KUNHALMI ÁGNES,
KUNHALMI ÁGNES,
KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Értem, hogy miért van ez a törvénycsomag és ez a salátatörvény itt asztalon. Engedjék meg, hogy a legfájóbb pontjaival foglalkozzam, és rávilágítsak arra önmagunknak is és mindannyiunknak, hogy mik vezettek idáig. Mert lehet arról vitatkozni, hogy mondjuk, egy központosítás jó-e vagy nem jó eszköz az oktatáspolitikában, lehet arról vitatkozni, hogy a nemzeti tudáskánonunkat magába foglaló Nemzeti alaptanterv jó eszköz vagy nem jó eszköz a modern világban a gyerekek tanítására.
Persze azt látjuk egyébként, és itt rá is térnék egyből az első okra, hogy itt halmozottan most már olyan az oktatás helyzete, hogy akár szülő, akár pedagógus, akár gyerek ebből a rendszerből konkrétan menekíti ki a gyerekét. Tehát azért az elmúlt években olyan szintű pályaelhagyás van, és majd erre is ki fogok térni, ami az egyik kényszere annak, hogy ez a törvényjavaslat egyébként itt van, amit tényleg nagyon régóta nem látott a magyar pedagógus szakma, és a szerintem ostoba és fölösleges hirtelen nyugdíjazások meg szintén egy másik okot adnak arra, hogy ma itt erről beszélgetnünk kell.
Szóval, az elmúlt években elég sok vitát lefolytattunk egymással bizonyos oktatáspolitikai eszközökről, irányokról, lehetőségekről. Ma már a PISA-eredmények megmutatták, hogy mennyire nem működik ez a rendszer, de a 43 ezer rendszerből kirakott kisgyerek is mutatja az önök oktatáspolitikájának a lényegi csődjét. Vitatkozni lehet, de egyről szerintem nem lehet, és ez az, ami igazából kicsit megbillent belül is, és szívszorító, és túlmutat egy kicsit a mi politikai harcainkon meg a közéleti harcainkon. Nem lehet vitatkozni arról, kérem, hogy nehézségekkel küzdő gyerekeket segít az állam vagy nem, vagy mit tesz meg azért, hogy segítse őket vagy sem. Tehát van egy pont, ahol, azt hiszem, tényleg nem politikai és hatalmi kérdésről beszélünk, azt nem vitatva természetesen, hogy mindig a gyerek érdekét nézi persze mindenki jobbról és balról is.
Normális, én azt hiszem, minimális emberségre képes gondolkodóban nem merülhet fel, hogy veleszületett vagy kialakult tanulási, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekekre nem kell külön odafigyelni akár csak pár évig is, hogy nem kell velük erre felkészült, speciális képességekkel és tudással rendelkező tanároknak foglalkozniuk. Nem keresheti a politika kényszerek hatása alatt sem a megoldást ebben az irányban, még akkor sem, ha egyébként egyes szervezetek ez irányba ösztönöznék, vagy azt mondanák, hogy egy már rég működő, illegális rendszert legalizáljatok, mert egyébként is évek óta így vagyunk. Nem mehet ez irányba a politikus és a vezetés.
Az előttünk fekvő oktatási salátatörvény leg-szív-szorítóbb pontja ugyanis erről szól, a jogszabály arra tesz javaslatot, hogy az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók ne kaphassák meg azt a törődést, amivel teljes körű életet élhetnek, amivel esélyt kapnak az önfenntartó, boldog életre. A tervezet kritikus pontja tehát, hogy ezúttal nemcsak a szakképzett gyógypedagógusok, hanem az erre a feladatra fel nem készített tanárok is oktathatnak majd bizonyos tantárgyakat az enyhén, illetve a középsúlyosan értelmi fogyatékos gyerekeknél.
