GŐGÖS ZOLTÁN,
GŐGÖS ZOLTÁN,
GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy a miniszter úr elment, pedig csak annyit akartam neki mondani, hogy nem ez lenne az első vita, amit értelmesen le tudnánk folytatni, és az ő expozéja erre meg is adta volna a hangot; kevésbé a két fideszes vezérszónok, akik felolvasták a propagandisták szövegeit, amin Bánki Eriknél nem csodálkozom, mert ő nem nagyon megy le a kabrióval az autópályáról, gondolom, de Font Sándor azért abban a közegben él. Ilyenkor persze az jut ám eszembe, hogy annak idején volt nekünk egy költőnk, Nem tudhatom című versében leírta, hogy „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”. Aki helikopterrel járkál a vidéken, annak, mondjuk, nem egyszerű kérdés meg is látni, hogy mi van, de sajnos az is igaz, hogy csak autópályák vannak szinte, és a mellékutakra nem nagyon téved le senki, mert tönkremennének ezek a gyönyörű autók, amelyeket használgatnak.
Azért ajánlom, javaslom mindenkinek, hogy nézzen már egyszer körül, mielőtt nekiáll egy ilyen szövegnek, akár mint Bánki Erik vagy Font Sándor. Nézzen már egyszer körül! Menjen oda az emberek közé, beszélje már meg velük, hogy most akkor mi volt ezekkel a földügyekkel, vett-e külföldi földet vagy nem! Ne velem vitatkozzanak, képviselőtársaim, hanem vitatkozzanak a helyi emberekkel! Csak egy baj van: miután mindenhova kiskirályokat raktak, nem polgármestereket zömében, hanem kiskirályokat, nem is nagyon mernek vitatkozni, sőt a házból nem mernek kijönni, a házból nem mernek kijönni. Ez lett a vidéki óriási fejlesztés, és szerintem nagyon rossz úton járnak, nagyon-nagyon rossz úton járnak.
Nem a helyzetértékeléssel van a baj, de ezt a helyzetértékelést meg lehetett volna már bármikor, régebben is csinálni. Most érzek egy ilyesmi üzenetet is, hogy akkor ’14-ig nem én voltam ezért a felelős, amit itt a miniszter úr előadott, hanem az FM, tehát majd innentől rend lesz, amiben annyi igaza van, hogy 2010-ben a „vidékfejlesztés” szó is kikerült a földművelésügyi miniszter repertoárjából. Sőt, amikor rákérdezek itt nála, hogyan gondolják ezt mégis, hogy hónapokat csúsznak a kifizetések, és abból a nagyon rengeteg pályázatból - rengeteg pályázatot valóban kiírtak, igaz, hogy volt, amit menet közben tizenötször módosítottak, hogy beleőrüljön mindenki - most mennyi van elbírálva, amikor ezt megkérdezem, akkor azt mondja, hogyha nem tudnám, ez nem az ő hatáskörében van. Hát ki a fenének a hatáskörében lenne, mondjuk, hogy mi történik falun, ha nem a Földművelésügyi Minisztériumnak, még akkor is, ha az is igaz, hogy azért a falusi lét meg pusztán a mezőgazdaság nem összekeverhető?
Szerintem, ha ezen a pályán indulunk el, és megnézzük, hogyan lehetne újra közösségeket formálni azokból a településekből, ahol most magányos emberek beburkolózva próbálják tengetni az életüket, akkor lehet, hogy sokkal jobban járnánk. Vannak erre próbálkozások, ajánlom mindenkinek a figyelmébe például az Európai Unióban most elindított „Okos falu” programot, aminek pontosan az a lényege, amiről itt szó volt, hogy hogyan lehetne megtartani például a fiatalokat falun.
Szeretném mondani, hogy nagyon impozáns az, amit Bánki képviselőtársam mondott, hogy akár jövőre mindenhova bekötik az internetet, de oda tudják ám csak bekötni, ahol villany van, ahol nincsen villany meg semmi nincsen, oda azért, mondjuk, elég izgalmas lenne internetet bekötni, meg nem hiszem, hogy az segítene a falusi emberek sorsának jobbá tételén.
Egyébként azt gondolom, hogy mindenkinek van ebben bőven sara. Én nem mondom azt, hogy nem voltak hibák; hozzáteszem, a liberálisok persze mondogattak sok mindent, de ebbe a területbe nagyon beleszólni nem tudtak. Azt is elmondtam számtalanszor, és itt is elmondom, soha nem értettem egyet azzal, hogy kisiskolákat, postákat bezárjunk; ebben voltak magasabb szintű döntések, hogy majd a piac különböző problémákat megold. De egyet szeretnék mondani: eltelt hét év, nincsen válság, építjük a stadionokat szokványban, de egyetlenegy kisiskolát nem indítottak újra (Font Sándor: Nem igaz!), meg amit megnyitottak szárnyvasutat, azóta újra bezárták, csak jelzem, például a Pápa-Csorna-vonalat, tehát ez csak ilyen parádé volt.
