DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatással kapcsolatban a költségvetés egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb tétele az, hogy a következő évi költségvetés a teljes foglalkoztatáshoz vezető úton egy következő nagyon fontos lépést tegyen meg. Nézzük meg, hogy ezzel kapcsolatban honnan indultunk, hol vagyunk és hová tartunk! Szerintem érdemes, hiszen a választások előtt ez az utolsó olyan költségvetés, ahol érdemes egy vonalat húzni és megnézni, mert szerintem nincs olyan ember Magyarországon, akit ne érdekelne ebből a szempontból az, hogy a kormány ezen a területen különösen sikeres volt. Szerintem ennek nagyban köszönhető a ’14-es választás és reményeim szerint a ’18-as választás sikere is.
De honnan indultunk? 2010 magasságában a foglalkoztatás tekintetében ott tartottunk, hogy 3 millió 750 ezer körül volt a foglalkoztatotti létszám. 2010-12 között egy nullaszázalékos GDP-növekedés mellett kellett a magyar kormánynak egy nagyon fontos döntést hoznia: segélyt adunk több százezer embernek, vagy megpróbáljuk a segélyezési rendszerből kiemelve őket átmenetileg állami segítséggel, a közfoglalkoztatási rendszeren keresztül munkához juttatni, és amikor elérkezik az idő, hogy a versenyszféra magához tér, akkor a közfoglalkoztatást ennek arányában csökkentve segíteni az elsődleges munkaerőpiacra. Azért mondom ezt, mert nagyon lényeges kettéválasztani ezt az időszakot a 2010-12 közötti, illetve a 2013 utáni időszakra, mert 2013 után a versenyszféra bővülésével a kihívás már nem az volt, hogy a közfoglalkoztatás mértékét hogyan kellene növelni, hanem az, hogy hogyan tudjuk átsegíteni az embereket. Amikor teljes foglalkoztatásról beszélünk, akkor szeretném jelezni, hogy vannak olyan régiói Magyarországnak, ahol ez már egyébként évek óta megvalósult. Ahol 3,5 százalék alatt van a munkanélküliségi ráta, ott gyakorlatilag nyugodtan mondhatjuk, hogy teljes foglalkoztatásról beszélünk. Győr környéke réges-régen ebben az állapotban van, de általában a Nyugat-Dunántúl, a Dél-Alföld, a dél-dunántúli rész, valamint az északmagyarországi, észak-alföldi rész az, ahol ettől, főleg egy-egy kisebb település vagy kisebb régió tekintetében komolyabb elmaradás van. A 4,4 százalékos munkanélküliségi ráta úgy jön ki, hogy van, ahol 11, van ahol meg 1,8 százalék. Nyilván nem mondok ezzel újat, csak ez a feladatainkat vagy a szükséges lépéseket, intézkedéseket is determinálja.
A Jobbik képviselője, Z. Kárpát Dániel megint elmondta azt, hogy csak kozmetikázunk a számadatokkal, mert ő osztott-szorzott és a végén kijött, hogy ebből a 700 ezerből gyakorlatilag 100 ezer sincs, aki ténylegesen új munkahelyhez jutott. Akkor megpróbálok még egyszer nekifutni ennek a dolognak, nem terhelve számadatokkal a tisztelt jelenlévőket. Az állításom a következő: 2010-hez képest 2017-ben a legutolsó adatsor alapján 700 ezer foglalkoztatotti létszámbővülés van. Ez a KSH adata. A KSH 1992 óta semmilyen módszertanban nem változtatott. Nem is nagyon teheti meg, mert ezek általában nemzetközi sztenderdek alapján vannak rögzítve.
Elhangzott a diákmunka. Szeretném jelezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a diákmunkát 1993-ban is, akkor még nem, mert nem volt, de később is látta, meg most is látja a statisztika. Semmiféle különbség nincs, nem az van, hogy 130 ezer diákmunkás egyszer csak megjelent a statisztikában és kijavította a helyzetet. Nem, nem így van, a diákmunkát korábban is látta. A külföldi munkavállalás tekintetében az a helyzet, hogy azt látja, akik egy éven belül mozognak. Az egy éven belüli mozgás tekintetében 50 ezerről - most egyszerű számokat próbálok mondani - 90-110 ezer közé állt be az elmúlt években ez a létszám.
