IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kihagynám én is azt a lehetőséget, hogy a Fidesz kultúrpolitikájáról szóljak hosszabban és azt ostorozzam, bár lenne mit, de valóban, ahogyan az előttem elhangzott vezérszónoki felszólalásban is elhangzott, leginkább nem az ön által képviselt területen, nem az ön területén vannak a legnagyobb kultúrpolitikai problémák, bár nyilván majd a felszólalásom egyes részeiben kitérek olyanokra, amit igenis fontos itt megemlíteni. Sokkal inkább szeretnék beszélni arról a jelenlegi salátatörvény-jellegű törvénymódosításról, amely itt van előttünk.
Ezzel kapcsolatban az a meglátásunk, hogy alapvetően pozitív célokat fogalmaz meg, hiszen arról szól, hogyan juttassuk el a kultúrát minél több emberhez Magyarországon, és ezt a célkitűzést a Lehet Más a Politika támogatja. Cseri Miklós, korábbi kultúráért felelős helyettes államtitkár kinevezése után, 2014 nyarán arról beszélt: „Munkánk két sarkalatos stratégiai pontja a kulturális alapellátás, a kulturális értékekhez való hozzáférés és a kulturális értékteremtésben való részvétel biztosítása minden településen minden ember számára, valamint a kulturális közösségek támogatása, a közösségfejlesztés, ami egyaránt szolgálja a leszakadó társadalmi csoportok esélyteremtését és a középosztály megerősödését, felelős polgárrá válásukat.”
Már akkor elmondtuk, hogy a Lehet Más a Politika teljes mértékben egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy a kulturális értékekhez való hozzáférést, illetve a kulturális értékteremtésben való részvételt mindenki számára biztosítani kell. Azért is tartjuk nagyon fontosnak ezt a témát, mert Magyarország lemaradása rendkívüli mértékű ezen a területen, több millió ember nem jut hozzá az alapvető kulturális javakhoz sem, az országot egy széles kulturális szakadék választja ketté. Ugyanakkor már három éve is felhívtuk arra a figyelmet, hogy a szépen csengő kijelentések mögött nem látni a konkrét tartalmakat, eszközöket, forrásokat. Tulajdonképpen ez a probléma a mostani törvényjavaslattal, törvénymódosítással is.
A jogszabály egyik legfontosabb része, hogy végre-valahára beszél a kulturális alapszolgáltatásokról. Már számos konferenciát tartottak a témában, de eddig sehol nem derült még ki, hogy pontosan mit is értenek kulturális alapszolgáltatásokon, amelyet egyébként minden települési önkormányzatnak nyújtania kellene a helyi lakosság számára. Ugyanakkor az, hogy a törvény beszél erről a fogalomról, az nem jelenti azt, hogy kiderülne most, hogy pontosan mit is jelent ez, pontosan mit is értenek alatta; ezt egy nagy hiányosságának tartjuk.
A kulturális törvény 76. §-a szerint a közművelődési alapszolgáltatások közé fog tartozni a művelődő közösségek létrejöttének elősegítése, működésük támogatása, fejlődésük segítése, a közösségi és társadalmi részvétel fejlesztése, az egész életre kiterjedő tanulás feltételeinek biztosítása, vagy éppen a tehetséggondozás és a kulturális alapú gazdaságfejlesztés. A módosítás hét pontot sorol fel és részletez valamilyen mértékben; csupa jól hangzó célkitűzésről van szó. Én magam, amikor elolvastam, azt gondoltam, hogy nagyon hasonlatos ahhoz, amit mi programként hirdettünk, és üdvözöljük, hogy ez a vízió itt is megjelenik. Azonban, amit hiányolunk, ez az átültetés a gyakorlatba, mert itt nagy szakadékot látunk a szavak és a megvalósítás módjánál vagy irányánál.
Na, itt van a kutya elásva, hiszen a jól hangzó célkitűzések ellenére részletek továbbra sem derülnek ki. Közösségi és társadalmi részvétel elősegítése? Nagyon jó, de hogyan? Tehetséggondozás és -fej-lesz-tés? Ez is nagyon szép célkitűzés, de hogyan akarják megvalósítani? Kik, hogyan, milyen pénzből, kiknek, milyen körülmények között fogják ezeket a feladatokat ellátni? Milyen segítséget kapnak ehhez a települések, különösen a hátrányos helyzetű kistelepülések?
Az LMP által megkérdezett szakértők véleménye szerint is nagyon örvendetes, hogy bővül a települések kulturális ellátórendszerének kötelező feladatellátása, vagy hogy a közgyűjteményektől az állam további fontos fejlesztéseket vár, azonban az egyre több elvárt feladatot sokszor nincs hol elvégezni, nincs min elvégezni, és nincs, aki elvégezze. Az még most sem látszik, hogy az elvárt optimális feladatellátáshoz végre meghatározzák-e a minimális infrastrukturális és személyi kereteket. Nem látszik, hogy ehhez milyen központi normatívát kapnak a települések, és ide helyezném a hangsúlyt: nem látszik, hogy a normatíva kérdése milyen módon lesz megvalósítva. Hol a pénz, hol a forrás, tisztelt kormánypártok?
