DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy a második nagy törvényünk egyébként mértéktartó módosításának vitájában is ilyen intenzíven részt vettek a képviselők. Miközben azt tapasztalom, hogy a hozzászólók nagy része a beszéde után távozott a teremből, mégis reagálni szeretnék röviden az elhangzottakra.
Az elsőként felvetődött kérdéskörben, Kunhalmi Ágnes képviselő asszony esetében sajnálatomat fejezem ki, hogy ő megint csak a politikai házi feladatot teljesítette, és felolvasta a neki megírt, ide nem tartozó lózungokat. Csak egy pillanatra reagálnék rá, azt hiszem, hogy a jelenlegi kormányzás, amikor lex Matolcsyról kerül szó, nem vádolható azzal, hogy kiemelt fizetéseket nyújt, hiszen a mi kormányzásunk csökkentette az állami szférában alkalmazható fizetéseket. Tehát 2010 előtt… - tessék megnézni azért Simor András jegybankelnök fizetését, és sírjanak, kedves jelenlegi ellenzéki képviselőtársaim. Tehát a mi kormányunknak idevetni ilyen kérdéseket, az legalábbis tájékozatlanság.
Amit pedig „az alternatív színházakat a tönk szélére juttatja” Kunhalmi-idézet kapcsán szeretnék mondani, az már még kellemetlenebb. Kezdek aggódni az MSZP-frakció iránt, képviselőtársaim. Kezdek aggódni, hogy a szakmai felkészületlenség ilyen fokára zuhantak. Mi lesz az MSZP-vel? Hova lesznek 2018 után, ha még egy törvény vitájában sem képesek felkészülni, hogy mi van az előterjesztésben? Ez alól üdítő kivételnek tekintem Teleki László képviselő urat, aki egy téma körül mégiscsak olyan felszólalást tett, hogy felkészültségéről adott tanúbizonyságot. Kunhalmi Ágnes teljes felkészületlenségről árulkodott, amikor az alternatív színházak tönk szélére juttatásáról szól, hiszen ez a módosítás, a kinevezési feltételrendszer pontosan a minősítéssel rendelkező előadóművészeti szervezetek körében releváns kérdés. A minősítéssel nem rendelkező, az őáltala alternatív szervezetekként feltüntetett szervezeteknél ez a kérdés egyáltalán nem releváns, tehát nem tartozik a tárgyhoz, hogy úgy mondjam. Ráadásként említem, hogy mivel a hozzászólók köre a nagyra becsült nemzetiségi szószólót kivéve leginkább a színházi szervezetekre szorítkozott, itt jegyzem meg, hogy azért itt a zeneművészeti, táncművészeti és a színházművészeti szervezetek teljes spektrumáról szól a törvény. Tehát minden ilyen típusú intézményre vonatkoznak a jogszabályi módosítások.
Hogy a kormányrendelet, az egyidejűleg hatályba lépő kormányrendelet szabályozási környezetének ismertetése nem általános, ezt többen felvetették és köszönik. Én így tekintettem természetesnek, hogy egy teljes szabályozási környezetet itt a Ház előtt ismertessek. Arra a mondatra már, hogy Dúró Dóra illetékes bizottsági elnök a jegyzőkönyvbe ilyen mondatot mondott, hogy az államtitkár úr rendes, már nem is kívánok hozzáfűzést tenni. (Derültség.) Nagyon kedves az ellenzéktől, hogy ilyen mondatokkal becsüli meg a munkatársaim és az általam elvégzett munkát, merthogy a kormányrendeletet ismertettem; azt hiszem, hogy ez feladatom volt.
