DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentős reagálásokat kaptunk a törvénymódosítás vonatkozásában. Köszönöm szépen mindnyájuknak, hogy hozzáfűzéseikkel erősítették a törvény vitáját. Engedjék meg, hogy néhány pontban a felszólalások sorrendjében reagáljak az elhangzottakra!
Halász János képviselő úrnak köszönöm, úgy is, mint elődömnek, korábbi kulturális államtitkárnak, hogy a közművelődési területen kívül is laudálja, amely szerint a többi szakterület vonatkozásában is fontos szempontként, új elemként jelentkezik a törvényben a kulturális alapellátás feladatköre, ennek a kiterjesztése. Igen, a törvény szemlélete valóban ezen a ponton érhető tetten a legjelentősebben, hogy változik, tehát hogy egyfajta frissülő irányt vesz, és valóban természetesen így van, hogy az elmúlt évek kulturális politikájához igazodik a törvényi szabályozás. És természetes az is, az az elvárás, az az igény a legnagyobb kormányzó frakció részéről, amely szerint a szakmai pontosításokhoz tartalmi és szemléleti változásokat is vár a Fidesz frakciója.
Mi is úgy gondoljuk, hogy a most létrejövő keretek utólag majd, tehát a következő időszakban lehetővé fogják tenni azt, hogy a keretek között a szemléleti változásokra is sor kerülhessen, merthogy az intézményrendszer egészét látva országosan nagyon örvendetes tendenciákat tapasztalunk. Azt látjuk, hogy azok az intézmények, amelyek az elmúlt három évben valóban komolyan vették, hogy egy új kulturális politikában mindannyiuknak felelőssége az, hogy az állam által támogatott kulturális intézményeknek valami többletet kell nyújtani az emberek számára, nem szabad megelégedniük azzal, hogy a saját sztenderd, régóta bevált ellátói körüket lássák el minőségi kultúrával… - ennél többet várunk.
Tehát mivel a társadalom atomizálódásával, illetve a digitális forradalommal, úgy tűnik, mintha a közösségek gyengülése irányába hatnának az európai társadalmi folyamatok, ezzel szemben egy konzervatív polgári kormányzásnak eszközöket kell mozgósítania, és az ezzel szemben mozgósítható eszköz éppen a kulturális javak kiterjesztése. Éppen abban hiszünk, abban bízunk, hogy a kulturális alapú közösségszervezésben olyan társadalmi gyógyulási folyamatok indulhatnak meg, amelyek a negatív nemzetközi tendenciákkal szemben megerősítik Magyarországot és megerősítik a magyar társadalmat. Úgyhogy igen, egyetértőleg jelzem képviselő úr számára, hogy azt várjuk a szakmai pontosítási javaslatoktól, hogy később ez valóban egy átfogó szemléleti változáshoz is vezet, nemcsak az intézményrendszer egészében, hanem a helyi társadalmak, a mikroközösségek vonatkozásában is.
Engedjék meg, hogy Kunhalmi Ágnes képviselő asszony felvetéseire is röviden reagáljak. Nyilván a politikai házi feladat felmondására nem szorítkoznék, hogy ezt méltassam. Nyilván megtette a kötelezőt, ezt végighallgattuk, de erre nem kívánok reagálni. Szándékként fogalmazta meg, hogy a kultúrára több állami forrás jusson, és a későbbi felszólalók körében is ez az igény jelentkezett, e tekintetben szeretnék megnyugtató számokkal szolgálni önöknek, elsősorban az ellenzéki képviselőtársaimnak, mivel mindannyiuk felszólalásában ez az igény megfogalmazódott, hogy a mostani törvényi keretekben a kulturális alapellátás kiterjesztésével egyidejűleg önök igenis szeretnék motiválni a kormányzatot arra, hogy többletforrásokkal is támasszuk alá ezt az igényt.