Egy társadalom erejét és emberségét nagyon pontosan megmutatja, hogy miképp bánik az elesettekkel és miképp bánik a speciális figyelemre szorulókkal. Az a kormányzás, amelyik a gyengét eltapossa, nem erős, hanem ostoba és embertelen, és véleményem szerint nagyon gyenge is. Az egész javaslatcsomagban a legembertelenebb, hogy - egyes pontok alapján számomra legalábbis kiderül - a módosítás nagyon is tudatosan tör arra, hogy kiszorítsa a nehézséggel küzdő gyerekeket az oktatás lehetőségeiből.
(19.40)
Ugyanis a törvénymódosítás továbbá megszüntetné annak a lehetőségét, hogy a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő, btm-es diákokat, gyerekeket, köztük a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulókat felmenthessék az érdemjegyekkel történő osztályozás alól. Ez mintegy 100 ezer diákot hozna nagyon nehéz helyzetbe.
Rengeteg olyan gyerek van ma az oktatásban, akiről ebben a korban még nem feltétlenül derül ki, hogy például diszlexiás vagy nem egyértelmű, hogy őket nem lehet majd valamilyen módon felmenteni. Így őket már néhány éves korukban olyan sikertelenségélményekre kényszeríti az új jogszabály, amely egy kisgyerek egész életére rányomhatja a bélyegét. A legpontosabban talán a Csak Együtt Van Esély Csoport hasonlatával tudom érzékeltetni, miről van szó. Ők így fogalmaztak: egy úszni nem tudó gyereket nem lehet azzal motiválni, hogy ússzál fiam, mert most már innentől kezdve osztályozunk.
Elmondanék még néhány problémát, fontos tudnivalót ezzel kapcsolatban. Részleges vagy teljes felmentést a tankerületi, illetve a megyei szakértői bizottságok adhatnak ki. A btm-diagnosztika esetében a tankerületi szakértői bizottságok adják ki a szakértői véleményt, az sni-diagnosztika esetében, aminek megkülönböztetésére államtitkár úr is felhívta a figyelmet, a megyei szakértői bizottságok adják ki a szakértői véleményt. Amennyiben a benyújtott jogszabály-módosítási tervezetet elfogadják, akkor részleges és teljes felmentést csak megyei szakértői bizottságok fogják tudni kiadni, de csak az sni-diagnózis esetében.
Szakmai problémáink vannak ezzel. Az első, hogy egy nagyon jól bevált eljárásrendet szüntetnek meg. Továbbá: ez magával hozhatja az ellátási rendszer ismételt átalakítását, amikor még az előző átalakítást sem heverte ki teljesen. A szakembereket nem lehet csak úgy átcsoportosítani a megyei szakértőibe hirtelen, mert más szakfeladatokon is dolgoznak: nevelési tanácsadás, korai fejlesztés s a többi. Továbbá olyan nagy leterheléssel járó és magas speciális szakmai tudást igénylő feladat ez, amit nem minden szakember tud elvállalni. Mindez a szakemberhiány növekedését is magában hordozza.
Továbbá a megyei szakértői bizottságoknál mindenhol nagyon nagy a várólista. A határidőket már így sem nagyon tudják tartani. Óriási várólisták fognak kialakulni, szülők sokasága már most nagyon sok panaszt nyújt be egyébként az ombudsmanhoz is ezzel kapcsolatban. Továbbá: a tankerületi szakértői bizottságoknál a folyamatdiagnosztika által jobban érvényesíthető a gyermekek megítélésénél a szakaszosság elve a gyermekekkel való foglalkozás által. Tehát ott jobb lenne egyébként, ha ott maradna.
Továbbá problematikusnak tartom, hogy összemossák néha a btm-kategóriát az sni-vel a törvénytervezetben. Egy részleges vagy teljes felmentés miatt nem kell minden gyereknek sni-snek lenni, viszont a btm-kategóriában megadott kedvezmény lehetőséget, azaz esélyegyenlőséget teremt, valamint a munkaerőpiacon való könnyebb elhelyezkedését és a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítené a gyerekeknek és a tanulóknak.
