
Nem tudom, államtitkár úr, ismeri-e azokat a felméréseket, amelyekből az tűnik ki, hogy egész régiók ürülnek ki a hátrányos helyzetű térségekben. Itt beszélek Nógrád, Szabolcs, Borsod megyéről, Hajdú-Bihar megyéről, ahol olyan nehéz körülmények között élnek az emberek, hogy az első, ami megtörténik, hogy előbb Budapest és környékére megy el, de előfordul nagyon sok esetben, hogy már a Nyugat-Dunántúlt, Győr és Sopron környékét választja, vagy egyáltalán meg sem próbálja, és azonnal külföldre megy el. Először általában a családfő, majd utána viszi magával a családját, és nálunk már nagyon sok esetben megfigyelhető, hogy már a nagyszülők is külföldre távoznak. Csak a saját településemet mondom, Kabán élek, egy 5800 fős településen, ahol, ha most hivatalosan megnéznénk, hogy hány lakás van eladó, körülbelül 200-300 ingatlant találnánk, és körülbelül ennyi van még olyan, ami tök üresen áll, államtitkár úr. Vidéki településeket látunk úgy, hogy utcák vannak elnéptelenedve, utcák ürültek ki és hagyták el a házaikat. Hátrahagyják, most már eladni sem akarják, hátrahagyják az egész vagyonukat. Amúgy általában ezeknek az embereknek a vagyona, az egyetlen értéktárgya maga a lakás. De inkább azt választják, hogy otthagyják, és a biztos megélhetés reményében, annyira jó munkalehetőségek, megélhetési lehetőségek vannak Magyarországon, annyira jó az adózási rendszer, hogy azonnal külföldre menekülnek.
Meg kell nézni a felméréseket, hogy ma a 14 év fölötti gyermekek, vagy a 18 év körül lévő gyerekek hogyan vélekednek, hányan akarnak külföldre menni és hányan választják végül ezt. Már most az is megfigyelhető, hogy hányan estek ki a felsőoktatásból, hány tízezerre tehető azoknak a diákoknak a száma, akik már be sem adják Magyarországon felsőoktatási intézménybe a felvételi papírjukat, hanem egyből külföldön próbálják meg. Ezek a fiatalok, ha már 18 évesen elkerülnek ebből az országból, meg sem próbálják itthon, ott fogják a tanulmányaikat befejezni, ott fognak munkát vállalni, és külföldön fognak családot alapítani.
Többször elhangzott már a parlamentben, hogy Magyarországnak - idézőjelben - nem Debrecen a második legnagyobb városa. Mondhatjuk úgy, hogy Angliában, Londonban már többen élnek magyarok, mint Debrecenben. Erről, államtitkár úr, önök nem beszélnek, hogy hányan mentek el Angliába, hányan mentek el Németországba, hányan mentek el Ausztriába, és sorolhatnánk a környező országokat. Államtitkár úr, nem kalandvágyból mennek el ezek a fiatalok, hanem megélhetési problémák miatt. Mert meg akarnak élni, ki akarják fizetni az adósságaikat, és el akarják tartani a családjukat.
Államtitkár úr, jó lenne, ha arról is beszélnénk még, amiről képviselőtársam előttem beszélt, az áfáról, a helyi mezőgazdasági termelőkről. Államtitkár úr, hogyan fordulhat elő az, hogy úgy mennek tönkre helyi termelők a vidéki településeken, hogy maga az önkormányzat teszi őket tönkre? Tudja, miért, államtitkár úr? Mert a közmunka által megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket, száraz tésztát, helyi termékeket tiltás ellenére helyi piacokon árulja az önkormányzat. Államtitkár úr, olyan áron, hogy egyetlenegy termelő nem tud vele versenyképes lenni. Nyilván a közmunkás bérét az állam kifizeti, az önkormányzatnak az eszközöket az állam kifizeti, a nyersanyagot az állam kifizeti. Lényegében annyiért ad egy terméket, amennyiért akar. Ezért fordul elő, hogy a helyi piacokon - csak a burgonyát hozom példaként, amit képviselőtársam mondott - elárasztotta az országot a külföldi meg az önkormányzatok által megtermelt burgonya. Míg mondjuk, a boltban 120-150 forint egy kiló burgonya, addig az önkormányzat által feketén árult, feketén árult burgonya 50-60 forintért megvehető. Államtitkár úr, hogy fordulhat ez elő? Néha jó lenne, ha vidéken járva nemcsak a pörköltöt ennék meg és a sátorban jópofiznának egy-egy rendezvényen, hanem mondjuk, azt is észrevennék, ami zajlik a hétköznapokban.
