DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Semmi gond. Köszönöm, elnök úr. (Dr. Szakács László: Micsoda? Verekedtek?)
Azóta elkezdtük a bérfelzárkóztatás politikáját. El nem tudtam volna képzelni - a Költségvetési bizottságnak idestova húsz éve tagja vagyok -, hogy egyszer mi képesek leszünk arra, hogy hat évre előretekintve meg tudjunk állapodni a gazdaság szereplőivel és a munkavállalókkal egy bérfelzárkóztatási programról. Erről még beszélni fogok; ez a 2018. évben is folytatódik amellett, hogy az állam azon a területen, ahol gazdája mindennek - a közszféra -, ott évek óta jelentős bérfejlesztéseket tesz. Erről is még beszélni fogok.
Ki kell emelni egy nagyon fontos változást, mert egy eszköz a költségvetés kezében, hogy hogyan kezeljük az európai uniós forrásokat. Két cikluson keresztül, két európai uniós pénzügyi cikluson keresztül, az egyiken túl vagyunk, 2013-ban befejeződött, a másikban benne vagyunk. Kétségtelen, hogy nagyon jelentős források jönnek az Európai Unióból. Ezekről szokás sokszor úgy gondolkodni, mintha ajándékba kapnánk ezeket a forrásokat. Ez nem így van. Varga Mihály expozéjában elhangzott, hogy mennyi befizetést teljesítünk az Európai Uniónak. Nyilvánvalóan jelentősebb összegek jönnek Magyarországra; azok az összegek, amik idejönnek, annak egy része is visszavándorol azokhoz, akik ezt adják. Baranyai képviselőként, ahogy Pestre utazom, mindig szembesülök a 6-os úton azzal, amikor elérem az ominózus alagutakat, hogy az alagutakon is feltüntették a kivitelezőt: Strabag. Azért került oda ez a név, mert annak idején, amikor az utat építették, ezek a források is visszavándoroltak Nyugat-Európába, hisz a Strabag nem magyar cég. (Gőgös Zoltán: Most ki építi ezeket? Most nem is nyert a Strabag.) Nem az a baj, hogy a Strabag építette, én csak arra akartam utalni, hogy nem ajándékba kapjuk ezeket a forrásokat, és a források egy részéből is azok gazdagodnak, akik a forrásokat adják. Ezt nehéz vitatni, csak ezt állítottam.
Mi az, amit alapvetően mi megváltoztattunk vagy megváltoztatni akarunk? Azt gondoljuk, hogy az európai uniós forrásokat gazdaságfejlesztésre kell alapvetően fordítani. Ebben a pénzügyi ciklusban a források 60 százalékát erre szánjuk. A szocialista kormányok ezt másként gondolták az előző ciklusban. Sok önkormányzati beruházásnak voltam én is részese. Egyik sem értelmetlen, örültünk, hogy megtehetjük ezeket a fejlesztéseket, de ha az előző pénzügyi ciklusban előrelátóbb politikát folytattunk volna ezekről a nagyon jelentős összegekről… Nagyon jelentős összeg kapcsán csak egy kitekintés: az, amit már eddig elköltöttünk európai uniós forrásokból, eleve nagyobb, mint amit Marshall-segélyként kaphattunk volna, ha a Szovjetunió akkor el nem tántorít minket a Marshall-segély felvételétől. Nem mindegy, hogy hogyan használjuk fel ezeket a forrásokat. Azért vagyunk mi sikeresebbek a források felhasználása tekintetében, mert az európai uniós pénzek felhasználását a kormánypolitika középpontjába beemeltük. Nem egy Nemzeti Fejlesztési Ügynökség - ami ugyan függ a kormánytól, de mégis a kormány mellett működő intézmény - irányítja a folyamatokat, hanem maga a kormány, a Miniszterelnökség és azok a miniszterek, akik egy-egy operatív programnak a gazdái. Ezért voltunk képesek a források teljességét lehívni az előző ciklusban, ezért leszünk képesek arra, hogy ’17-ben minden egyes forrást meghirdessünk, sőt, amit Varga Mihály ma az expozéjában mondott, 2018-ban minden forrást le akarunk már szerződni a potenciális nyertesekkel, kivitelezőkkel, és nyilvánvalóan zajlik a pénzek kiutalása is. Tehát a pénz elkezd működni a magyar gazdaságban, és növeli a magyar gazdasági teljesítményt. Én azt gondolom, hogy a pénzek felhasználása kapcsán ez is jelzi azt, amit az Orbán-kormány képvisel, és amit képviseltek az elődeink.
(11.00)
Ha egy költségvetés nincs rendben, ha egy költségvetésben nincs racionalitás, akkor minden szakpolitika, amit egy kormány képviselni akar, ingatag lábakon áll, az megkérdőjelezhető. Ezt a szocialisták kormányzása hűen tükrözte.