Tisztelettel jelentem így az Országgyűlés plénumának, hogy ez megtörtént. Néhány számmal, számadattal szeretném ezt demonstrálni is önök felé. 2010-ben a jelenlegi közösségi művelődési és művészeti főosztályunk szervezeti hatáskörébe tartozó állami költségvetési támogatás, illetve fejezeti kezelésű előirányzatok összessége 14 milliárd forintot tett ki. Tehát a közművelődési feladatot is magába foglaló főosztály feladatkörében éves költés mennyiségét tekintve 14 milliárd forint állt rendelkezésre 2010-ben. 2014-re ez a 14 milliárd forint a négyéves kormányzás eredményeképpen 14 milliárdról 24 milliárd forintra fel tudott emelkedni, és a következő években pedig még látványosabb előrehaladás történt. 2015-ben a 24 milliárdról már 46 milliárdra, duplázódott, kétszereződött tehát a közművelődésre is szánható állami forrás összege, és 2016-ban ez még tovább tudott emelkedni, a kétszereződés után is, méghozzá 53 milliárd forintra.
Tehát azt a megfogalmazást, amit Kunhalmi képviselő asszony dedikált, hogy a kultúrára sokkal több pénzt kell szánni, igen, örömmel jelentem, hogy ezt elvégeztük, az önök kormányzásával szemben (Kunhalmi Ágnes közbeszól.), a 14 milliárdos költéssel szemben már 53 milliárd forint áll rendelkezésre közművelődési feladatokra a tavalyi esztendő lezárt költségvetését tekintve. Bízom abban, képviselő asszony, hogy az idei évben ez a tendencia nem fog visszafordulni, merthogy a számok makacs dolgok, és a növekedés egyértelmű. Megháromszoroztuk, megnégyszereztük a közművelődésre és művészeti területre fordítható költségvetési forrásokat.
Ugyanakkor a kultúra egészét tekintve is önök - teljesen jogosan egyébként - kérdéseket fogalmaztak meg, ellenzéki képviselőtársaim, abban a kontextusban, hogy a kultúra általános finanszírozása is, nemcsak az alapellátást, ami alapvetően egy közművelődési funkció, nemcsak az alapellátást, hanem a kultúra egészét tekintve milyen finanszírozási számok állnak rendelkezésre. Itt is tudok mondani néhány számot. 2012-ben - a nemcsak az Emberi Erőforrások Minisztériumában jelentkező, tehát nemcsak a mi államtitkárságunk forrásállományát értem ide, hanem idevettük más minisztériumok fejezeti címeiben szereplő kulturális költéseket is, például a Belügyminisztérium normatív finanszírozásait is, 2012-ben - még 171 milliárd volt a több tárcában tetten érhető kulturális költés, 171 milliárd, öt évvel ezelőtt, ez a tavalyi évre 299 milliárdra emelkedett, tehát majdnem megkétszereződött.
Azt gondolom, hogy ezekkel a számokkal jól tudom demonstrálni, hogy az ellenzéki képviselők azon elvárása, amely egyik mondatomhoz kapcsolódott, és itt szeretném visszajelezni önöknek, hogy amikor azt a megjegyzést tettem az expozé szövegében, hogy megjegyzem, hogy közvetlen költségvetési kihatása ennek a törvénymódosításnak, ami alapellátásra vonatkozik, nincs, akkor a közvetlen kihatáson volt, a „közvetlen” kifejezésen volt a hangsúlyom, mert egyébként globálisan és általánosan rengeteg többletforrást sikerült, hála istennek, a nemzetgazdaság jó működése miatt a kultúrára fordítanunk - tehát a közvetlen hatás. Tehát a törvény következtében nem kell egy közvetlen fejezetcímet létrehozni, amiben új forrásokat kell nevesíteni. Nagy öröm szerintem mindannyiunk számára, ellenzéki és kormánypárti képviselők számára egyaránt, hogy a kultúrára fordított állami források kétszereződnek, és van olyan terület, ahol háromszorozódtak a szocialista kormányzás óta eltelt hét évben. Ez szerintem óriási fegyvertény, Magyarország erősödését mutatja. (Kunhalmi Ágnes: Az biztos!)
