MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, kihagytunk egy nulladik lépést, nemcsak most, hanem már az első misszió melletti döntés kapcsán is; az abban folyó vitában sem érintettük az igazán fontos és súlyos, a közép- és hosszú távra kiható legfontosabb kérdéseket.
Az első mind belpolitikai értelemben, mind a nemzetközi színtéren, hogy főleg ilyen súlyú döntéseknél, amely adott esetben magyar állampolgárok életébe is kerülhet, beszélhetünk-e őszintén. Beszélhetünk-e az igazságról és beszélhetünk-e a tényleges felelősségről és az abban játszott szerepünkről? Azt gondolom, ha valamikor, pontosan ezekben a kérdésekben fontos az, hogy ténylegesen, tabuk nélkül, őszintén és hitelesen beszéljünk az igazságról. Ha megnézzük az elmúlt évek vagy az elmúlt évtized közel-keleti politikájának, hogy mondjam, ívét vagy intenzitását akár Magyarország, akár a Magyarországgal szövetséges országok részéről, akkor ezen kaotikus helyzet, ezen káosz, ezen emberi életek tömkelegét követelő áldatlan állapot kialakulásában nem nehéz megtalálni az elsődleges felelősséget, és azt, hogy milyen elmebeteg politikának a következménye, ami most van, és ezen nem is lehet csodálkozni. Ezen felelősség és ezen áldozatok iránti felelősség leginkább az Amerikai Egyesült Államokat terheli. Hozzáteszem, ők maguk is elismerték ezt számtalan formában. Ezt mondtam egyébként már az első misszió kapcsán is.
Ha az első számú felelős létrehozza a bajt, megalkotja egyébként közvetett módon magát az Iszlám Államot - és ezt nem én mondom, hanem Wesley Clark mára már nyugalmazott NATO-főparancsnok, aki elismerte, hogy lényegében az Iszlám Államot maga az Egyesült Államok hozta létre, elsősorban felelőtlen politikájával és katonai hadműveleteivel -, akkor a kérdés az, hogy nekünk mi a felelősségünk ebben, és nekünk kell-e ugyanolyan oroszlánrészt vállalni az ár megfizetésében, mint magának az Egyesült Államoknak. Én azt gondolom, hogy nem kell. És csatlakozom Harangozó képviselőtársamhoz olyan értelemben, hogy a segítségnyújtásnak számos formája van. Erre később visszatérek, hogy egyébként igen, kötelességünk nemcsak a közel-keleti keresztényeknek vagy bármilyen más felekezetű embereknek segítenünk, hanem akkor ilyen értelemben a Föld minden pontján elnyomásban, kizsákmányolásban vagy meghurcolásban álló népeknek is kellene segítenünk.
De jól látszik a szelekció. Amikor önök - és ne haragudjanak meg érte - álszent módon a kereszténység védelméről beszélnek, akkor megfeledkeznek a világ számos pontján ugyanolyan elnyomásban és üldöztetésben élő keresztényekről. Önök soha nem beszélnek arról, hogy milyen katonai vagy egyéb segítséget kellene nyújtanunk például a Nigériában a Boko Haram által üldözött keresztények számára, és a többi, és a többi. Ezt a példát azért mondom, mert ha ilyen súlyú döntéseket kell hoznunk, akkor tényleg beszéljünk őszintén. Ha megnézzük az Egyesült Államokat, akár az arab tavasz tekintetében, akár az iraki politika tekintetében, akár a Szíria-politika tekintetében, akkor tegyük fel azt az őszinte kérdést, hogy nekünk mi keresnivalónk van ebben, és mivel segítünk többet.
(10.50)
Mivel segítünk többet, ha odaküldünk 200 katonát, ha odaküldünk 400 katonát vagy éppen 2 ezer katonát, vagy azzal segítünk többet, hogy leszámolva az elmúlt 27 éves, tényleg a legmélyebb szintű lakáj-, szolgalelkű politikával egyszer következetesen és tényleg morális értelemben az igazságot képviselve a diplomácia minden frontján kiállunk amellett, hogy például szövetségen belül is őszintén, az igazság mellett törünk pálcát, és azt mondjuk, akár a minden hatalmat magának gondoló és birtokló Amerikai Egyesült Államoknak is, hogy ebben mi nem veszünk részt, és adott esetben példát mutatunk a többi szövetségi tagállamnak és más közép-kelet-európai országoknak, vagy kezdjünk mindjárt a V4-ekkel, hogy mi ilyen ámokfutásban nem veszünk részt?