Ikotity István képviselő úr érdekes módon „egy ideális világban nem szólnak bele semmibe” mondandóval kezdte a felszólalását, majd utána egy másik világról beszélt, végül egy harmadik világról. Értem, hogy az utópisztikus társadalmak működési rendjét tanulmányozza jelenleg a képviselő úr, de hogy ez hogyan tartozik a mi témánkhoz, nem nagyon tudtam ezt a gyors, többszöri asszociációs ugrást követni, valószínűleg a fáradtság és a 14 órás minisztériumi munka az oka ennek. Nem tudom, hogy az utópisztikus társadalmak mibenléte az előadóművészeti törvénnyel hogyan korrelál. Azonban, hogy keretekre szükség van, és a törvényi szabályozás keretei szükségesek a működésben, ebben, azt hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk.
Szabó Szabolcs képviselő úr nagyon korrekt felszólalásában, elnézést, hogy minősítem, de azt a kritériumot hallottuk, hogy nincs jó és mindenkinek tetsző szabályozás. Azt hiszem, hogy a patkó mindkét oldalán ülő képviselők nagyjából ezzel egyetérthetünk. Tehát olyan, ami mindenkinek tetszeni fog, olyan valószínűleg nem lesz ebben a tárgykörben, és köszönöm az eleganciáját, hogy ezt az elmúlt évtizedek egészére említette, tehát hogy nemcsak a mostani időszakban van ez így.
Ugyanakkor az a kérdés, ami alternatívaként fölmerült egy előző verzióban, hogy legyen meghívásos pályázati lehetőség is, jelenjen meg a törvényben a jelenleg hatályos és a módosítás tárgyát nem képező kibővítés keretében, ebben a kérdésben azért ez nem újdonság.
Legalább L. Simon László képviselőtársunkra kell utalnom, aki nagyjából 2013 vagy ’12 óta blo-gok-ban és számos értelmiségi vitában hangoztatta azt az álláspontját, amit egyébként ön is érintett, hogy ha egy fenntartó ki akar nevezni egy igazgatót az intézménye élére, akkor előbb-utóbb megteszi, vagy valahogy csak kitapossa az odavezető ösvényt. Tehát minek alakoskodni, legyen egy olyan lehetősége a fenntartónak, hogy ne kelljen végigmennie ezen a hosszú és bonyodalmas struktúrán, ami egy bizottság összehívását jelenti, ami annak az értékelését jelenti, a bizottság állásfoglalásának az elfogadását vagy nem elfogadását jelenti. Tehát itt egy bújócskát említenek kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt, hogy nyílhatna egy olyan kapu, amelyiken keresztül bemehet az az önkormányzat, amelyik stabil véleménnyel rendelkezik, és vállalja a véleményét. Majd a választók elmondják az ő véleményalkotásáról a véleményüket a következő választáson, ahogy ön fogalmazott. Szerintem ez egy korrekt álláspont, mégis jelenleg a kormányzat ennek az álláspontnak a törvényi szintre emelését nem támogatja. Tehát még mindig megtartanánk ezeket a kereteket - jók vagy rosszak -, hogy nyílt pályázaton keresztül lehessen az előadóművészeti szervezetek igazgatói székébe beleülni.
(15.20)
Az Alexov Lyubomir szószóló úr által említett kérdések tekintetében: nyilvánvalóan az az alkotmányos rendelkezés, amelynek keretében a nemzetiségi jogok között fontos szerepet szánunk a tárgyi és szellemi kulturális örökség gondozásának, ápolásának, és ezt elsőrendűen a nemzetiségi önkormányzatokon keresztül tudjuk teljesíteni, ezekben természetesen egyetértünk. Hogy igényeiket megfogalmazták a mostani felszólalás alkalmával, amivel magam is bizottsági keretekben már több alkalommal találkoztam, ezeket releváns elvárásokként tartjuk számon természetesen. Ugyanakkor köszönöm önnek is az eleganciáját, hogy szóvá tette, hogy a nemzetiségi intézmények körében a kultúrához való hozzáférés eszközrendszere a pályázati keret megduplázásával bővült. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos első lépés. És ha továbbiakra is sor tud kerülni, méltányolandó a nemzetiségi fővárosi befogadó színház mint játszóhely. Ha ennek a feltételei körvonalazódnak, és több megfelelő kormányzati szereplővel sikerül a tárgyalásokat lefolytatni, akkor jelezhetem, hogy a kultúráért felelős államtitkárság ezt a feladatot örömmel fogja vállalni, ennek az esetleges újabb feladatnak a működtetését.