A normatív finanszírozás tekintetében, merthogy ez is megjelent kérdésként több képviselő részéről, a normatív finanszírozás mint elvárás nekünk is egy fontos eszközként szerepel valóban a minőségi kultúra terjesztésében. És igen, Szabó Szabolcs képviselő úr említette, azt hiszem, és Ikotity képviselőtársunknak is megjelent a mondandójában, hogy fontos lenne, talán úgy fogalmazott, hogy az alacsonyabb lehetőségekkel rendelkező önkormányzatok területén is jobb lenne, ha több forrás állna rendelkezésre. Itt is tettünk azért egy lépést. Ez egy nagyon jelentős gesztus szerintem, még ha nem tűnik olyan nagy forrásnövekedésnek, akkor is. Bevezettük azt a normatív finanszírozási szabályt 2015-ben, hogy az 1140 forintos kulturális normatíva, ami könyvtári szolgáltatásra és közművelődésre költhető a településeken, ez az 1140 forintos normatíva egy minimumösszeggel szerepeljen a települési finanszírozásban, magyarán, 1 millió 200 ezer forint minimumösszeget kapjon minden település.
Ez azt jelenti, azt hiszem, Ikotity képviselő úrnál jelentkezett ez az igény, tisztelt képviselő úr, hogy mondjuk, egy 300 fős településnek 320-330 ezer forintos éves kulturális normatíváját megnégyszereztük, merthogy 1 millió 200 ezer forintot kap minden település minimumszinten. Nagyon bizakodó vagyok, hogy a 2018. évi költségvetési törvény tervezetének most kezdődő vitájában tetten érhetjük, hogy ez az 1 millió 200 ezer forintos minimumösszeg tovább növekedhet. Ez a szándékunk, és a Belügyminisztérium ezt a vitában reményeink szerint képviselni is fogja majd.
(13.40)
Még megnyugtatnám Kunhalmi képviselő asszonyt, hogy az ő szándékával megegyezik a törvény, tehát a „nincs szükség további miniszteri jogkörökre a kultúrában” kötelező mondat - amit a kabinet leírt a papírjába - felolvasására: pontosan ebbe az irányba halad a törvény, képviselő asszony. Pontosan arról számoltam be, hogy a miniszter jóváhagyási jogköreit csökkenti ez a törvény. Ez azt jelenti, hogy a fenntartók, az önkormányzatok szeretnének helyben bizonyos döntési jogköröket gyakorolni. Szerintem jó irányba megyünk, egy decentralizációs folyamat jelei jelentkeznek ezzel a gesztussal, úgyhogy az ön elvárásaival azonosul a törvénytervezet. Örültem volna, ha ezt inkább dicséri, mint hogy számonkéri.
Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak nagyon köszönöm, hogy a deregulációt a törvény szemléletében tetten érte és üdvözölte. Egy korszerű kerettörvény létrejöttét említette a képviselő asszony. Valóban erről van szó, és ez a kormányzat, a kulturális kormányzat szándéka, hogy egy kerettörvényi gondolkodásban szabályozzuk azt, ami a hatékony működés legfontosabb feltételrendszere. S valóban, a miniszteri rendeleti hatáskörben szeretnénk majd a részletszabályokat pontosítani. Volt egy mondata, amely szerint a kulturális alapellátás nagyon fontos feladata az állami intézményrendszernek, és hogy nem fogyasztó, hanem értékteremtő ágazat a kultúra. Én azt hiszem, hogy ezt a szemléletet ma már a legkurrensebb - hogy mondjam? -, nem ortodox közgazdasági szakértők is osztják. Tehát a közgazdaságtan legmagasabb nemzetközi művelői nagy konferenciákon arról számolnak be - általunk is szervezett konferenciákon, itt, a Felsőházi teremben is minden év januárjában a magyar kultúra napjának hetében, ahogy ezt hallottuk, országos konferenciákat szervezünk -, egy-egy ilyen konferencia alkalmával közgazdászprofesszor szájából hangzik el az a gondolat, hogy a kultúra nem olyan ágazat, ami a költségvetés kiadási sorában kellene hogy szerepeljen, hanem az, amelyik a termelői ágazgatok között kell hogy szerepeljen, mert minden befektetett forint tulajdonképpen hosszú távú befektetés, és fejleszti a társadalmat, tehát erőforráshoz juttatja a társadalmat. Valóban ennek a szemléletnek a jegyében és ennek a tükrében került be a szélesebb körű művelődés eszközrendszerének ellátásába a magas művészet mellé végre a népművészet és a hagyományápolás fontossága, amit a feladatául ad a törvény a kulturális intézményeknek.
