SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is tisztelettel köszöntöm, és minden más képviselőtársamat is tisztelettel köszöntök.
Örülök neki, hogy Nagy államtitkár úr ilyen kitartóan végigüli velünk ezt a kellemes délutánt. Bocsásson meg, nem szeretnék a korára célozni, de gondolom, ön is emlékszik, nekem gyerekkoromban nagyon sok volt a szásás, vászjás, meg a nyikolájos vicc; az akkori szovjet kultúrából jött. Most úgy néz ki, hogy abba az irányba tart az ország, hogy ma megint lehet, hogy ezek jönnek viccbe. És akkor épp egy cimborám mesélte nemrégen, hogy volt az egyik ilyen Szása, aki 30 évet dolgozott a varrógépüzemben, és 30 év után is kézzel varrt otthon, és mindig kérdezték, hogy hogy lehet ez. Mondta, hogy akárhogy hoztam haza az alkatrészeket, mindig géppuska lett belőle. (Derültség.) És ez a cimborám arra említette ezt a múltkor, hogy önök is így vannak a birtokpolitikával. Mindig elmondják, hogy így letörik most már a nagybirtokokat, most már 1200 hektár fölött elvesszük a támogatásokat, és mégis mindig nagybirtokpárti politika lesz belőle. Amikor önök bejelentik azt, hogy csökkentik a nagybirtokok támogatását, két hét múlva kiderül, hogy Csányi Sándor kapta a legtöbb támogatást, mert Mohácson erre meg arra kapott pluszpénzt.
Ha bejelentik azt, hogy most már beálltak a kisbirtok-politikai stratégiába, kiderül egy héten belül, hogy Mészáros Lőrinc vett 1000 hektárt. Tehát úgy vannak önök, mint ez a Vászja, hogy akárhogy hoz haza, mindig géppuska lesz belőle; önök akármit csinálnak, mindig nagybirtokpárti politika lesz belőle, és ez azért érdekes, meg azért örültem, hogy bent maradt, mert ez az egyik kifejezetten érdekes témája, amit Kis Miklós Zsolt államtitkár úr és Font Sándor képviselőtársunk is megemlített, pedig egyszerűen ezek a tények.
Azok a tények, hogy mikor Kis Miklós Zsolt államtitkár úr beszélt, hogy Európában egyedül Magyarország lépte meg ezt, hogy degresszív rendszerben elvonja a támogatásokat, ennek ellenére a mai napon sokat emlegetett Ausztriában a 100 hektár fölötti birtokok száma 16 százalék. Hollandiában, mondjuk, 19, Lengyelországban 21, Írországban 24, Finnországban 30. Mi az egyik legrosszabb eredménnyel 64 százalék fölött vagyunk a nagybirtokok számában.
Tehát miről beszélünk? Kis Miklós Zsolt államtitkár úr milyen eredményekről beszélt? Azért szörnyű ez, mert többször emlegette, Lázár miniszter úr kezdte a mai napját azzal, hogy emlegette az osztrák példát, hogy nem érti, hogy az mitől mutat másmilyen képet, és mit tesz ezzel kapcsolatban a falvakért Ausztria.
Már volt alkalmam egyszer elmondani itt a Parlament falai között Burgenland történetét, ahol ugyanakkora egy főre jutó támogatást kapott, mint Magyarország, és gyakorlatilag Burgenland, ami nagyjából Ausztria Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéje volt ’95-ben még és a legelmaradottabb, az ebből a forrásból gyakorlatilag megváltoztatta a sorsát. A program végére, a strukturális alapokat mire felhasználták, Burgenland Ausztria legszegényebb tartományából a leggazdagabb lett, és most minden nyolcadik munkahely közvetve vagy közvetlen módon az európai támogatástól függött.
Mondom az eredményeket. Évente folyamatosan 1000 fővel növekszik a munkaerőpiaci igénye a vállalkozásoknak. 2007-től 13-ig a gazdasági válsággal terhelt periódusban is több mint 10 százalékkal növekedett a gazdaság teljesítménye. Minden egyes uniós euró 2,3-szeres befektetést generált. Valamennyi támogatási forrás felhasználásra került a tartományban. A jövedelmek alapján Burgenland immár a legfejlettebb osztrák tartományok közé tartozik.