Ez a javaslat a btm ellátásában részt vevő szakemberek, fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok munkakörének megszüntetését, státuszvisszavonását is generálhatja, pedig az elsődleges cél pont a mielőbbi prevenció - prevenció, prevenciós ellátás - meg-kezdése lenne, amelyet ezen szakemberek végeznek a nevelési-oktatási intézményekben, óvodákban és iskolákban.
2010 óta - és itt hívnám föl a figyelmet, amikor elmondják önök, politikustársaim, hogy nagyon régóta húzódnak azok a problémák, amelyek most orvosolunk. Igen, ezek korábban is, a mi kormányaink alatt is meglévő hiányok voltak, de megpróbáltuk folyamatosan mi is orvosolni. De azért 2010 után önök, a kormány folyamatosan csökkentette a gyógypedagógus-képzésre felvehető hallgatók számát. 2010-ben 1300 hallgató vehetett még részt, idén 1090-et vehetnek föl. És itt minden szakember számít, önök is nagyon jól tudják.
Azt hiszem, hogy ez a jogszabálytervezet úgy olvasható, mint egy beismerő nyilatkozat. Azzal, hogy önök csökkenteni akarják a tanári munkához szükséges szakmai elvárásokat és a gyógypedagógiai munkával szembeni elvárásokat, önök beismerik, hogy lényegében bármit tesznek, az egyszerűen nem működik. Kevesebb a tanár, mint volt. És sajnos a számok is ezt mutatják. Csak az idei tanévben - és itt van a lényeg, amiért nagyon gyorsan intézkedésre van önöknek szükségük - 951 tanítónak és 3019 tanárnak szűnt meg az oktatói jogviszonya. Ebből 565 tanító és 840 tanár ment nyugdíjba. Ezzel szemben csupán 353 tanító és 482 tanár kezdte meg a pedagógusi pályáját. Summa summarum: 4 ezer ember csak idén, és ebből 1300 ment csak nyugdíjba, a többi elhagyta a pályát. Na, ez a baj! Ez nagyon durva pályaelhagyás. Ez az, ami nagyon nagy kényszer elé állítja most a kormányt.
Fogy sajnos az időm. Végezetül pedig a harmadik kardinális dolog, amire ki akarok térni, az ország bizonyos régióiban, bizonyos területeken pedagógus végzettség nélkül is lehet majd tanítani. Kérem, 2009-ig mindent megtettek az előző kormányok folyamatosan, és 2009-re sikerült is elérni azt, hogy pedagógus végzettség nélkül ne lehessen gyereket tanítani, sőt párhuzamosan arra is figyeltünk, hogy a bizonyos gyakorlati munkakörökben is pedagógus végzettség kell. A pedagógus szakma - én nem vagyok az, édesanyám az volt, önök tudják, akik maguk is tanárok - hivatás, az egy szakma. Egy gyereknek megtanítani valamit, a lelkére, pszichésen figyelni, az egy külön hivatás.
Lehet valaki csodálatos biológus, de ettől még nem biztos, hogy a gyerekeknek meg tudja tanítani. Ráadásul egy kemény idegi munka. Ott nem lehet a nap végén a gyerekeket falhoz csapkodni. Ez a lényege a pedagógiának, ezért kellene egy társadalomban szerintem a legtetejére helyezni őket megbecsülésben.
Szóval, summa summarum: nem lett volna szabad önöknek a nyugdíjas pedagógusokat kitakarítani a rendszerből. Vissza kell hívni a nyugdíjas gyógypedagógusokat is - akit lehet -, és a nyugdíjas tanárokat is nyugdíj mellett, hogy szerződéses viszonyban valamilyen formában dolgozhassanak. Tudom, hogy nagy a kényszer. Ez az előző rendszerekből is hozott, de nagymértékben a pályaelhagyás is az önök rossz oktatáspolitikájának is köszönhető. De soha nem mehet el a politika - és ez nem ideológia kérdése - az irányba, hogy ne szakemberek, pedagógus végzettséggel nem rendelkezők foglalkozzanak a gyerekekkel, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak ezt. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