Nem az a kérdés, hogy kell-e küzdenünk a terrorizmus ellen, persze, hogy kell; nem az a kérdés, hogy kell-e a különböző terrorszervezetek elleni fellépést részünkről is eszközölni és támogatni, hanem az a kérdés, hogy az ellen teszünk-e valamit, hogy a jövőben a világnak ilyen válságövezetei létrejöjjenek, és a jövőben például a mi szövetségeseinknek eltűrjük-e szó nélkül, hogy létrehozzanak ugyanilyen válságövezeteket, mint amilyen most Irak és Szíria vagy a Közel-Kelet számos más pontja, vagy éppen a tőlünk már nem is oly messze lévő ukrán egyes megyék és területek. Mert a felelős politika az lenne, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne legyenek olyan népek, országok sehol a világon, amelyek martalékai lesznek például a NATO vagy az Egyesült Államok akármilyen geopolitikai stratégiájának, az ő felelőtlenségükből fakadó áldozatai. Mert elsősorban az olajról szólt a 2003-as iraki lerohanás, és ha megnézzük az Iszlám Állam születését, akkor nem kell korábbra visszamenni, elég csak 2003-ig, az amerikaiak által történt iraki lerohanást figyelembe venni. És aztán szépen végigmehetünk az években, hogy mi történt az an-Nuszra Fronttal, az al-Kaidával, hogyan alakult az Iszlám Állam, és hol tartanak most.
De ezt önök is pontosan tudják. Nemcsak a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, hanem a Nemzetbiztonsági bizottságban is számtalan alkalommal beszámoltak már éppen önök és az önök szolgálatai arról, hogy ezeket a terrorszervezeteket repülőgépekről nem lehet megszüntetni. A földdel egyenlővé tehetik teljes Szíriát, teljes Irakot, az egész Közel-Keletet, ezek a terrorszervezetek ettől nemhogy nem fognak megszűnni, hanem még rosszabb lesz a helyzet, mert szétspriccelnek szerte a világban, és még nagyobb hálózatot fognak kiépíteni. Legyenek őszinték önök is egyszer, és mondják ki nyíltan, hogy ha az Amerikai Egyesült Államok az Iszlám Államot föl akarná számolni, akkor azt gond nélkül megtehetné. Nem összevissza légicsapásokkal, hanem odaküldené a megfelelő mértékű és létszámú szárazföldi haderejét, és rendet tenne.
Most komolyan azzal hitegetjük magunkat, hogy mi odaküldünk 200 katonát vagy akárhány katonát, és akkor ezzel rendben van? Akkor ezzel mi kivettük a részünket? Nem, mi azzal vennénk ki a részünket, ha a diplomácia minden frontján üzennénk és egyértelművé tennénk, hogy ezekben az elmebeteg politikákban és katonai konfliktusokban ilyen felelőtlenül nem veszünk részt. S még egyszer mondom, ez nem a mi felelősségünk, és én tisztában vagyok azzal, hogy nem a magyar kormány felelőssége az, hogy a Közel-Keleten hogyan alakult az Iszlám Állam sorsa, és hogyan alakul az iraki nép vagy épp a szírek mindennapi életritmusa vagy életszínvonala, de a szövetségeseinknek igenis van benne felelőssége, és a legfőbb szövetségesünknek is, szinte csak az övé a felelősség.
Abban viszont már nekünk van, hogy ezt milyen mértékben hagyjuk vagy nem hagyjuk, vagy egyértelművé tesszük-e azt, hogy számunkra ez nem fér bele. Itt sokan hivatkoztak a NATO-kötelezett-sé-ge-ink-re. Hát tegyük már tisztába, olvassa el bárki a NATO-szerződésünket, és olvassuk el bármelyik nemzetközi szerződésünket: egyetlenegy szerződésből nem fakad az a kötelezettség, hogy nekünk katonailag a Közel-Keleten bármilyen akcióban részt kell venni. Nem ír elő számunkra ilyet a NATO. Ezt önök is pontosan tudják! Ne hivatkozzunk erre, mert nem ír elő ilyet. Ha majd NATO-tagállamot megtámadnak vagy NATO-szövetségesünk kerül ilyen katonai konfliktusba, akkor más a helyzet, de itt nem erről van szó. Azért, mert van egy globális felelőtlen politika, amely egyébként alapvetően a kizsákmányolásról szól és népek leigázásáról, ahhoz nekünk nem kell asszisztálni. Az nagyon fontos lenne, hogy egyszer s mindenkorra eljussunk ide.
Nagy kérdés, segítünk-e ezzel Magyarország - mondjuk úgy - terrorelhárításában vagy terrorellenes biztonságában és védelmében, hogy több katonát küldünk ebbe a térségbe. Nyilvánvaló, hogy ez nem a Magyar Honvédség ellen szól. Nem arról szól, hogy alkalmatlannak tartanánk a Magyar Honvédséget vagy a magyar katonákat, nagyon is alkalmasnak tartjuk rá, és egyébként támogatni is fogunk minden olyan előterjesztést és minden olyan stratégiai kérdést, amely a Magyar Honvédség fejlesztéséről, akár technikai, akár humán erőforrásról szóló fejlesztéséről szól, de a felelőtlen politikának nem lehet áldozata sem a magyar honvédség, sem egyetlenegy más magyar ember.