Dúró Dóra képviselő asszonynak, egyben az Országgyűlés Kulturális bizottsága elnökének köszönöm, hogy szóvá tette a kulturális alapellátás fontosságát és hasznosságát, hiszen valóban, ahogy utaltam is rá a bevezetőmben, a bizottsági keretben ennek eredményeiről már sikerült néhány alkalommal beszámolnunk.
Az a felvetése, hogy az alapellátás mögé több finanszírozás kellene, és hogy tisztességesebb bérhelyzet kéne, hogy az e munkát elvégző kulturális munkatársak osztályrésze legyen; ebben is vannak előrelépéseink. Tisztelettel emlékeztetem önöket arra, hogy valóban, 2008 óta a kulturális munkakörben foglalkoztatott állami és önkormányzati közalkalmazottak bére nem változott. 2008 óta! Ez elég hosszú idő. Jó, mondhatjuk azt, hogy az elmúlt 3-4 évben gyakorlatilag nem volt infláció a gazdaságpolitika következtében, ezért nem romlott olyan mértékben a fizetés, de mégiscsak fontosnak tartottuk, hogy a szakmai szervezetekkel és a reprezentatív szakszervezetekkel történt megegyezés és tárgyalás következtében biztosítsunk egy előmeneteli rendszert, ha nem is életpályát, képviselő asszony; ön ezt kiemelte.
Valóban úgy látják a szakmai aktorok másfél évnyi előkészítő munka után, hogy nem nagyon lehetséges egy egységes kulturális életpályát létrehozni, mert a muzeológusnak és a színművésznek meg a zenekari művésznek és a levéltárosnak egész más preferenciái vannak, és másfajta életpálya van; a táncosokról ne is beszéljünk, hogy ők hogy elhasználódnak egy-két évtized után. Tehát egységes életpályát a táncosra és a muzeológusra nem lehet létrehozni, ez a szakemberek álláspontja, ezért erről letettünk. De hogy legyen egy általános illetménynövekedés a kulturális ágazatban, ezt a programot idén január 1-jével el tudtunk indítani. Megmozdult nyolc év után a kulturális bér, még ha 15 százalékos mértékben is, de mégiscsak egy általános, 20 ezer főre kiterjedő kulturális illetménypótlék bevezetésével ez a program elindult. Én nagyon bízom abban, hogy a jövő évi költségvetési törvény tervezete majd lehetőséget nyújt arra, hogy a programot folytassuk, és örülök, ha ebben tovább ösztönzik a különböző tárcákat, hogy a program az idei évben ne álljon meg, hanem folytatódjon.
A könyvtárak hatóköre kifejezés a digitalizáció korszakában, amit képviselő asszony, elnök asszony tetten ért, jelesül tehát, hogy a könyvtári ellátás több mint 2500 településen érvényesül, ahogy nemzetiségi szószóló úr is említette. Igen, valóban, ez egy fontos eredmény, és valóban az elmúlt évtized nagy szakmai innovációjának a következménye, ami mögé jelentős kormányzati forrásokat tett a polgári kormányzat, hogy már szinte minden magyarországi lakhelyű magyar állampolgárt el tudunk érni a könyvtári szolgáltatással. Ez nemcsak a fiókkönyvtárakkal, hanem a mozgókönyvtári szolgáltatásokkal is tesszük az aprófalvas megyékben.
Ugyanakkor a digitalizáció időszakában a megyei hatókör elnevezésének a fogalmi kérdése szerintem nem anakronisztikus, merthogy a könyvtáraknak nemcsak effektíve a kölcsönzési feladatban van szerepük a kulturálódási folyamatban, hanem egyfajta közösségi tér működtetésében. Éppen ezért tettük meg azt, hogy az elmúlt négy esztendőben 400 fiókkönyvtárat újítottunk fel különböző állami és uniós forrásokból, és örülünk annak, hogy most már kulturális közösségi térként tudunk a könyvtárakra figyelni Magyarországon, ahol nemcsak a könyvkölcsönzés, hanem kulturális programok, közösségi programok lehetőségei is előtérbe kerültek az elmúlt években.
