GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor adótörvényekről és azok változtatásáról beszélünk, akkor ez nyilván elválaszthatatlan a költségvetési dolgoktól is. Amikor a költségvetésről beszélünk, akkor önök mostanában mindig azt hozzák szóba, hogy ez a munkából élők költségvetése. Szeretném jelezni, hogy a változások és a változtatások nem erről szólnak. A változások, változtatások nagy része gyakorlatilag a munkához nem kötődő jövedelmekhez igazodó, annak a kedvezményrendszerét piszkálgató, nyilván alapvetően az önös érdekek és az önök pereputtyához vagy éppen holdudvarához tartozók érdekei szerint.
Volt egy nagy álom. Arról szólt a történet, hogy egy számjegyű egykulcsos személyi jövedelemadó lesz majd Magyarországon 2018-ra. Már látjuk, hogy ez nem áll össze, a 9 helyett - mert az a legmagasabb egy számjegyű érték - 15-tel nézünk szembe; csak azért, hogy az ígéretek meg a valóság hogy áll egymással párhuzamban. (Font Sándor: Ha ezt meglépnénk, azt is kifogásolnátok!) Nézze, képviselőtársam, ott a gomb, lehet nyomni, és utána lehet beszélni is. De nem ez a lényeg. A lényeg sokkal inkább az, hogy a személyi jövedelemadó 15 százalékáról való nem csökkentés mellett a munkavállalói járulékok, amelyek a munkát terhelő költségként jelennek meg, szintén nem csökkentek. Nézzék csak okosan végig azt, hogy 2010-ben hogy nézett ki, mondjuk, a minimálbérre rakódó, munkavállaló és munkaadó által együttesen megfizetett járulék összege: ez 32 ezer forint volt a 60 200 forintos nettó minimálbérhez illesztetten. Most pedig ott tartunk 2017-ben, hogy ez a járulékösszeg 73 ezer forintot meghaladó; nem a duplája, hanem a duplájánál is nagyobb mértékű.
Tehát a történet arról szól, hogy önök akkor, amikor például minimálbért, garantált bérminimumot emelnek, annak a bruttóját emelik az égig, a járulékterheit emelik az égig, s ezeket szedik be a munkaadóktól. Gyakorlatilag a beszedett összegek nagyobb mértéket képviselnek, mint amit az emberek kezébe nettó forintnövekedésként odaadnak. S hát ki itt a nyertes? Igazából nem is a munkavállaló, nem is a munkaadó, mert a munkaadó fizethet, a munkavállaló nagyjából olyan reálértékű pénzzel a zsebében, a kezében mehet a boltokba vásárolni. Az aktuális kormány, önök azok, akik a haszonélvezők, mert önök ezeket a beszedett pénzeket kényük-kedvük szerint szórhatják szét a haverok között.
De nézzük példaként, hogy a gyermektelen - mert ilyen családok és dolgozók is vannak - dolgozók vagy családok esetében hogy néz ki az adóztatás ma Magyarországon! A magyar adóék 48 százalék feletti értéket képvisel, ez egyébként az OECD-államok viszonyrendszerében a harmadik legmagasabb. De ha az előbbi témához visszatérek, a minimálbér adóztatásához, akkor azt kell mondjam önöknek, hogy ebben a körben, tehát az OECD-tagállamok között az első, a legmagasabb. Nem véletlen, mint mondtam, hogy a járulékteher összességében 32 ezerről 73 ezerre nőtt.
2010-ben a GDP-arányos közteher 37,5 százalékos volt, a 2016-ra zárt esztendővel a hátunk mögött ez 39,2 százalékra emelkedett. Az adórendszer pedig, amit működtetnek, a gazdagok érdekeit szolgálja. Több mint 400 milliárd forint az a pénz, amivel a tehetősek tovább gyarapodhattak, miközben az alacsony jövedelműek, az alacsony jövedelmű családok keretei között élők adója pedig folyamatosan nőtt. Megszűnt, ma már esett róla szó, de azért megerősítem, hogy megszűnt a minimálbér adómentessége. Ami 2010 előtt adómentes volt, azt először 16 százalékos, a jelen időszakban pedig 15 százalékos adóteherrel párosítják.