Mert ez a kérdés valójában arról szól, hogy a jövőben, a következő években, évtizedekben legitimálunk-e ilyen világhatalmi akciókat és politikákat, amiket az Egyesült Államok hosszú-hosszú évtizedek óta folytat. Korábban a Szovjetunió tette ugyanezt, most az Amerikai Egyesült Államok. Ehhez lenne jó eljutni oda, hogy következetesen, tényleg a magyar nemzet, tényleg a magyar érdekek védelme érdekében azt mondjuk, hogy eddig és ne tovább. Mert ha őszintén megnézzük a közel-keleti térség vagy a világon kialakult más katonai válságövezetek helyzetét, akkor azt látjuk, hogy van egy felelőtlen politika, létrejön egy hatalmas válság, az eszkalálódik, és a világ akkor kapja fel a fejét, amikor már tényleg emberek millióiban lehet nézni és mérni a szenvedést és a nyomort. S akkor az első számú felelős mit tesz? Nem elismeri a hibáját, mondjuk, bocsánatot kér minimum az érintettektől, és megpróbálja minden fronton rendezni a károkat és orvosolni a bajt, hanem továbbra is kitart amellett, hogy ő bölcsen és helyesen járt el, és ehhez, hogy ezt a felelőtlenségét legitimálja, kéri a szövetségeseit, ha úgy tetszik, utasítja, és szétteríti a felelősséget, hogy az árat már közösen fizessük meg. Erről szól ez a történt.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Most őszintén: az Amerikai Egyesült Államoknak szüksége van 200 magyar katonára, 400 magyar katonára vagy akárhány magyar katonára? Persze, hogy nincs rá szüksége. Arra viszont szüksége van, hogy a diplomáciai színtéren, a politikai színtéren a felelősséget szétterítse, és azáltal legitimálja a saját felelőtlen politikáját és tevékenységét. Ezért van szüksége az Európai Unió és a NATO különböző országaira, tagállamaira és még másokra is szerte a világból. Ez az, amire nekünk egyszer és mindenkorra nemet kellene mondani. Mert ha egyszer ezt megtesszük, talán megteszik mások is, és talán az Egyesült Államok is változtat a jövőben a politikáján. Mert ne legyen senkinek illúziója, ha egyszer ebben következetesek lennénk, mások is következetesek lennének. Csak nagyon nehéz fölvállalni mindig, főleg az Amerikai Egyesült Államokkal szemben a „renitens” szerepet. De amikor emberi életekről van szó, amikor emberi életeket kockáztatunk, legyen az magyar katona vagy magyar állampolgár, mert közvetett úton az itt élő magyar állampolgárok életével is játsszunk - még egyszer mondom, közvetett úton -; azt soha nem lehet tudni, hogy a magyar zászló és Magyarország mint olyan mikor kerül például vörös posztóként az Iszlám Állam térképére. Az nyilvánvaló, hogy az első számú ellenségei nem mi vagyunk, legalábbis a szó szoros értelmében, hanem az Amerikai Egyesült Államok és más nagyhatalmak Nyugat-Európából, de ahogy fokozzuk és növeljük a katonai jelenlétünket, úgy nyilván növeljük a láthatóságunkat is, és pontosan tudjuk, hogy az Iszlám Állam különböző kiképző terrorsejtjei meddig terjednek. Nincsenek már messze tőlünk, ha Bosznia tekintetében gondolkodunk.
Amikor ilyen felelősséggel kell dönteni, akkor én azt gondolom, hogy sokkal nagyobb bölcsesség kellene a kormány részéről is, a frakciók részéről is és minden képviselő részéről. Igaza van Harangozó képviselőtársamnak abban is, hogy akár a Honvédelmi és rendészeti bizottság, akár a Nemzetbiztonsági bizottság ülését, vagy éppen az együttes ülést nyugodtan meg lehetett volna tenni, és minden részletkérdésre - mondjuk úgy - megpróbálhattunk volna megnyugtató válaszokat vagy konszenzust kialakítani.
(11.00)
Mert valóban, egy ilyen ügyben az lenne a helyes és bölcs, ha ez nem lenne vita tárgya. És a vitában itt nem is arról van szó, hogy kell-e tennünk a terrorizmus ellen vagy az Iszlám Állam ellen. Persze, hogy kell. A kérdés csak az, hogy mit és hogyan. A Jobbik azt mondja, hogy diplomáciai szinten, amint már elmondtam, mindent meg kell tenni ennek érdekében; ez viszont homlokegyenest az ellenkező politikát jelentené, mint amit önök tesznek. Minden humanitárius és egyéb segítséget meg kell adnunk, nyújtanunk kell ezen térségben élők számára, az ország áldozatvállalási képességéhez mérten, természetesen. De fegyveres katonákat nem szabad küldenünk a felelőtlen amerikai politika szolgálatában. Erről szól ez a kérdés, és erre a Jobbik, ahogy korábban is és mindig is tette, most is következetesen nemet fog mondani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