Az infrastruktúrafejlesztést is kérdésként fogalmazta meg elnök asszony. Erre is azt tudom válaszolni, hogy talán nem túlzás azt mondani - és most már nemcsak mi állítjuk, hanem komoly publicisztikákban találkoztam ezzel a kifejezéssel -, hogy százéves visszatekintést szemlélve is a jelenlegi korunk, a mostani kormányzati döntések időszaka egy fantasztikus kulturális konjunktúra korszakát mutatja az infrastruktúra-fejlesztés tekintetében. Elég, ha csak arra utalok, hogy a nagyon leromlott állapotban lévő, emblematikus kulturális épületeink sorban megújulnak, a Pesti Vigadó, a Budai Vigadó, a Várkert Bazár, a Zeneakadémia, az Állami Operaház épülete, az Iparművészeti Múzeum, és létrejönnek teljesen új kubatúrák, tehát a Néprajzi Múzeumnak új épületet fogunk adni, a Nemzeti Galériának új épületet fogunk adni, a Közlekedési Múzeum teljesen megújul. Tehát azt láthatjuk, hogy egy történelmi léptékű kulturális infrastruktúra-fejlesztés van, aminek egyébként a költségvetési háttere csak a budapesti, a fővárosi fejlesztések tekintetében 400-420 milliárdos költségvetési igénnyel szolgál.
S rossz hír a szocialista képviselőtársaimnak, de a magyar gazdaság ezt bizony ki is termeli, tehát ma már nem úgy működünk, hogy hitelből finanszírozzuk a segélyeket, tisztelt képviselőtársaim, mint amikor az önök kormányzási időszakát éltük. Ma már úgy működik az állami költés, hogy a magyar gazdaság kitermeli azt a költségvetési fedezetet, amiből ezt a történelmi léptékű kulturális infrastruktúra-fejlesztési programot tudjuk bonyolítatni. Örülök, ha önök is megtanulnak olvasni a sorok között.
Ikotity képviselőtársam a források tekintetében néhány kérdést feltett, ezeket részben - mivel több ellenzéki képviselőtársunk kérdésében is szerepelt - megválaszoltam. Örvendetesnek tartom azt a mondatát, amely szerint a jelen tervezet hasonlatos az LMP programjához. Ennél többet kívánhat-e egy kormánypárti előterjesztő, mint hogy a legnagyobb kormányzó frakció által támogatott előterjesztést a parlament legkisebb ellenzéki frakciója is magáénak érzi, támogatja és a programjához hasonlónak tekinti? Ez a széles körű társadalmi konszenzus jeleit mutatja számomra.
A kulturális alapellátás tekintetében, hogy van-e ennek külön költségvetési támogatása; ezt még nem mondtam eddig. Tisztelt képviselő úr, köszönöm, hogy megkérdezte, mert akkor elmondhatom, hogy igen, hoztunk létre egy külön fejezeti sort a kulturális alapellátásra már a tavalyi esztendőben, ilyen módon tehát van egy tavaly 100 millió, idén már duplájára emelkedett, 200 millió forintos, direkt alapellátási programokat segítő, kulturális intézmények, civil szervezetek, önkormányzatok által pályázható összeg, ami kifejezetten új keretként jelentkezik, ami segíti a program végrehajtását.