(14.30)
Szeretném hozzátenni, hogy 2011-ben nyitott a német és osztrák munkaerőpiac. Tehát ha valaki esetleg a duplázásra azt mondja, hogy mi is történhetett itt, hát az történt, ami a magyarok számára egyébként fontos munkaerőpiaci szempontból, hogy ott egy növekmény van. De azt látjuk, hogy egyébként az elmúlt fél-egy évben ez a létszám nagyjából stagnál. Tehát itt van egy 50 ezres növekmény.
A közfoglalkoztatás tekintetében nagyságrendileg 2009 előtt olyan 70-80 ezer volt a közfoglalkoztatotti létszám, most, a csúcson 240 ezer. Vonjuk ki a két számot egymásból; az állításunk tehát az, hogy a 700 ezer munkahelyből, amit a KSH lát, 480 ezer a versenyszférában valósult meg. Na, ezekkel a számokkal tessenek aztán vitatkozni! De nem szeretnék ebbe belemenni, mert lehet, hogy azok, akik esetleg képesek bennünket hallani, hallgatni, máris elvesztették a fonalat. Úgyhogy azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy legalább azt ismerjék el, hogy valóban ezen a területen sikerült eredményeket elérni az elmúlt években.
A bérekkel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy nagyon fontos a bérek növekedése, a bérek emelése. De olyan mértékben kell a béreket emelni, növelni, ahogyan azt a gazdaság teljesítőképessége lehetővé teszi. Láttuk az előző, szocialista kormányzás ideje alatt, hogy hitelből próbáltak növekedni. Meg is lett az eredménye. Ugye, 2010-re igen súlyos helyzetbe került a magyar gazdaság és a magyar állam. Nem szeretnénk, ha még egyszer ez a helyzet előállna.
Az persze egy másik kérdés, és itt a kormányzatnak szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a jelentős mértékű minimálbéremelésnek, az idei évinek és a következő évinek is nyilvánvalóan sok minden egyéb mellett fehérítő hatása van számos területen, ami jó és egészséges. Ugyanakkor elképzelhető, hogy mondjuk, egy kistelepülésen lehet olyan vegyesbolt, hogy nagyon egyszerűen fogalmazzak, amelyik magánkézben van, és nincs mozgástere, nincs olyan mértékű mozgástere, hogy a minimálbér-növekedést képes legyen kitermelni. Ott érdemes esetleg ezeket a folyamatokat figyelve, a jogos és elvárható kéréseket figyelembe véve szem előtt tartani, hogy ne nagyon maradjon még a legkisebb település sem bolt nélkül, ha egyébként az ott élők szeretnének ezzel a szolgáltatással élni.
Ugye, manapság az új kihívás a munkaerőhiány. Szerintem bármelyik képviselőtársam nyugodtan tudna a saját területéről mondani, a saját falujából, városából, településéről példákat mondani, hogy mennyire nagy a gond. Egyes szektorok, ágazatok tekintetében óriási a baj, de ez nem csak az elmúlt egy-két évben, máshol pedig most jelent meg elsődlegesen. Ugye, nyilván sok minden baj van, de az egyik legnagyobb baj, hogy a munkaerő nem ott van jelen, meg nem olyan tudással és képzettséggel van jelen, ahol egyébként a munkaerőigény jelentkezik. A magyar munkaerő mobilitása meg a nullához közelít.