Mit csinált másként? Ennyi az egész, meg kell nézni! Az első, amibe befektetett: kutatás-fejlesztés és innováció. Magyarországon ez megszűnt. Ami pici van, azt ellopják olyan nagy cégek, akik utána fillérekért néhány egyetemi oktatóval megpróbálnak valamit végrehajtani. Megszűnik, nincs innováció, nincs kutatás-fejlesztés a területen.
A vállalkozások nemzetköziesítése volt a második, az, hogy kiléphessenek a nemzetközi piacra. A harmadik legnagyobb forrásfelhasználás: oktatás-képzés. Magyarországon, amikor kollégám, Ikotity István elmondja az oktatással-képzéssel kapcsolatos gondolatait, bekiabálnak Bács-Kiskun megyei képviselőtársaim, hogy hát autószerelő nem kell? Dehogynem! Hogyne kellene! De azt nem kell oktatni meg képezni? Nem kell felkészíteni a XXI. századra? Nem kell megteremteni a lehetőségét? És ennek mindnek ott lenne a munkahely, a tér a vidéki térségekben, ahol még van népesség, de nyilvánvaló, ha elzárjuk az egyiket, akkor nem lesz a másikból sem semmi.
Turizmus, és az utolsó, ami nagy fájdalom lehet a Fidesznek, az a megújulóenergia-szektor, amibe még pénzt tettek. A Fidesz-KDNP vidékfejlesztési forrásaira ha rátekintünk, infrastruktúra-fejlesztések vannak elsősorban, amire szintén volt EU-s példa, hogy ezzel akartak vidéket fejleszteni: Portugáliában. Ott tették a strukturális alapjaiknak a túlnyomó többségét infrastrukturális fejlesztésbe, majd eztán omlott össze a gazdaság. Míg mondjuk, az ír csoda néven ismert példa, ahol szinte kizárólagosan szintén oktatásba fektették a forrásaikat, az pedig ír gazdasági csodaként honosult meg. Azért fontos erről beszélni, mert nyilvánvalóan egyszerűen végig kell nézni, hogy mi az, amit rosszul csinálhatunk. Nem a hibást kell keresni, csak az utat, hogy merre kellene hogy tartsunk, ha megoldást keresünk.
És nyilvánvalóan az egyik lehetőség az a fajta iparfejlesztés is, amiről pont Bányai képviselőtársam beszélt, a Dutra traktorok életre hívásával. De miért most? 2004 óta a strukturális alapokból egy halom géptámogatást fizettünk ki, amit John Deere-ekre meg New Hollandokra Európa összes gyártójának kifizettünk, miközben itt van több mint 5 millió hektár termőföld úgy, hogy nincs rendes ipari fejlesztésünk. Tehát mindaddig, amíg nem tudjuk a természeti erőforrások megműveléséhez szükséges ipari hátteret megteremteni, a feldolgozáshoz szükséges hátteret megteremteni, addig nyilvánvalóan nem várhatjuk azt, hogy érdemben munkahelyteremtő hatásokat érvényesítsünk.
Nagyon-nagyon egyetértettem Nagy István államtitkár úrral, amikor elmondta órákkal ezelőtti felszólalásában, hogy mennyi gond van a vidéken, nem tudják rábeszélni az embereket a disznótartásra, de ha mégis, akkor hogy jelenik meg a probléma; a paraszti életforma megszűnt, de hát 7 év Fidesz-kormányzás után itt nem az a kérdés, hogy mik a problémák, hanem az, hogy mit tettek önök ezek ellen. Hogy lehetett volna kezelni? Milyen szabályozás alapján jelenti fel a szomszédját az, akit mondjuk, zavar a disznóvisítás? Most nem lehet változtatni? Minden eszközük megvolt hozzá, hogy ezeken változassanak. Pont ezekből kell azt a konklúziót levonni, hogy milyen cselekvésre van szüksége a kormánynak, hogy ezek érdemben megtörténjenek.
A paraszti életforma megszűnt - nem megszűnt, megszüntették. Gondoljon bele, államtitkár úr, van 2 millió földtulajdonos, és nincs 200 ezer mezőgazdasági termelő. De most csak példaként mondom, nagyon kérem, hogy ne ragadja majd ki később! Elgondolkoztak azon, hogy mi lenne, ha mondjuk, a földhaszonbérelt földek után nem lehetne támogatást igénybe venni? Azt mondanák, hogy nem fizetik ki. Akkor az, akinek tulajdona van, vagy értékesíteni kellene, vagy művelni kellene.