A 2018. évi költségvetési törvényünk illeszkedik mindabba, amit eddig tettünk, és eddig is azzal érveltem, hogy a költségvetési törvények egy láncolatot alkotnak. Van egy 2010-es bázis, amihez kötve vagyunk, ezt egyre inkább meg akarjuk haladni, egyre inkább a saját társadalomfilozófiánkat akarjuk megvalósítani, és mivel ezt következetesen tesszük, erre lehetőségünk van, és ezt az eredményeink igazolják. Ezért mondom azt, hogy a 2018-as költségvetés gyakorlatilag nem hoz újat az eddigiekhez képest, hanem folytatja azt a gondolkodást, azt a társadalomfilozófiai gondolkodást, amit mi eddig is képviseltünk.
Milyen fontos célokat fogalmazhatunk meg a 2018-as költségvetésben? Amikor azt mondjuk, hogy ez a munkából élők költségvetése, akkor ehhez érveink is vannak, ez nem csak egy deklaráció. Eddig is a teljes foglalkoztatásban gondolkodtunk, a 2018-as évi költségvetés számai és konkrét intézkedései is a foglalkoztatás további növelését szolgálják.
Már beszéltem arról a hatéves bérmegállapodásról, amit a kormány meg tudott kötni a gazdasági élet szereplőivel. Ez 2017-ben indult, azzal, hogy 15 százalékkal, soha nem látott mértékben sikerült emelnünk a minimálbért. Megjegyzem, a korábbi években is emeltük. Ez egy még nagyobb emelés volt, és a szakmunkás-minimálbért 25 százalékkal emeltük. A megállapodás azt is tartalmazza, hogy ez folytatódik 2018-ban: a minimálbér 8 százalékkal emelkedik, a szakmunkás-minimálbér pedig további 12 százalékkal.
És nem hagyjuk az adott szereplőkre a terheket, ez nem egy diktátum, hisz megállapodásról van szó. Ez a megállapodás azt is tartalmazza, hogy a vállalatok által ama munkabérek terheként fizetendő járulékok hogyan csökkennek 2017-ben és 2018-ban is.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik ilyen fontos terület, amivel azt tudom igazolni, hogy ez a munkából élők költségvetése, ha azt tekintem át nagyon röviden, hogy mi az, amit a családpolitikában nyújt a 2018-as költségvetés, nem újat kezdve, hanem folytatva a korábbi évek gyakorlatát. 2018-ban havi 35 ezer forint adómegtakarítás ér egy kétgyermekes családot. Folytatódik az otthonteremtési program, amit CSOK néven vezettünk be a köztudatba. Az otthonteremtésre a 2018-as költségvetés 226 milliárd forintot szán.
A családokat érinti az a gondolkodás, amit az áfacsökkentések kapcsán képviselünk. Szocialista képviselőtársaink mindig elmondják nekünk azt, hogy nálunk a legmagasabb az áfatartalom az Európai Unióban. Ez igaz is, csak ez így egy féligazság. A 27 százalékos átlagkulcs mellett az alapvető élelmiszerek egyre nagyobb köre kerül az 5 százalékos kulcsba. Ez folytatódik 2018-ban is akkor, amikor az internet vagy a halfogyasztás esetén a hal mint termék áfája 5 százalékra csökken.
Egy családba nemcsak a foglalkoztatottak és a gyerekek tartoznak, hanem egy családnak része a nyugdíjasok köre is. 2018-ban az inflációnak megfelelően 3 százalék nyugdíjemeléssel kalkulálunk, erre biztosan számíthatnak a nyugdíjasok. Sőt, amivel kalkulálnunk lehet és kalkulálnunk is: nagy valószínűséggel nyugdíjprémiumot fogunk fizetni a nyugdíjasoknak, mert a magyar gazdaság teljesíti azokat a feltételeket, amik a nyugdíjprémium kifizetésének feltételei, azaz 3,5 százalék fölött fog nőni a gazdaság. Itt jegyzem meg, hogy az idei negyedévi adatok nagy optimizmusra adnak okot, hiszen 4,1 százalékkal nőtt az első negyedévben a magyar gazdaság. Amikor terveztünk, 3,1 százalékban gondolkodtunk. Látva a költségvetés folyamatait, leginkább a Nemzetgazdasági Minisztérium volt az, amely nagyobb számokat mert már megfogalmazni, és most, az idei év költségvetési módosítása során már ezekre a nagyobb számokra építünk is. Tehát a magyar gazdaság jobb teljesítményéből a nyugdíjasok is részesülni fognak, a 3 százalék nyugdíjemelésen kívül valószínű - nagy valószínűséggel ezt mondani lehet - nyugdíjprémiumra is számíthatnak a 2018-as évben.