Na, akkor egy komoly házi feladat van föladva költségvetési és munkaerőpiaci szempontból is, hogy hogyan lehet ezt a dolgot kezelni. Ráadásul még cifrázza a helyzetet, hogy most egy kicsit hazabeszéljek, Vásárosnaményban nem tudok úgy bemenni zöldségeshez, vegyesboltba, vendéglátóhelyre, akárhová, ahol ne mondaná azt a tulajdonos, hogy munkaerőt keresek. Jelentem, nincs. 3200 regisztrált álláskereső van manapság bent a regiszterben, és azt mondja, hogy nem találok, mert egyébként négy papírja van, csak két számot nem tud összeadni. Megint bezárom, mert ez nem a költségvetési vita, csak a magyar valóság, és a magyar valóssággal kapcsolatban, ha válaszokat szeretnénk találni, akkor ezeket a problémákat kezelnünk kell; nekünk muszáj.
Életkori problémák: jelen pillanatban a 20 és 45 vagy inkább 50 éves korosztályban a foglalkoztatási ráta Magyarországon 80 százalék fölött van a férfiaknál, és 70 százalék fölött van a nők esetében is. Na, itt már olyan sok keresnivalónk nincs, mert gyakorlatilag, aki tud vagy akar dolgozni, és főleg olyan térségben, ahol az elsődleges munkaerőpiac jelen van, ott ez nem komoly probléma. A 25 év alattiak esetében ugyan óriásit javult a helyzet, mert 2010-ben a 30 százalékot nyaldosta a munkanélküliségi ráta, most meg 11 százalék. Tehát hatalmas javulás van, de ez a 11 százalék a 4 százalékhoz képest még mindig magas. A 25 év alattiaknak nem a közfoglalkoztatásban kell megtalálniuk a munkalehetőségüket, mert abból nagy baj származik, ha ők ott kereskednek bármilyen módon.
Az 55 év felettiek esetében hasonló probléma van. Ott is javult a helyzet 2010-hez képest számottevően, a munkanélküliségi ráta, de tudjuk azt nagyon jól, hogy ha valaki 55 év felett egy hátrányos helyzetű térségben munkanélkülivé válik, az esélytelenek nyugalmával van jelen, mert mozdulni nem tud, házat nem tud eladni s a többi. Tehát nagyon fontosak a meglévő munkahelyek. A munkahelyvédelmi akció erre összpontosít, hogy még csak eszébe se jusson senki munkáltatónak, hogy azokat bocsássa el, akik ebben a védett korban vannak. Illetve a nők foglalkoztatása még az, ahol potenciális lehetőség van.
A közfoglalkoztatás helyét, szerepét szeretném, tisztelt képviselőtársaim, két mondattal megvilágítani. Ugye, 340 milliárd forint volt az idei évi költségvetés, jövőre 225 milliárd van tervezve a költségvetésbe. Ez egy drasztikus csökkenésnek mutatkozik. Szeretném fölhívni a figyelmét mindenkinek, hogy a tényleges felhasználás 270 milliárd forint környéki. Ehhez képest a 225 milliárd 40-45 milliárd forint eltérést jelent. Ha valaki azt kérdezi, hogy ebből a közfoglalkoztatási rendszert lehet-e működtetni, akkor az én véleményem az, hogy lehet. És azok az emberek, akik egyébként nem találnak más módon munkalehetőséget, mert olyan térségben vannak, olyan területen, olyan végzettséggel, nekik meg kell továbbra is teremteni a lehetőséget arra, hogy ne a segélyezési rendszerben, hanem a közfoglalkoztatásban vegyenek részt.
Magyarul, lesz közfoglalkoztatás, biztos, hogy egy lépésben nem lehet drasztikusan olyan mértékben csökkenteni, mert ezek az emberek azonnal visszasüllyednek a segélyezésbe, amit nagyon nem szeretnénk. De ösztönözni kell a vállalkozásokat is, a munkavállalókat is arra, hogy kilépjenek ebből a rendszerből, a közfoglalkoztatásból, és a versenyszférában találjanak munkát. És erre látok is jó példákat a költségvetésben, ez feltétlenül fontos. Lehet, hogy még ott is a palettát érdemes lenne majd az igényeknek megfelelően bővíteni. Ugye, az előbb említettem, a 25 év alattiakat semmiképpen sem célszerű közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatni. Ifjúsági garanciaprogram néven indult egy program, ami több tízezer, akár százezres nagyságrendben képes lesz 25 év alattiaknak az elsődleges munkaerőpiacra jutását segíteni képzéssel, átképzéssel, szolgáltatással, bármilyen módon. Azt gondolom, ez fontos dolog, és látom a költségvetésben, hogy több tíz milliárdos nagyságrendben van erre forrásigény. Ezt jó lenne felülről nyitottként kezelni, most megint csak halkan mondom, hogy ha esetleg az igény nagyobb, akkor legyen. De azt gondolom, hogy ez a keret egyébként nagyságrendileg elegendő erre a célra.