S akkor végül Teleki képviselő úr felvetése, ami egy kicsikét részben kapcsolódott a nemzetiségi tárgykörhöz. Ő a roma színjátszás és a roma művészeti intézmények lehetőségeinek a bővítését kéri és szorgalmazza. Ebben már valóban történtek kormányzati intézkedések. Én a színházon kívülire sorolok néhány nagyon jelentős és magas szakmai színvonalon működő, minősítéssel nem rendelkező művészeti szervezetet, akik nagyon magas színvonalú munkát végeznek. Az ő támogatásuk stabil, sőt az elmúlt két évben minimális mértékben emelkedni is tudott ez az 1,4 milliárdos pályázati forrás, amely ilyen szervezeteknek van kiírva.
Továbbá nagyon nagy örömmel mondhatom azt, hogy a tönk szélére jutott és a megszűnés közelébe jutott Snétberger tehetségkutató vagy tehetséggondozó iskola stabilizálása és új pályára állítása is egyértelműen a mi kormányzatunk gesztusainak köszönhető. Azt hiszem, hogy fantasztikus értékmentés történik abban a műhelyben. S ugyanígy számítunk arra, hogy a Cziffra Központ lehetősége tényleg megteremti azt az átfogó és magas szintű pozicionálását a magyarországi cigány kultúrának, amit ön joggal vár el és kér. Azt hiszem, hogy mivel ebben megszületett a kormányhatározat és milliárdos nagyságrendű előterjesztésről van szó, nemzeti forrásból, nem uniós forrásból, valóban, ami késik, nem múlik, bízunk abban, hogy ez eljön. Örülök, hogy ez - hogy mondjam? - a mostani kormányzás időszakában valósulhat meg.
A cigányzenekarok vendéglátó egységekben történő működtetésének lehetősége. Amikor megyek ilyen rendezvényekre, és találkozom muzsikusokkal, akkor mindig mondják, hogy probléma a foglalkoztatás. De ez megint csak évtizedes probléma. Van egy feketegazdaság ebben a tárgykörben, mert nem akarnak annyit fizetni, ami adóval terheli a vendéglátóipari egységet, adjál zsebbe, de ez nem jó a művésznek sem, nem jó a munkáltatónak sem, senkinek sem jó. Ez tényleg megint csak tíz-húszéves probléma. Most egy mintaprogrammal a budapesti szervezetek, vendéglátó egységek számára elindult egy pályázat. Én ezt első lépésnek tekintem. Önnek teljesen igaza van, a turisztikai ágazat ki fogja majd követelni. Biztos vagyok benne, hogy a Fejlesztési Minisztériumban működő turizmusügynökség által indított programhoz a budapesti és a fővároson kívüli turisztikai desztinációs célpontok, elsősorban a Balaton környéke, de más fontos nemzetközi desztinációk is idővel csatlakoznak. Én örülök annak, hogy egy kicsikét noszogat bennünket azzal, hogy a vidéket is erősítsük. Jó helyen kéri tőlem a képviselő úr, mert jól tudja, hogy pécsi képviselőként én nyilván a kulturális decentralizáció elhivatott szolgálója vagyok a kormányzatban, és ezért nagyon sokszor nemcsak szót emeltem, hanem sok intézkedést is foganatosítottunk az elmúlt években. Úgyhogy azt, hogy elvesszük a levegőt a vidéktől, ezt így nem tudom értelmezni. Én úgy látom, hogy a vidéktől a szocialista kormányzás idején vették el a levegőt, most pedig levegőhöz jut a vidéki kulturális lehetőségek mindegyike.
Köszönöm szépen még egyszer a vitában a véleményüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