(12.30)
Tehát nem lehet mást mondani, az alacsony jövedelmek a legmagasabb adóterhekkel vannak párosítva. Nem beszélek az áfa kérdéséről, mert Gőgös Zoltán képviselőtársam ezt ki fogja bontani, csak egy mondatot mondanék: 27 százalékos mérték; 27 százalékos európai, világbajnoki csúcs, amit önök ebben a vonatkozásban tettek. 2018-ban a nem munkából származó jövedelmeknél a felét adózzák annak, mint amit a munkabérként megszerzett jövedelmeknél. Értik?! Ez az önök szerinti munkából élők költségvetése, ahol a nem munkából származó jövedelmek a felét adózzák annak, mint a munkabérből szerzett jövedelmek.
A haverok támogatása rendben van, látszik. Újabb kiskapukat nyitnak, most itt a tao tekintetében is a kedvezmények lenyúlásának érdekében. A központi költségvetésben, mert összefügg a kérdés, 942 milliárd forinttal több bevételre tesznek szert 2018-ban, ez 8,1 százalékos mértéket ölel fel. És azt is hozzá kell tenni, hogy a fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek plusz 363 milliárd forintot tesznek ki. Az áfanövekmény nagyjából 300 milliárd forintos nagyságrendet ölel fel. A lakossági befizetések növekedése is számonkérhető, hiszen a költségvetésben megjelenik, ugyancsak nagyjából 300 milliárd forintos nagyságrendű növekedést igazol vissza.
Vagy nézzük a személyi jövedelemadót! A személyi jövedelemadó tekintetében 2090 milliárd forint az a nagyságrend, amivel számolnak. Ez 17 százalékkal magasabb, mint a 2017-es. És persze mindezek mellett az illetékbefizetések mértéke is nagyjából egyötödével növekszik, úgy 190 milliárd forintra tehető. És mint mondtam közben, az szja maradt 15 százalékon, miközben 17 százalékkal magasabb mértékű bevételre tesznek szert, mint a tavalyi esztendőben.
A minimálbérről és annak adóztatásáról azért még néhány dolgot. A minimálbér tekintetében sajnos az a helyzet, hogy ma is a V4-ek vonatkozásában kullogunk a nettó minimálbérek vonatkozásában. Mert a bér az, amit az emberek kézbe vesznek. A minimálbérek vásárlóereje hat éven keresztül kevesebb volt, mint 2010-ben, a kormányváltáskor, és most a kormányváltás előtt hoztak olyan változtatást, amivel egyáltalán a reálbérek tekintetében el tudták érni a 2010-es szintet. Hat éven keresztül a legkisebb jövedelmi pozícióban lévő embereket meglopták e tekintetben. Kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénz volt a kezükben az önök szabályozása, a járulékterhek növekedése okán.
Az adóterhek mérséklését a leggazdagabbaknál tették meg, nem ott, ahol kellett volna, pont, ahol szükség lett volna rá, a legszegényebbek vagy a nem annyira tehetősek körében. A magyarok jövedelmi helyzete úgy néz ki ma Magyarországon, hogy megint csak az OECD-tagállamok viszonylatában, 31 országot vizsgálva a 28. helyen állunk. Ha belenézünk, mondjuk, 2010 és 2017, 2018 várható dolgaiba, akkor azt látjuk, hogy az állam működési funkcióira költött források rohamosan nőnek, emelkedő tendenciát mutatnak, miközben a jóléti funkciókra fordított pénzek a költségvetés függvényében folyamatosan csökkennek.
Azt gondolom tehát, hogy ha önök a munkából élők költségvetéséről és ehhez kapcsolódó adótörvények bevezetéséről beszélnek, akkor nem helyesen mondják a szót. Ez igazából nem más, mint a korrupció és az igazságtalanság költségvetése, amelyhez párosul még néhány olyan adótörvény, ami tovább nehezíti a nem túlságosan jó viszonyok között élő és keveset kereső emberek dolgát.
Egyetlenegy záró példával fejezem be a gondolatokat. Akkor, amikor valakinek bármilyen okból kifolyólag nincs biztosítási jogviszonya, még a társadalombiztosításért fizetendő összeget is megemelik 7320 forintra a korábbi összegről. Hát ez az, ami alapvetően probléma, az önök filozófiája, adó- és költségvetési törvényeken keresztül nem ott segítenek, ahol szükség van, hanem ott, ahol az önök érdekei ezt szolgálják. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