A demográfiai helyzettel kapcsolatban is sok minden elhangzott most; az egyik legnagyobb gondunk. Amikor még nem itt, hanem máshol ültem, akkor is ezt mondtam, a kormány nevében is. Az egyik legsúlyosabb probléma a demográfiai helyzet. 2050-re 8,5 millió alá esik az országhatáron belüli létszámunk, ha egyébként ezt a tendenciát, ami 30-40-50 éve, akár ilyen nagyságrendű évet tudok mondani… - óriási probléma. Nemcsak a nyugdíjrendszer szempontjából, nemcsak a fiatalok miatt, hanem mindenféle szempontból ez a legnagyobb kihívás a mindenkori kormány számára, amelyik ezután bármikor is jön a következő néhány tíz esztendőben. A legnagyobb probléma!
Ráadásul itt az intézkedések hatásai nem azonnal jelentkeznek, hanem később, a megszületett gyermekek számában, a halálozási arányok csökkentésében s a többi. Ez egy sziszifuszi, nagyon nehéz feladat, nagyon nehéz munka, de hogy ebben látványosan kell lépnünk és nagyon gyorsan, az egészen biztos. Örömmel hallom, hogy a magyar kormány a zászló tetejére a demográfiai helyzet javítását tette, még az eddigieknél is hangsúlyosabban. Azt gondolom, hogy ezen a területen lehet is, szükséges is eredményeket elérni.
Végezetül egy mondat erejéig arra szeretnék még kitérni, az előbb mondtam Vásárosnaményt, ez Szabolcs-Szatmár-Bereg legkeletibb csücske környékén van: a magyar átlagkereset jelen pillanatban nettóban közel 200 ezer forint. Ez Budapesten 240 ezer forint környékén van, Szabolcsban 118 ezer forint. De ha kiveszem a jobb helyzetben lévő nagyobb városokat, akkor ez bőven 100 ezer forint alá jön. Javult a helyzet magunkhoz képest, sokat javult, de óriási eltérések vannak az országon belül. Az előbb egy jobbikos képviselőtársam is jelezte, és ebben egyetértek én is, hogy nem az a megoldás, fontos dolog az, ami a költségvetésben benne van, szükséges is, munkásszállók építése, a lakhatási problémák kezelése, a mobilitás elősegítése, de szerintem nem célszerű modern kori fekete vonatokat indítani, hanem azokat a lehetőségeket kell megteremteni, hogy ahol a munkaerő ott van, oda vigyük a munkahelyeket.
Ez egy, tudom, hogy borzasztó nehéz feladat; ugye, a szabad vállalkozási zónák ötletével nem véletlenül 2011 óta ismerkedünk, és azt mondom, hogy a jogszabályi környezet kész van vagy majdnem kész van, de szerintem itt még van teendő. Tehát szükséges lenne ezekben a térségekben, a leghátrányosabb helyzetű térségekben az eddigi költségvetési forrásokon felül is, és nemcsak költségvetési, hanem egyéb eszközökkel is segíteni az ott élőket, mert szerintem a végső megoldást ez fogja adni.
(14.40)
Egyébként összességében azt gondolom, hogy a ’18-as költségvetésben jelen lévő számok és összegek alkalmasak arra, hogy a problémák egy jelentős részét kezeljék. Arra pedig, amire itt felhívtam a figyelmet, ez pedig nem a következő költségvetésre vonatkozik csak, hanem a következő évek költségvetéseiben folyamatosan meg kell jelennie ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