(13.50)
A tanács-kerekasztal kérdéskörében, hogy ne üresedjen ki ez a fogalom, ezt kérte a képviselő úr tőlem. A közművelődési tanácsok feladata és funkciója üresedett ki az elmúlt évtizedben. Inkább azt láthattuk, hogy szépen lassan elsorvadtak ezek a közművelődési tanácsok, és okafogyottá vált a működésük, az önkormányzatok már nem hozták létre vagy nem működtették őket. A törvényi változástól pontosan azt várjuk, hogy a tanácsok helyébe lépő kerekasztalok a jövőben inkább megmozdulnak, inkább erőre kapnak és inkább hívó fogalomként hatnak az önkormányzatokra, hogy ilyen kerekasztalokat igenis érdemes működtetni, létrehozni, és ott a közművelődéssel kapcsolatos feladatokat vagy az ezzel foglalkozó szervezeteket egységben kezelni, és kinek-kinek a feladatmegosztását paralel, az egymást kiegészítő komplementer programjait egyeztetni. Mi abban bízunk, hogy a kerekasztal, az új kifejezés egy lendületet fog adni. Ezen kívül, tisztelt képviselő úr, ezt nem mondtam az expozémban, de mégiscsak a tanács és a kerekasztal névváltozásában azért egy rendszerváltási gesztust is tetten érhetünk; a tanácsok 1990 környékén megszűntek Magyarországon, ilyen módon a kerekasztalok egy frissebb, dinamikusabb szervezeti kultúrát sugároznak. (Szabó Szabolcs: És a Költségvetési Tanács?)
Szabó Szabolcs képviselő úr kérdésére - aki most éppen a bekiabálás fontos műfaját hasznosítja, ez fontos -, hogy kikerült a törvénytervezetből az integrált intézményekre vonatkozó, 15 ezer fő alatti települések számára eddig is nyitott funkció, azt válaszolom, képviselő úr, hogy az egy tervezet volt. Amikor egy 1.0-s tervezetet valakik kiszivárogtatnak, hogy, hogy nem, kikerül az ellenzéki médiába, és szembejön velem a hétvégi médiafigyelőben, akkor én csak kacarászni tudok. Nem olyan anyagot kell kiszivárogtatni, amelyik még mozgásban van szerintem - már akik kiszivárogtatták, nyilván nem önökről van szó -, hanem olyan anyagot, amelyik már készen van. A kormány előtt még nem volt döntéshozatalnál, amikor az A- és B-verziók, az eldöntendő alternatívák még benne szerepeltek abban a nulladik tervezetben, és abban valóban voltak ilyen felvetések, hasonlóképpen, mint az előadóművészeti törvény tekintetében. De örülök, ha ön fontosnak látja azt, hogy a szakmai szervezetekkel történt egyeztetés során valóban formálódott az álláspont, és sokszor az A-B verziók közül a szakmai szervezetek által javasolt verziót hagyta jóvá a kormány. S miután a kormány jóváhagyta a különböző alternatívákból kiválasztott végleges verziót, azt követően egyeztettünk, és a végleges formát ismertettük az érintett szervezetekkel.
Hogy a tervezet szétbontaná az ámk-kat, az általános művelődési központokat, ez gesztusként és szándékként nem szerepel így a törvényben. A fenntartóknak ma is lehetőségük van erre; mint ahogy lehetőségük van az ön által fölvetett integrált intézmény létrehozására is - ezt nem tiltja meg a 15 ezer fő feletti lélekszámú települések számára sem a törvény -, ugyanígy lehetőség van arra is, hogy általános művelődési központokban valóban koncentráltan működtessenek közművelődési tevékenységeket és feladatokat. Ennek sem az ellenkezőjét, sem a támogatását, sem az elvetését nem preferálja a törvény, de lehetőséget nyújt mindegyik opcióra. Ha mint nemzeti minimumban megállapodhatunk mindkét kérdésben, akkor annak máris örülök, képviselő úr.
Fuzik János képviselőtársunknak a nemzetiségi szószólók nevében történt felszólalását külön köszönöm, merthogy magam is igyekszem nagy figyelmet szentelni az ő bizottságuknak. Minden évben beszámolok a magyarországi nemzetiségeket érintő kulturális lehetőségekről, azok bővüléséről, illetve a források rendelkezésére állásáról. Azt hiszem, hogy valóban, a néphagyományok és a népi kultúra ápolásának lehetőségei épp a nemzetiségi intézmények, s nemcsak a bázisintézmények, de általában véve a nemzetiségi fenntartású intézmények körében nagyon nagy hangsúlyt fognak kapni. Úgyhogy azt hiszem, hogy itt a törvényi rangra emelkedett feladatellátásban kifejezetten hangsúlyos és pozitív diszkriminációs gesztus szerepel a nemzetiségi intézmények irányában. Én ezt örömmel veszem tudomásul, úgy is, mint pécsi parlamenti képviselő, hiszen Baranya megyében a hazai nemzetiségek köréből köztudottan nagyon sok fejt ki aktív tevékenységet. Magában Pécs városában a 13 bejegyzett nemzetiségi önkormányzatból 11 hozta létre a saját szervezetét a mostani ciklusban.