(21.10)
Csak egy ötletet mondok - mondok majd még másik tízet, ha lesz időm, de ez a fránya KDNP nem nekem adta az időt sajnos, pedig, ha már nem szólt hozzá, ideadhatta volna.
Nagyon érdekes volt Sneider alelnök úrnak az idősek otthonával kapcsolatos építési programja. Én csak azért akartam erre is szólni, hogy ne tűnjön úgy, hogy tényleg, ha szakmai vitát folytatunk, hogy felhívjam a figyelmét a jobbikos képviselőtársaimnak, hogy ha egyszer úgy adja az Isten, hogy véletlen kormányoznak, akkor ezzel a programmal próbáljanak meg inkább azért tenni, hogy az idősek ott legyenek, ahol a helyük van, a családjuk körében, az unokák és a dédunokák körében, és nem pedig idősotthonok programjában. Amikor az idősek otthonának az igénye megkeletkezett, az már egy hibás közösségi rendszer, az már egy széthullott vidék, széthullott családok jele, amikor ennek az igénye növekszik. Azt kell megteremteni, hogy hogy tartsuk össze a közösségeket és a családokat, és nyilvánvalóan erről is érdemes beszélni.
Nagyon örültem Simon Róbert Balázs képviselőtársam felszólalásának, aki győri képviselőként elmondta, hogy városa 50 milliárdból gazdálkodik - annak a fele helyi iparűzési adóból és egyéb ilyen helyi adóból származó bevétel -, és mennyit tesz hozzá a kormány. Én itt hátradőltem, és azt mondtam, hogy na, akkor vajon kinek esik le a tantusz, hogy mi a baj a magyar vidékfejlesztéssel. Hát, ez a garas is odagurul, ahol a forintot találja! Amikor valakinek már a közpénzből elengedtük az adót, hogy odamenjen egy nagy gyár, adtunk hozzá közpénzt, hogy megteremtse ezeket a munkahelyeket, csináltunk egy rossz helyiadó-szabályozást, amivel az összes pénzt megtarthatja, és még „Modern városok” programból és strukturális alapokból odatoljuk a milliárdokat, hogy ott fejlődjön, miközben falvak sokaságát és megyék sokaságát magára hagyjuk!
Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy Győr és térsége így áll, de vajon a vidékfejlesztési vitanapon erről kell beszélnünk, hogy milyen piszok jó, ha valakinek 50 milliárdos bevétele van? Hát falvak ezreinek összesen nincs ennyi bevétele! Ez az, amit át kell gondolni, ez az a szakpolitikai kérdés, amiről vitázni kell!
Nagyon sok kérdésem lenne és nagyon kevés az időm, de akár a földhaszonbér kérdése, akár a birtokpolitikai törekvések, az, hogy mit lehetne tenni; ott van a földforgalmi törvény - miért nem adunk elővásárlási jogot azoknak, akiknek nincs még földjük vagy nincs csak 50 hektár földjük? Minden további nélkül meg lehetne tenni szabályozással. Közigazgatási rendszer; a földhöz kötött foglalkoztatás megteremtése. Bejön Kis Miklós Zsolt államtitkár úr, elmondja, hogy ő egy olyan településen él, ahol öt hektárból kényelmesen meg lehet élni. És mit csinálnak?
Odaadják a támogatást azoknak, akik ezer hektáron nem foglalkoztatnak két embert sem. Hát hol van itt a következetesség? Miért nem kötik foglalkoztatáshoz akkor, hogy legyen kötelező 50 hektáronként fölvenni egy embert, és azé legyen a föld, aki több munkát ad az embereknek?
Tehát egy halom lehetőséget meg lehet teremteni. Vitassuk meg, szóljanak ezek az alkalmak arról, hogy vitassuk meg ezeket a kérdéseket, hogy hogyan lehet megteremteni, a falvak megmentéséért hogy lehet támogatási programot kezdeni, amikor 600 falu hamarosan elnéptelenedik Magyarországon, hogyan lehet ösztöndíjprogramot teremteni orvosoknak, oktatóknak, hogy ezekben a kistérségekben akarjanak élni.
Nagyon fontos, Bencsik János képviselőtársunk hívta fel a figyelmet a közösségfejlesztés lehetőségére, a helyi identitás erősítésére, azonban mindez megélhetés és biztos háttér nélkül sajnos mit sem ér.
Azért, hogy zárszóra legyen lehetőségem, még ezt a 30 másodpercet meghagyom. Bízom benne, hogy megszólalhatok, és erre is várom a reakciókat. Köszönöm a szót, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