Államtitkár úr, ez az adócsomag, amely most előttünk fekszik, mindenről szól, csak éppen nem arról, hogy aki tisztességben akar dolgozni, annak a terhei csökkennének. Erről ebben a csomagban szó nincs. Ahhoz, amit a lakáspiacon most bevezetnek, az ekho csökkentéséhez még két mondatot hadd tegyek hozzá! A Nemzeti Bank meg a kormány tevékenysége által tudatosan alacsonyra van szorítva az infláció. Ezért a banki betétek nagyon alacsonyak. Sőt, sokszor már azt szoktuk mondani, hogy az ember fizet, amikor beteszi a pénzt, akinek pénze van, berakja a bankba, de nem a bank ad kamatot, hanem még az az ember finanszírozza a bank működését. Innentől fogva egy bizonyos kör, a felső tízezer befektetett. Mibe lehet befektetni? A lakáspiacba, az ingatlanpiacba. Most önök mit csinálnak? Ezeknek az embereknek most egy jó nagy kedvezményt adnak. Mert higgye el, nem az átlagembernek, vagy az átlag alatt lévő embernek van több lakása, amit majd bérbe tud adni. Sőt, mondhatnám, ott is tegyünk különbséget, mert én például Kabán hiába akarnék ingatlant kiadni, a kutya nem akar Kabára jönni élni, de sorolhatnék nagyon sok más települést.
(13.00)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt, Budapesten, meg Budapest környékén vagy a nagyvárosok környékén figyelhető meg, hogy elszabadultak az ingatlanárak és a lakásbérleti árak. Na már most, önök kedveznek megint egy körnek. Mondja már meg, államtitkár úr, miért? Felvásároltak lakásokat, majd most kedvezményeket adunk? És minden egyes lépésben ezt vesszük észre, minden egyes módosításban ezt látjuk, hogy egy nagyon-nagyon szűk rétegnek akarnak kedvezni, amíg a tömegeket érintő problémákról nem hajlandóak a Ház falain belül beszélni.
Mikor lesz megint a minimálbér adómentes, államtitkár úr? Mikor fognak megfelelő fizetést adni az embereknek, amiből meg lehet élni? És mikor fogunk olyan statisztikai adatokat látni, ahol ha az Európai Unió régióit vizsgáljuk meg, Magyarország nem lefelé csúszik, és lassan a legutolsó helyekre pályázunk, államtitkár úr, hanem mondjuk, egy olyan statisztikai adatot láthatunk végre a következő évben, hogy ugrunk előbbre, mondjuk, nem lépéseket teszünk, hanem ugrunk egy nagyot, hogy jobb helyzetbe kerülhessünk? Államtitkár úr, én ezt várnám, és nagyon szeretném, hogyha az első két kérdésemre, az Andy Vajna-sztorira meg erre a 637 milliárd forintra válaszolna, és nem azt kapnánk, hogy megint elmismásoljuk, hogy kérdésekre kapjunk itt választ. Államtitkár úr, várom a válaszát, és remélem, hogy megnyugtató választ tud adni (Tállai András: Neked?), ha nem, akkor meg várom az államtitkár úrnak a lemondását, mert épp ideje lenne. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