Megerősített biztonság - lehet egy ilyen hívó szó, amiről beszélnünk kell. Ezek sajnos olyan kiadásokat jelentenek Magyarország számára, amin jó lenne spórolni, de nem lehet spórolni, mert a migránsválság egy elhúzódó válság, a határainkat védenünk kell, akik a határvédelmet teljesítik, azokat megbecsülnünk kell, ezért erre a területre a vártnál is nagyobb összegeket kell fordítanunk. Rendvédelemre a 2018-as költségvetésben 514 milliárd forint áll rendelkezésünkre. Mindezeket a célokat azért tudjuk teljesíteni, mert azt mondhatjuk, hogy stabil és erős a magyar gazdaság. Ahogy már említettem, 2018-ban 4,3 százalék gazdasági növekedéssel kalkulálhatunk, ezért többletforrások jutnak az élet minden területére, amiről még beszélni fogok, illetve most teszem, hogy valami logikai összefüggés legyen az elmondottak között.
A miniszteri expozéban elhangzottak ezek a számok, én csak megerősítem, mert a szocialista képviselőktől azt hallottam, hogy keveset költünk bizonyos területekre. Oktatásra 2017-hez képest is 81 milliárddal többet fordítunk majd 2018-ban. Egészségügyre 2017-hez képest 102 milliárddal fordítunk többet. Nyugdíjakra, családtámogatásra, szociális területre, vagyis mindarra, ami a család különböző szereplőit érinti, 287 milliárddal fordítunk többet, mint a 2017. évben. Gazdaságfejlesztésre - rendkívül fontos, hogy hosszú távú kitekintése, gondolkodása legyen a költségvetésnek - 205 milliárddal többet fordítunk, mint a 2017. évben. (Gőgös Zoltán: 100 a Mészárosé lesz!)
Hogy kié lesznek ezek a számok, mondja itt Gőgös képviselő úr, ő olyasmit is ki tud olvasni a költségvetésből, ami nincs benne a költségvetésben. (Gőgös Zoltán: Csak eddig ez volt!) Nevet mondott be, mivel az ő gondolatai nem hallatszanak (Kontrát Károly: Megzavarodott!), ezért a szocialista képviselő úr gondolatait tolmácsolom, egy nevet mondott arra vonatkozóan (Gőgös Zoltán: Melyiket? - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Melyik nevet?), hogy hová kerülnek ezek a források. (Gőgös Zoltán: Az biztos lesz!)
Rendvédelemre a többlet, amit fordítanunk kell, bár ne kellene, az 80 milliárddal több, mint amit 2017-ben fordítottunk.
Tisztelt Országgyűlés! Mindig el kell kerülnünk azt a hibát két kormányzati ciklus után, hogy a szocialista kormányokra mutogatunk vissza. Ez nekem nem kenyerem, ma sem úgy mutogattam erre vissza (Gőgös Zoltán. Csak végig!), amikor 2010-et felidéztem, mintha azt akarnám igazolni, hogy ahhoz képest mi jobban teljesítünk. Ezt úgyis a választók fogják eldönteni. Ahhoz képest pedig jobban teljesíteni nem eredmény, mert az annyira antiteljesítmény volt, amit akkor nyújtottak (Soltész Miklós tapsol.), és ez leginkább a magyar gazdaság- és költségvetési politikában nyilvánult meg.
A rendszerváltás óta egyszer kerültünk államcsőd közelébe, amikor a szocialisták kormányoztak. Ezt a választók időben felismerték, ezért eltanácsolták őket a kormányzástól. Az ’50-es évek jelszavait előhívni, Rákosi Mátyás Kaposváron, ebben a nagyszerű városban mondott egyszer egy nagyszerű mondatot; az ő gazdaságpolitikája az volt, hogy „fizessenek a gazdagok”. (Dr. Hoppál Péter: Ó! Ó!) Azok, akik egy elhibázott gazdaságpolitikával csődbe vitték az országot, most azt gondolják, hogy ezeknek a jelszavaknak a pufogtatásával vissza lehet jönni kormányozni. Nem, a választók bölcsek, a kollektív bölcsességben reménykedhetünk.
Ezért én azt gondolom, hogy a 2018-as költségvetés megalapozott számokból áll, konzervatív tervezéssel készült. Az igazi veszélyt a választások jelentik vagy jelentenék, ha ennek a költségvetésnek a végrehajtását a választók egy más kormányra bíznák. Nem fogják tenni, én hiszek a kollektív bölcsességben. Azt a költségvetést, amit mi megterveztünk és itt megalkotunk, azt gondolom, hogy egy következő Orbán-kormány fogja végrehajtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
(11.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