A nemzetiségi érdekvédelmi egyeztetésekre utalt képviselő úr, szószóló úr, és azt mondta, hogy valóban, ebben a körben is megfuttattuk az előterjesztést. Fontosnak tartjuk, még egyszer hangsúlyozom, hogy ez a szemlélet is, ahogy az alkotmányos kötelezettségben ez szerepel egyébként, kiterjedjen a kulturális alapellátás tevékenységi körére. Nagyon bízom abban, hogy az alapellátási programokban a nemzetiségi fenntartású, illetve a nemzetiségi bázisintézményként funkcionáló intézmények is szerepet vállalnak a jövőben. És hogy várják, hogy csatlakozhassanak a kerekasztalokhoz: innen is csak ösztönözni tudom a nemzetiségi önkormányzatokat mint helyi kulturális szereplőket is, hogy valóban ösztönözzék a helyi önkormányzatokat, hogy az újonnan létrejövő kerekasztalok valóban tartalommal telítődjenek meg, és azokban a kulturális párbeszéd a nemzetiségek részéről is erősödjön.
Amit a könyvtárak szakmai szervezetének álláspontjaként szószóló úr közvetített irányomban, ezekről pár szóban én is említést tettem az expozéban. Azt gondolom, hogy a szakmai álláspontok polarizáltak. Vannak olyan szakmai szervezetek, amelyek ódzkodnak a megyei hatókörű városi intézmény kifejezési körtől, de még egyszer hangsúlyozom, ahogy Halász János képviselőtársunk is jelezte, itt egy feladatellátási definíció nyomán és mentén kezdtünk el gondolkodni, illetve a koherenciát hoztuk létre a múzeumi és könyvtári területtel. Én a feladatellátásban látom a lényeget. A fenntartói körből kikerült a megye, a megyei önkormányzat. Évekkel ezelőtt éppen a szubszidiaritás elve alapján a kormány, a mi kormányunk meghozta azt a döntést, hogy még az ingatlanokat is állami tulajdonból átadta a megyei jogú városoknak, százmilliárdos nagyságrendben növelte az önkormányzatok ingatlankataszterét azzal, hogy állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba adta át törvénnyel a vonatkozó kulturális intézmények épületeit, és ezzel együtt a fenntartást a megyéktől egy évig a megyei intézményfenntartó központokba helyezte át a kormányzat, majd, mint tudjuk, a megyei jogú városok önkormányzati hatáskörébe utalta a fenntartást. Tehát már nincs megye intézményfenntartóként, ezért ilyen módon a „megyei könyvtár” kifejezés is okafogyottá vált.
S engedjenek meg még egy óvatos kis politikai mosolygesztust: a minisztériumban közszájon forog, hogy a megyei könyvtár kifejezést Sztálin születésnapján léptették életbe az ötvenes években. Hát, akkor itt is megtörtént a rendszerváltás, ha tetszik, tisztelt szószóló úr, Sztálin születésnapját a megyei könyvtárak elnevezésében végre már nem ünnepeljük, hanem megyei hatókörű városi intézményként tudjuk őket pozicionálni.
Összegezve, tisztelt képviselőtársaim, azért örülök, hogy a vezérszónokok jelentős része felkészült kérdéseket fűzött a törvénytervezetünkhöz, mert a kérdéseikhez illeszkedően tudtam reagálni elsősorban a források bővüléséről és tudtam reagálni az intézményrendszer feladatellátása átalakításának szükségességéről. Köszönöm szépen, hogy általánosságban támogatóan nyilvánultak meg a törvénytervezetet illetően, és bízom abban, hogy az előttünk álló részletes vita alkalmával és a módosítások számbavétele alkalmával még finomodik a törvény tervezete, és tisztelettel kérem önöktől a törvény támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