Én magam is megdöbbentem államtitkár úr felvezetőjét hallva, amikor annak ellenére, hogy több ellenzéki képviselő volt a teremben, úgy említette azt, hogy nem lesz költségvetési vonatkozása ennek, mint hogyha ezért valamiféle hátba veregetésnek kellene járnia. Államtitkár úr, épp az ellenkezője az, amit mi szeretnénk látni öntől, hogy igenis ennek lesz költségvetési vonatkozása, lesz ennek olyan következménye, ami a kultúrát illetően költségnövekedést fog jelenteni, és mi ezt várnánk öntől és ennek örülnénk.
(13.00)
A közgyűjteményekre vonatkozó változásokkal kapcsolatban pedig kiemelhetjük, hogy fontos további előrelépés lenne a gyűjtemények nagysága és az elvégzett tudományos, közművelődési munkák arányában az intézmények infrastrukturális feltételeinek és az alkalmazotti létszámminimumoknak a meghatározása, ez ugyancsak egy nagyon fontos dolog lenne, a létszámminimumok meghatározása. A helyzet az, hogy a tulajdonos állam vagy az önkormányzat nem gondoskodik a saját tulajdonáról, így az épületekben működő közművelődési intézmények és gyűjtemények energiájának nagy része az állagmegőrzésre megy el, arra megy el, hogy pályázatokat írjanak, és megvalósítsák saját épületeik felújítását, állagmegőrzését.
Tisztelt Ház! Nagyon fontos lenne a kulturális szféra fejlesztése. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ma több millió ember nem jut hozzá az alapvető kulturális javakhoz sem, a kulturális értékteremtésben való részvétel terén pedig még nagyobb az elmaradásunk. A továbblépés fejlesztésének első lépése lehetne a jelenlegi kulturális intézményrendszer rendbetétele, az alapfeladat ellátásának körülményeit kellene kialakítani, biztosítani. Idetartozik a tárgyi feltételek kialakítása, a megfelelő végzettségű szakemberek alkalmazása, hangsúlyozzuk, hogy a megbecsült, jól megfizetett szakemberek azok, akikről most beszélünk. Államtitkár úr, az a helyzet, hogy nagyon sok közművelődési intézményben hangzik el a panasz arról, hogy bizony az ott dolgozók folyamatosan kacérkodnak azzal, hogy a közoktatás irányába mozduljanak el, hiszen nem azt mondom, hogy a tanárok hú, de jól keresnek, mert hogyha a nemzeti átlagkeresethez, az átlagkeresetekhez viszonyítunk, akkor nem keresnek jól, de bizony a kulturális területen dolgozók nagyon rosszul keresnek, és ezért képzettségüknek megfelelően sokszor igyekeznek a közoktatás felé orientálódni, a tanári életpályába bekerülni. Ez egyébként, megjegyzem, ugyanígy igaz a felsőoktatásban dolgozókra is, akik nagyon gyakran hagyják ott a felsőoktatást, és lépnek át a közoktatás területére, mert ott jobb anyagi körülmények közé kerülnek. Ez, még egyszer mondom, nem dicséret a közoktatási javadalmazások felé, hanem ezeknek a területeknek a még nagyobb mértékű elmaradására utal. Mindezek után lehetne a kulturális alapellátást bővíteni, feladatait pontosan meghatározni, miután forrásait biztosították, és jól kiszámítható az itt dolgozók életpályája.
A törvény céljai, elvei rendben vannak, a megvalósítás azonban továbbra is hiányos marad, úgy látjuk, ez így félmegoldás, nem elég alapos munka, azt gondoljuk. Üdvözöljük mi is azt, hogy a néphagyományok megjelenítésre kerülnek, üdvözöljük, hogy a nemzetiségi kultúra megjelenik végre.
Még egy dologra szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, és óvni attól. Elhangzott a tanács átalakítása kerekasztallá. A köznevelési területen láthattunk ilyet, és ijesztő, nem kell sokat beszéljek arról, hogy mit is jelent a kerekasztal, amivé alakult a tanács a köznevelés területén, az sajnos nem a kerek, tehát az egyenlő félként kezelt partnerekkel való tárgyalásáról híresült el, hanem pont az ellenkezőjéről, pont arról, hogy az ezeken való részvételt már csak azért is megtagadják az érintettek a köznevelés területén, mert látják, hogy aránytalan, és igazából díszletnek akarják használni. Én óva inteném attól, nem is az elnevezéstől, hanem attól, hogy ez a fogalom további kiüresítésen menjen át, annak viszont természetesen örülnénk, hogyha ez valódi kerekasztallá válna.
Összefoglalva: az irányokat jónak tartjuk, a megvalósítás irányába nem látjuk a megfelelő erőt, a költségvetési források hozzátételét hiányoljuk. Kíváncsian várjuk, elhangzott, és feszülten figyeltem, Halász úr mint a Fidesz vezérszónoka a módosítóikról szólt, amelyeket hamarosan beküldenek; érdeklődve várjuk ezeket, és utána fogjuk kialakítani a végleges álláspontunkat.
Köszönöm a figyelmet és a szót. (Dr. Józsa István tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