A másik. Szóba került a miniszter úr beszédében az, hogy most miért is jó az iskola. Ha nagyobb szabadságot adnának a pedagógusoknak, meg rájuk bíznák a gyerekeket, mondjuk, a kistelepülésen, akkor lehetne ugyanazt a helyzetet előállítani, mint amilyen iskolába én jártam, hogy ahol heten voltunk egy korosztályos osztályban, meg heten voltak a másikban, 1. és 3., 4. és 2. volt a működés, és abból a hétből hárman lettünk diplomások. Tehát nem azon múlik ám, hogy most akkor hány gyerek is van egy iskolában, hanem azon múlik, hogy a tanárt hagyják-e békén, hagyják-e dolgozni, de amit ma önök műveltek, az azért elég elképesztő.
A másik. Kényszerházasságokat köttettek a településekkel: olyan településeket tereltek egybe, akik évtizedek óta nincsenek egymással beszélő viszonyban. Mondjuk, ez egy korábbi problémából alakult ki, de önök akkor is rájuk erőltetik ezt a közigazgatást, ahelyett, hogy valamilyen szinten továbbvitték volna az önkéntes társulási rendszert, és megengedték volna, hogy bizonyos problémákat annak a keretein belül oldjanak meg. Úgyhogy, képviselőtársaim, nagyon-nagyon sok feladat van.
Lakásügy. Ócsán lakóparkot építenek, amikor itt van, megmondta a miniszter, hogy több százezer üres lakás van jelenleg. Nem abban kellene gondolkodni, mondjuk, és akkor mondok is egy javaslatot, hogy valami állami lakásalapot létrehozni ezekből az ingatlanokból, főleg az eladhatatlan ingatlanokból, és akkor ezzel megoldani például sok bérlakás-prob-lé-mát? Vannak erre próbálkozások, meg kell kérdezni, hogy a szocialista vezetésű Hajdúdorogon ezt hogyan csinálják például, lehetne ebből akár egy országos program is, ilyenekre kellene pénzt szánni.
A másik. Az államtitkár úr is itt van, a pályázatok kapcsán már jeleztem, hogy ha vidékfejlesztési koncepcióról beszélünk, akkor azért először is egy év után illene elbírálni a pályázatokat. Tudom, hogy azt mondja, ez nem őnála akad el, de valahol csak elakadt ebben a nagy intézményrendszerben, és attól még nem lett a dolog jobb, hogy Kecskemétre települtek. Az okoz néhány embernek problémát, mert ingázni kell, egy csomóan meg inkább fel is adták, csak ne kelljen ilyen helyekre eljárniuk.
Szerintem ez a vitanap akkor lesz értelmes és normális, ha közösen próbálunk azon gondolkodni, hogy milyen irányba fordítsuk el a forrásokat. Itt Font Sándor emlegette, hogy most 60 százalék gazdaságfejlesztés. Ez a terv, képviselő úr, nálunk is 60 százalék volt, de bejött a válság, aztán örültünk, hogy 15 százalék lett belőle. Meg ne büszkélkedjenek, mert valamelyik mondása nem igaz: vagy az nem igaz, hogy minden pénzt elköltöttünk, vagy az nem igaz, hogy önök majdnem beleszakadtak, hogy kifizessék a pénzeket. Szó nem volt erről, minden forrás normálisan ki volt osztva, csak egy baj volt: amikor a gazdaságfejlesztésnél a válság kellős közepébe estük, akkor annak is örültünk, ha nem mondják vissza a pályázatok 90 százalékát, mert nem volt hozzá banki finanszírozás, de erről önök mélyen hallgatnak.
(15.50)
Most nem az a világ van! Most lehetne adni, meg lehetett volna adni 15 százalék helyett 25 százaléknyi társfinanszírozást, eszükbe juthatott volna, hogy ezt kellene csinálni. Csak még egyszer mondom, le kell menni az autópályáról, oda kell menni az emberek közé, és nem mechanikusan dönteni, mert amit például mondanak az üzemi struktúráról - nem akarok ebbe belemenni, de szívesen megvitatom ezt is -, nem attól lett ám jobb a dolog, hogy 1200 hektár fölött elvették a támogatást. Akkor Mezőhegyest miért állították vissza, képviselő úr? Miért, ha az a minta az igazi? Nem, a tevékenységet kell nézni, hogy melyik szolgálja jobban egy adott térség fejlődését, és nem kipécézni bizonyos szektorokat.
Úgyhogy szerintem maradjunk azon a pályán, amit a miniszter úr fölvetett, mert akkor jobban járunk, mint ha a propagandisták demagóg szövegeit olvassák itt fel nekünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
